Totaldamage

Alig kezdtek bele, Dana White-ék máris kidobták az ablakon a véletlenszerű doppingtesztek tervét. A UFC tavaly augusztusban hirdette meg új doppingellenes programját, mely házon belüli, folyamatos, véletlenszerű teszteket ígért. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy ahelyett, hogy az egyes gálákat szentesítő helyi sportbizottságokra bízzák a tesztelést, saját kezükbe veszik a dolgokat, és folyamatos, a szervezet által ellenőrzött tesztelésekkel veszik elejét a szerekkel való visszaélésnek. A UFC fel is vette a kapcsolatot egy sor független tesztelő ügynökséggel, vállalva a program súlyos anyagi terheit. Aztán a UFC 182-t megelőző sajtótájékoztatón jött a bejelentés, hogy az egészet lehúzzák a vécén.

A továbbiakban a UFC a házon belüli tesztelésre szánt pénzt az egyes államok sportbizottságainak adományozza, melyek így további teszteket szervezhetnek. Erre ugyanis – White szerint – a UFC nem alkalmas.

A jogi csapatunk teljesen elcseszte azt a dolgot. Semmi közünk a doppingtesztekhez. Elbasztuk, és legközelebb is elbasznánk. Ezért van ott a Bizottság, ez az ő feladatuk.

White nemrégiben ébredhetett rá erre, Cung Le botrányos doppingügye kapcsán. Le Michael Bispinggel küzdött, és szenvedett brutális TKO vereséget a UFC Fight Night 48-on, Makaón. Ott nem volt olyan szervezet, ami a doppingtesztet tető alá hozhatta volna, így a UFC saját kezébe vette az ügyet. A vizsgálaton Le-t elmeszelték növekedési hormonokkal, és kilenc hónapra eltiltották. Lorenzo Fertitta később egy évre emeltette az eltiltást. Mindezt úgy, hogy maga a teszt teljesen szakszerűtlen volt és elégtelen körülmények között zajlott. Le nem is hagyta annyiban a dolgot, felszólalt az eltiltás ellen, majd mikor a UFC visszavonta a büntetést, a harcos hivatalos bocsánatkérést követelt a szervezettől – hiába. Ekkor Le azt kérte a UFC-től, hogy engedjék el a szervezettől, de ez sem történt meg. Nem sokkal később indította Le a trösztellenes pert. Állítólag a meghurcolása nem játszott szerepet a per indításában.

További motivációt adhatott a program elkaszálásához Jon Jones nagy netes visszhangot kiváltott pozitív kokaintesztje. Azt a vizsgálatot december negyedikén végezték el, a UFC pedig tudott az eredményéről. Bár a kokain jelenleg nem szerepel az MMA-ban tiltott, teljesítménynövelő szerek listáján, ez a jövőben jó eséllyel változni fog, a szervezet pedig így előre moshatja a kezeit.

A véletlenszerű tesztelésért először Geroges St-Pierre indított hadjáratot. GSP röviddel azután, hogy lemondott az övéről, és határozatlan idejű szünetre ment, kritizálni kezdte a UFC dopping-politikáját, összerúgva ezzel a port a vezetőséggel. A UFC később szigorított a szabályain, és a TRT terápiát is illegális szerhasználattá nyilvánította, nehéz helyzetbe hozva ezzel többek között Chael Sonnent és Vitor Belfortot is. A doppingtesztek szigorítása ezután következett, melyet BJ Penn és Tim Kennedy is üdvözölt. De akkor vissza az egészet. Vitor Belfort valahol Brazíliában most vigyorogva dörzsöli a markát.

Nem csak az online népművészek munkáira, a varjak károgására sem kellett sokáig várni a Jon Jones-kokainbotrány kirobbanását követően. Greg Howard, a Deadspin újságírója, aki a UFC 182-t megelőzően monumentális portért írt a „minden idők legjobbja”-címért bejelentkező Jonesról, újabb cikkében azt sugallja: a félnehézsúly és a p4p listák királyának kapcsolata a kokainnal nem pusztán futó kaland.

Ez nem előzmények nélküli eset. Amikor a sztoriját írtam, sok pletykát hallottam Jon kokainhasználatáról, némelyik túlment azon, mint amire az ember egy gazdag, fiatal celebnél számítana 2014-ben. Nem foglalkoztam velük, részben azért, mert óriási a távolság a pletyka és a biztos tény között, részben pedig azért, mert (Jon) sikere is bizonyítja, hogy bármit is művel késő éjjeleken, az aligha érinti sportolói teljesítményét. Meg kell jegyezzem viszont, hogy több mint valószínű, hogy ez egy olyan dolog, ami valóban kihathat a karrierjére, és nem pedig egy egyszeri rossz döntés az éjszakában. Pár perce ezt az SMS-t kaptam egy Jones-hoz közeli forrástól: Nem tudom elhinni, hogy ilyen sokáig tartott Jonnak, hogy lebukjon a kokóval.

Howard kellőképpen óvatosan fogalmaz ahhoz, hogy ez is csak pletyka színvonal legyen, de biztosak lehetünk abban, hogy ezek után minden újságíró kettőzött erővel vetődik a témára, és az összes szőnyeg alá benéznek majd bizonyítékért.

Alistair Overeem nem pihen sokáig, ismét rövid időn belük kért magának meccset, mint a Rothwell elleni vereségét követően. Akkor kapta Stefan Struve-ot, hogy az elsőben TKO-val nyerjen ellene, de érezhetően tartott bármilyen ütés esetleges menetszelétől is. Nem leszek sz*rházi hullatroll, ha valakit ütöttek már ki, ráadásul többször is, az tudja, hogy ez az érzés ott marad az agyad eldugott részein, és bizony bevillan párszor, olykor a legrosszabbkor. Ezt persze fejben kell helyre tenni, nem árt hozzá pár önbizalom növelő győzelem. Hogy a Struve elleni elég volt-e Overeem-nek, az majd kiderül, vagyis tutira, mert Big Country Nelson, a KO-halálvölgy szülötte várja őt márciusban.

Nelson eddigi összes (!) UFC győzelmét kiütéssel szerezte, emellett össze is rakták párszor, de minden esetben kemény volt, mint a kád széle, bírta a törődést. Werdum okos bunyóval hatástalanította, Dos Santos izomból oldotta meg, Hunt meg hozta a földanya csecsén nevelt horgát, csak az volt képes leteríteni Nelsont. Ráadásul a kerek bendő egy kimeríthetetlen tankot is rejt, Roy szuflával is bírni szokta a meccseit, szóval Overeem számára ez egy tökéletes próbatétel lesz, hogy továbbra is ésszel képes-e harcolni, nem a korábbi roidosaurus módban akar dömperelni. Ha nem vigyáz, akkor Nelson csapottja indul és teret hajlítva Alistair borítékolhatóan feküdni fog, ennél sokkal kevesebb is elég volt a katapultáláshoz neki korábban. Nelson kapcsán meg kiderül, hogy tanul-e eddigi hibáiból, és mondjuk nem hagyja magát erős clinchben gyilkolni, Alistair ugyanis ebben profi. Meglátjuk, nekem várós meccs. Ja, és a rossz nyelvek szerint Overeem azért kért minél hamarabb meccset, mert Dos Santos egy ideig még épülget a Miocic ellen elszenvedett sérüléseivel, így elkerülheti őt. 

A 17 éves Sangmanee Sor Tienpo december elején Thanonchai Thor. Sangtiannoi-al mérkőzött a bangkoki Rajadamnern stadionban. A fordulatos találkozót Thanonchai nyerte meg pontozással. A meccs után Sangmanee rohamot kapott és kórházba vitték. Az orvosoknak sikerült stabilizálni az állapotát, és megállapították, hogy a fiú mérgezés áldozata lett. Ha egy kicsit később érnek be vele a kórházba, már nem tudták volna megmenteni. 

Sangmanee vérvizsgálatának eredményét most hozták nyilvánosságra, és alátámasztja az orvosok véleményét. A fiatal harcosnak egy benzodiazepine-koktélt adtak be, melynek összetevői nagyon erős nyugtatók, túladagolva pedig halálosak. A mérgezés körülményeiről semmit sem tudni, de gyaníthatóan egy fogadás van mögötte, és a fogadó nagy összeget tehetett fel Sangmanee vereségére. Thaiföldön a nemzet sportja és a bűnözés szorosan összefonódik, és hasonló mérgezéses esetekre is volt már példa. Az azonban egyedülálló, hogy ilyen elismert sportoló legyen az áldozata. Sangmaneet nemrég még a thai boksz p4p listájának élbolyába rangsorolták. Az eset óta eltel hónapban a fiú kiheverte a mérgezést, és annyira összeszedte magát, hogy nyolcadikán már újra ringbe is lép.

Decemberben volt szerencsém Budapesten részt venni a Gracie Barra Hungary egy edzésén, ahol lőttem pár élvezhető felvételt nektek, ebből a vágott anyagot alább láthatjátok. Bence György és Szűcs Kristóf tolmácsolásában hallhatjátok és láthatjátok, hogy miért érdemes a Gracie Barra Hungary edzéseit látogatni, mit is jelent számukra a BJJ és mit nyújthat akár számodra is. Köszönöm a lehetőséget, további sok sikert és örömteli edzéseket!

Miután magyar idő szerint hajnalban robbant a Jones vs kokain sztori, körülbelül egy ezredmásodpercet kellett várni arra, hogy az Internet Népe teljes erőből befeszítse a kisrohadék-izmát, és izzítsa a kép- és videoszerkesztő programokat. A mémek már vígan burjánznak, mi egy röpke a twitter- és youtube szemlén jártunk.

Az új bevonuló zene

B.U.L.I.K.A. #SWAG #PARTY #YOLO

A történetnek ezzel persze még nincs vége, pályamunkák százai várhatók, amíg az ügy lecseng. Ha szembejön valami igazán megsüvegelendő, mindenképpen beszámolunk róla!

ÉÉS itt az a bomba, amivel 2015-öt indítani lehet, hogy emlékezz is egy év múlva, az idei évkezdésre. Jon Jones és Daniel Cormier meccse olyan felhozó hypeot kapott, amit maga a meccs már nem szolgált ki annyira, de az utójáték ismét érdekesnek ígérkezik, sőt, miazhogybaszki!

Nick Diazt nemsokára újra a ketrecben üdvözölhetjük, hogy az év egyik legnagyobb durranásaként megmérkőzzön a szintén hosszas kihagyás után visszatérő legendával, Anderson Silvával. Ahhoz a meccshez készítették el az egyik legjobb promóvideó-párost, amit életemben láttam – most pedig előkerült egy másik képsor, ami egészen máshogy, de legalább ugyanannyira zseniális. Diaz pusztaöklű MMA meccset vív.

Sok háttérinformáció nincs a videóról. Diaz valószínűleg szülővárosában, Stocktonban vívja a meccset valami tornateremben. Három perces menetekre osztották a küzdelmet, amit Nick a második végén nyer meg fojtással. Rá egyáltalán nem jellemző módon kézfogással kezdi a végső menetet, és szintén meglepő, hogy itt szép rúgásokat is elenged. A kezeiket védve nyitott tenyérrel ütnek a harcosok, úgyhogy nevezhetjük mindezt egy pancrase viadalnak is – a lényeg az, hogy a csillogó cirkusszá vált MMA-t visszaviszi abba a korba, amikor még nem a lájkok száma, meg a pénz számított, hanem csakis a küzdelem. És Nick mellébeszélést nem tűrő, nyers és igazi személyiségét ismerve így már nem is olyan meglepő az a kézfogás.

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

Közzétette a UFC a következő McGregor show új promóvideóit, és míg a tavaly novemberi első körben Dennis Siver az abszolút bőkezűség jegyében öt teljes snittet is kapott, az újak közül a félperces, FOX számára készítette teaserben kétszer bukkan fel, addig a UFC hivatalos csatornájának egyperces előzetese ezúttal még csak nyomokban sem tartalmazza a német-orosz harcost. De nincs is rá szükség, hiszen, mint tudjuk, Conor nagyobb, mint GSP és Broklesznár együtt, Siver meg, hát, nem valami nagy. :-/

Az illékony Siver-jelenség 0:14-től 0:16-ig figyelhető meg.

Az illékony Siver-jelenség az előző videóban figyelhető meg.

A Zuffa és a UFC nemrégiben bejelentette, kiknek a segítségével fogja megvédeni magát a harcosok egyre szaporodó trösztellenes perei ellen. A választás a New York-i központú Boies, Schiller & Flexner ügyvédi irodára esett. Az iroda egyik vezetője, Bill Isaacson szerint a UFC-nek minden esélye megvan arra, hogy megnyerje a pert, mert ezekben a jogi eljárásokban az ítélet általában azoknak a cégeknek kedvez, amelyek a fogyasztók igényeit kielégítő új termékeket és szolgáltatásokat dobnak a piacra. A UFC pontosan ezt tette a ketrecharccal.

Szerény alapokról építettünk fel egy népszerű vállalkozást, a rajongók és harcosok igényeinek kielégítésével. Emberek milliói nézték a meccseinket, jelentős egészségügyi és biztonsági előírásokat vezettünk be sportolóinknak, és a harcosok szabadon tárgyalhatnak a szerződéseik részleteiről. Büszkék vagyunk a cégre, amit felépítettünk, biztosak vagyunk a jogi pozíciónkban, és győzni szándékozunk ebben a perben. - közölte a Zuffa.

A Boies, Schiller & Flexner védte meg sikeresen az Applet saját trösztellenes pereinek egyikében, és szintén ők védelmezték sikerrel az American Expresst a Visa és a Mastercard ellen. A vádat képviselő Joseph Saveri ügyvédi iroda a Google, az Adobe és az Intel ellen is nyert már, és az ő portfóliójukban is szerepel egy sikeres Apple trösztellenes per, csak a lövészárok másik oldaláról.

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

A UFC 182-n jelentették be, hogy Anthony Pettis legközelebb Rafael dos Anjos ellen védheti meg könnyűsúlyú bajnoki címét. Pettis ki is posztolt egy képet az instagramra, amin viszont nem könnyűsúlyúnak, hanem dagadtnak és csüggedtnek tűnik.

Back 2 work still smelling like vacation... Good work with one of Milwaukee's best @luis_feliciano @reebok @roufusport

Uma foto publicada por Anthony Pettis (@showtimepettis) em Jan 1, 2015 at 1:49 PST

Néhány nappal ezelőtt dos Anjos instáján ez a kép tűnt fel:

God make all things New!! Good morning!! Deus faz nova todas as coisas!! Bom dia a todos!! #blackcoffee #gordojj #bjj #cafeinatodepotassio #cafe #Jesus #Jesusfirst

A photo posted by Rafael Dos Anjos (@rdosanjosmma) on Dec 12, 2014 at 10:14am PST

A bögre felirata gordo, azaz KÖVÉR. Véletlen egybeesés lenne? Vagy ez már a pszichológiai hadviselés része? Dos Anjos megneszelte a pettisi seggesedést, és a maga kifinomult brazil módszerével így akarja megtörni a bajnok magabiztosságát??? AKUTYAFÁJÁT!!! :-O

Amúgy a találkozó a UFC 185 főmeccse lesz, március 14-én, a dallasi American Airlines Center-ben rendezik meg. Pettist lényegesen filigránabb formában legutóbb a UFC 181-en láttuk a ketrecben, ahol két menet alatt kicsinálta Gilbert Melendezt, és megvédte bajnoki címét. A ravaszul csúfolódó dos Anjos a UFC on FOX 13-on darálta be a lehet, hogy sérült Nate Diazt, előtte a UFC Fight Night 49-en ütötte ki Pettis néhai riválisát, az ex-bajnok Benson Hendersont. Fel a fejjel, Anthony! Nem csak te eresztettél le a karácsonyi zabálásban!

Jobbra az egykori UFC nagyágyú

A UFC kétszeres nehézsúlyú bajnoka szombat éjjel a Reality Fighting 53 főmeccsén küzdött volna Juliano Coutinho ellen. A találkozót szupernehézsúlyban rendezték volna meg, de lefújták, mert Sylvia megdöbbentő módon 371 fonttal, azaz több mint 168 kilóval mérlegelt, ami még ebben a kategóriában is szokatlanul sok. Az orvosok nem látták biztonságosnak a szereplését, így a gála főmeccsét eltörölték. Sylvia nem sokkal ezután jelentette be visszavonulását.

Miután a UFC 182 főmeccsén a vártnál jóval simábban, egyhangú pontozással legyőzte Daniel Cormiert, máris újabb kihívások felé kacsintgat Jon Jones. A félnehézsúlyú bajnokot a gálát követő sajtóeseményen kérdezték jövőbeli terveiről, köztük arról is, hogy felmenne-e nehézsúlyba, hogy megmérkőzzön az ottani királlyal, a pound for pound listák másik éllovasával, Cain Velasquezzel. Jones nem hezitált a válasszal.

Egy szempillantás alatt kiállnék Cain Velasquez-zel. Tényleg megtenném. Imádnám, ha megverekedhetnék az AKA (American Kickboxing Academy, Cormier és Velasquez klubja) legjobb sportolóival. Hiszem, hogy le tudnám győzni mindegyiküket. A mi csapatunk a legjobb a világon.

Jones egyelőre marad félnehézben, és várja a Rumble – Gustafsson meccset, ahol eldől, ki lesz a következő kihívója. De Bones célja az, hogy idővel ő legyen minden idők legjobbja, ehhez pedig valóban keresve se találhatna jobb utat annál, ami Velasquezen keresztül vezet.

Olykor még a legmeggyőzőbb teljesítmény sem elég az UFC-ben arra, hogy valaki biztosan az övért küzdhessen. A könnyűsúlyú mezőnyben tevékenykedő Jim Miller például 7 győzelmet is begyűjtött zsinórban, azonban hiába győzte le ellenfeleit, az akkoriban még csak bajnoki címről álmodó Benson Henderson végül megfosztotta őt a lehetőségtől, amellyel Jim azóta sem tudott élni. Most pedig a kanadai nemzet nagy reménysége, Rory MacDonald érezheti magát hasonló cipőben, akinek bár a kopasz beígért egy címmérkőzést Kanadában, ez egyelőre távol áll a valóságtól. Mint ismert, Lawler elvette Hendricks-től a váltósúlyú koronát, ezáltal pedig nagy valószínűséggel egy harmadik meccset is elrendezett kettejüknek, amely nagyon életszerűnek tűnik a 2015-ös kiírásban. MacDonald szépen visszakapaszkodott az élmezőnybe a Lawler elleni vereséget követően, Demian Maia, Tyron Woodley és Tarec Saffiedine egyaránt áldozatául estek a kanadai tehetségnek. A kopasz tehát még nem tudja, hogy mi legyen Rory-val, akinek megvan az a választása, hogy hátradőlve várja meg, miként alakulnak körülötte a dolgok.

H.Ákos

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

Rampage szerepvállalása a Bellator-ban túl szép volt, hogy igaz legyen, Coker érkeztével nem is volt már kedve bunyózni, pláne nem Newton ellen, akivel jó kapcsolatot ápolnak. A King Mo elleni meccsével sem tudtak sok fant felspannolni, Beltran meg nem volt egyenlő játszótársa. Mivel Tito állítólagos sérüléssel bajlódott, a kettejük közötti összecsapásból végül nem lett semmi, pedig komoly szappanoperát körítettek a párosítás mellé. Rampage tehát visszatért az UFC-be, ahonnan nem épp baráti gesztusok közepette távozott, elmondása szerint belefáradt abba, hogy az UFC rendszeresen birkózók ellen küldi a ketrecbe. Ez utóbbi már úgy látszik, hogy mégsem zavarja annyira, hisz új motivációra tett szert, hogy ismét a legjobbak ellen küzdhessen, és feltornássza magát egy címmeccsig. Jackson az MMAJunkie vendégeként beszélt arról, hogy utolsó UFC-s mérkőzéseit rendre sérülten vállalta el, aminek vereség lett a vége, a Bellator-ban azonban már nem hátráltatták ezek a sérülések, így pedig mindhárom ottani mérkőzését megnyerte. Hozzátette továbbá, hogy a legjobbak ellen akar bizonyítani, és mérgezőként tekint azokra a harcosokra, akik a földön fetrengve akarják kihúzni a teljes meccset. Az UFC azért vette vissza őt, mivel még mindig olyan szórakoztató meccseket hoz, mint korábban, és ez a jövőben sem lesz másként. Mi pedig reménykedjünk benne, hogy igaza van.

H.Ákos

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

Van az úgy, hogy annyira akarunk valamit, hogy eléréséért tisztességtelen alkut kötünk – önmagunkkal. Görcsösen kapaszkodunk egy illúzióba, kitartunk a reménytelen eset mellett, és addig hazudjuk magunknak, hogy meg tudjuk csinálni, amíg elhisszük a hazugságot. Ilyenkor jobban tesszük, ha távol maradunk még a lehetőségétől is annak, hogy bizonyosságot nyerjünk. A sport viszont másról sem szól, mint a bizonyításról, és arról, hogy szorítsunk azért, hogy valaki helyettünk bizonyítson. És a sportban, ha hazudtunk magunknak, elkerülhetetlenül jön az ébresztő pofon.

A UFC 182 felvezetésekor mi sem tűnt természetesebbnek annál, mint hogy elhiggyük, Daniel Cormier meg tudja verni Jon Jonest. Sőt, meg fogja verni Jon Jonest, hiszen ez az univerzum rendje, ennek igenis így kell lennie. A minden eddiginél jobban és kimerítőbben sikerült felvezető körök során annyit hallgattuk a harcosokat, hogy mondataik, személyiségük lényege a bőrünk alá kúszott. Mindenki tudta, hogy Jon Jones, a természetfeletti adottságokkal megáldott bajnok egy képmutató, tiszteletet hírből sem ismerő szemétláda, Daniel Cormier pedig egy megannyi megpróbáltatáson átesett, de dacos, eltökélt és megállíthatatlan kisember, aki kemény és kitartó munkával emelkedett elképzelhetetlen magasságokba – hogy aztán az utolsó lépésnél bukjon el mindig. De ez nem számított, mert ő az állhatatosság élő szobra: mindig felkelt és ment tovább a következő cél felé. És most érkezett a végső célegyenesbe, a UFC félnehézsúlyú bajnoki öve elé. Az volt a sorsa, hogy ezt most már tényleg megnyerje.

A két sportoló ellenségeskedésének és a zseniális felvezetésnek köszönhetően ez a meccs sokak szemében jóval többé vált, mint az utóbbi évek egyik legizgalmasabb párosítása. Ez volt a kisember felemelkedésének története, itt bizonyosodhatott volna be, hogy megannyi szívás és személyes tragédia után a jó végül mégis győzedelmeskedhet. Csak hát a mesés fordulatokat meg kéne hagyni a meséknek. Ez itt a valóság, ahol Jon Jones minden különösebb faxni nélkül lenyomta Daniel Cormiert.

Ha pusztán a statisztikát nézzük, ez volt Jon Jones egyik legkeményebb címvédése – de a számok, bár nem hazudnak, soha nem mondják el egy harc teljes történetét. A számok nyomán Jones bajnoki pályafutásának másik legkeményebb meccse igazán nem sokban különbözött a mostanitól, mégis, a Gustafsson-kezelés után a bajnokot mócsinggá vert képpel kellett kitámogatni a ketrecből. Gustafsson után Jones nem arcoskodott, nem mutatott be a legyőzöttnek, hanem elvitte a mentő.

Daniel Cormier a statisztikák szerint az öt menet során olyan messzire ment, amilyen messzire eddig csak a svédnek sikerült. Jobban megszorongatta Jonest, mint Gustafssont leszámítva bárki, megnyert egy menetet, és végig ott loholt a bajnok nyomában, nem engedve neki egy másodperc pihenőt se, sem a ketrecben, sem a pontozólapokon. És mégsem érezni azt, hogy ez lett volna a „titánok harca”, hogy ez lett volna az a meccs, ami megmutatja, mégis mennyit ér Jon Jones.

A valóságban a meccs egészen sima volt. DC-nek volt egy kisebb fellángolása, de összességében Jones dominált. Választ kaptunk a legnagyobb kérdésre: hogyan nullázza le Cormier Bones iszonyatos reach-előnyét? Hát, nem olyan nagyon jól. Annak ellenére, hogy igyekezett végig a bajnok arcába mászni – és legtöbbször sikerült is – a valóban remek felütésektől eltekintve nem ő volt az, aki jobban jött ki a közelharcból. Gyors, rövid könyököseivel, térdeseivel Jones volt az eredményesebb, és jobban működött a klincse – még ott is, ahol DC-nek előzetesen a legtöbb esélyt adták: a ketrec falánál. „Fogadjunk, hogy le tudlak vinni” – ezzel a mondattal kezdődött a gyűlölködés négy éve. Hát, Jones a fogadást is megnyerte. Levitte Cormiert, háromszor is. DC-nek, a zseniális birkózónak csak egy levitelre futotta, egy olyanra, amivel aztán semmire se ment, és akkor, amikor ez már semmit sem számított.

A bírói ítélet nem is lehetett kérdéses. Az ember, akinek a bajnok kriptonitjának kellett volna lennie, és aki meg akarta szabadítani az MMA-t Jon Jonestól, egyhangú vereséget szenvedett. Az embernek, aki mindenben, amibe életében belefogott, a világ egyik legkiválóbbja lett, már megint meg kellett hajolnia A legkiválóbb előtt. DC az NCAA birkózó döntő és az olimpiai szereplések után a ketrecben sem tudta megugrani a legmagasabb lécet. Mindent kiadott magából, és még ez sem volt elég. Most sem.

Persze, lesz visszavágó, majd, valamikor. DC összeszedi magát, kivasal néhány top tízes kihívót, és már nyilatkozhatja is, hogy „hidd el Jon, ezúttal minden más lesz.” DC, a legnagyobb kisember úgysem adja fel soha. Jones-t addig is terített asztal várja: Rumble, vagy Gustafsson, és valószínűleg rövid úton a „minden idők legjobbja”-címet is megörökli Anderson Silvától. Számítottunk rá. Csak azt hittük, hogy egy kicsit nehezebb lesz. 

Nagy érdeklődéssel vártuk a ma hajnali UFC 182. Jones vs Cormier gálát, hiszen olyan előzetes hype előzte meg, ami hosszú idő óta nem volt tapasztalható. GSP és Diaz esetébe próbálta ezt talán legutóbb a szervezet, de abban GSP nem volt olyan partner, mint most Jones és DC. Bad Blood epizód, Countdown, Embedded részek, minden adott volt egy nagyszerű gálához, ami azonban sokakban hiányérzetet hagyott. Annyiban lelövöm a rövid main card összefoglalókat, hogy minden meccs végigment, mi pedig szeretünk azért látni látványos befejezéseket, ha pedig ezt nem kapjuk meg, akkor izgalmas, technikák csatákat. Ez a két front nem lett acélos hajnalban, mondhatni, hogy nagyobb volt a füstje a Jones vs DC meccsnek, mint amennyire égették előzetesen. De mi is történt az UFC 182 során? Péter Balázs jóvoltából ismét kaptunk egy velős összefoglalót a meccsekről:

Hector Lombard vs. Josh Burkman

Teljesen felesleges párosítás volt, már kezdetektől. nem Lombardnak kell fogadni az érkezőket a szervezetben! TOP 10-es harcosok ellen kellett volna megmutatnia magát. Végig a 3 menet alatt Lombard dominált, masszív bunyót hozott, de nem tudta finiselni a 6 év után visszatérő Burkman-t, aki elképesztő módon állta a sarat és Hector ütéseit. Valami lehetett a háttérben, mert a nagyon passzivá vált Joshnak a bunyója a 2. menettől, vagy sérülés vagy a fogyasztás állhat a háttérben. Lombard ezzel szemben meglepően jól bírta, pedig nála a cardio az Achilles ínja. Nyilván nem is kellett nagyon megerőltetnie magát az este folyamán...sima UD-val hozta a kubai. Következő ellenfele pedig valószínűleg TOP 5-ből fog kikerülni. Mivel nagyon úgy néz ki, hogy Hendricks harmadjára is találkozik Lawlerrel, Woodley pedig Gastelummal mérkőzik hamarosan, így ketten maradtak neki: Brown, akinek éppen ellenfelet keresnek mivel Tarec Saffiedine lesérült. Vagy Rory McDonald...mindkettő ellenfél komoly lenne Lombardnak.

Kyoji Horiguchi vs. Louis Gaudinot

Ez is inkább egy olyan ,,felhozó,, meccs volt a japán tehetségnek, akit a 11. rangsoroltak a bunyója előtt, míg Louist a top 15-n kívül helyezkedett el. Ez meg is mutatkozott a mérkőzésen, Kyoji végig irányított és látványos, gyors támadásaival be is húzta a mérkőzést. Legközelebb már egy komolyabb TOP 10-es harcos ellen nézném meg a japánt. Gaudinotnak pedig lehet ez volt az utolsó bunyója a szervezetnél...

Brad Tavares vs. Nate Marquardt

Nagyon röviden, mert tényleg ennyi említést se érdemelne ez a párosítás...igaza volt a TOTALDAMAGE-nek a mérlegelést bemutató cikkében, valami volt Nate-tel mert a teljesítménye a 0-hoz közelített, de Brad se villogott, aki egy sima, unalmas meccsen UD-nel hozta a bunyót. Bradnek egy komoly skalp a volt Strikeforce váltósúlyú bajnok legyőzése, míg Nate-nek egy kis motivációra lenne szükség, mert ez nagyon karcsú volt tőle...

Donald Cerrone vs. Myles Jury

Mindenki háborúra számított, ahhoz képest egy nagyon sima Cerrone győzelmet kapott. Az első menetben egy igazi BJJ menetet láthattunk, ahol Cerrone megvillantotta, eléggé alul értékelt földharcát és többször is majdnem kopogtatta a fekete öves BJJ-s (!!) Jury-t.( emlékszünk a BJJ-s cikkre? nem kell aggódni tényleg köszöni jól van! ) A 2., illetve a 3. menetben azonban már állva bunyóztak a srácok, ahol Jurynak nagyon rá kellett volna kapcsolnia, hogy hozza a meneteket, de ez nem jött neki össze. Cerrone végig profin irányította az állóharcot, többször, jobban talált mint a fiatal ellenfele (évek meg a rutin) A 3. menet végén Cowboy a földre vitte Mylest, aki a földön maradt, Cerrone pedig megbüntette mindenért...mondjuk ki: szétrúgta a seggét, olyan dühvel, amivel szerintem egy életre megtanította Mylest, hogy a Cowboy csapattársival szemben soha ne legyen tiszteletlen.

Igazi nevelőcélzatú verést mért Donald Jury-ra. Ezzel 6-os győzelmi szériában van Cerrone, aki egyre valószínűbb, hogy a dagesztáni fenoménnal Khabib Nurmagomedov-al fog találkozni. Ugyanis bejelentették, hogy UFC 185-n Pettis újból megvédi a címét, méghozzá dos Anjos ellen. Így egyedül a dagesztáni maradt Cowboynak a súlycsoportban.