Lehet csipázni vagy sem Michael Bispinget, ez az a srác, akinek a vérében van a versenyszellem, sosem fogja feladni. Ahogy külföldi lapok vélekedtek teljesen jogosan, Cung Le ellen volt az utolsó esélye arra, hogy a címért folytatott örökös harca során képben maradjon még az UFC-nél. Az angol piac miatt mindig lesz helye a szervezetnél, de a cím még hiányzik a vitrinből neki. Le ellen hogy erre valós erőpróbát tartott-e, azt sokan véleményesnek tartották, az azonban, ahogy megsemmisítette Bisping ellenfelét, komoly presztízs értékkel bír. Michael ugyanis kardió, taktika, technika szinten a teljes mérkőzés folyamán Le fölé emelkedett, hogy négy menten keresztül pokoli büntetésben részesítse. A második menettől került igazán nehéz helyzetbe Le, mikor is egy jab-től szeme betagadt, így a támadásokat nem tudta lekövetni, azok pedig jöttek kérlelhetetlenül.
A negyedikben aztán ütéskombinációk sokasága és térdes az arcba forgatókönyv után Le megadta magát, TKO-val ért véget a mérkőzés. Adódik a kérdés, mi lenne, ha Bisping technikai repertoárja mellé Hendo-féle ütőerő is társulna? Le arca nem változott volna ukrán háborús övezetté, de ez mit sem von le egyrészt Le keménységéből, másrészt Bisping érdeméből.
Az főmeccs előtt Tyron Woodley hívta harcba az UFC immár ötödször egy éven belül Dong Hyun Kim ellen. Woodley júniusban kapott ki Rory MacDonald ellen, akkor Dana arról beszélt, hogy Woodley pszichésen összecsuklik a nagy lehetőség kapujában, muszáj fejben rendet raknia. Önbizalom növelőként már kapta is a bunyót hajnalra, amivel maximálisan is élt Tyron. Egy perc leforgása alatt győzött, talán volt benne lucky rész is, de jó helyre került a W, Woodley pedig ismét ott liheg a címmérkőzés közelében.
Utolsó kommentek