Szóval itt tartunk. Nem is oly rég Conor McGregor nevét mi magyarok megismerhettük némi keserűséggel, mikor Buchinger Ivánt altatta 2012 Szilveszterén a CWFC könnyűsúlyú címmeccsén. Ez a győzelem akkor belépőt jelentett az UFC-hez számára, én pedig már akkor arról írtam, hogy Conor tehetsége, karizmatikussága és nem mellesleg egy ország fanatikus támogatása mögötte nem csupán egy halk visszhangra lesz elég az UFC kissé lapos súlycsoportjában. Az viszont, ami ezt követően történt, egészen hihetetlennek hat mind a mai napig.
Conor olyan elemi erővel hódít ketrecen belül és kívül is, amire csak nyomokban volt példa az UFC története során. Lesnar jött a WWE táborral és ellentmondásos személyiségével, mindenkinek volt véleménye vele kapcsolatban, így mindenki meg is nézte meccseit. Aztán Chael Sonnen pár évnyi radar alatti média mozgással felismerve napjaink kommunikációs keresletét, berobbantotta magát a köztudatba, de ő sem volt képes teljes hitelességet elérni. Amennyire hangos volt a ketrecen kívül, annyira adós maradt az egyenrangú teljesítménnyel a küzdőtéren az Anderson elleni "majdnem" megnyert címmeccs ellenére is. Pontosabban Sonnen ebből élt, dopping- és pénzügyi csalással kapcsolatos balhéi pedig tovább árnyékolták a képet.
Ezzel szemben Conor McGregor úgy tűnik, hogy definiálta napjaink tökéletes bunyós és szórakoztató karakter ötvözetének csomagját, továbbra is a média kereslet vonalán maradva. Ami alapjaiban más, hogy nem játssza meg magát, vállalja egóját, vagy inkább mérhetetlen önbizalmát, mely ugyanakkor visszahatva önmagára folytonos önerősítő spirálban mozog. Emellé társul egy hiteles technikai repertoár is, melyet az említett önbizalom mellett látványosan használ. Teheti mindezt, mert az a hatalmas energia pszichés vonalon már akkor szétzúzza ellenfeleit, mikor azok még a ketrec közelébe sem mentek ellene. A bunyó után pedig maradnak a büszkeségükben megtört legyőzöttek, akinek pontosan elmondta, hogy mi történik majd velük, mégsem tudtak mit tenni ez ellen. Dustin Poirier konkréten arról ír a bunyó után, hogy megszakadt a szíve.
Live by the sword Die by the sword I'm truly heart broken.
— The Diamond (@DustinPoirier) 2014. szeptember 28.
Beszélhetünk is hiányosságokról a bunyójában, várhatunk fejben, rutinban és technikában érettebb ellenfelekre ellene, kereshetjük az ellenszerét, de ekkor abban a csoportban találjuk magunkat, akik egy ilyen kivételes sikersorozat bukását várja ilyen, vagy olyan okokból. Mindegy, hogy a csodáló vagy elutasító táborba tartozunk Conor kapcsán, egy biztos, láttuk eddigi meccseit és a következőket is megnézzük. Hogy új szintre tudja majd emelni az MMA-t? Korábban erre csak tippeltem, most pedig biztos vagyok benne. Egy országot már sikerült teljesen megbolondítania, a hétvégi UFC 178 jegyeladásainak 10%-át csak az írek tették ki, akik Vegasig repültek kedvencük kedvéért.
Dana White pedig behúzta az Ászt a hétvégi gálát követően, elmondása szerint McGregor olyat erőt képvisel jelenleg a sportban, melyet sem Brock Lesnar, sem pedig Georges St-Pierre nem tudott korábban hozni. Legitim szent-szar, mindent elsöprő vihar, aki önmagát táplálja és a körülötte zajló hiszti, felhajtás és egyre növekvő figyelem nem hogy nem zavarja, hanem további erővel vértezi fel.
Te melyik sorban ülsz a McGregor moziban?
Utolsó kommentek