December 16-án megtörtént az, amit egy ideje már rebesgettek: Cung Le, Jon Fitch és Nate Quarry pert indított a UFC és anyavállalata, a Zuffa ellen a trösztellenes törvény megsértésének vádjával. A per indítását közös sajtótájékoztatón jelentették be, ahol Le és Quarry beszélt a kiváltó okokról. Fitch személyesen nem jelent meg a sajtóeseményen, a bejelentés során végig telefonos kapcsolatban volt, de nem szólalt fel. Le, Fitch és Quarry azzal vádolják a UFC-t, hogy megsértette a Sherman Trösztellenes Törvényt, mert illegális módszerekkel olyan piaci környezetet teremtett, ami nem versenyképes, ezáltal pedig a versenyképes piacokon elérhető keresetek töredékére korlátozta harcosainak fizetését. A vádak arról is szólnak, hogy a UFC arra kényszeríti a harcosait, hogy örökre adják fel nevük és képmásuk használati jogait a szervezet javára.
Keserű harcosok
A per indítói közül Cung Le az egyetlen, akit a mai napig élő szerződés köt a UFC-hez, és ő az ügy fő hangadója. Le-t az utóbbi időben teljesen méltatlanul kezelte a szervezet: a Bisping elleni vesztes meccsét követően doppingtesztre kötelezték, amin növekedési hormonokkal megbukott, és eltiltották. Le tiltakozott az eredmények ellen, és később ki is derült, hogy a tesztet szabálytalanul hajtották végre. Az eredményét ezért semmisnek nyilvánították, a büntetést pedig eltörölték – csakhogy közben Le követelését is semmibe vették, miszerint a UFC nyilvános bocsánatkéréssel tartozik neki. Le ezt követően szerződésének felbontását kérte, amit a szervezet szintén megtagadott. A harcos a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy nem a doppingteszt, és az azt követő hercehurca miatt vágott bele a perbe.
Ez arról szól, ahogy kezelnek minket, ahogy kifizetnek, és mindarról, amin keresztül kell mennünk. Ha mi nem lennénk, akkor nem lenne MMA, és nem lenne UFC sem. Ami jár az jár.
Le azt is kijelentette: többé nem akar a UFC-ben harcolni. Viszont, ha elengednék, más szervezetnél szívesen ketrecbe lépne a továbbiakban.
Nate Quarry, aki az első The Ultimate Fighter egyik legnépszerűbb harcosa volt, és 2005-ben vesztes mérkőzést vívott Rich Franklin középsúlyú övéért, így nyilatkozott:
Mindenek előtt azért veszek részt a perben, hogy láthassam, ahogy a jelen, a múlt és a jövő harcosai kárpótlást kapnak a kemény munkájukért. Most a UFC olyan monopol helyzetben van, hogy a harcosoknak nincs igazi választási lehetőségük, ez pedig nem az amerikai irány.
Szerződéspara
A UFC Le-ék szerint számos eszközt vet be arra, hogy alkalmazottai pozícióját gyengítse. A legtöbb bajuk a szerződésekkel van, a UFC ugyanis telepakolta a harcos-szerződéseket mindenféle záradékokkal – következzenek a problémásak.
kizárólagossági záradék: A UFC harcosa nem küzdhet más MMA szervezetnél.
bajnoki záradék: Abban a pillanatban, ahogy egy harcos bajnok lesz, szerződése az adott kondíciókkal automatikusan meghosszabbodik, és a harcosnak – immár súlycsoportja legjobbjaként – nincs lehetősége arra, hogy számára kedvezőbb feltételeket alkudjon ki. Az automatikus szerződéshosszabbítás addig él, amíg a harcos bajnok marad a UFC-nél, és ez megakadályozza azt is, hogy rivális szervezetek ajánlatokat tegyenek neki, így az, aki adott pillanatban a világ legjobbja, nem használhatja ki a helyzetében rejlő potenciált.
kiegészítő jogok záradéka: A UFC-nek joga van akár a világ végéig is rendelkezni harcosai nevével és képmásával merchandise, videojáték és műsorszórási célokra, még akkor is, ha a harcos már nincs is a szervezetnél. Ez nagyban rontja a sportolók esélyeit arra, hogy az UFC utáni időszakban új szponzorokat találjanak.
Ezen felül a UFC 2014 januárjában olyan rendelkezést csatolt harcosok szerződéseihez, ami lehetővé teszi, hogy vesztes meccsek után csökkentse azok fizetését. A UFC-nek továbbá joga van ahhoz, hogy lejárt szerződésű harcosai esetében minden kívülről érkező ajánlatot megadjanak, megnehezítve ezzel azt, hogy a szabad ügynököket más szervezetek leigazolják.
Megfingatott szponzorok
Így is fel lehet fogni
A UFC nem csak a harcosait csicskáztatja, hanem a szponzorokat is. Ez a probléma a Rebook-szerződéssel 2015 nyarától javarészt megoldódni látszik (persze itt is az egyszerű, hétköznapi harcosok húzzák a rövidebbet), de a vádirat a UFC még mindig érvényben lévő, általános szponzorkezelési technikáját firtatja. Eszerint néhány támogatót nem is engednek megjelenni rendezvényeiken, ami rengeteg bevétel-kieséssel jár. A maradéknak szponzorációs adót kell fizetniük, de ha UFC-vel szerződésben lévő céggel rivalizálnak, a szervezet tőlük is megtagadja a rendezvényeken való megjelenési lehetőséget.
A UFC azzal is sakkban tartja a szponzorokat, hogy azonnal kitiltást ígér arra az esetre, ha a támogató rivális szervezettel is elkezdene dolgozni. Jó példa erre Fedor Emelianenko és a Tapout sztorija. Az orosz legenda nagyon közel állt ahhoz, hogy egy évre szóló, hét számjegyű együttműködést írjon alá a céggel, de kútba esett a terv, mert a UFC kikötötte: a sportszergyártó vagy megszakítja a kapcsolatot az akkor épp a Strikeforce-ban küzdő harcossal, vagy fújhatják a UFC-s szerződésüket.
Az is a vád részét képzi, hogy a UFC-nek kizárólagos szerződése van azokkal a rendezvény-helyszínekkel a Las Vegas Stripen, melyek kulcsfontosságúak a küzdősportbiznisz szempontjából. Rivális szervezet ezeken a helyszíneken nem rendezhet MMA gálát, ez pedig újabb, behozhatatlan hátrányt jelent, és a versenyhelyzet további ellehetetlenítését.
Hogy jutottunk idáig?
A UFC szándékosan monopólium és monopszónia helyzetet teremtett a piacon. Jelenleg monopolhelyzetben van: ő az egyetlen komolyan vehető eladó, aki kiszolgálja a vevőket és foglalkoztatja a harcosokat, így a vevőktől annyit kér, amennyit akar (elég sokat) és a harcosoknak is annyit ad, amennyit akar (néhány kivételtől eltekintve elég keveset). A monopszónia helyzet ennek az ellenkezője: itt az egy szolgáltató - sok vevő helyett a sok szolgáltató - egy vevő felállás az érvényes, tehát a szolgáltatóknak azért kell versengeniük, hogy a lehető legkedvezőbb ajánlattal ők legyenek azok, akiket az egy szem vevő a sok közül kiválaszt. Monopszónia állt fenn, amikor a dugába dőlő kisebb szervezetek – WEC, Strikeforce – kitették az eladó táblát, de egyedül a UFC volt olyan pozícióban, hogy értelmes ajánlatot tegyen értük, így pedig az eladósorba került szervezeteknek el kellett fogadniuk a kevésbé előnyös ajánlatot is. A UFC pedig alacsonyabb árért eliminálta a riválisokat és szert tett az összes harcosukra, beleértve azok jogait.
A vádak szerint egyébként a WEC-et nem csak a harcosaiért vették meg, hanem azért is, hogy ezzel megakadályozzák, hogy egy kisebb rivális, az International Fight League műsoridőhöz juthasson azon a Versus-on (ma már NBC Sports), ahol a WEC is futott. Ezzel a manőverrel erősebb pozícióba kerültek a csatornánál, és kigolyózták az IFL-t, akik ugyan máshol találtak maguknak helyet, de végül elveszítették a szerződést a rossz nézettség miatt, és földbe is álltak. (Az IFL egy csapat-alapú MMA bajnokság volt, ahol minimum háromfős csapatok indulhattak. Elég vonzó neveket sikerült leszerződtetniük indulásukkor: IFL-edző volt többek között mindkét Shamrock fivér, Pat Miletich, Renzo Gracie és Don Frye is. És itt szerzett bajnoki címet a később közönség-kedvenccé váló Roy Nelson és az akkor már bejáratott nevű Vladimir Matyushenko.)
Patthelyzet
Az első osztályú ligák kívülről nézve minden sportágban teljhatalommal rendelkeznek. Ők foglalkoztatják a világ legjobb sportolóit, övék a legzsírosabb tévés és reklámszerződések, mégis, a UFC-vel szemben egyetlen más ligáról sem hallani, hogy alamizsnáért dolgoztatná alkalmazottait, vagy hogy kinyírná a szabad versenyt. Ez persze nem azért van, mert minden más terepen vajszívűek a pénzemberek, és csak a UFC-be jutnak cinikus és kapzsi döntéshozók, hanem azért, mert a többi szervezetnél nem adottak azok a lehetőségek, amikkel Dana White-ék olyan jól visszaélnek.
A fő különbség minden más sportág első osztálya és a UFC között az, hogy minden más sportág első osztályában különböző tulajdonosokkal rendelkező csapatok versengnek egymással, és minden más sportágnak van játékos-szövetsége, ami eredményesen tud tárgyalni a juttatásokról és képviseli a játékosok jogait. Még az olyan egyéni sportoknál is így van ez, mint a golf: minden tornának megvan a maga tulajdonosa, így semmi sem korlátozza a szabad versenyt.
Ennél a modellnél az is biztosítja a fair körülmények megteremtését, hogy a csapatoknak szigorúan tilos szövetkezni és együttes erővel lejjebb nyomni a játékosfizetéseket. Ezt úgy érik el, hogy kötelezik a csapatokat arra, hogy kollektíven tárgyaljanak a játékos képviselettel a játékosokat megillető jogokról és juttatásokról. A UFC-nek viszont egyetlen tulajdonosa van, a Zuffa, így nem kötelezhető erre, hiszen nem is lenne kivel tárgyalni. Nincs más tulajdonos, és nincsen harcos érdek-képviseleti szövetség sem. A sportolókkal egyéni tárgyalásokon állapítják meg a béreket, akiknek így minimálisra szűkül a mozgástere. Csak a legnagyobb nevek engedhetnek meg maguknak igazi követeléseket, mindenki más jobban teszi, ha befogja a száját, és eszi, ami van.
És akkor most mi lesz?
A UFC-t általában nem kell félteni, megengedheti magának a legjobb védelmet. Most azonban mégsem ártana egy kicsit tartania, ugyanis a vád sem nyeretlen kétévesekből áll. Le-ék oldalán egyéb rutinos és harcedzett ügyvédek mellett ott van az a Joseph Saveri Ügyvédi Iroda, mely nyert már trösztellenes pert a Google, az Apple, az Adobe és az Intel ellen is. A UFC egyébként egyelőre csak egy suta kis közleményben reagált a vádakra, melyben annyit írnak: tudnak a perről, de még nem kapták meg a vádiratot, és így nem is tudták átnézni, de erősen meg fogják védeni magukat és az üzleti modelljüket.
Végeredményben olyan pereskedésnek nézhetünk elébe, ami hosszú évekig is elhúzódhat. A UFC összeomlani szinte biztosan nem fog, és várhatóan mindent megtesz majd, hogy elterelje a figyelmet a jogi hercehurcáról. Ezt a leghatékonyabban a cirkusz és kenyér kombó bevetésével lehet elérni. Bár a szinte követhetetlenül megsűrűsödött gálák nem igazán hozzák az elvárt nézettséget, én arra tippelek, hogy jövőre rátesznek még egy lapáttal, csak hogy valóban senki se azzal foglalkozzon, ami igazán fontos: azzal, ami a bíróságon történik. Ehhez rengeteg pénz kell, de a UFC-nek a stagnáló nézettségek ellenére is simán van annyi a bankban, hogy ez beleférjen. És ha büntetést is szabnak ki rá, a szervezet olyan elképesztő növekedést produkált az elmúlt években, hogy a bírságnak igazán nagynak kéne lennie ahhoz, hogy sikerüljön ezt a hajót egyáltalán lelassítani - elsüllyeszteni pedig biztosan nem fogják.
MMAfighting, Sports Illustrated
Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!
Zita február 21-én mutatkozik be Danella Eliasov (2-0-0) ellen az EFC-ben -57 kilogrammban, mely egyben a szervezet új női divíziójának indulását is jelenti. Eliasov lila öves BJJ-s, civilben pszichológus, eddig minden mérkőzését idő előtt, karfeszítéssel nyerte. A mérkőzés Johannesburgban lesz látható a 20 ezer néző befogadására képes Coca Cola Domeban. Zita továbbra is itthon készül Bárdosi Sándor, Sztraka Mihály, Rácz László és Ágh Csaba irányítása alatt, Perjés Dórinál bevált edzésmódszer szerint, természetesen személyre szabva. Az eddigi ellenfél információk alapján, Tánczos Gábor amerikai elemző barátai, valamint az edzők szaktudására alapozva készült el a tréning terv, Zita szinte megállás nélkül edz, fejleszti tudását minden téren. A HFC döntőbeli veresége Cseh-Lantos Renáta ellen elmondása szerint immár a múlté, elszántabb mint valaha. Varju Zitát indítottuk TOTALDAMAGE AWARDS 2014 versenyünkön is, alább szavazhatsz az egyes kategóriákban.
Utolsó kommentek