Szalma Oszkár jóvoltából egy hosszabb interjút olvashattok a korábbi UFC félnehézsúlyú bajnok Chuck Liddell-el, melyet a német Groundandpound készített.
Groundandpound – Chuck, három éve szögre akasztottad a kesztyűidet, milyen csatákat kell mostanában megvívnod a civil életben?
Nem tudom, hogy lehet-e ezt harcnak nevezni, de a gyereknevelés minden nap újabb és újabb kihívás elé állít, és persze egyúttal sok-sok örömet is szerez nekem.
Gp – A gyereknevelésen kívül még az UFC gazdasági osztályának is az alelnöke vagy, mesélnél erről egy kicsit?
Természetesen, hiszen nagyon szeretem ezt a feladatkört, mert lehetőségen nyílik ezáltal azt a sportot elismertebbé tenni, amit imádok.
Gp- Mit a tényleges feladatköröd? Tényleg öltönyben ülsz egy irodában?
Á, el tudnád azt képzelni? A fő feladatom a sportág népszerűsítése, melynek köszönhetően voltam már Brazíliában, Japánban, sőt, az előző évben már Kínát is megjártam. Rengeteg tennivalóm volt ott, szóval egyáltalán nem váltam aktakukaccá!
Gp – Milyen érzés visszagondolni a kezdetekre, és mit gondolsz, mennyiben változott a sportág az utóbbi években?
Ma végignézve az mma-t, beleborzongok, hogy milyen alapot sikerült nekünk lefektetnünk a hőskorban. A mai fiatalok már gyerekként az mma-t kezdték el tanulni, még a mi időnkben különböző stílusú harcosok mérték össze tudásukat a ketrecben. Ma már szinte mindenkinek több edzője van, akik a különböző elemekért felelősek, mint például kick-boksz-, boksz- , jiu-jitsu- , erőnléti- és vezetőedző. A mai versenyzőknek elég csak az edzésre koncentrálniuk, míg nekünk tulajdonképpen a saját edzőinknek is kellett lennünk, hiszen mi dolgoztuk ki a különböző sportág specifikus edzésmódszereket is. Nem irigykedek, sőt, büszkeséggel tölt el, ha végig nézek a mai fiatal harcosokon, hogy mennyire komplexé vált a sportág, hiszen egy kis közünk nekünk is van hozzá.
Gp – Ha már erről beszéltél, mi a véleményed arról, hogy a mostani harcosoknak már táplálkozási tanácsadójuk, pszichológusuk, és PR-menedzserük is van? Nem hígult fel ezáltal a „tiszta” Vale Tudo?
Nézd, nekem csak azzal van problémám, ha a harcosnak a fő célja az üzlet, amit a makulátlan rekordjukkal akarnak minél jövedelmezőbbé tenni. Szívesen nézem, ha két tökös fickó megverekszik a ketrecben, ahelyett, hogy a menedzser és az edző tanácsaira hallgatva, vagy akár saját döntésük által, egyenlőtlen párharcokkal próbálják hülyíteni a közönséget. Sokan azt hiszik, hogy ha kikapnak vége a világnak, senki nem lesz rájuk többé kíváncsi. A másik dolog, ami idegesít, és a sportágnak sem tesz jót, ha egy fickó biztos győzelme tudatában rámegy a pontozásos sikerre, ahelyett, hogy a kínálkozó alkalmat kihasználván, lefiniselné az ellenfelét. Sajnos egyre gyakrabban hallom edzőktől, ha valaki címmeccsen vezet, hogy az ötödik menetet mozogja el, próbáljon alibire játszani.
Gp – A te idődben még évente csak 6-8 UFC gála volt, míg mostanában minden hétvégére jut egy. Nem félsz, hogy előbb-utóbb megcsömörlenek az emberek az mma-tól?
Nem hinném, mert mára már szinte mindent tudunk a harcosokról, így mindenki el tudja dönteni, hogy kinek akarja nézni a meccsét, és kinek nem. Ebben sokat segít az is, hogy szinte már a karrierjük kezdetétől nyomon lehet követni pályafutásukat, mert a felvezető meccsek ingyenesen nézhetőek a tévében. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden gálát élőben nézek végig, de az ismétléseket azért nem hagyom ki.
Gp – Kik azok a harcosok, akiknek egy meccsét sem mulasztanád el?
Anderson Silva, Jose Aldo és Glover Texeira meccseit semmi pénzért nem hagynám ki. De B.J. Penn mérkőzéseit is végig szoktam izgulni, sőt, úgy általában mindenkiét, akit az UFC keretéből a barátomnak tudhatok.
GP – Mesélnél arról, hogyan változtatta meg a civil életedet az UFC?
Rengeteg barátot szereztem a harcosok közül, akikre nyugodtam rá merném bízni akár az életemet is. Rengeteget szerepeltem a tévében, még a Simpson családban is szerepelt egy rólam mintázott karakter! Egyébként úgy érzem, szerencsés voltam, hogy nem tinédzserként kerültem a reflektorfénybe, hanem a harmincas éveim elején. Érett személyiséggel azért könnyebb kezelni a sikert.
Gp – Hogyan viszonyulnak hozzád azok az emberek, akik ismerik ketrecharcos múltadat?
Engem elég nehéz kihozni a sodromból, szóval, ha valaki ilyennel próbálkozik, akkor beszéljen előtte a menedzseremmel, és lekötünk egy meccset. Persze a legtöbben kedvesek, mondjuk, lehet, hogy csak azért, mert félnek tőlem, de jól van ez így! (nevet) Viccet félretérve, mindenki nagyon aranyos velem.
Gp – Hogy állsz a visszatéréssel? Befejezted végleg a profi sportot? Dana White azt mondta, hogy gyakorlatilag ő kényszerített erre rá.
Fogalmam sincs, hogy miért mondott ilyet. Volt egy beszélgetésünk az utolsó meccsem után, amikor elmondta, hogy nem szeretne többet harcolni látni. Erre mondtam neki, hogy akkor én visszavonulok, szóval szó sem volt semmiféle kényszerítésről, egyszerűen csak elbeszélgettünk a jövőmről. Mondta, hogy elenged, ott harcolhatok, ahol csak tetszik nekem, de nem az UFC égisze alatt. De addigra már én is meghoztam a saját döntésemet, hogy abbahagyom az mma-t.
Gp – Pedig úgy emlékszem, nem régen úgy nyilatkoztál, hogy nincs kizárva teljesen a visszatérésed.
Rosszul idézték egy mondatomat, hiszen csak Tito Ortizon viccelődtem. Bár ki tudja? De jelenleg nem tervezem visszatérésemet.
Gp – Edzel azért még rendszeres?
Persze, ahogy korábban is, most is életem része a sport. Sokat edzek otthon a fiammal is. Tervbe van véve egy saját edzőterem nyitása, mert ahova most járok, háromnegyed órányira van az otthonomtól, ami azért egy hobbi sportolónak kicsit sok idő az utazgatásra.
Gp – Sokat emlegetted a gyerekeidet, szeretnéd, ha a nyomdokaidba lépnének, és harcosok lennének?
Természetesen szeretném, de már azzal is elégedett vagyok, ha rendszeresen edzenek. Nem kell mindenkinek fighternek lennie. Nekem a sport nagyon sokat adott, azt tett azzá, ami ma vagyok. Nagyon hálás vagy ezért, de kényszeríteni nem fogom őket. Ketrecharcossá válni egy hatalmas dolog, de egyúttal fontos, hogy mindenkinek a saját döntésén múljon. Ha emellett szavaznak, természetesen mindenben támogatom őket.
Gp – Utolsó kérdés. Egyszer említetted, hogy akár ingyen is a ketrecbe lépnél. Sikerült ezt a hozzáállásodat megtartanod a karriered vége felé is?
Nekem mindig az számított, hogy bebizonyítsam, hogy jobb harcos vagyok annál, mint aki szemben áll velem a ketrecben. Hogy én vagyok a világon a legjobb ebben a sportban. Még ha edzőteremben, csukott ajtók mögött is harcolok valaki ellen, akkor sem hagyom magamat legyőzni. Mindig és mindenkor a legjobbnak lenni, ez nem a pénzről szól nálam, hanem az érzésről, ami egyszerűen mámorító. Miért is kellene ezért a csodálatos érzésért pénzt kérnem? Persze, ha a másik keres egy rakat pénzt az ellenem való harcon, akkor természetesen én sem harcolok ingyen.
Szalma Oszkár
Utolsó kommentek