Totaldamage

Ma hajnalban rendezték az UFC Fight Night 36: Machida vs Mousasi gálát Brazíliában. Reggel már kiraktam, hol nézhetitek vissza a rendezvény bunyóit, ez eredményeket pedig itt olvashatjátok. 

Ha az UFC 169-ről azt írtam, hogy unalomba fulladt és az UFC-re ráférne a következő gáláin, hogy pörgősebb meccseket hozzanak, akkor most szintén leírhatnám ezen sorokat. A teljes card-ból ugyanis csak két meccs fejeződött be idő előtt, pedig Dana-ék próbálkoznak az Est teljesítménye juttatással is, de elsőre ez most rohadtul nem jött be. Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a teljes felvezető card nem UFC-kaliberű bunyósokból állt, a pletykák szerint ki is rúgtak mindenkit. Ez azért kérdéseket vet fel: értem én, hogy dinamikusan bővül a bunyós mezőny a sűrűsödő 2014-es naptár miatt, de minőségében, párosítások megválasztásában, marketing téren komoly bakikba fut bele az UFC immár sokadjára, melyen az Est teljesítménye címmel akarnak kozmetikázni. Ráadásul a gála sugárzásának idejét is benézték: sem brazil, sem pedig amerikai nézőknek nem volt emberi időben a buli, ráadásul az UFC 170 promót is elrontották Rousey-val, akire az első judo olimpiai érmet szerző nőként hivatkoztak. Ennyire jól megy, hogy b*sznak bele? 

A főmeccsen Lyoto Machida nagyon impozánsan mutatott középsúlyban. A kárászraj body mellett a tankja sem ürült, ami azért felmerülhet ilyen fogyasztás mellett. A Sárkány ugyanis a félnehéz után immár nagyobbat fogyaszt középbe. A sakktáblát meg továbbra is magánál tartja, Mousasi ellen a kezdeti tapogatózást követően lézerpontos, kívülről operálós bunyója egyre frusztrálóbbá és egyoldalúbbá vált a mentek múlásával. Lyoto egyszerűen túl gyors és túl sok volt Mousasi-nak, aki ezúttal sem pörgette fel magát megfelelően. A tehetsége megvan, de az ellenfelei már olyan szintet képviselnek az UFC-ben, ami ilyen fordulatszámon nem megoldható számára. Az is lehet, hogy Gegard ennyit tud és csak nekem van hiányérzetem, de mindig ott marad az a HA a teljesítményeit követően. Öt menet után Machida kezét emelték teljesen megérdemelten a levegőbe. 

A főmeccs előtt Jacaré Souza érkezett a ketrecbe, hogy tovább növelje domináns harcainak számát. Ellenfele GSP üdvöskéje, Francis Carmont volt, akit a súlycsoport egyik nagy ígéretének tartottak pár éve. Jacaré lábmunkája és kezei véleményem szerint tovább erősödtek, öröm volt nézni pár megmozdulását, földön meg UFC top-3-ban van, de ezt eddig is tudtuk. Valaki Carmont-nak adta a második mentet, de talán csak azért, mert Ronaldo erős dominanciát mutatott az elsőben és hiányérzete támadt. Ronaldo idejének nagy részét Francis hátán töltötte a z elsőben és harmadikban is. Pontozásos győzelmével kopogtat a címért. Weidman és Belfort májusi találkája és feltételezhető kölcsönös amortizációjuk felveti a Machida vs Jacaré párosítás létjogosultságát, noha Machida jelezte, hogy adják csak neki a kihívói pozit, megvárja a címmeccset.

Kiemelném még az egyik személyes kedvencem, Erik Silva teljesítményét is a gáláról. Erik a Nog tesók ajánlásával érkezett az UFC-hez, és mindjárt a mély vízbe került hazai szereplésekkel és mondjuk a dörzsölt Fitch alá se kellett volna bedobni őt annak idején. Persze saját hibáiból tanul leginkább az ember, legutóbb pedig csúnyán merevre csapta őt Dong-Hyun, szóval kérdéses volt számomra, hogy kapja össze magát a brazil srác. Ehhez némi segítség volt, hogy ellenfele Takenori Sato ugyan veretlen egy ideje, de első meccseként az UFC-ben ő is mély vízbe érkezett Silva személyében. Erik nagyon koncentrált volt, mindjárt első testrúgása megfogta ellenfelét, aki lábra ment. Ritka és gyönyörű technikával Silva fejre sarkazott, majd legépelte Satot, ezzel pedig az est egyetlen TKO győzelmét aratta.