Kezdetek

Andreas "Andy" Hug (1964 Szeptember 7 – 2000 Augusztus 24) svájci karatés, kickboxer, akit mind a mai napig a sport egyik legnagyobb nehézsúlyú kickboxerének tartanak, Peter Aerts, Ernesto Hoost, Semmy Schilt és Remy Bonjasky mellett.

Gyerekkorában rajongott a fociért, amit aztán 11 évesen a Kyokushin karate kedvéért feladott. A hetvenes évek végén kezdett ismertebbé válni, a full kontakt karate 80kg-os súlycsoportjában, melyben karrierjét kezdte. Több regionális tornát megnyert Európa-szerte, majd '84-ben átváltott nehézsúlyba. Ugyanabban az évben indult először a Kyokushin World Open-en, a leütéses rendszerű karateversenyek legtekintélyesebbikén, de a negyedik menetben Shokei Matsui legyőzte. Magyarországon háromszor járt - 1982-ben az Ibusz Oyama Cup-on középsúlyban, '85-ben ugyanitt nehézsúlyban, majd '89-ben az európai bajnokság keretében szerzett aranyat.

Rögös úton - World Open

Európába visszatérve, 1985-ben Andy megnyerte első nagyobb címét a harmadik európai bajnokság keretében, aztán '87-ben megpróbálta megint a World Open tornát. Ő volt az első nem-japán harcos, aki eljutott a fináléba, de Shokei Matsui ismét legyőzte. Andy nem állt meg - '89-ben még egyszer megnyerte az európai bajnokságot, majd '91-ben harmadszor és utoljára benevezett a World Open-re, ahol egy nagyon ellentmondásos küzdelemben vesztett Francisco Filho ellen a harmadik menetben.

Hug 1992-ben Kyokushinkaikan-ról Seidokaikan-ra váltott, mely tulajdonképpen egy folyamat - amatőrből profivá való válásának - része volt. Ebben az évben megnyerte a Seidokaikan Karate világkupát és a fináléban legyőzte Taiei Kin-t, '93-ban pedig második lett.

Kickbox

Hug ekkor, '93 körül váltott kickboxra, majd profi bemutatkozásán, a K-1 'Andy's glove' gálán az első menetben kiütötte Ryuji Murakami-t. A kitörési pont, amire már többen felkapták a fejüket, a '94-es győzelme volt a '93-ban bajnoki címet nyerő Branko Cikatić ellen. Egy hónappal később benevezett a K-1 Grand Prix-re és ugyan favoritként tartották számon, a negyeddöntőben Patrick Smith mindenki meglepetésére az első menetben legyőzte. De Hug rendíthetetlen maradt és folyamatosan fejlesztve magát 1994 decemberében megnyerte az UKF szupernehézsúlyú övét, kiütve ellenfelét, Rob van Esdonk-ot.

A '95-ös K1 GP selejtezőn Mike Bernardo megállította ugyan, de egy évvel később (a K-1 Grand Prix ’96-on) a "Hug tornádó"-val legyőzte ellenfelét, így pedig ő lett a torna-győztes. Az elkövetkező években is a legjobbak között volt, a K-1 WGP finálét pedig még kétszer, 1997-ben és '98-ban is elérte.

Halála

Hug 2000 augusztusában Svájcban tartózkodott, amikor is 39 alkalommal támadt magas láza, amit erős orrvérzés kísért. Kórházba ment, de nem találtak semmit nála. Az orvosok és menedzsere tanácsának ellenére Japánba repült, hogy a K-1 WGP-re készüljön. Augusztus 15-én egy duzzadt tumort találtak nyakában, amit rosszindulatúnak ítéltek meg. Miután többször tört még rá magas láz, azonnal kórházba szállították, ahol súlyos leukémiával diagnosztizálták és azonnali kemoterápiás kezelésébe fogtak. Figyelmeztették, hogy szív- és keringési problémák miatt, melyektől egy ideje már szenvedett, a kezelés hátrányosan befolyásolhatja állapotát. Sajnos a félelmük beigazolódott, amikor a rendkívül magas lázon felül Hug agyában vérzés, tüdejében pedig gyulladás támadt. Ekkor még - ha csak egy napra is -, de jobban lett és 22-én tévét nézett, segítség nélkül étkezett és volt feleségével is beszélt telefonon. Még egy közleményt is kiadott, melyben rajongóinak üzent.

Még 22-én említette az őt meglátogató K-1 alapító Kazuyoshi Ishii-nek, hogy ha meghal, Japánban akar elhunyni. Így történt. Augusztus 23-án kómába esett, betegségét ekkor nyilvánosságra hozták. Huszonnégy órával később légzési nehézségek és szervelégtelenségek következtében, két héttel harminchatodik születésnapja előtt Andy Hug elhunyt.

Temetését több Japán csatorna mutatta, az éppen japánban tartózkodó, hátsérülését kezeltető Peter Aerts pedig a hír hallatán több, mint két órán keresztül zokogott. Akkor nem bírt elmenni a sírhoz, azonban ezt nemrégiben bepótolta.

Utószó

Japánban Hug technikája, kinézete, taktikája és ereje miatt nagyon népszerűvé vált, bár termetét tekintve sosem volt valami hatalmasnak mondható: 180 centijével és körülbelüli 98 kg testsúlyával inkább mindig is atletikusságára és sebességére volt kénytelen hagyatkozni. Amivel igazán kitűnt az rendkívüli lábtechnikája volt, melyet addig ennyire magas szinten űzött, kemény versenyeken nem nagyon láttak. Fordított alapállása, a legendás balta-rúgás (axe kick) és az ún. "Hug Tornádó" miatt (alacsony, combra mért pörgő-rúgás) nagyon sok álmatlan éjszakát és keserű pillanatot okozott ellenfeleinek.

Pályafutása során olyan nevek felett aratott győzelmet, mint Branko Cikatić, Duke Roufus, Jérôme Le Banner, Ernesto Hoost, Mike Bernardo, Stan Longinidis, Peter Aerts, Ray Sefo, Sam Greco, Stefan Leko, Maurice Smith, Glaube Feitosa vagy Mirko Cro Cop. Hug karrierje során egy ponton a legjobban fizetett kikcboxer volt, aki hazájában, Svájcban nagyobb nézettséget hozott a tv csatornáknak, mint Martina Hingis tenisz-sztár vagy a nemzeti foci-válogatott.

Nyugodj békében szamuráj!

Répa Ádám, (C) 2014 a totaldamage.hu számára