Totaldamage

Hajnalban rendezték a nagy érdeklődéssel várt UFC 181: Handricks vs Lawler 2 gálát, mely során két címvédés is helyet kapott a programban. Johny Hendricks és Robbie Lawler másodjára találkozott címmérkőzésen, a márciusi első találkozásukat követte most egy visszavágó. Anthony Pettis is visszatért sérülését követően, Gilbert Melendez várta, hogy a Bendo ellen elbukott címszerzési lehetőségét most pótolja. Ahogy korábban, most is lehetőséget adunk a facebook rajongói oldalunkon hozzászólók számára a gála értékelésére, ezúttal is B. Péter írását hozzuk nektek:

Johny Hendricks vs Robbie Lawler

A ma hajnali főmérkőzés visszavágó volt a márciusi találkozójuk után. Hendricks sérüléssel bajlódott ez idő alatt, míg Lawler 2 győzelemmel szerzett jogot az újabb címmeccshez. Csak úgy, mint az előző bunyójuk, ez is nagyon szorosra sikeredett. Nálam Lawler 1. illetve az 5. menetet vitte tisztán, míg Hendricks a 2.,3. menetben győzedelmeskedett. A döntő a 4. menet volt, ami, mint a meccs maga is, nagyon szoros volt, nehéz odaadni bárkinek is. Talán Hendricks-é volt, aki jobban használta a birkózó tudását, mint az első meccsükön ( nyilván akkor a sérülés jobban lehúzta a teljesítményét) A végén végül a bírák döntöttek, akik egy split decision-el Lawler-nek adták az övet.

Azt az övet, amit érdekes módon nem Dana vagy Fertitta csatolt a derekára, hanem a Hall of Fame tag Matt Hughes, aki láthatóan majd kiugrott az oktogonból örömében. Robbie Lawler így a csúcsra ért, igazi tündérmese hősként. Visszatérve a UFC-hez végig verve a mezőnyt, majd a címmeccsen kikapva, de utána újból lehetőséget kapva elnyerte az övet! Az ATT első bajnoka a szervezetnél és hogy mi a mese tanulsága?

Never leave it in the hands of judges! Nem ünnepelhet sokáig, mert Johny biztos kampányolni fog egy 3. mérkőzésért, amihez valljuk be őszintén van ,,jogalapja az elmúlt két meccsüket elnézve,,. Valamint ott volt a nézők között a lehetséges következő kihívó Red King, Rory MacDonald...

Anthony Pettis vs. Gilbert Melendez

Ritka alkalmak egyike, mikor a co-main event egy címmeccs, talán ez is jelzi, hogy mennyire összerakták a gálát Joe Silváék. Mindkét bunyós egy év kihagyás után jött az oktogonba, ki-ki milyen okkal. Míg Pettis sérüléssel bajlódott, addig Melendez a szerződésével. Közben azért lehoztak egy TUF évadat aminek a döntője december 13-án lesz. A mérkőzés előtt két dologtól volt hangos a sajtó kettejüket illetve: 1. Pettis rúgásai 2. Melendez ,,tank stílusa,, A 2. be is igazolódott rögtön az első menetben, Gilbert ment előre mint a tank, a ketrechez szorítva a bajnokot, aki nem igazán tudott vele mit kezdeni. A menet végén volt pár jó kombója a bajnoknak, de az első menet a dirtybox-t, grapplinget tökéletesen alkalmazó Melendezé volt. A második menetben már jobban pörgött a bajnok.

Egy front kick után a takedown-ra menő Melendezt guillotine choke-ba fogó Pettis egyből kopogtatta Gilbertet. Ezzel ő lett az első bunyós, aki idő előtt legyőzte Melendezt. Roppant sportszerűen Gilbert a magasba emelte Anthony kezét a végén. Ezzel a győzelmével rámutatott Pettis arra, hogy mennyire is alulértékelt a BJJ tudása, ő nem csak egy állóbunyós, hanem az egyik legkomplexebb harcos a UFC-nél. Következő ellenfélnek ki is hívta Khabib Nurmagomedov-t! Várós bunyó!

Travis Browne vs. Brendan Schaub

Mindketten egy-egy vereséggel a hátuk mögött érkeztek és ezt feledtették volna a másik kárára. Travis inkább az állóharc tudásában, valamint Brendan üvegállában bízhatott, addig Schaub a birkózó, illetve BJJ tudásában reménykedhetett. Nem is volt rossz Brendan, de az üvegálla továbbra is óriási hátránya a többi bunyóssal szemben. Egy földre vitel kísérlet közben egy beszedett uppercut-tól megrogyott és a földre került,ahol Travis nem hibázott és egy szép TKO győzelmet aratott. Nem teljesen értettem ezt a párosítást, mivel a két harcos teljesen más dimenzió, nagyon nincsenek egy szinten. Browne mehet majd a Dos Santos - Miocic vesztesével legközelebb.

Todd Duffee vs. Anthony Hamilton

Ez a párosítást nyitotta a  a nagyfiúk bunyóit a card-ban. Duffee majdnem két év kihagyás után tért vissza, nem is akárhogy! A mérlegelésnél úgy tűnt, hogy összeesett, nem olyan, mint rég, de a ketrecben egészen más arcát mutatta. 33 másodperc (!!) alatt kicsapta Hamiltont. Egészen elképesztő, 9 győzelméből, mind a 9 ko/tko, a 9 ből 5-t egy percen belül végzett (!!!) félelmetes mutató! Nem egy elit harcos, de az ilyen bunyósokra van szükség akik hozzák a maguk megbízható/szórakoztató bunyóját.

Tony Ferguson vs. Abel Trujillo

A könnyűsúly két szórakoztató alakja találkozott egymással a main card első párosításában. Egy győzelemmel mindketten a top15-be, közelebb a top10-be kerülhettek volna. Abel bele is kezdett, az első menetben gyors beugrásaival és brutális erejű ütéseivel, valamint tökéletesen időzített takedown-val komoly problémát okozott a TUF 13-as győztes Fergusonnak. Egy ütésétől például a földre is lekerült Tony, akinek csak a menet végére sikerült összeszednie magát. A második menetben azonban megbosszulta magát Trujillo első menetes rush-ja. Egyre lassabban mozgott,a takedown-ok nem sikerültek neki, ezeket pedig Ferguson könyörtelenül kihasználta és a második menet végén egy rear-naked choke-al kopogtatta ellenfelét. Tony ezzel a győzelmével közelebb került a TOP10-es elithez és várhatja egy komolyabb ellenfelét. 2014-ben 3 győzelem 2 idő előtt befejezve, jó kis évet zárt Ferguson.

B. Péter az UFC 181: Hendricks vs Pettis 2 felvezető bunyóiról írt összefoglalóját facebook oldalunkon olvashatjátok!

2014. november. 15-én rendezték immár 10. alkalommal a Hungarian BJJ Opent fővárosunkban a Vasas Sportcsarnokban. A tavalyihoz képest ismét nőtt a rendezvény látogatottsága, mely a nevezők és nézők számában volt mérhető, ez pedig egyértelmű visszajelzés a szervezőknek, hogy jó úton járnak és minőségi munkával segítik a BJJ fejlődését Magyarországon! Ehhez a TOTALDAMAGE is gratulál, ahogy 2013-ban és 2014-ben, úgy jövőre is támogatjuk majd a rendezvényt. Alább láthatjátok X. Hungarian BJJ Open ütős videó összefoglalóját.

Ma hajnalban rendezték az UFC 181: Hendricks vs Lawler 2 gálát, melynek eredményeit itt olvashatjátok, a mérkőzések videóit pedig itt vagy  itt nézhetitek vissza.

Rövid, ámde annál nagyszerűbb hírrel szolgálhatok Nektek Mikulás estéjén. A Gracie Barra Hungary két növendéke, Szűcs Kristóf és Lakatos Sándor a Serbia National Pro Jiu-Jitsu Championship küzdelmei során kék és lila öv csoportokban aranyérmet szereztek, ezzel pedig egyszersmind kvalifikálták magukat a jövő évi Abu Dhabi Pro World Jiu Jitsu Championship versenyre. A TOTALDAMAGE által támogatott Szűcs Kristóf idén első magyarként szerepelt Abu Dhabiban, ez ismételheti meg jövőre, mi pedig hamarosan bővebb anyaggal, terveink szerint  interjúval jelentkezünk a magyarok szerbiai sikereiről.

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

Jani "Káposzta" István (Sárközi MMA TEAM) igazán pörgős időszakot él jelenleg, már ami az MMA sportban való szerepvállalását illeti. November 15-én a HFC döntőben Bíró Tibor ellenében megszerezte a magyar szervezet nehézsúlyú bajnoki címét, majd egy héttel később Horvátországban az FFC 15 során újabb győzelmet aratott. A horvát győzelem azonban egy újabb lehetőséget szült, erről kérdeztem Kápit:

A HFC döntő aránylag sima győzelemmel lett meg számodra. Mit gondolsz erről?

Bíró Tibivel edzettem korábban, közel egy éve mérkőztünk FILA rendezvényen. Akkor 108 kiló körül lehetett, a mostani HFC döntőre azonban jóval kisebb súllyal érkezett. Ezt nem feltétlenül értettem,  biztosan volt oka. A rutin és súlykülönbség kijött, ilyen ez a sport, ha állba vág, alakulhatott volna másképpen is. Ettől függetlenül nem érzem magam még magyar nehézsúlyú MMA bajnoknak.

Mitől éreznéd magad magyar nehézsúlyú MMA bajnoknak?

Már több helyen hangoztattam, hogy Zathureczky Zsolt ellen akarok mérkőzni. A HFC nehézsúlyú elődöntő szegedi cardjában volt lehetősége indulni, de lemondta Zsolti, ezen kívül még egy alkalommal nem fogadta el a kihívásom. Ez egy kicsit bosszant, de ettől függetlenül nincs rossz kapcsolatom Zsoltival, igazából semleges. Elvileg márciusban kiáll ellenem, a tét a HFC nehézsúlyú cím lesz, remélem, hogy ezúttal valóban találkozunk. Rajta kívül Kalmár Istvánt tartom még olyan harcosnak, akivel meg kell mérkőznöm, hogy a magyar nehézsúly bajnokának mondhassam magam. Pistivel korábban együtt edzettünk, aztán csapatot váltott, ismerjük egymást. Sajnos sok sérüléssel bajlódik manapság Kalmár, nem vagyok benne biztos, hogy lesz módunk még találkozni a pályafutásunk során, de én örülnék neki.

Egészségügyi kihívásokkal Te is küszködsz, ugye?

Igen, korábban trombózis volt a lábamban. A vérrög a talpamtól a lapockámig ért, ennek hatását a mai napig viselem. Nem terhelhetem magam 100%-on, bár orvosi tanácsra pont testmozgással lehet kordában tartani ezt az egészségügyi problémát. Mindez azonban azt jelenti, hogy a töredékét tudom kihozni magamból edzésen és meccsen, mint amire valóban képes lennék.

Csak hétfőig veheted meg ennyiért a TD Snapback sapkát!

Pedig most nagy lehetőség előtt állsz a horvát FFC-ben.

Igen. Az FFC Future sorozata a horvát szervezet utánpótlását felderítő kezdeményezés, melyben kb. 10 meccs alatti srácoknak adnak lehetőséget súlycsoportonként, hogy torna rendszerben végső nyertesek legyenek. A súlycsoportonkénti befutók az FFC main cardjaiban kapnak lehetőséget, valamint egy szűk elitbe való belépés lehetőségét. Az FFC ugyanis megfelelő menedzsmentet biztosítva a kiválasztott 10-15 harcosnak az UFC-be való bejutást irányozza meg. Ez a lehetőség engem mindenképp érdekel.

Ehhez az első lépést már meg is tetted, ugye?

Igen, november 21-én az FFC 15 során a Josep Perica elleni győzelmem egyben az FFC Future nehézsúlyú döntőbe kvalifikált. Erre december 20-án kerül sor majd, ahol bosnyák, szerv és horvát ellenfelek ellen mérkőzhetek. Szerencsés esetben a bosnyák fiúval kezdek, 2x5 perces MMA meccsen. A döntőbe pedig már mindegy melyik srác jön, a győzelem a cél. A felkészülésem most jól halad, egy éve nem gondoltam volna, hogy ilyen teljesítményt tudok kihozni magamból a lábam miatt. 

2015-nek milyen célokkal vágsz neki?

Az FFC győzelem fontos lenne még idén, aztán márciusban a Zathu elleni meccset is várom. Ezt követően, márciusban tervezek kiutazni Floridába fél évre edzőtáborozni. Csernicsek Laci csapattársam már volt hasonló túrán az ATT-ben és Blackzillians csapatánál, hasonló utat tervezek én is, melyben Sárközi Robi nagy segítségemre lesz.

Yodsanklai Fairtex a Muay Thai egyik kiemelkedő kvalitású harcosa, a Lumpinee Stadionban háromszor lett bajnok 112 ás 114 fonton, a WBC korábbi szuper váltósúlyú Muay Thai bajnoka volt. Yod évek óta kampányol egy Buakaw elleni meccsért, ami eddig nem jött össze neki, most viszont érdekes fordulatot vett a pályafutása. A legutóbbi Pattaya-ban rendezett K-1 MAX WGP döntő botránya után kevesen számítottak arra, hogy a szervezet egy ilyen kaliberű harcost tud leigazolni, de Yod a héten aláírt egy két évre szóló exkluzív szerződést a K-1-el. Így elvileg lehetősége nyílna megmérkőzni Buakaw ellenében, aki viszont épp kifele hátrál a szervezetből, elégedetlenségének többször hangot adva. Yoda érkezése talán maradásra bírja, vagy a GLORY már képben van? Te melyik forgatókönyvnek örülnél leginkább?

Csak hétfőig veheted meg ennyiért a TD Snapback sapkát!

A múlt hétvégén Brazíliában a 23. rendezvényét tartotta a WGP Kickboxing szervezet, mely 64.5 kilóban rendezett tornáján kereste a súlycsoportja új bajnokát. A super fightok között azonban akadtak olyan brutális KO-k, melyek azóta bejárták a világhálót, úgy érzem, azt nektek is látnotok kell.

Kiemelkedik az estéből Anderson Buzika (nem csinálnék viccet a nevéből) repülő térdes KO-ja Paulo Freitas ellenében, valamint Ravy Brunow álló KO-ja Nicolas "Nitro" Mujica ellen.

Lehozták hajnalban az UFC 181: Hendricks vs Lawler 2 gála hivatalos mérlegelését. Mindenki elsőre hozta a súlyt, a main card bunyósai pedig láthatóan nem haverkodnak mérkőzést megelőzően. Browne már jelezte korábban is, hogy Schaub számára távolról sem span kategória, ez most érezhetően ki is jött a farkasszemes pillanatok alatt, ahogy Pettis és Melendez is rá van pörögve a bulira rendesen. Todd Duffee meg láthatóan leeresztett a TRT-utáni időszakában, Hendricks pedig kicsit ráizgulva a mérlegelésre Mike Dolce-val megkönnyebbülve bemért Lawler ellen. Ezek komoly bunyóknak ígérkeznek, várós.

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

Dumáztunk már párszor arról, hogy milyen szép is volt a Pride FC idejében 1-2 soccer kick mondjuk Shogun Rua előadásában, dőltek a srácok, mint a rohadt nád. Persze vannak pro-kontra érvek amellett, hogy miért előnyös és miért veszélyes ez a technika. A lay and pray arcok valószínűleg kétszer meggondolnák, hogy földön mit művelnének az ellenfeleik ellen, ha jönne a foci az arcba egy gyors szabadulást követően. Viszont az sem véletlen, hogy az atlétikai bizottságok a versenyzők egészségének védelme érdekében nem támogatják ezt a technikát az USA-ban, a hajnali ONE FC során Timofey Nastyukhin majdhogynem kivégezte a már amúgy is tehetetlen Eduard Folayangt egy ilyen rúgással.

Csak hétfőig veheted meg ennyiért a TD Snapback sapkát!

Közeledik a hétvége és a várva-várt UFC 181: Hendricks vs Lawler 2 gála. Ezt kértem csak a Mikulástól és kaptam, két címmeccs egy este, vagyis Hendrics és Pettis is kockára teszik az övét. Úgy kellett egy ilyen card már az UFC-nek, mint a falat kenyér, még Johnyt sem engedték teljesen felgyógyulni, aki szíve szerint csak márciusban tért volna vissza. Elég lesz ez az előny Lawler-nek a címszerzéshez? Pettis korábbi kerek feje immár szárazra fogyasztva, Melendez meg nyugodtnak tűnik, a teljes 209-es Diaz arc-banda a felkészítését tolta az elmúlt hónapokban.

Jön még Travis Browne is, aki csapatot váltva törölné le Schaub arcáról azt a rohadt idegesítő önelégült vigyort, ezt amúgy sokan megköszönnék neki. Todd Duffee is visszatér, márciusban még arról mesélt nekem az ATT-ben, hogy ritka idegrendszeri betegsége a kezét zabálja, így alig tudott vele fogni, vagy szorítani, most viszont egy monstrum, Anthony Hamilton ellen szüksége lesz erre, nagyon. A jó öreg Faber meg a felvezető bunyók között találta magát, nem először UFC karrierje során, hogy innen dobbantson egy újabb címmérkőzés felé, mert még nem unja. Alább az ilyenkor szokásos farkasszemek, az utolsó a mérlegelés előtt. 

Valóban követsz minket? Kérj értesítést a friss híreinkről!

Ma hajnalban rendezte meg következő gáláját a ONE FC, mely a Pride FC után keletkezett rést próbálja meg betömni az ázsiai MMA piacon. Ehhez meg is van az alapanyag, plusz folyamatosan érkezik utánpótlás a bunyósok terén, akik közül néhányan már komoly ismertségre tettek szert az USA-n belül. Itt elsősorban Askren-re gondoltam, aki a Bellator öv mellé bezsebelte a ONE FC váltósúlyú címét is, azok után, hogy kútba esett szerződése az UFC-vel. Szóval az UFC-ből kieső emberek a Bellator és a WSOF mellett más irányba is kacsingathatnak, ahogyan tette azt Brandon Vera, aki 8 évet húzott le a kopaszéknál, és impozáns nevek ellen is sikerült győzelmet aratnia. Ellenfele Igor Subora volt, aki 5 győzelméből 4-et K.O.-val nyert meg eddig, de Vera ellen hamar kapitulált. Brandon a küzdelmet megelőzően méltatta új szervezetét:

„Az elején, amikor kiderült, hogy a ONE FC-hez kerülhetek, sokkolt a hír, hisz arról volt szó, hogy Dana és én leülünk egy beszélgetésre. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy kitettek az UFC-ből, majd küldtem Dana-nak egy üzenetet, amiben megkérdeztem tőle, hogy most akkor mégis mit csinált? Adtam neki egy esélyt, hogy megbeszéljük a dolgokat, de az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy azt mondta: „B*szki, Ázsiában bunyózni nem akármilyen lehetőség, szóval sok szerencsét odaátra.”

 

„Nem akarok semmi rosszat mondani az UFC-re, de azért van pár dolog, amik felett nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni.  A ONE FC-nél úgy kezelik a harcosokat, mintha szamurájok lennének. A repüléstől kezdve a szállodai foglalásig mindent elintéznek, nem is tudom, hogyan is magyarázhatnám el ezt. Itt tényleg törődnek az emberrel, és ez szép dolog.”

H.Ákos

Valóban követsz minket? Kérj értesítést a friss híreinkről!

Ha leleményességről van szó, azt hiszem nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba menni érte. Most azonban a finn rokonok jöttek egy olyan sztorival, ami amellett, hogy ötletes még poén is. Történt ugyanis, egy finn kisvárosban, Imatrában, hogy a helyi MMA klubnak elfogyott a pénze, amiből a bérleti díjat fizették. Mit lehet ilyenkor tenni: bezárni a boltot, kölcsön kérni, esetleg egyenruhába bújni, ahogy azt az UFC is teszi majd? Á, ugyan már! Csináljunk egy meztelen csapatnaptárt! Jöttek az ötlettel az Imatrában edző hölgyek. Zseniális!

Az MMA-ban még nem volt példa hasonlóra, de mások már próbálkoztak ilyesmivel. Az imatrai lányok olyan díszes társaságba kerültek az ötletükkel, mint a houstoni tűzoltók, vagy a brit katonák, hogy csak a híresebbeket említsem azoknak, akik korábban már kijöttek egy-egy pikánsabb naptárral. A naptár egyébként 20 eurót kóstál, amire rájön még az 5-10 eurós szállítási költség. Ha szeretnél rendelni az alábbi mail címen megteheted: maaria.haltsonen@hotmail.com

Az e-mailbe írd bele a neved, a pontos címet és az országot ahonnan származol.Végezetül, pedig néhány fotó a finn hölgyekről!

Bakker, kértél már értesítést a cikkeinkről? Nem? Akkor kattints és zsír lesz!

Az elmúlt szombati szegedi küzdősport ünnepen két gurulás között oda jött hozzám egy addig ismeretlen figura, és azzal a kérdéssel állt elő, hogy én is írok-e a Totaldamage.hu-ra. Őszintén szólva, hulla fáradt voltam, de nagyon jól esett a kérdés. A beszélgetésből kiderült, hogy Horváth Ádámnak hívják és a Bács Team csapatában edz. Konkrétan azért keresett meg, hogy beszámoljon a Kínában babérokra törő csapattársai sikereiről.

Többet cikket is volt szerencsék lehozni Sárközi Robi jóvoltából, mely a magyar MMA harcos kínai kalandjairól számolt be nektek. Most ez a történet bővül egy újabb fejezettel. Ha lemaradtatok volna az előzményekről, itt pótolhatjátok.

Történt ugyanis, hogy Imre Zsolt és Szabó „Végrehajtó” Gábor MMA szabályrendszerek közt is megmérettethették magukat a Mennyei Birodalomban. Végrehajtó meccsén végig ment a kiírt kétszer öt perc. A beszámolók szerint egy igazán férfias, kemény adok-kapok után végül döntetlent ítéltek a bírók. Imre Zsolt meccse másképp alakult. Már az első menet első percében sikerült ellenfelét földre vinnie, majd kemény küzdelem folyt, a második menetben GNP-t követően a vezetőbíró beszüntette a mérkőzést. Imre Zsolt TKO-val győzedelmeskedett.

Sárközi Robi az eseményeket kommentálva elmondta, hogy rendkívül fontosnak tartja a külföldön való versenyzést a magyar MMA fejlődésének szempontjából. Ezért is járja egyfajta sportnagykövetként a világot, és igyekszik minél szélesebbre tárni a lehetőségek kapuját hazánk tehetségei előtt.

Kértél már értesítést a cikkeinkről?

Minden szempontból visszatérésnek mondható Nagy Tibi újabb erőpróbája. A 2011 szeptemberében profi világbajnoki címet nyert kickboxoló azóta, vagyis már három esztendeje inaktív, mint versenyző. Azonban december 4-én nem csupán visszarepül az oroszlánok barlangjába, hanem a tervek szerint újra harcba száll, ráadásul az MMA, vagyis a kevert harcművészetek ketreceiben. Több, mint két éve írtunk utoljára a barátomról. Akkor arról, hogy Las Vegasba kapott meghívást a UFC Legenda, Wanderlei Silva edzőpartnerének, majd a kint töltött napjainak néhány részletéről a blogjában olvashattunk (www.nagytibi.blogspot.com) és sok-sok fotón keresztül követhettük őt a facebook oldalán. A három hónapos tartózkodási engedélye lejárta után 2012. júliusában arról volt szó, hogy csak kevés időre jön vissza Magyarországra, majd újra kiutazik, vélhetően hosszú távra, mert visszavárják, de itt ragadt és azóta azon munkálkodott, hogy újra köztük lehessen, a harcosok világában. Úgy tűnik, majd’ két és fél év után, végre eljött a nap és készen áll az útra, de nem teltek felhőtlenül az itthoni napjai, amire mosolyogva nyugtázott: „Rögös út vezet célhoz.” A Vegasi élményeiről, valamint visszajutása csökönyös küzdelméről, nagy fordulatokkal teli történetéről és további terveiről beszélgettünk hosszasan, a tőle megszokott készséggel, igen nyíltan és őszintén.

Tibi, nem is tudom, hogy hol kezdjem…

Kezdjük Leonardo da Vinci szavaival: "Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza."

Amikor megérkeztem Magyarországra, ugyan az a rettenetesen fájdalmas érzés volt bennem, mint anno 22 évesen, amikor Japánból először kellett visszajönnöm. Körülbelül két hónapig teljesen lehangolt állapotban voltam, nem találtam a helyem és csak bolyongtam, szinte minden percben azon gondolkozva és ténykedve, hogyan kerülhetek vissza hosszú távra, hogyan kaphatok vízumot, hogyan írhatok alá valamelyik világelső MMA szervezetnél és élhetek a legjobb fighterek között.

Úgy tudtam, hogy a kinti kapcsolataid azt ígérték, hogy segítenek visszajutni.

Így van. Pár héttel a hazautazásom előtt megismerkedtem Kim Couture-val (a kétszeres félnehézsúlyú, háromszoros nehézsúlyú UFC Világbajnok és Hall Of Fame fighter, Randy Couture ex-felesége), aki, miután látott bunyózni az egyik edzésen, azt mondta, hogy nem enged vissza Magyarországra, Vegasban tart és támogatni fogja, hogy itt edzek és meccsezzek. Onnantól minden olyan álomszerűen történt, de sajnos, az ESTA engedélyemet nem lehetett hosszabbíttatni, tehát mindenképp haza kellett jönnöm és vízumot igényelnem. Kim azt mondta, szedjem össze a vízumhoz szükséges papírokat, küldjem ki Neki és Ő aláír mindent, hogy a cégén keresztül visszajussak. Meg is tettem, viszont közben kiderült, hogy olyan sok feltételt kellett volna értem vállalnia, hogy ezt, végül egyedül nem tudta teljesíteni.

Olyan nehéz vízumot kapni?

Elhiheted, hogy az összes lehetőséget végigjártuk a Barátaim segítségével, minden kapcsolatot megmozgatva, beleértve a Nagykövetséget is, de minden opciónak volt valami buktatója, amin elakadtunk, ami nem működhetett az én esetemben. Sokáig sorolhatnám, hogy melyik miért nem volt járható.

Az indulásnál, eredetileg nem arról volt szó, hogy minimum kétszer 3 hónapra utazol?

Az egyik legjobb Barátom ajánlotta fel és támogatta kezdetben az egész történet javát, de időközben máshogy alakultak a dolgok. Pedig, Kim-nek köszönhetően, ahogy ígérte, éppen az utolsó hetekben kezdett kialakulni egyre több kapcsolatom, esetleges szponzorok lehetősége is. Elvitt a világhírű Xtreme Couture edzőterembe és a hatszoros Brazil Jitsu Világbajnok, Robert Drysdale edzőtermébe is. Megmutatta az egykori Tapout Training Center-t és Vegasban bemutatott nagyon sok embernek, akik számítanak ebben a szakmában, sőt, magával hurcolt Californiába is, hogy minél többen megismerjenek. Los Angeles-től Laguna Beach-ig autóztunk és csavarogtunk a nyugati part azon részein, ahol sok-sok felejthetetlen, személyes élmények között Mark Munoz „Reign Training Centerébe”, valamint a Mendes fivérek híres edzőtermébe, az AOJ-ba (Art Of Jiu Jitsu) is ellátogattunk és edzettünk. Az „MMA Elit” brand tulajdonosaival is megismertetett, akiket szintén érdekelt, hogy meccsezni lássanak Amerikában, a ketrecben. Végül, e célból, egy általa szervezett közös vacsorán, az Xtreme Couture vezető edzőjével, Dennis Davis-el kezet is ráztam a jövőbeni közös együttműködésünkre, amihez már „csak” vízumra volt szükségem, hogy hosszú távon, legálisan tudjak maradni. Meggyőződésem, hogy ha valóban megvalósul a Barátom által előzetesen felajánlott támogatás, akkor pikk-pakk rendeződhetett volna minden és már rég ott lennék stabilan. De a sors máshogy akarta és utólag mindig belátom, hogy úgy történt jól minden, ahogy történt, mert mindennek oka van. Ettől függetlenül a csalódás bántó és sajnos akarva-akaratlanul rossz nyomot hagy még akkor is, ha közben életre szóló élményeket és lehetőséget kaptam. Ezt azonban nem is felejtem!

A legjobbak között voltál, sokáig tartana felsorolni a star fighterek nevét, akikkel ez idő alatt barátságba kerültél. Onnan hazakerülvén nem csoda, hogy nehéz volt.

Nem csupán rendkívüli fighterek, hanem jó emberek is voltak egytől egyig. Persze, ezt nem csak a bunyósokra mondhatom, mindannyian nagyszerű emberek voltak, akikkel lehetőségem adódott megismerkedni. Sőt, az egész amerikai feeling rendkívül pozitív benyomást tett rám, amit nem gondoltam volna előzetesen.

Ismeretlenként toppantam be közéjük, de rövid időn belül olyan tiszteletben és megbecsülésben volt részem, amiről Magyarországon álmodni sem merek. Ráadásul, ahogy már említetted, köztük nem is akárkiktől, a szakma legjobbjaitól. Persze, ehhez kevés volt a sport múltam önmagában. Rengeteget melóztam és próbáltam bizonyítani, hogy köztük a helyem. Az álló bunyóval nem volt probléma, általános formában utaztam ki és a legtüzesebb sparringok során is kényelmesen verekedtem Velük. Ez volt az, ami igazán jó benyomást tett rájuk szakmailag. Ellenben a földre vitelek és azok védése, valamint a földharc, teljesen új volt számomra, ezekben abszolút kezdő voltam. A legtöbb időmet az edzőteremben töltöttem a Wand Fight Team-ben tanulni és gyakorolni. Rendszerint délelőttönként voltak a fő edzések - sparringok Wanderlei-vel és további UFC, Bellator fighterekkel, nagyon sok menet csak „stand up”, valamint kiskesztyűs verekedések és technikai erőnlét orrba-szájba. Gyakran volt, hogy edzés után haza sem robogóztam, csak elsétáltam enni valami olcsó kaját az edzőterem mellé, aztán vissza a gym-be, ahol ledőltem egy órácskára hátul, a ketrec melletti sarokban.

Majd beálltam az erőnléti edző által irányított köredzésre, azután valamelyik technikai csoportba a kezdőkhöz is, kétszer-háromszor a nap folyamán, egészen estig. Az is rendszeres volt, hogy amikor vége lett az edzésnek, megkértem valamelyik edzőtársam, hogy maradjon még velem gyakorolni egy keveset az előtte leadott anyagot, majd azon kaptam magam, hogy már kezdődik a következő edzés, amit addigra már nagyon éhesen, leesett vércukorral csináltam végig. A nap végére olyan voltam, mint egy zombi és másnap kezdtem elölről, hétfőtől-szombatig, egyedül vasárnap volt pihenő. Persze, nem minden nap ilyen adagokban, hiszen azt, nem lehet hosszú távon bírni, nem beszélve arról, hogy egy idő után már olyan szakmai információ áradat volt a fejemben, amit nem tudtam feldolgozni sem. Sőt, a száraz, sivatagi, 40 fokos hőséggel is küzdöttem az első hetekben, amitől egyszer konkrétan be is pánikoltam, olyan fulladás jött rám az egyik edzésen. Ezt, persze nem akartam, hogy bárki is észrevegye, így a sparringok közötti 1 perces szünetekben szaladtam az edzőterem hatalmas hűtőjéhez, bedugtam a fejem és úgy csináltam, mintha keresném az italom, miközben a hűtőajtót magamra húztam, amíg lehetett és így enyhült a fulladásom a hideg, nyirkos hűtőben zilálva. Aztán vissza, a brutál intenzitású 5-6 perces verekedésbe és menetről-menetre ugyan ez volt újra és újra – sparring, hűtő, sparring, hűtő, ügyelve arra, hogy a fulladásom senkinek se tűnjön fel.

Itt a hideg, húzz a fejedre TOTALDAMAGE sapkát!

Ellenben a szorgalmam elég gyorsan feltűnt mindenkinek, nem beszélve arról, hogy rohamosan fejlődtem a komplex küzdelemben. Az egyik edző meg is jegyezte, hogy senki nem gyakorol annyit, mint én, látja az erőfeszítéseim, a hozzáállásom a munkához és a tanuláshoz. Egy másik edző pedig azt mondta az egyik sparring után, hogy ha itt tudnék maradni, egy év tanulás és gyakorlás után nagyon komoly győzelmeket produkálnék. Ezek nagyon elismerő és motiváló visszajelzések voltak. Vagy például el tudod képzelni, hogy mit éreztem, amikor már az Xtreme Couture-ban, az utolsó edzésem után elköszöntem Ray Sefo-tól és miután megölelt, szó szerint azt mondta: – Gyere vissza testvérem, mert itt a helyed. Amerikában hemzsegnek a jobbnál-jobb és tehetségesebb, nagy reményekkel teli fiatal fighterek, de később, nyilván az Xtreme Couture vezető edzője sem véletlenül vállalt értem annyi procedúrát és írt alá minden hivatalos kérelmet, amivel visszajutok, hogy Velük dolgozzak és Őket képviselve bunyózzak.

Ezek után, rémesen teltek a Magyarországon töltött hónapok, az egyetlen vigaszom a Carlson Gracie Csapat volt. Tudtam, hogy vagy így, vagy úgy, de visszamegyek Vegasba, „még nem szólt a gong”, nem így lesz vége ennek a történetnek. Mivel a földharcos dolgokban teljesen kezdő vagyok, evidens volt, hogy kihasználom azt a lehetőséget, hogy egy ilyen nagyszerű Brazil Jitsu-s Csapatnak a tagja lehetek, egy nagyszerű Mester, Sztraka Mihály vezetése alatt. Nem volt kérdéses, hogy amíg vissza nem jutok, tanulok, amennyit csak tudok.

Ugrás után folytatódik Tibi története...

Új világnak új szeleivel söpört végig a tegnapi UFC bejelentés, miszerint összeálltak hat évre a Reebok-al, a sportmárka pedig ezt követően a szervezet és bunyósainak egyetlen, kizárólagos apparel szponzora lesz 2015 nyarától. Lehetett már hallani arról az elmúlt időszakban, hogy ilyesmire törekszik az UFC, de hitelt érdemlően nem jött megerősítést a pletykákra, a bunyósok nagy része meg rémülten sikított fel minden esetben, ha meghallotta ezt a pletykát. Több top ruhamárka öklendezett párat Twitterén a bejelentést megelőzően és követően, itt mindenki döntse el, hogy irigykedés, vagy morális vonalon közelítették meg a dolgot. Így pedig már az is érthető, hogy a Nike miért hátrált ki Jones vagy Anderson mögül. De mit is jelent ez az együttműködés?

Hendricks boldog, hiszen eredetileg is a Reebok a szponzora

So excited to have @Reebok and @UFC partnering to create the best gear for fighters and fans! Happy to be a part of these amazing teams.

— Johny Hendricks (@JohnyHendricks) 2014. december 2.

Nagyjából annyit, hogy a Need for Speed Underground tunningbolt mintájára a bunyósok összerakhatják a Reebok által ajánlott stílusokból a cuccaikat, melyeket mérkőzéseiken és az azt felvezető/levezető média megjelenéseken viselniük kell. A nevükkel futó termékek után részesedést kapnak vásárlások után, valamint a Reebok által az UFC levesestálba tolt zsetont mind ők kapják. Attól függően, hogy a súlycsoportjuk ranglistáján hányadik helyet foglalják el, annál nagyobb merítést kapnak a pénzből. Ehhez a ranglisták profibb kezelését ígéri Dana, plusz leszögezte, hogy az UFC egy centet sem tesz zsebre ebből a Reebok üzletből, minden a harcosokért van. És nem röhögte el magát.

Barnett már nem örül annyira

What!? @Reebok is doing uniforms for the @ufc? Damnit! This going to completely screw my L.A. Gear deal! No more light up gloves either.

— Josh Barnett (@JoshLBarnett) 2014. december 2.

Aki eddig szponzor volt, az továbbra is maradhat a bunyósa mellett, de a ketrecben és UFC rendezvényeken nem jelenhet meg a cucca a harcosokon, a bannert sem rakhatják fel a rácsokra bemutatáskor, bárhol máshol nyomulhatnak. Vagyis a legnagyobb megjelenési felületet veszik el tőlük. Az UFC szerint így egyenletes, kiszámítható bevételhez juttatja a srácokat, a ranglistán való feljebb kúszással pedig a meccspénzek mellett az apparel zseton is nő. Ez véleményem szerint a FOX-megállapodás után a szervezet történetének legkomolyabb lépése, de egyelőre nagyon sok kérdést vet fel némi félelemmel és aggodalommal keveredve az alsóházi bunyósok és MMA fanok körében. Kőkemény üzlet, nem vitás, de időközbe hová tűnik az élvezhető bunyó a ketrecükből?

Aztán értesítést már kértél a cikkeinkről?

Értekeztünk már párszor objektív és érzelmi vonalon azon, hogy Conor McGregor valójában mit és hogyan hozott az UFC-be. Szimpátia és megvetés szélsőségei között elsősorban izgalmas bunyókat, sejteni pedig sejthettük, hogy szép számú néző ült le a TV elé, hogy megnézze azokat. És ha eddig nem értetted, hogy Conort miért Fertitta magánrepülőjén furikázzák mondjuk Brazíliába, akkor az most kiderül számodra is. Frankie Edgar erőtlenül kampányoltatott az UFC oldalán, hogy szavvaza meg a nép, ki menjen legközelebb Aldo ellen: ő vagy Conor. Pár százalékkal Frankie lett a befutó, melyet büszkén osztott meg Twitterén, McGregor válasza azonban a kíméletlen valóság képében jött, vagyis számok formájában.

@FrankieEdgar McGregor Vs Brandao $1.4million. McGregor Vs Poirier $2.2 million. Edgar Vs Cub $640k. #TheREALnumbersDontLie. Conor bless.

— Conor McGregor (@TheNotoriousMMA) 2014. november 30.

Ennek értelmében McGregor sokszorosan meghaladja Edgar ellenében a TV elé ültetett nézők számát, a live gate félelmetesen magas Conor meccsein, Frankie és Cub bunyójára lényegesen kevesebben voltak kíváncsiak, mint az ír legutóbbi küzdelmére. A számok nem hazudnak, Conor vs Frankie 1-0. De mire mennének egymás ellen egy meccsen? Mostantól borítékolhatóan mindenki McGregor ellen akar küzdeni, mert ekkora nézettség mellet jár ám némi extra juttatás is, még ha ki is kapsz.

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

Nem is oly rég, egészen pontosan tavaly május környékén volt pár kellemetlen pillanatom, mikor Győrben sparringoltam pár percet Bódis Gergővel a Yakuza Fight Clubban. Gergő fiatal kora ellenére magabiztos és precíz mozgással és technikával operált, majd abban a hónapban Komáromban megszerezte az NFC EB-címét a Harcosok Éjszakája 2 elnevezésű gálán. Gergő ezt követően idén az USA-ban töltött több hónapot, hogy kinti klubokban fejlődjön, ezt követően Írországban találta magát, ahol edzések mellett első komoly mérkőzését is lehozta. Gergő gondolatai:

Itt a hideg, húzz a fejedre TOTALDAMAGE sapkát!

Sziasztok!

Ez év szeptemberében hazajöttem Las Vegasból, ahol a Syndicate MMA csapatánál edzőtáboroztam három hónapot. Nagyon jó formában voltam, rengeteget tanultam, de sajnos a "magyarországi MMA helyzet" miatt nem akartam otthon edzeni, versenyezni, mert nem kenyerem a másra mutogatás, köpködés. Ekkor felkeresett Hortobágyi Gábor, akivel együtt dolgoztam 7 hónapot, mielőtt kimentem az államokba. Mondta, hogy Írországban van és itt lenne lehetőség fejlődésre, meccsezésre. Két hónap múlva már itt is voltam és nekiálltunk a munkának.

 

Egy hónappal ezelőtt meg is hívtak az ENFUSION "Future Talents Championship" nevű rendezvénysorozat Dublini gálájára. Az ENFUSION Európa egyik legszínvonalasabb küzdősport rendezvénye és ez az állomása amolyan tehetség kutató volt. A mérkőzésre 76 kg-ban, EuroThai szabályrendszerben került sor, ellenfélnek pedig egy kemény litván srácot kaptam. Soha nem meccseztem még ebben a szabályrendszerben, de a felkészülésem nagyon jól sikerült, és a 11 kg-os fogyasztás sem viselt meg.

 

Követve az edzőm taktikai utasításait az első menetben távolról beugrálva felzárattam az ellenfelem és elkezdtem bontani a combját. A litván srác leginkább a thai stílust képviselte, nyitott volt, így a második menetben váltottam és kézzel több találatot is bevittem neki. Aztán a harmadik menetben egy clincsnél bejött a jól begyakorolt ollózó térd, amivel állba rúgtam, majd miközben esett össze még két kemény horoggal is eltaláltam. Ebből már nem tudott felállni, így KO.-val sikerült nyernem a meccset. Debütálásnak nagyon jól sikerült, de van még bőven min dolgoznunk. Most egy pár hét pihenő következik, de nincs megállás, mert jövőre több nemzetközi mérkőzésre kaptunk meghívást, többek között Hollandiából és az USA-ból.

 

Nagyon köszönöm a szponzoromnak a támogatást és a bizalmat! Hortobágyi Gábornak a nagyszerű felkészítést és a barátságot! Köszönettel tartozom szponzoromnak, Rauch Sándornak, a győri Yakuza Fitness csapatának, Cian Cowley-nak és a dublini Warrior's Gym-nek, a családomnak, páromnak, barátaimnak és mindenkinek aki szurkolt és gratulált valamilyen fórumon! És természetesen nektek TOTALDAMAGE!

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!