TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

Nagy Tibi visszatér

2014.12.03. 21:00 td_axl

nagy-tibi1.jpg

 

Minden szempontból visszatérésnek mondható Nagy Tibi újabb erőpróbája. A 2011 szeptemberében profi világbajnoki címet nyert kickboxoló azóta, vagyis már három esztendeje inaktív, mint versenyző. Azonban december 4-én nem csupán visszarepül az oroszlánok barlangjába, hanem a tervek szerint újra harcba száll, ráadásul az MMA, vagyis a kevert harcművészetek ketreceiben. Több, mint két éve írtunk utoljára a barátomról. Akkor arról, hogy Las Vegasba kapott meghívást a UFC Legenda, Wanderlei Silva edzőpartnerének, majd a kint töltött napjainak néhány részletéről a blogjában olvashattunk (www.nagytibi.blogspot.com) és sok-sok fotón keresztül követhettük őt a facebook oldalán. A három hónapos tartózkodási engedélye lejárta után 2012. júliusában arról volt szó, hogy csak kevés időre jön vissza Magyarországra, majd újra kiutazik, vélhetően hosszú távra, mert visszavárják, de itt ragadt és azóta azon munkálkodott, hogy újra köztük lehessen, a harcosok világában. Úgy tűnik, majd’ két és fél év után, végre eljött a nap és készen áll az útra, de nem teltek felhőtlenül az itthoni napjai, amire mosolyogva nyugtázott: „Rögös út vezet célhoz.” A Vegasi élményeiről, valamint visszajutása csökönyös küzdelméről, nagy fordulatokkal teli történetéről és további terveiről beszélgettünk hosszasan, a tőle megszokott készséggel, igen nyíltan és őszintén.

 

Tibi, nem is tudom, hogy hol kezdjem…

 

Kezdjük Leonardo da Vinci szavaival: "Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza."

Amikor megérkeztem Magyarországra, ugyan az a rettenetesen fájdalmas érzés volt bennem, mint anno 22 évesen, amikor Japánból először kellett visszajönnöm. Körülbelül két hónapig teljesen lehangolt állapotban voltam, nem találtam a helyem és csak bolyongtam, szinte minden percben azon gondolkozva és ténykedve, hogyan kerülhetek vissza hosszú távra, hogyan kaphatok vízumot, hogyan írhatok alá valamelyik világelső MMA szervezetnél és élhetek a legjobb fighterek között.

 

Úgy tudtam, hogy a kinti kapcsolataid azt ígérték, hogy segítenek visszajutni.

 

Így van. Pár héttel a hazautazásom előtt megismerkedtem Kim Couture-val (a kétszeres félnehézsúlyú, háromszoros nehézsúlyú UFC Világbajnok és Hall Of Fame fighter, Randy Couture ex-felesége), aki, miután látott bunyózni az egyik edzésen, azt mondta, hogy nem enged vissza Magyarországra, Vegasban tart és támogatni fogja, hogy itt edzek és meccsezzek. Onnantól minden olyan álomszerűen történt, de sajnos, az ESTA engedélyemet nem lehetett hosszabbíttatni, tehát mindenképp haza kellett jönnöm és vízumot igényelnem. Kim azt mondta, szedjem össze a vízumhoz szükséges papírokat, küldjem ki Neki és Ő aláír mindent, hogy a cégén keresztül visszajussak. Meg is tettem, viszont közben kiderült, hogy olyan sok feltételt kellett volna értem vállalnia, hogy ezt, végül egyedül nem tudta teljesíteni.

 

Olyan nehéz vízumot kapni?

 

Elhiheted, hogy az összes lehetőséget végigjártuk a Barátaim segítségével, minden kapcsolatot megmozgatva, beleértve a Nagykövetséget is, de minden opciónak volt valami buktatója, amin elakadtunk, ami nem működhetett az én esetemben. Sokáig sorolhatnám, hogy melyik miért nem volt járható.

 

Az indulásnál, eredetileg nem arról volt szó, hogy minimum kétszer 3 hónapra utazol?

 

Az egyik legjobb Barátom ajánlotta fel és támogatta kezdetben az egész történet javát, de időközben máshogy alakultak a dolgok. Pedig, Kim-nek köszönhetően, ahogy ígérte, éppen az utolsó hetekben kezdett kialakulni egyre több kapcsolatom, esetleges szponzorok lehetősége is. Elvitt a világhírű Xtreme Couture edzőterembe és a hatszoros Brazil Jitsu Világbajnok, Robert Drysdale edzőtermébe is. Megmutatta az egykori Tapout Training Center-t és Vegasban bemutatott nagyon sok embernek, akik számítanak ebben a szakmában, sőt, magával hurcolt Californiába is, hogy minél többen megismerjenek. Los Angeles-től Laguna Beach-ig autóztunk és csavarogtunk a nyugati part azon részein, ahol sok-sok felejthetetlen, személyes élmények között Mark Munoz „Reign Training Centerébe”, valamint a Mendes fivérek híres edzőtermébe, az AOJ-ba (Art Of Jiu Jitsu) is ellátogattunk és edzettünk. Az „MMA Elit” brand tulajdonosaival is megismertetett, akiket szintén érdekelt, hogy meccsezni lássanak Amerikában, a ketrecben. Végül, e célból, egy általa szervezett közös vacsorán, az Xtreme Couture vezető edzőjével, Dennis Davis-el kezet is ráztam a jövőbeni közös együttműködésünkre, amihez már „csak” vízumra volt szükségem, hogy hosszú távon, legálisan tudjak maradni. Meggyőződésem, hogy ha valóban megvalósul a Barátom által előzetesen felajánlott támogatás, akkor pikk-pakk rendeződhetett volna minden és már rég ott lennék stabilan. De a sors máshogy akarta és utólag mindig belátom, hogy úgy történt jól minden, ahogy történt, mert mindennek oka van. Ettől függetlenül a csalódás bántó és sajnos akarva-akaratlanul rossz nyomot hagy még akkor is, ha közben életre szóló élményeket és lehetőséget kaptam. Ezt azonban nem is felejtem!

 

A legjobbak között voltál, sokáig tartana felsorolni a star fighterek nevét, akikkel ez idő alatt barátságba kerültél. Onnan hazakerülvén nem csoda, hogy nehéz volt.

 

Nem csupán rendkívüli fighterek, hanem jó emberek is voltak egytől egyig. Persze, ezt nem csak a bunyósokra mondhatom, mindannyian nagyszerű emberek voltak, akikkel lehetőségem adódott megismerkedni. Sőt, az egész amerikai feeling rendkívül pozitív benyomást tett rám, amit nem gondoltam volna előzetesen.

Ismeretlenként toppantam be közéjük, de rövid időn belül olyan tiszteletben és megbecsülésben volt részem, amiről Magyarországon álmodni sem merek. Ráadásul, ahogy már említetted, köztük nem is akárkiktől, a szakma legjobbjaitól. Persze, ehhez kevés volt a sport múltam önmagában. Rengeteget melóztam és próbáltam bizonyítani, hogy köztük a helyem. Az álló bunyóval nem volt probléma, általános formában utaztam ki és a legtüzesebb sparringok során is kényelmesen verekedtem Velük. Ez volt az, ami igazán jó benyomást tett rájuk szakmailag. Ellenben a földre vitelek és azok védése, valamint a földharc, teljesen új volt számomra, ezekben abszolút kezdő voltam. A legtöbb időmet az edzőteremben töltöttem a Wand Fight Team-ben tanulni és gyakorolni. Rendszerint délelőttönként voltak a fő edzések - sparringok Wanderlei-vel és további UFC, Bellator fighterekkel, nagyon sok menet csak „stand up”, valamint kiskesztyűs verekedések és technikai erőnlét orrba-szájba. Gyakran volt, hogy edzés után haza sem robogóztam, csak elsétáltam enni valami olcsó kaját az edzőterem mellé, aztán vissza a gym-be, ahol ledőltem egy órácskára hátul, a ketrec melletti sarokban.

 

Majd beálltam az erőnléti edző által irányított köredzésre, azután valamelyik technikai csoportba a kezdőkhöz is, kétszer-háromszor a nap folyamán, egészen estig. Az is rendszeres volt, hogy amikor vége lett az edzésnek, megkértem valamelyik edzőtársam, hogy maradjon még velem gyakorolni egy keveset az előtte leadott anyagot, majd azon kaptam magam, hogy már kezdődik a következő edzés, amit addigra már nagyon éhesen, leesett vércukorral csináltam végig. A nap végére olyan voltam, mint egy zombi és másnap kezdtem elölről, hétfőtől-szombatig, egyedül vasárnap volt pihenő. Persze, nem minden nap ilyen adagokban, hiszen azt, nem lehet hosszú távon bírni, nem beszélve arról, hogy egy idő után már olyan szakmai információ áradat volt a fejemben, amit nem tudtam feldolgozni sem. Sőt, a száraz, sivatagi, 40 fokos hőséggel is küzdöttem az első hetekben, amitől egyszer konkrétan be is pánikoltam, olyan fulladás jött rám az egyik edzésen. Ezt, persze nem akartam, hogy bárki is észrevegye, így a sparringok közötti 1 perces szünetekben szaladtam az edzőterem hatalmas hűtőjéhez, bedugtam a fejem és úgy csináltam, mintha keresném az italom, miközben a hűtőajtót magamra húztam, amíg lehetett és így enyhült a fulladásom a hideg, nyirkos hűtőben zilálva. Aztán vissza, a brutál intenzitású 5-6 perces verekedésbe és menetről-menetre ugyan ez volt újra és újra – sparring, hűtő, sparring, hűtő, ügyelve arra, hogy a fulladásom senkinek se tűnjön fel.

 

 

 

Itt a hideg, húzz a fejedre TOTALDAMAGE sapkát!

td_beanie_akcio.jpg

 

Ellenben a szorgalmam elég gyorsan feltűnt mindenkinek, nem beszélve arról, hogy rohamosan fejlődtem a komplex küzdelemben. Az egyik edző meg is jegyezte, hogy senki nem gyakorol annyit, mint én, látja az erőfeszítéseim, a hozzáállásom a munkához és a tanuláshoz. Egy másik edző pedig azt mondta az egyik sparring után, hogy ha itt tudnék maradni, egy év tanulás és gyakorlás után nagyon komoly győzelmeket produkálnék. Ezek nagyon elismerő és motiváló visszajelzések voltak. Vagy például el tudod képzelni, hogy mit éreztem, amikor már az Xtreme Couture-ban, az utolsó edzésem után elköszöntem Ray Sefo-tól és miután megölelt, szó szerint azt mondta: – Gyere vissza testvérem, mert itt a helyed. Amerikában hemzsegnek a jobbnál-jobb és tehetségesebb, nagy reményekkel teli fiatal fighterek, de később, nyilván az Xtreme Couture vezető edzője sem véletlenül vállalt értem annyi procedúrát és írt alá minden hivatalos kérelmet, amivel visszajutok, hogy Velük dolgozzak és Őket képviselve bunyózzak.

 

Ezek után, rémesen teltek a Magyarországon töltött hónapok, az egyetlen vigaszom a Carlson Gracie Csapat volt. Tudtam, hogy vagy így, vagy úgy, de visszamegyek Vegasba, „még nem szólt a gong”, nem így lesz vége ennek a történetnek. Mivel a földharcos dolgokban teljesen kezdő vagyok, evidens volt, hogy kihasználom azt a lehetőséget, hogy egy ilyen nagyszerű Brazil Jitsu-s Csapatnak a tagja lehetek, egy nagyszerű Mester, Sztraka Mihály vezetése alatt. Nem volt kérdéses, hogy amíg vissza nem jutok, tanulok, amennyit csak tudok.

 

Ugrás után folytatódik Tibi története...

 

 

 

Az álló bunyóval nem is foglalkoztál? Nem sparringoltál? Nem végeztél kickbox melót?

 

Kezdetben, amikor még edzéseket tartottam, a végén beálltam a tanítványaimhoz bunyózgatni, de nem több, ráadásul már annak is másfél éve. Noha a Brazil Jitsu a komplex bunyónak csak egy része - még ha elengedhetetlen része is - csak az érdekelt, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek benne, amihez a legmesszebbmenő támogatást kaptam Sztraka mestertől, a mentoraimtól és az edzőtársaimtól. A komplex bunyót majd Vegasban akarom tovább tanulni, amikor visszajutok, ott majd egybe tesznek. Szépen fejlődtem a Jitsuban és bizakodóan vártam a Hungarian Open-t is, hogy életem első BJJ versenyén éles helyzetben is gyakoroljam a tanultakat. Azonban, ekkor, elindult egy rémálom lavina, ami végig kísért az elmúlt két évben. Azzal kezdődött, hogy néhány héttel a verseny előtt háromfelé szakadt a porc a térdemben. Az Open-en még elindultam, de ahogy vége lett a versenynek, másnap már alig bírtam járni, teljesen tönkrement, az addig „csak” leszakadozott porcok a terheléstől begyűrődtek a csontok közé. Két héttel később Majzik Ernő főorvos úr megműtött… először.

 

Ekkor már november volt. Vegas-ról még semmi?

 

Csak a hit, hogy lesz megoldás. Mindeközben, szeptemberben Carlson Gracie Jr. mester Magyarországra jött szemináriumot tartani és ekkor, a következő tavaszra meghívott magához Chicagóba, a központi edzőterembe. A célom az volt, hogy visszajussak Vegasba, de ehhez segítségre volt szükségem, amit viszont nem várhattam el senkitől. Carlson Jr. mester ajánlata, amelyben biztosította, hogy a vízumom is intézi, egy nagyszerű lehetőségnek tűnt, de április még odébb volt, mindazonáltal, nem akartam egy újabb ígéretre alapozni, amiből ki tudja, mi lesz. Gondoltam, megteszem, amit tudok a célom érdekében és ha közben az élet mást hoz, megragadom majd a konkrét lehetőséget.

 

Tavaszig volt idő bőven.

 

A műtét után rehabilitálódnom kellett, gyógytornákra és kezelésekre jártam. Sokáig nem tudtam „gurulni” és utána is csak fokozatosan, tehát megint egy holtidő következett. Azonban 2013. február végén, amikor már kezdtem erősebben gondolkozni a Chicagói vonalon, az egyik éjszaka „derült égből villámcsapásként”, kaptam egy üzenetet Kim-től, hogy végül van egy lehetősége számomra, hívjam azonnal, mert vissza visz Vegasba. Azt gondolom, hogy ez egy újabb jel volt arra, hogy ne vegyem le róla a fókuszt. Szintén egy álomszerű ajánlat jött szóba, amin elkezdtünk dolgozni, de végül az is elakadt és közben Carlson Jr. mester is őszre tolta az ajánlatát, szóval ismét ott álltam tanácstalanul, de már egy műtött térddel, aminek az újraépítésében voltam. Továbbra sem voltak végig aludt éjszakáim…

 

Hogyan folytatódott a történet?

 

Az az igazság, hogy egy rövid interjúban, pár mondatban képtelenség elmesélni, hogy mik történtek, hogyan, miken mentem keresztül az elmúlt két és fél évben, milyen hirtelen és váratlan, jó és rossz fordulatokat hozott számomra az élet, amik mind-mind csak azt a célt szolgálták, hogy visszajussak. Hogyan kerültem kapcsolatba a 2012-ben „Az év bevándorlási ügyvédje” díjat nyert amerikai ügyvéddel és hogyan tudtam a semmiből kifizetni Neki a közel egymillió forintos ügyvédi díjat a vízumom intézéséhez, miközben egyik napról a másikra éltem. Megdöbbentő a történet, amihez ismerni kellene a hosszú és szövevényes előzményeit. Vagy amikor pont a legnagyobb szükségem volt rá, váratlanul felhívott, munkát és anyagi biztonságot ajánlott az ország legmenőbb és legsikeresebb rappere, Majoros Peti, „Majka”. Köztük egy új, számomra idegen világba és közegbe csöppentem, új barátokra leltem és rengeteg új emberrel, élethelyzettel ismerkedtem meg. Erősen hiszek benne, hogy Isten adja a lehetőségeket, ha céltudatos vagy és kitartó. Így tudtam elég pénzt összegyűjteni a visszautamra és majd az ott elkövetkezendő napjaimra, meg arra, hogy ki tudjam fizetgetni azt a temérdek pénzt a végeláthatatlan térd és a gerinc vizsgálataimra, rehabilitációimra és megragadjak minden lehetőséget, ami segíti a felépülésemet ahhoz, hogy elérjem a célom - visszajussak Vegasba fighterként. Közben elvégeztem egy sportedzői képzést is az IWI-nél, aminek, ha úgy adódik, szintén hasznát vehetem Amerikában.

Azonban a legkeményebb próbatételek a sérülések voltak, amik csak jöttek, egyik a másik után, mint egy-egy lavina, ami lerombol mindent és amikor újraépítetted, érkezik a következő, amire felkészülni sem tudsz. Egyszerűen lerombol újra és újra, mintha Isten csak arra lenne kíváncsi, hogy meddig bírod még, vagy hogy mennyire erős benned a vágy és az akarat, hogy elérd a céljaid, miközben mindig ad egy-egy újabb megoldást, kiutat a nehézségekből, hogy tartsa benned a hitet. Őrült nehéz időszakok voltak, de olyan motivációt kaptam Amerikában, amitől úgy éreztem, hogy nincsenek határaim, nem tudom megállítani magam. Volt, amikor már a Barátaim is óvatosan megjegyezték, hogy megéri-e „belerokkannom” abba, hogy a célomat kergetem, mint egy csökönyös öszvér, miközben anyagilag már bőven rendeződni kezdtem és az amerikai ügyvéd már javában dolgozott a vízumomon, ami szintén megnyugtató és biztató volt.

 

nagy-tibi3.jpg

 

Milyen sérülések voltak ezek?

 

A már korábban említett porc szakadással kezdődött a térdemben, majd gerincsérvvel diagnosztizáltak, amitől konkrétan mozgásképtelen lettem? Volt két olyan nap, amikor nem bírtam állni és járni, csak vízszintesen feküdni, mert zsibbadt, érzéketlen és erőtlen volt a lábam, viszont olyan kisugárzott fájdalom volt a farizmomban, amilyet nem sokszor éreztem az életem során, pedig volt bennük részem bőven és nem is tartom magam egy mimóza, nyafka komának. De a fizikai fájdalom jelentéktelen volt ahhoz képest, ami belül tombolt. Konkrétan megkérdőjeleződött az egész addigi tervem és erőfeszítéseim. Hónapokon keresztül melóztunk a gerincemen a legkiválóbb szakemberekkel és végül felépültem ebből is, tünetmentes lettem, de ezután a másik térdemmel lettek problémák. Mindkét (mediális és laterális) porc több felé szakadt, ezen kívül diagnosztizáltak egy részleges keresztszalag szakadást, valamint habnak a tortán egy kóros csontödémát is a combcsont végén, a térdízület közelében, ami olyan makacs problémát jelentett, hogy a tehetetlenségtől kínomban nem egyszer már sírtam, mint egy kisgyerek. Újabb porcműtét, újabb, több hónapos rehabilitáció, újabb türelmi zóna, újabb kiadások az addig szépen bővülő, megtakarított pénzemből.

 

Eközben rengeteg olvasás, tanulás a gerinc- és térdsérülésekről, folyamatosan keresve a legjobb és leghatékonyabb gyógymódokat, hogy mire megkapom a vízumom és összegyűlik egy bizonyos összeg a számlámon, akkorra egészségesen induljak vissza. Majd, egy idióta balesetben eltört a lábfejemben egy csont, amiért 6 hetes gipszbe akartak tenni és még ha le is alkudtam 3 hétre a gipszet, akkor is tehetetlen voltam 6 hétig, amíg össze nem forrt a törés. Ekkor már tényleg úgy éreztem magam, mint Pierre Richard és még ha nem is volt vicces a helyzet, már röhögni is tudtunk a kínomon. Majd újra, elölről el kellett kezdenem a térdem rehabját, hiszen a 6 hét alatt teljesen elgyengült a lábam. Azonban, a térdem nem javult hónapokkal a porcműtét után sem, sőt, a csontvelőgyulladás sem reagált a szteroidos injekciókra. Így fél évvel a műtét után, tanácstalanságomban sorba kerestem fel további specialistákat. Noha mindannyian egyöntetűen azt véleményezték, hogy a porcok rendben vannak és a részlegesen szakadt keresztszalag sincs olyan állapotban, hogy meg kelljen műteni, senki nem tudta határozottan megmondani, hogy a fájdalom tünetek a térdemben mitől vannak. Így megelégeltem a procedúrát és elhatároztam, hogy nem várok tovább, elindulok. Talán már tényleg csak bebeszélem magamnak, hogy nincs rendben a térdem.

 

Meg is vettem a repjegyem, de mindössze 3 héttel az utazásom előtt, végül csak bekéredzkedtem újra a műtőbe egy artroszkópiás vizsgálatra, amivel Majzik főorvos úr látja majd, hogy mi lehet a probléma. Aggasztó volt a térdem állapota és nem akartam megkockáztatni, hogy Amerikából vissza kelljen repülnöm egy műtétre, csak mert senki nem volt benne biztos, hogy miért nincs rendben a térdem. Jól tettem! Immár a harmadik térdoperációm által kiderült, hogy bizony voltak beszakadozások a porc peremén és egy borsónyi leszakadt darabkát is eltávolított a Főorvos úr a térdízületemből, ami a fájdalmas, korlátolt mozgást eredményezte. Végül, az egész térdem kipolírozta és rendbe tette, ellenben rossz hír, hogy miután a részlegesen szakadt keresztszalagot is alaposan megvizsgálta, kiderült, hogy sokkal rosszabb állapotban van, mint azt előzetesen az MR felvételek és a térdem funkciója alapján feltételezték. A Főorvos úr azt mondta, hogy a szalagot pótolni kellene, de ezt és az ezzel járó újabb fél éves rehabilitációt már nem vállaltam. Biztató azonban, hogy a funkciója alapján semmi jele annak, hogy 80%-osan van elszakadva az elülső keresztszalagom.

 

Egészség, vízum, pénz! Ennek a háromnak kellett rendben lennie az induláshoz és az elmúlt két és fél évben felváltva vívtam ezekkel az állandó harcot, a legtöbbször úgy tűnt, szélmalomharcot. Őrület volt. De nem akartam abba a hibába sem bele esni, amit az egyik híres motivációs előadó mondott, miszerint az emberek 80-90%-a egész életében arra vár, hogy minden lámpa zöldre váltson - éppen ezért nem jutnak sehová.

 

Ezeket hallgatni is sok!

 

Mindeközben, az interneten követve az amerikai barátaim/edzőtársaim életét azt láttam, hogy sorban írták alá a szerződéseiket a legjobb fight Szervezetekkel. A szívem majd’ megszakadt, miközben Magyarországon vívtam a magam harcát a vízummal, a pénzzel, az egészségemmel és az idővel. Arra gondoltam, hogy Nekik „csak” jól kell teljesíteni a szakmában és máris ott állnak a lehetőségek kapujában, míg én azért vívom a harcaimat, hogy egyáltalán kijussak közéjük és bizonyíthassam, hogy még a pályafutásom végéhez közeledve is érdemes vagyok rá. Bennem is van annyi, mint azokban a srácokban, de én nem lehetek ott, pedig várnak és Ők is látják bennem a potenciált. Ezt a fajta tehetetlenséget nagyon nehéz elfogadni és feldolgozni. Amikor volt egy kis szabadidőm és egyedül voltam, azonnal híres, sikeres emberekről olvastam, motivációs előadásokat, kisfilmeket néztem, minden este úgy feküdtem le és minden reggel úgy ébredtem, hogy fogadalmat tettem, hogy addig dolgozok rajta, amíg vissza nem jutok, addig küzdök a céljaimért, amíg el nem érem őket és minden fogadalmam után imádkoztam Isten segítségéhez. Kértem, hogy mutasson utat, lehetőséget, valamint adjon hozzá erőt és kitartást, hogy ne törjenek össze az akadályok.

 

Mindentől függetlenül, nem akarok semmit rossz élményként elraktározni, pláne utólag. Sőt! Ahogy már korábban is említettem, biztosan kellettek ezek a történések, jó és rossz élmények, tapasztalatok, rengeteg tanulás és mindenféle emberi dolgok, amiktől megkérdőjelezhetetlenül több lettem. Talán valóban csak most állok igazán készen arra az útra, ami vár rám.

 

Sérülés, sérülés hátán. Nem is akármilyenek. Nem gondolod azt, hogy ezek jelek arra, hogy talán már elég volt a bunyókból. Vagy talán arra, hogy itthon maradj, hiszen olyan jól alakulnak a dolgaid?

 

Peti (Majka) nagyon szeretné, hogy maradjak. Számomra is meglepően. Annak ellenére, hogy csak másfél éve ismerjük egymást igazán, nagyon bízik bennem, amit újra és újra számtalanszor éreztetett már velem. A jövőre nézve, komoly üzleti terveiben is számít rám és nem tudom elmondani, hogy ez milyen sokat jelent nekem. Nem kifejezetten a biztos anyagi egzisztenciát (már amennyire lehet ilyet kijelenteni a jelenlegi Magyarországi helyzetben), egy sportolói pályafutás utáni, úgymond civil élet megalapozását, hanem a bizalmat, ami számomra egy nagyon fontos érték.

De közben érti azt is, csak úgy, mint mindenki más a közvetlen környezetemben, hogy vissza kell mennem. Ez a történet még nincs lezárva, befejezetlen és ha nem megyek vissza, nem élek a lehetőségekkel, helyette életem végéig azzal a tudattal kell élnem, hogy: Vajon mi lett volna, ha? Ráadásul, képtelen vagyok önmagamnak is hátat fordítani - lemondani a céljaimról, feladni, amibe belekezdtem, amiért annyi erőfeszítést tettem már. Feladni azért, mert nehézségekbe ütköztem? Vagy mert közben, valami más, egy biztosabb lehetőséggel kecsegtet? Nem, az nem én vagyok. A végére kell járnom és ha ne adja Isten, minden erőfeszítésem ellenére sem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy azt elképzeltem, akkor legalább már le tudom zárni, becsukom ezt a könyvet és kinyitok egy másikat.

 

A sérülésekkel kapcsolatosan pedig, egy masszőr barátom nagyon jól megfogalmazta ezt, amikor erről beszélgettünk. Azt mondta, hogy ezek a sérülések nem feltétlenül azt jelzik, hogy az ember befejezze az útját és „eltemesse magát”, hanem arra figyelmeztetnek, hogy muszáj körültekintőbben bánnod a testeddel, pláne az idő múlásával, hogyan terheld és hogyan regeneráld. Pontosan ez történt. Rengeteget tanultam a saját testemről, egyáltalán a test működéséről, anatómiájáról, ami nem azt jelenti, hogy továbbra is mindent bírok, de már jobban értem a működését, amivel használhatóbbá tehetem.

 

nagy-tibi2.jpg

 

Az elmúlt, közel 30 év alatt rengeteg csata áll mögötted, szó szerint, megjártad már a hadak útját. Óriási háborúk, kemény ellenfelekkel és önmagaddal, ringen belül és kívül is, javarészt méltatlan körülmények közt. Győzelmek, vereségek, örömök és bánatok, kudarcok és dicsőségek. Amatőrként többszörös Európa-, világbajnoki és ki tudja hány nemzetközi verseny helyezettje, győztese vagy. A K-1 magyar úttörője, majd a 2009-es Magyar Nagydíj bajnoka, profi Európa- és Világbajnok. Bejártad a világ számos híres edzőtermét Európától kezdve, Thaiföld és Japánon keresztül Amerikáig, fighter óriások személyes barátságát és tiszteletét kivívva. Olyan dolgokon mentél keresztül, olyan tapasztalatokat gyűjtöttél és rendkívüli, életre szóló, felejthetetlen élményekben volt már részed, amihez másnak több élet is kevés. Mit akarsz még bizonyítani?

 

Bár, azt hiszem érzed, hogy mennyire, leírhatatlanul motivál, hogy egy világhírű edzőterem számol velem és az Ő menedzselésükben meccsezzek még, a bunyós világ egyik Mekkájában, Las Vegasban, ráadásul egy új területen, MMA-ban, már nem feltétlenül a bunyó az első, amiért képes vagyok mindenről lemondani, hanem végre stabilizálni akarom az életem. Van egy álmom, hogyan fogom élni azt és nem így, ahogyan most. Harcolok érte, hiszen ez vagyok én, egy állandó kihívó, küzdőtéren belül és kívül is. Nem tudom, hogy akarok-e, vagy akartam-e valaha bármit is bizonyítani. Nem bizonyítási vágy van bennem, hanem önmagammal szembeni késztetések, amik belülről fakadnak. Élni szeretnék az álmaim szerint, annak pedig meg kell fizetni az árát… abban pedig egész jó vagyok (nevet).

 

Ráadásul, az élet nem áll meg, csak mert bizonyítottál már egyet, s mást. Még élek. Ahogy a mondás is szól: "Ma vagy a legöregebb, ami valaha voltál, ugyanakkor ma vagy a legfiatalabb, ami valaha is lenni fogsz ismét." Nem azzal akarok foglalkozni, hogy milyen „öreg vagyok” már a bunyóhoz, vagy bármi máshoz és hogy mi van már mögöttem, hanem azzal, hogy mennyire fiatal vagyok most, a jövőmhöz képest és mennyi minden van még előttem. Nem számolgatni akarok, hanem élni, megélni az életet, mert soha többé nem leszek olyan fiatal, mint amilyen ma vagyok és ezeket az időket soha többé nem kapjuk már vissza.

 

 

Tibi, őszintén kívánom, hogy megéld azokat a dolgokat, amiket szeretnél, amikre vágysz, hogy halljunk még a győzelmeidről Amerikában és megalapozz egy stabil, elégedett „civil” életet. Jó egészséget és további erőt, kitartást kívánok hozzá.

 

Nagyon köszönöm és természetesen a végén elengedhetetlenül szeretnék egy felsorolásba kezdeni azokról, akik a segítségemre voltak/vannak, akiknek nagyon hálás vagyok.

 

Bámilyen sérülésem, vagy sport-egészségügyi problémám van, azonnal Dr. Erbszt András barátomhoz sietek a Doktorfit Gerincambulanciara. Dr. Majzik Ernő operálta mindkét térdem és hogy micsoda vizsgálati procedúrába vittem bele (Őt is), csak hogy biztos legyek abban, hogy rendben leszek és milyen türelemmel, lelkiismeretes segítőkészséggel csinálta végig az egészet!

Dr. Knoll Zsolt, Dr. Tihanyi Dávid, Dr. Magyar Mátyás, Dr. Marina Kovalenko, Dr. Glowiczki Balázs, valamint Takács Kata, Petrovics Panni és Molnár Ági gyógytornászok. A Budai Gyógytornarendelőben Vincze Anita, a Súlypont Ízületklinikán Grenács Tímea, a Hermina Hidegterápiás Központ vezetője, Képes Gergely, a Fradi masszőre, fizioterapeutája, Lipcsei Gábor, továbbá Petrovszki Pisti masszőr, Horváth Csaba kiropraktőr, Csíky Ferenc, Vermesi Andrea és Szánti-Pintér Ivett mind-mind a térdem és a gerincem felépülésén, rehabilitációján dolgoztak.

 

Köszönöm szépen az IWI Sport Iskolának és tulajdonosának, Dr. Zopcsák Lászlónak a lehetőséget és megint csak Vermesi Andinak, az IWI cégvezetőjének mindenféle támogatását és segítségét. Nagyon köszönöm Dr. Csermák Balázs fogorvos barátom állandó segítségét, Soltész Szabolcs barátom támogatását. Dévényi Andris barátomnak, hogy a Noriko Sushi bárban rendszeresen degeszre zabáltatott a kedvenc ételeimmel (nevet). Köszönöm a Questor Travel utazási irodának és Tóth Róbert barátomnak, aki már csaknem 20 éve utaztat szerte a Világban, a legkedvezőbb feltételekkel, valamint rengeteg segítséget kaptam Tőle a vízum ügyintézésekkel kapcsolatosan is. Köszönöm szépen Katona Attilának és a WAKO (World Association of Kickboxing Organization) Világszervezet alelnökének, Leyrer Richardnak, valamint Halász Károlynak is a sportmúltammal, eredményeimmel kapcsolatos, hivatalos igazolásokat, amik szükségesek voltak az ügyvédeknek a vízum kérelmemhez. Köszönöm szépen Kovács Kriszta sportpszichológusomnak, hogy mindig segít kezelni magamban az őrületet. Óriási köszönettel tartozok az Xtreme Couture vezetőedzőjének, Dennis Davis-nek, aki a vízumomhoz szükséges összes igazolást intézte a szállásomról, az edzőterem általi menedzselésemről, az edzéseim- és meccseztetésem tervezetéről, ezeken kívül Ő írt alá minden hivatalos papírt és vállalt értem biztosítékot az Amerikában való tartózkodásom ideje alatt. Alig várom, hogy végre együtt dolgozhassak Vele és sikerüljön győzelmekkel meghálálnom mindezt. Köszönöm szépen az Xtreme Couture helyettes vezetőjének, Ryan Couture-nak is a hivatalos papírokat, igazolásokat.

 

Nagy-nagy szeretettel köszönöm Stefanovics Józsi barátságát, tanításait és az állandó, mindennemű támogatását, csak úgy, mint a Brazil Jitsu mesteremnek, Sztraka Mihálynak, valamint a mentoraimnak és edzőtársaimnak a sok segítséget és gurulást a Carlson Gracie Csapatban. Különösen Aubéli Ottónak - az utazásom előtti hónapokban már minden edzésen Vele gyakoroltam, rengeteget tanultam Tőle - nem csak technikai dolgokat - és rendszeresen kitaposta a beleim, hogy ha azután életben maradok, akkor egy kicsit erősebb legyek… vagy mozgássérült (nevet). Köszönöm szépen mindenkinek, akik hittek abban, hogy végigcsinálom és azoknak is, akik nem hittek, hiszen imádom megcáfolni a hitetlen embereket (nevet).

A végére pedig három olyan embert hagytam, akiknek igazából nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Domján Kata, Majoros Peti és immár 28 éve a leges-legjobb Barátom, Gáspár Tamás olyan segítséget, támogatást és barátságot jelentenek, amit nem tudok kifejezni. Velük valóban megtapasztaltam annak a mondásnak az igazságát, miszerint: „Nem számít, mi van előtted, amíg tudod, hogy ki van mögötted.”

 

Tibi várhatóan sok-sok fotóval és hírekkel a facebook rajongói/baráti oldalán (www.facebook.com/tibor.nagy.official), valamint Instagram oldalán (tibo511) lesz aktív. Ezeken követhetitek majd a róla szóló információkat.

 

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

fb_ertessites.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr586955323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása