A UFC 162 gálát megelőzően készítettek egy interjút Cub Swansonnal, hogy bemutassák történetét a kitartásról, ami átsegítette a családi problémákon, tragédiákon, melyeket drogok, örökbeadás és rengeteg sérülés, műtét árnyaltak még sötétebbre.
Nehéz kezdetek
Még Cub Swanson születése előtt apját bőrrákkal diagnosztizálták, mire Cub pedig 3-4 hónapos lett, el is hunyt. Rajta kívül édesanyjának már volt két fia és egy előző kapcsolatából egy lánya is, mivel pedig zűrös életvitele nem tett volna jót a gyerekeknek, ezért úgy döntött, hogy a három fiút az elhunyt édesapa unokatestvérének és feleségének felügyeletére bízza. Ekkor Cub három éves volt. A rokonok sajátjukként nevelték őket körülbelül tíz évig, édesanyjukkal pedig szoros kapcsolatot ápoltak.
A születésnapokat együtt ünnepelték és két hetente látogatta őket. De édesanyjuknak volt még három gyereke. A három lány, a drogok és az alkohol azonban nem működtek jól együtt - a legkisebb lánynak Down szindrómája van, ami nagy valószínűséggel anyjuk életvitele miatt alakult ki. Szerencsére, ha későn is, de sikerült leállnia. Mire Cub 13-14 lett, anyjuk nagyon szépen rendbe jött, összeszedte magát és szerette volna visszakapni gyermekeit. A srácok úgy érezték itt az idő és bár nagyon nehéz volt, visszaköltöztek. A nevelőszülőknek is ez volt a legnehezebb pillanat. Fiatal fiúkként Cubék nem is gondolták, mennyire nehéz.
A nevelőszülőknél minden hétvégén templomba mentek. Otthon tanították őket, a külvilágot kizáró buborékban éltek, ami hazaköltözésük után hamar kipukkadt. A srácok megvadultak. Lányok, bulik, balhék következtek. Elárasztott fürdőszobák, lakás, tönkrement hűtő, használhatatlanná vált wc-k szegélyezték útjukat. Cub végül is a fiatalkorúak börtönében kötött ki, ahol elég ideje volt gondolkodni. Magába nézett, végiggondolta, hogyan került oda, mit kell tennie a változás érdekében.
Egy nap rátalált a bjj-re, amiről addig semmit sem tudott. Aztán az új haverokkal elmentek egyszer egy KOTC MMA gálára, ahol érezte: ez olyasvalami, amit tudna csinálni. Először őrültségnek tűnt, mert ahonnan ő jött, senki sem foglalkozott ilyesmivel, de úgy gondolta, ennek a tesztnek ki kell tennie magát. Továbbra is megmaradt lázadónak, de a lázadásnak egy szerinte tiszteletre méltó módját választotta: az MMA-t.
Mindennek ára van
A sérüléseket felidézve Swanson elmondta, hogy a WEC 44 gálán John Franchio ellen vívott meccse volt a legnehezebb mentálisan, mert az edzésen a szokásosnál keményebben sparringoltak, ami oda vezetett, hogy jobb keze eltört. A meccset ennek ellenére vállalta. A második menetben azonban eltörte bal kezét is, így nem maradt más hátra, mint, hogy subolja ellenfelét, ami a meccs utolsó másodperceiben sikerült (egész pontosan 10 másodperc volt hátra).
Élete első meccsének eredménye viszont nagyon elkeserítette. Testvérei elbizonytalanodtak, anyja próbálta rábeszélni, hogy hagyja abba, de mostohaanyja is úgy gondolta, hogy egyszerűen rossz választás az MMA. Kérdezgették, hogy abbahagyja-e, de Swanson nagyon mérges lett és csak még jobban akarta az egészet. Kitartott, keményen edzett és zsinórban tíz győzelmet gyűjtött be, végül pedig megbosszulta vereségét is.
Elmondása szerint a sérülésekkel a legnehezebb szembenéznie, és továbbra is fókuszálni, edzeni. Kezeit nyolcszor törte el, repedtek bordái, szegycsontja, arca bal oldala teljesen le lett rombolva, könyöke számtalanszor kiugrott, sérültek ujjai, kulcscsontja (mely az egyik oldalon nincs is összekötve a vállával), de nagyon rosszak a bokái is. Ahogy a karján lévő tetoválása is mondja: a győzelem azok számára van fenntartva, akik hajlandóak megfizetni az árát.
A rengeteg évnyi munka, lemondás, sérülés miatt Swanson mindig mérges lesz, mikor valaki azzal jön, hogy ezt ő is tudná csinálni, ő is lehetne a UFC-ben harcos. Ilyenkor csak nevet, mert aki ilyet mond, nem tudja mekkora sértés ez és fogalma sincs, hogy mindent figyelembe véve, mennyi minden is kell ehhez.
A UFC debütálása előtt arca bal oldalát össze kellett drótoztatni, mert a szemürege és az orrcsontja is el voltak törve és a felső állkapcsa is be volt nyomódva, aminek következtében azon az oldalon a fogak is bedurrantak. Swansont egyszerre kellett, hogy kezelésbe vegye egy száj- és egy plasztikai sebész, akik három lemezt és néhány csavart helyeztek fel neki. A műtét után összedrótozott szájjal kellett éljen, eddzen. Szorosan összedrótozott állkapcsa miatt a fogai közötti résen keresztül lélegzett a kemény edzések során, inni és enni is csak szívószálon keresztül tudott. De nem állt meg egyetlen percre sem. Edzett, méghozzá keményen. Esténként az ágyban fekve, a sötétbe bámulva gondolkodott, hogy mi lesz, ha visszatér, hogyan eddzen, min változtasson. Mindent átalakított.
Az álmok útján
Swanson a sikerek, a keresett pénz által megnyílt lehetőségek ellenére is egy két lábbal a földön járó srác maradt, aki egyáltalán nem materialista és igyekszik elkerülni, hogy elkényeztesse magát. Nemrégiben házat vett, de az autójában régóta elromlott légkondit nem csináltatja meg, miután úgy érzi eleget költött már.
„Idővel majd biztos veszek egy szép autót, de jelenleg sokkal nagyobb, komolyabb dolgok foglalkoztatnak. Ha vettem volna egy felpakolt autót, akkor házat nem tudtam volna venni. Pont elég pénzem volt. Megtanultam, hogy egyszerűen bíznom kell magamban az ilyen döntésekben.”
„Mindaz, ami most körülöttem van - a sikerek, a házam, egy álom, amit nem voltam hajlandó feladni. És mivel nem mondtam le róla, most valóra válik. A célom, hogy a lehető legjobb harcos legyek, aki csak lehetek. Nem az övről vagy hasonlókról van szó. Ha olyan jó vagyok, mint gondolom, mindez úgyis jönni fog.”
Dennis Siver legyőzése után Joe Rogan kommentátor az oktagonban gratulált és Swanson meccs előtti interjúját idézve azt mondta, érzése szerint sikerült elérnie, amit szeretett volna: a gyönyörű pusztítást. Teljesítményét figyelembe véve senki számára nem lehet kétséges, Cub Swanson előtt fényes jövő áll.
Répa Ádám, (C) 2013 a totaldamage.hu számára
Utolsó kommentek