Mostanra a hajnali Anderson Silva vs Chris Weidman párosítás eredménye körbe érte a Földet már annyiszor, hogy spoilerezni sem félek ezzel az írással, a címet olvasván mindenki úgyis odébb áll, ha még az index.hu címoldalán nem botlott bele éppen egy sokat mondó képbe. Mert igen, anyánk is írt a meccsről, ebből már az eredményt is sejtheted, de én nem kezdenék olyan húrok pengetésébe, mint a többi oldal.

Anderson Silva ugyanis közel 7 év után szenvedett vereséget az UFC-ben, soha előtte nem élt át ilyet a szervezetnél, címét a második mérkőzése óta birtokolta. Sokan, sok helyen hasonlították pályafutását Fedor eredményeihez, több helyen GOAT státuszba emelték, és valljuk be, súlycsoportjának és az elmúlt hosszú évek MMA-történetének legsikeresebb és legdominánsabb bajnoka volt. 

Stílusában ketrecen innen s túl Anderson megosztotta a rajongókat. Tagadhatatlanul Roy Jones Jr. bunyóinak hatása alatt lépett ketrecbe Anderson, technikai fölénye mellett közönségnek szóló játékával egyben brutális pszichológiai hadviselést is folytatott ellenfeleivel szemben. A nép kiszolgálásához azonban minden esetben el kell menni a szakadék széléig ezt a játékot játszva. Eddig ez kijött Silvának, de ha valaki ezt hosszú évekig megfigyeli, akkor tudja, hogy van az az utolsó lépés, és az adott pillanatra koncentrálva lök rajtad egyet, a király birodalma pedig összeomlik.

Ezen utolsó lépést ugyanis Andy eddig nem lépte meg a szakadék szélén, Maia és mondjuk Bonnar ellen, megtehette, és csak ennyin múlik, hogy GOAT-nak tartsák őt. Persze a tisztelet kérdése eddig is némi fanyar ízzel keverte Silva mérkőzéseinek képét, de az eredmények fényében öröksége épült, de mindenki fejében ott mocorgott a kérdés: meddig lehet ezt a showt eladni? Roy Jones Jr. addig csinálta, amíg a kora utolérte, és reflexei nem szolgálták már őt ebben a buliban. Mondjuk azt, hogy Silva is ebbe a mederbe lépett? 38 évére ráfoghatnám, de igazság szerint egyszerűen túljátszotta a szerepét, ráadásul Weidman kifejezetten erre az egy pillanatra, lökésre várt a szakadék szélén, Silva pedig lezuhant. A második menetben TKO-vereséget szenvedett egy végtelenül nagyképű, könnyelmű és dekoncentrált mérkőzésen.

Persze nem vitatom Weidman érdemeit, de abban sem vagyok biztos, hogy ezt más ne tudta volna megcsinálni Silva ellen ezen a ponton, és nem, nem estem át a ló másik oldalára, kétségbe vonva Anderson nagyságát, vagy eddig elért eredményeit. Egyszerűen eddig volt játszható ez a szerep, a folytatás pedig még nehezebb lesz számára.

Mert lesz folytatás elmondása szerint, már ha csak a 10 mérkőzésre szóló UFC-szerződését tekintjük. A ketrecben még azt mondta, hogy nem akar visszavágót, de Dana szerint pont ez fog következni. Itt Silva újítani fog és koncentráltan, mondjuk a Sonnen elleni második bunyó szellemében küldi majd? Mert él benne a tűz, hogy visszaüljön a trónra, vagy bizonyítani akar még? Kinek és miért és mit? Ráadásul a vadak látták elesni a Predátort, akinek teljes stílusát át kéne formálnia, ha nem akar újra megsebesülni.

A másik gond a folytatást illetően, hogy ő volt kapocs a megameccsekhez: GSP és Jones is opció volt számára, Weidman után jöhetett is volna az egyik variáció, de ezzel a bukással mindkettő kútba esett, már nem szeplőtelen a történet egy esetleges Weidman ellni visszavágó megnyerésével sem. Jones és GSP pedig túl messze vannak egymástól...

Persze, jönnek az összeesküvés elméletek, hogy Silva eladta a bunyót, alapvető bunyós szabályokat nem tartott be, hogy ezzel letudja magáról a nyomást, hogy a új hullámok kellenek középsúlyban. Ez pont a fent említett megameccs időzítés miatt nem állja helyét, de lehetne még sorolni az ellenérveket. Egyszerűen eljött az idő, mikor a csúcson elfogyott a levegő a bajnoki tükrökben önmagát látó bajnok körül, aki lezuhant onnan, a hiénák pedig épp széttépik, mert Bonnar után Isten volt, pedig ugyan ezt csinálta, most azonban nem jött ki neki. Csak azt hozta, amiért szeretted a meccseit nézni. nem feküdt az ellenfelén 5 mentet, de túljátszotta a szerepét önelégültségében.