Totaldamage

Szóval, a szokásoknak megfelelően ebben a naptári évben is lezavarták a World MMA Award rendezvényt, melyről korábban már olvashattál itt a blogon. Több mint 20 kategóriában született meg a győztes, de az egyik legpatinásabb elismerést mégis Chris Weidman gyűjtötte be, kinek teljesítményét Fighter of the Year címmel ajándékozták meg. Chris tavaly mindössze kétszer lépett a ketrecbe, akkor viszont mind a két alkalommal Anderson Silva ellen tette ezt meg, előbb elvette, majd később megvédte a bajnoki címet. Lehet ezen fanyalogni, mondván, hogy a szerencse nem kicsit Weidman oldalán állt, akinek alighanem szüksége lesz még 1-2 skalpra, hogy komoly bajnokként emlegessék a nevét. Soron következő kihívója Belfort lesz, aki szerint nem volt fair odaadni ezt a díjat Chris-nek:

„Teljességgel megalázó volt. Nem azt mondom, hogy nekem kellett volna nyerni, de megnyerni a díjat 1 győzelem után? Ez szégyenteljes dolog. Megnyert 1 meccset, a másik győzelem leginkább csak baleset volt.”

Vitor amúgy megnyerte a Knockout of the Year díjat, miután Chuck Norris-t megszégyenítő pörgőrúgással küldte le Rockhold-ot, annak UFC-s debütáló meccsén. Belfort-nak szúrhatja a szemét az is, hogy állítólag nem nagyon akarják neki megadni az USA-n belüli engedélyt a TRT-re, pedig White erősen szorgalmazná.

H.Ákos

Cikkünk előző részében arról olvashattunk, hogyan indult be minden Japánban, mekkora szerepe volt a pankrációnak, Antonio Inokinak, az NJPW-nek és másoknak abban, ahogy minden felépült. Most azonban, a befejező részben sajnos annak kell majd szemtanúja legyen az olvasó, ahogy minden széthullott.

PRIDE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hiromichi Momose nevű ember. Momose egykori jakuza főnökből "stratégiai tervező"-re váltott a  börtönből történő kiengedése után, majd létrehozott egy fedőszervet KRS néven, hogy egy új MMA szervezetet, név szerint a Pride Fighting Championships-et pénzelje. A fentebbiekhez ez úgy kapcsolódik, hogy Momose Takada szövetségese volt, aki Takadát szerette volna sztárjának és saját anyagi érdekeitől vezérelten, valamint Takada bosszúvágya kapcsán ő rakta ki azt a pénzt, hogy leszervezzék a Tokió dómba a Gracie-Takada meccset. Takadának esélye sem volt. A Pride 1 gálán, 1997-ben, 48000 tomboló rajongó előtt Rickson Gracie karfeszítéssel nyert. Egy év múlva, a Pride 4 gálán aztán ismét találkoztak, ám az eredmény nagyjából ugyanaz lett.

A Gracie család dominálta az MMA-t, a Pride-nek pedig nagy szüksége volt egy "Gracie-vadászra". A választás Kazushi Sakurabára esett, aki addig valahogy soha sem kapott hátszelet az UWF International berkein belül. Bár Sakuraba viszonylag szép eredményekkel büszkélkedhetett, senki sem hitte volna, hogy ő lesz ez az ember, azt meg végképp nem, hogy egy ilyen kaliberű, szinte természetfeletti figurává válik a sport történetében.

Négy Pride gála után a KRS eltűnt a süllyesztőben és egy újabb fedőcég, a Dream Stage Entertainment vette át a helyét. A Pride egyre erőteljesebbé vált, míg az Inoki-féle New Japan hanyatlásnak indult. Inoki ekkor találta ki, hogy kicsit el kéne mosni a határvonalakat és hamarosan megnyitotta ajtóit, hogy a pankráció és az MMA világa egymásnak ütközhessen.

A Pride 1999-ben összehozta a Sakuraba vs Royler Gracie meccset, mely Sakuraba kimurával való győzelmével zárult. Az eset nagyon feldühítette a Gracie családot, akik odaküldték a UFC-sztár Royce-ot, hogy védje meg a család becsületét. A meccs 15 perces menetekből állt, a maratoni küzdelem pedig 90 percig tartott. Royce családja bedobta a törölközőt. A győzelemmel Sakuraba nemzetközi sztár lett.

A vihar előszele

Inoki és a PRIDE még 2000 decemberében összehoztak egy év végi pankráció-gálát az oszakai dómban, egy évvel később pedig összeálltak a K-1-vel, hogy egy újabb gálán már küzdősportokat is a programhoz adjanak. Nagy pénzek mozogtak, a nézettség meg még nagyobb volt. Az új üzleti kapcsolatnak köszönhetően Inoki a K-1 és PRIDE igazi vagy fixált meccsein résztvevő pankrátorokat szépen megjutalmazta, a New Japan ringjén belüli címek felé terelve útjukat. A tradicionalisták - ahogy az várható volt - felháborodtak, de Inoki megállíthatatlan volt. A határokat összemosva új szintre emelkedett és nem volt ellenfele, ha a küzdősportok sztárjainak felvonultatásáról volt szó.

A nagyok 2002-ben egy gálát szerveztek a tokiói nemzeti stadionban, amire több, mint 70000 nézőt sikerült becsalniuk. Sakuraba, a nemzeti hős itt kikapott Cro Cop-tól, aki olyan volt a K-1-nek, mint Fedor a PRIDE-nak.

A Dream Stage Entertainment-et képviselő Naoto Morishitát 2003 elején holtan találták a hotel szobájában. Ugyan az terjengett róla, hogy volt egy viszonya egy nővel, aki miatt aztán véget vetett életének, de a média azonnal úgy gondolta, hogy egy ismert leszámolási móddal van dolguk - gyilkosság öngyilkosságnak beállítva. Varázslatos módon előkerült hirtelen egy agresszív, kissé mániákus figura, Nobuyuki Sakakibara, aki aztán hamarosan a PRIDE új főnökévé vált. A 2000 körüli időkben Fedort és Cro Cop-ot menedzselő Miro Mijatovic elmondása szerint a 2003-as, novemberi PRIDE gála kulisszái mögött két szembenálló jakuza csoport ütközött meg egymással a szervezet tulajdonjogaiért. Állítólag Sakakibara a győztes oldalhoz tartozott, de tény, ami tény - az eredetileg a szervezetet pénzelő Hiromichi Momose lelépett.

A lejtő kezdete

Nagyjából ugyanebben az időszakban a három kulcs játékos - Inoki, K-1 és a PRIDE - útjai szétváltak. Mindegyikük úgy döntött, hogy külön csinál egy egy újévi gálát, ami egyébként is a legnagyobb tv nézettségeket hozó nap Japánban. Ilyen tétek mellett indultak neki terveik végrehajtásának:

- A K-1 Bob Sapp és Akebono harcával,

- A PRIDE Royce Gracie és a '92-ben olimpiai aranyat szerző Hidehiko Yoshida judo legenda összecsapásával,

Inoki pedig a New Japan egyik pankrátorának, Yuji Nagatának és a PRIDE nehézsúlyú bajnokának, Fedor Emelianenkonak küzdelmével.

A PRIDE, a K-1 bukásához és a küzdősport háttérbe szorulásához Japánban szorosan hozzátartozik, abban nagyban közrejátszottak a média tényezői, a televízió, ezért itt fontos megemlíteni, hogy mindhárom fentebb említett gála más társaság csatornáin futott. A K-1 a TBS-en, a PRIDE a Fuji Tv-n, Inoki műsora pedig a Nippon TV-n.

De Inoki esetében volt egy kis bökkenő: nem ő irányította, ami történt. A háttérből egy bevallottan jakuza kuromaku, egy amolyan, a függöny mögött dolgozó ember, Seiya Kawamata rángatta a szálakat. A fentebb már említett Mijatovic, de Kawamata is azt állították, hogy a PRIDE fizetett Cro Cop-nak, hogy ne harcoljon Inoki gáláján és megfenyegették Mijatovic-ot Fedor szerződéses jogaival kapcsolatban. Nagyon mérgesek voltak, hogy Fedor az Inoki-féle gálán harcolt. Később aztán Mijatovic azt állította, hogy Kawamata megrövidítette némi pénzzel. Kawamata aztán a következő évben beperelte a Nippon tv-t egy lefújt új évi televíziós szerződés miatt. Finoman szólva is nagy érvágás volt ez.

Az utolsó pecsét

Nem sokkal később a rendőrségre bejelentés érkezett, melyben az állt, hogy Seiya Kawamata-t a PRIDE állítólagos jakuza támogatói fenyegetik. Kawamate pedig hirtelen nagyon fontos lett a média számára. Interjúkat adott pár magazinnak, melyben a feltételezett jakuza kapcsolatairól beszélt a küzdősportok világában, ami azonnali viharokat eredményezett.

A Japán társadalom több értelemben is nagyon érdekes, a jakuza kérdéshez meg úgy állnak, hogy nem vesznek róla igazán tudomást, nem beszélnek róla, nem figyelnek rá, azonban, ha bizonyos állítások nyilvánosságot kapnak, akkor a felháborodás hatalmas. Ezen kezdett megfordulni az a bizonyos kocka.

Az egyik újság, melynek Kawamata nyilatkozott diagramokat és különböző ábrákat közölt, melyben a PRIDE mögött álló, feltételezett bűnözői hálózat hierarchiáját részletezték, melynek élén állítólag egy rejtélyes "Mr. I" állt, aki Sakakibara támogatója volt. A Kawamata és Mijatovic nyilvános közleményei okozta felzúdulás elég volt a rendőrségnek, hogy meglátogassák a Fuji TV irodáit és a vezetőségnek egy ultimátumot adjanak a PRIDE tv-s jövőjével kapcsolatban. A hihetetlenül sikeres számok, magas nézettségi mutatók ellenére a Fuji TV levette a hálózatáról a PRIDE-ot 2006-ban. Állítólag nem sokkal ez után a bizonyos "Mr I" visszatért Dél Koreába, ahonnan jött.

Közben Inoki is megszorult és az NJPW jogait a videójátékokat gyártó Yuke cégnek eladta. Inoki még mindig szimbolikus figura volt, de minden hatalma elszállt. A Yukes-nak maradt a rendrakás feladata, és hogy kihozzanak valamit a káoszból, amit átvettek az NJPW-t visszakormányozták a hagyományosabb pankráció vizeire.

Miután a PRIDE új anyagi források utáni keresgélésre lett kényszerítve, figyelmük az USA felé fordult, ahol aztán sikerült is két sikeres gálát összehozni Las vegasban, köszönhetően a kaszinói játékokban utazó vállalkozó Ed Fishmannek. Fishman úgy gondolta, hogy a komoly ázsiai játékosokat kell becsalni a gálákra, mivel csak ebben látta a módját, hogy az MMA-t vonzóvá tegye a kaszinókl számára. Tulajdonképp a kaszinói pénzek jutatták a UFC-t is oda, ahol ma tart. Fishman azt állította, hogy Sakakibara kölcsönt kért, de ő helyette a PRIDE megvásárlását ajánlotta. Amit azonban ő nem tudott, hogy a háttérben már folytak a tárgyalások a PRIDE eladásáról a UFC képviselőivel. Aztán a UFC megvette a PRIDE-ot és megpróbálta beindítani a boltot Japánban. Azonban a PRIDE dolgozóinak részéről külföldiként ellenállásba ütköztek és végül is feladták az egészet.

A K-1 bukása

Mielőtt a PRIDE elvesztette volna a tv szerződését a Fuji TV-vel, a cég sztár-arca, Sakuraba a K-1-hez és annak Hero MMA ligájához váltott. Saku és Kid Yamamoto ugyan adott némi vonzerőt a dolognak, de összességében az eredmény mégis messze elmaradt a Kazuyoshi Ishii és a meccsek párosításaiért felelős Sadaharu Tanigawa elképzeléseitől.

A nagy terv a K-1 részéről a PRIDE utáni időkre egyszerűen az volt, hogy miután a műsorszóró csatornákhoz vezető utakat ők irányították és tartották ellenőrzés alatt, így bármilyen promóter, aki valami nagyba szeretett volna fogni, velük kellett, hogy dolgozzon. A K-1 a tv pénzt akarta, a helyszíni jegyeladásokért járó felelősség pedig a promótereket terhelte. Azonban a nagy tervben volt egy komoly hiba. Elméletben ugyan működött, de csak addig, amíg nagy nézettségi számokat produkáltak. És itt jött a  gond: a PRIDE utáni időkben a K-1 nézettségi adatai mind a kickbox, mind pedig az MMA meccseket tekintetbe véve csökkenni kezdtek. A televíziós támogatás megszűnt és a szervezet egy elnyújtott, hosszú haláltusa után kimúlt, jogait pedig 2011-ben egy Japán ingatlan cégnek adták el.

Utószó

A közelmúlt jakuza-törvényei nagy nyomás alá helyezték a bűnözői csoportokat. A jakuza pénzek és a televíziós támogatás hiánya komolyan megnyomorította a Japán MMA közeget. Ugyan a Shooto és a Pancrase továbbra is működik és termel ki bunyósokat, de a legjobbak szemei ott is leginkább a UFC-re szegeződnek. Sokan még ma is reménykednek benne, hogy előkerül egy érdekes, karizmatikus Japán figura, aki feltámasztja a piacot. Jelenleg azonban egy sincs látótávolságban.

Körülbelül 10-11 éve senki sem hitte volna, hogy a PRIDE és a K-1 ennyi idő múlva sehol se lesz. De megtörtént. Megtörtént, mert a tv társaságok lefújták a bulit, java részt a jakuzák kulisszák mögötti, ám nyilvánvalóvá vált jelenléte miatt. Az új, jakuza-ellenes törvények pedig azokat a fekete pénzeket is közvetlenül érintették, melyek a küzdősportba áramlottak. A bűnözők pénze túl sok káoszt, problémát okozott és sokszor a társadalom legaljának kedvezett. Az is igaz azonban, hogy a pénz nélkül sok ma ismert és nem annyira ismert sportolónak könnyen lehet, sosem lett volna munkája.

Az egyetlen közös tényező a Japán küzdősportok sikerének terén Antonio Inoki volt, aki most, túl a 70-en visszajutott a politikába. De hogy hol tartunk ma? Tavagy év végén Inoki Bom-Ba-Ye gáláját észak koreai politikusok tették lehetővé. Igen. Az állandóan atomcsapással fenyegető, bácsikáját kivégeztető diktátor által vezetett Észak Korea. Kim Jong-Un apja és Inoki között még Rikidōzan miatt szoros volt a kötelék, és ő engedte még meg Inokinak, hogy egy két napos pankráció gála erejéig használja a phenjani stadiont, ahol egy meccs keretében Inoki legyőzte Ric Flair-t. Mindenesetre Inoki 2013-ban még egy évtizeddel ezelőtti arcokkal próbálkozott. Még Fedor is ott volt, mint vendég. Inokinál semmi nem változott.

Idén 13 éve, hogy Inoki terve, mely szerint Japán a pankráció és az MMA fő játékosává válik, olyan magasságokba jutott, amire ő maga sem gondolt soha. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, le kellett ültetnie egy asztalhoz a legnagyobb játékosokat a sportban (ez volt a K-1 és a PRIDE). Azonban, ami a terv ereje volt, az volt a gyengéje is: amint ilyen erős felek kerültek össze, mindenki magának akart mindent, a többieket lerombolva. Végül semmi sem maradt. Az egymással harcoló jakuza csoportok túl messzire mentek.

Répa Ádám, (C) 2014 a totaldamage.hu számára

Tavaly év végén a Shooto promotere, Andre Pederneiras egy nem túl szokványos küzdelem ötletével állt elő. Egészen konkrétan egy MMA mérkőzésről, amit a nemek közti harc barikádjának két ellentétes oldalán állók vívtak volna meg. A mérkőzés a Shooto 45. gálájára lett időzítve és sikerült hozzá megnyerni Emerson Falcaot (0-1) és Juliana Velasquezt (0-0) .

A küzdőfelek

A megoszló véleményektől függetlenül az események pörögtek a maguk útján, mígnem Falcao a Facebookon nem üzent, hogy lesérült és nem lesz harcképes állapotban a mérkőzés időpontjáig. Itt tehetnénk fel a nagy kérdést, hogy nem arról van-e szó, hogy Falcaonak megjött az esze? Hiszen mit nyerhet egy ilyen meccsel, semmit? Ha győz, egy nőt győz le, ami nem túl sportszerű, és ha veszít abba talán jobb nem is belegondolni, főleg egy olyan a macsósággal átitatott országban, mint Brazília.

Juliana formájáról csapat a következőket nyilatkozta, amiből azt hihette mindenki a küzdelem mégis létrejön:

„Egy teljesen más szintet képvisel, és most van a legjobb időpont rá, hogy megmutassa a világnak mit is ér! Edzett már korábban is férfiakkal, semmi új nincs neki ebben.”

Mielőtt valami összeesküvésre gondolnánk Pederneiras előállt a farbával és elmondta az küzdelem és a körülötte lévő felhajtás „kamu” volt. Egy pillanatig sem gondolták komolyan a dolgot. De, akkor mégis miért tették, amit tettek? Nos, a válasz igen egyszerű. Így próbálták felhívni az emberek figyelmét a családon belüli erőszakra és az ellene való védekezés fontosságára.

Az ötletgazda

Pederneiras ekképpen nyilatkozott:

„Rengeteg harcban voltam érdekelt eddig életem folyamán most, azonban örömömre szolgált, hogy egy ilyen nemes célért való küzdelemben vehettem részt. Nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával, beszélni róla az első lépés, hogy változtassanak ezen.”

Úgy gondolom, ez igen nemes tett volt Pederneirastól és mindenkitől, aki részt vett az „összeesküvésben”!

Végh "Pumukli" Attila a Bellator MMA félnehézsúlyú bajnoka a profightersmagazine.eu hasábjain mutatja be a tanulni vágyók számára a földre vitel technika alapjait. Gróf Lóránt segítségével magyarázza, hogy indítsunk ilyen technikát ellenfelünk ellen, valamint hogyan védekezzünk ilyen támadások ellen. A szlovák nyelv ellenére megárt beszélnek a mozdulatok. Amennyiben személyesen szeretnél Attilától ellesni pár technikát, akkor látogass ki május 24-én a Syma Csarnokba a MAX2014-re, ugyanis Buchinger Ivánnal karöltve tart szemináriumot a két bősi világbajnok. 

Idén is megrendezésre került a Fighters Only’s szervezésében World MMA Award, immáron hatodik alkalommal. A díjátadó gálára pénteken került sor. A díjakat több kategóriában adták át, azoknak a harcosoknak, edzőknek, újságíróknak, csapatoknak a teljesítményét ismerték el, akik 2012. október 1. és 2013.december 31. között értek el, valami kiemelkedőt az MMA világában. Az átadónak a las vegasi illetőségű Venetian and Palazzo Resort, Hotel & Casinos adott helyet.

A díjátadó szerény helyszíne

Ejtsünk néhány szót a díjazottakról a teljesség igénye nélkül!

Travis Browne az UFC feltörekvő nehézsúlyú reménysége a rajongók szavazatai alapján elnyerte a „Breakthrough Fighter of the Year” címet. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, ha szemügyre vesszük Travis 2013-as teljesítményét, 3-0 eredmény és ebből mind a három elnyerte az est kiütésért járó “Knockout of the Night” címet. Ezeket egyébként Gabriel Gonzaga, Alistair Overeem és Josh Barnett ellen sikerült begyűjtenie „Hapa” Brownenak. Az Overeem feletti diadal értékét tovább növeli, hogy ezzel a győzelmével elnyert egy másik díjat is, méghozzá az Év Visszatérője díjat, „Comeback of the Year”.

Az est (egyik) nagy győztese

Az est legrangosabb díját az UFC középsúlyú bajnoka, Chris Weidman kapta a „Charles “Mask” Lewis Fighter of the Year” képében. Az Év Női Harcosának járó díjat „Female Fighter of the Year” a szintén UFC-s Ronda Rousey vehette át. Alexander Gustafsson sem távozott haza üres kézzel, hiszen ő nyerte el az Év Nemzetközi Harcosa címet „International Fighter of the Year”.

A 2013-as Év Kiütése díjat „Knockout of the Year” Vitor Belfort kapta, a Luke Rockhold ellen sarokkal elkövetett köríves fejrúgásáért.

Az Év Feladásra Kényszerítése „Submission of the Year” cím Urijah Fabernél kötött ki, akinek az Ivan Menjivar elleni hátsó pusztakezes fojtását látták a szavazók a legszebbnek.

Korábban megemlítettük már Alexander Gustafsson nevét, ő is beállt a címhalmozók sorába, mert a Jon Jones való összecsapásul elnyerte az Év Küzdelme díjat „Fight of the Year”. És végül, de nem utolsósorban, Royce Graciet Életműdíjjal jutalmazták „Lifetime Achievement Award”

Kattintás után a lista a kategóriákkal, nevezetekkel, vastagon kiemelve a kategória győztese látható.

Az UFC visszatér Abu Dhabi homokjára április 11-én, az UFC Fight Night 39 keretében. A főmérkőzés Roy Nelson és Antonio Rodrigo Nogueira között fog lezajlani.

A korábbi Abu Dhabi gála színtere

„Big Country” Nelson két vereségét igyekszik feledtetni, amit Stipe Miocic és Daniel Cormier ellen szenvedett el. Előtte, azonban egy hárommeccses győzelmi sorozata volt, mind a hármat kiütéssel vitte, amiből kettő elnyerte az est kiütése (Knockout of the Night) díjat.

„Big Nog”-nak is szüksége lenne a győzelemre. Az utóbbi három mérkőzéséből kétszer feladásra kényszerítették, a maradékban viszont behúzott egy, az est feladásra kényszerítéséért járó (Submission of the Night) díjat.

Mindkét harcos fekete övet szerzett bjj-ben és jól használják az öklüket is. Nelsont régen láttuk már a földön érvényesülni, az utóbbi időben a jobb kezébe épített atombombával altatja ellenfeleit. Az idősebb Nogueira testvér ellenben mostanában vegyes képet mutat a földön, bár hozzá kell tennünk, hogy vereségeit, olyan bjj kiválóságok ellen szenvedte el, mint Frank Mir és Fabricio Werdum. Örülnék neki ha kettejük összecsapása, egy technikás földharc meccset hozna, de valószínűleg állva maradnak és akkor Nelson sziklabunker álla döntő faktor lehet.

Az est két húzóneve, itt még vidáman

Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy Dan Henderson (29-11 MMA, 6-5 UFC) és Mauricio Rua (22-8 MMA, 6-6 UFC) ismét összecsapnak. Kettejük korábbi küzdelme igencsak véleményesre sikeredett a pontozást tekintve, így a visszavágó gondolata kecsegtetően hangzik. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy kettejük küzdelme, mely egy ötmenetes titánok harcával ért fel, már a mérkőzést követően az MMA történetének legjobb összecsapásai között lett említve.

Mindenki eldöntheti, hogy miért, de úgy gondolom ez az a meccs, amit idén, eddig a legjobban vártunk! Most egy kicsit tekintsünk bele, mit is gondol Dan Henderson az összecsapással kapcsolatban. Feltehetjük a kérdést, hogy ha egyszer már legyőzte Shogunt, miért vállalja el a visszavágót?

„Ha kiütéssel nyertem volna, nem vállaltam volna újra. Úgy gondolom, hogy sok rajongó kíváncsi a visszavágóra és Shogun is szívesen vesz részt benne.” – kommentálta Hendo a témában neki feltett kérdéseket.

Sok víz lefolyt a Dunán és az eltelt idővel néhány dolog megváltozott a meccs körülményeit illetően. A korábbi összecsapásnak a napos Kalifornia állam adott otthon, ami Henderson szűkebb pátriájának tekinthető. A mostani helyszín Brazíliában, Natalban található, egészen pontosan Ginasio Nelio Dias, így a hazai pálya előnye most Ruanál van. Hendo rutinos utazónak számít, hat különböző országban küzdött már, még kis hazánkba is eljutott, amikor birkózói karrierjét építgette, de most nem elragadtatva a brazil utazás ötletétől.

„Egyáltalán nem lelkesedtem az utazásért, mikor meghallottam. Elég fárasztó elutazni odáig, és sok egyéb körülmény is van még. Imádom a brazil rajongókat, de az utazás teljesen kikészít.”

Közel két és fél év telt el a korábbi találkozásukat követően és a rajongók egy újabb epikus küzdelmet remélnek. Sokan próbálják kitalálni, melyik harcos, milyen taktikát fog követni. Azonban abban biztosak lehetünk, hogy mindketten megtesznek minden tőlük telhetőt a győzelemért.

„Csak annyira fog változtatni a taktikáján, amennyire én is enyémen. Háború lesz!” – zárta gondolatait Dan Henderson.

Akció közben

A Gracie Barra Székesfehérvár versenyzői és Victor Estima

Lisszabonban zajlott a brazil jiu jitsu (BJJ) kontinensviadala január 23 és 26 között. A verseny pozitív megítélése, olyan nagy, hogy nem csak az öreg kontinensről, de az egész világból érkeznek harcosok, hogy megmérettessék magukat. A népes versenyzőtáborban nem kevés magyar harcos képviseltette magát és hazánkat, igen szép eredménnyel. Ennek a csapatnak voltak tagjai a Gracie Barra Székesfehérvár versenyzői is, akik bár számos nehézséggel kellett szembe nézniük, mégis komoly sikerekkel örvendeztettek meg minket!

Most következzen egy kis beszélgetés a résztvevőkkel benyomásaikról, élményeikről valamint a jövőbe tekintő terveikről:

Elsőként következzék Romanek Bence, a Gracie Barra Székesfehérvár egyik alapítója.

- Mi a véleményed a szervezésről, a verseny lebonyolításáról?

- Az EB-én minden évben többen és többen indulnak, így egyre nehezebb. Mind szervezésben és lebonyolításban, mind pedig az elvárt vagy vágyott eredmény elérésében. Ennek ellenére azt gondolom, egy színvonalas és profi verseny, ahol a legnagyobb brazil jiu jitsu sztárok is "fellépnek". Elképesztőn izgalmas és lenyűgöző őket küzdeni látni, vagy egyáltalán találkozni akár egy fotó erejéig.

- Melyik napok került rád a sor és milyen eredménnyel sikerült abszolválnod a küzdelmeket?

- Pénteken léptem tatamira, azaz január 24-én. Délelőtt 10:20-kor kezdődtek a küzdelmek az én kategóriámban (-76kg, lila öv).

69 ember indult a súlycsoportomban, az első ellenfelem másfél óra szólongatás után sem jött elő, ezért vártam, hogy a csoportomban lévő egyik győztessel mehessek. Kicsit leültem, mire sorra kerültem, de igyekeztem felpörgetni magam. Az elején ment is, de aztán elfogytam. Pontozással kikaptam, természetesen mind a 7 perc lement. Nem ment úgy, ahogy szerettem volna, de azt gondolom, lesz még olyan verseny, ahol első leszek bőven, de olyan is ahol nem. Aki versenyzik, az tudja, hogy ez ezzel jár. Veszíteni csak úgy lehet, ha odaállsz! Tanultam ebből is és hálás vagyok, hogy kint lehettem.

- Voltak tényezők, melyek segítették, vagy esetleg éppen ellenkezőleg, hátráltatták a felkészülést, a küzdelmet?

- A pást széléről Mesterem Max és Mestre Zé Radiola adták az instrukciókat, természetesen ez nagyon sokat jelentett számomra. Sajnálatos módon a sikeres Magyar Bajnokságot (IX. Hungarian BJJ OPEN) követően lesérült a derekam, melynek okán infúziós kezelést is kaptam több alkalommal, terápiára is jártam egy héten kétszer is. Mellette próbáltam edzeni, ahogy csak bírtam, de ténylegesen brazil jiu jitsu-ni nem tudtam. Úgy érzem ezen okokból kifolyólag az állóképességem nem volt megfelelő. Ezt, azért is érzem különösen sajnálatosnak, mert az erőszintemet nagyon jónak éreztem.

- Tervek a jövőre nézve?

- Szeretném ismét megköszönni mindenkinek, aki szorított nekünk és természetesen azoknak, akik nélkül ki sem jutottunk volna! Ezen kívül nagyon büszke vagyok Gábor József barátomra és tanítványomra az EB aranya miatt! Ez az, ami szinte teljes mértékben megvigasztalt a saját szereplésem után. Jövőre még többen szeretnénk kimenni és még több éremmel hazatérni! Osu!

Bence után, Csapó Ferenc került sorra. Lássuk ő, hogy látta az eseményeket!

- Mesélj nekünk, hogy tetszett a verseny lebonyolítása?

- Nagyon színvonalas versenyen voltunk, nem tudnám hasonlítani egyik eddigi versenyemhez sem.

- Mikor került rád a sor és, hogy ment a küzdelem?

- Nagyon jól éreztem magam, kipihenten, jó formában vártam az összecsapást. Nagyon jól ment a küzdelem, miután felmásztam ellenfelem hátára, gyorsan be akartam fejezni és, ahogy a nagykönyvben meg van írva, el is kapkodtam.Nagyon agresszív ellenfelem volt es utána sajnos nem sikerült felpörögnöm, mondhatni elaludtam kicsit és beleszaladtam egy karfeszítésbe.

- Milyen következtetéseket sikerült levonnod az EB szereplésed után, mit tervezel a jövőben?

- Rengeteg tapasztalatot szereztem és örülök, hogy részt vehettem az EB-n. Ugyan ilyen intenzitással fogok edzeni a jövőben és igyekszem a hibáimat javítani, fejleszteni magam.

- Még valami, amit megosztanál az olvasókkal?

- Nagyon boldog vagyok, hogy csapattársamnak, barátomnak Józsinak sikerült jól szerepelnie, végig együtt edzettünk, nagyon sokat tett bele, megérdemelte!

Ne szaladjunk ennyire előre, mielőtt a csillogó EB aranyról kérdeznénk Gábor Józsefet, sajnos, egy kevéssé örömteli eseményről is szót kell ejtenünk. Fentebb olvashattuk, hogy milyen emberfeletti szervezést igényelt a verseny koordinálása.Tévedni emberi dolog, tartja a mondás. Sajnos harcosaink szereplése sem volt mentes a szervezési hibáktól! Ezek a hibák legjobban Lits Róbertet sújtották.

- Sajnálatos módon nem úgy alakult az EB szereplésed, ahogy azt szeretted volna és ez rajtad kívül álló okokon múlt, mi történt egészen pontosan?

- Január 24-én, pénteken kerültem sorra, de mégsem. Elrontott regisztráció folytán kiderült, hogy rossz súlycsoportba lettem nevezve. A szervezőkkel hiába vívtunk, nem engedték, hogy változtassunk. Szóval nem bunyózhattam az EB-n.

Már a melegítésnél jártam a tatami szélén, amire végül nem léphettem. Nem tudok mit mondani. Mondanom sem kell, hogy egy harcos számára nincs rosszabb, mint ha nem harcolhat. Tele vagyok keserűséggel. Ennyi. Őszintén. Azt viszont tudom, hogy nem áll meg az élet, egy hosszú út elején tartunk csak. Több edzés, több munka, alázat. Köszönöm mindenkinek a támogatást! Sajnálom! Gratulálok Csecsének és Kristófnak az aranyhoz! És végül, de nem utolsósorban szeretnék gratulálni Gábor Józsinak!

A filmeken sokszor előfordul, de az életben annál kevésbé az a pillanat, amikor már-már teljesen elszállt a remény és történik valami, ami miatt érvényesül a „minden jó, ha a vége jó” mondás. Nos, esetünkben ez a valami, inkább valaki volt egészen pontosan Gábor József!

- Mi a véleményed a versenyről?

- Nagyon tetszett, a nevezők száma a háromezerhez közelített, a szervezők profi módon bonyolították le a négynapos rendezvényt. Csúszások persze történtek, de azt hiszem ez természetes. Reggeltől estig 10 tatamin folyamatosan folytak a küzdelmek.

- Mikor jött el a te időd, ha lehet ilyen drámaian fogalmazni?

- Szombaton, január 25-én 12 órától kezdődött hivatalosan a kategóriám (Kék öv, -86 kg Master), körülbelül 14 órakor sorra is kerültem.

- Hogy ment a küzdelem?

- Erőnyerő voltam, mivel egyenes kiesési rendszerben folytak a küzdelmek, mindenki roppantul figyelt, hogy ne veszítsen. Egy birkózó alapokkal rendelkező ellenfelet fogtam ki. Én jobban szeretek a földön küzdeni, ezt is gyakoroltuk többet, így nem igazán örültem annak, hogy az ellenfelem inkább állásból akart dolgozni. De azért jól alakultak a dolgok szerencsére és pontozással én győztem. Hosszas várakozást követően Romanek Bence kiderítette, hogy nem kell többet küzdeni, állítólag ketten megsérültek időközben, csak a szervezők felejtettek el szólni.

- Mik a jövőbeni terveid?

- A feltételek adottak, jó edzők, jó terem, csak edzeni kell kitartóan, a befektetett munkának meg kell, legyen az eredménye, én mindig ebben hittem. Nagyon szeretnék részt venni egyszer egy VB-n, remélem összejön!

- Személyes véleményed, így a versenyt követően?

- Meglepetésként ért, hogy itthonról sokan kísérték figyelemmel a magyarokat, és ez jó érzéssel töltött el. Ezúton szeretném megköszönni volt edzőpartneremnek Holczi Lacinak és Bukovics Krisztiánéknak a támogatásukat!

Józsi teljesítményével megnyerte kategóriáját és vele a Gracie Barra Székesfehérvár első EB aranyérmét! Gratulálunk neki és természetesen a többi versenyzőnek is!

A győztes

A horvát MMA League szervezői két sikeres szezon után úgy döntöttek, hogy kiterjesztik bajnokságukat, még pedig nem kisebbet cél álmodva, mint az európai méretek. Ennek eredményeként most szombaton a zágrábi nyitófordulóval rajtol el az European MMA League, mely 16 ország versenyzőit vonultatja majd fel. Az elképzelés fő vonala, hogy minden ország delegál 1-1 harcost az 5 kijelölt súlycsoportba.

 A sorozatban természetesen hazánk is részt fog venni. Az első körben Benkő László (-70kg) és Guzsván Péter (-84kg) lett nevezve. Péter sajnos sérülés miatt lemondta a hétvégi szereplést. Helyette más képviseli majd a magyar csapatot.

 A többszörös magyar bajnok birkózó, Benkő László számos más szabályrendszerben nyert címeket, és 2009-ben ismerkedett meg az MMA-val, és 2010 már az első mérkőzését is maga mögött tudta, és azóta rendszeres részvevője az itthoni és külföldi gáláknak. A zágrábi ellenfele a fiatal osztrák, Pavel Kozlowski lesz, akiről egyelőre nem sok mindent lehet tudni, Laci szavait idézve, a saját tudásában bízva vág neki a hétvégi küzdelemnek.

A sorozat fődíja 10 ezer euró lesz, a döntőt pedig tervek szerint december 7.-én rendezik majd.

Az NBC csatorna egy dél-floridai partnere jelezte: a rendőrség letartóztatott valakit egy címen, ami az adatok alapján a hányattatott sorsú, igen problémás UFC harcos, Thiago Silva bejelentett lakhelye. A jelentés szerint az elkövető a legendás bjj-s Pablo Popovitch-féle MMA akadémián fenyegetett embereket fegyveresen.

A rendőrségi bejelentés után a gyanúsított elhagyta a termet, majd otthon bezárkózott és elbarikádozta magát. Egy SWAT csapat barikádot emelt az ingatlan köré, majd valamivel később a gyanúsítottat már őrizetbe is vette. Egy további információ-morzsa, ami Thiago-ra utal az, hogy Popovitch Silva feleségének, Thaysának a bjj edzője.

A UFC hivatalos közleményt adott ki, melyben elmondják, hogy az esetről ők maguk is csak most értesültek, és mivel jelenleg a tényekre várnak, azokat gyűjtik össze, így egyelőre semmilyen további hozzáfűznivalójuk nincs az esethez.

Silva elvileg a UFC 171-en kéne, hogy találkozzon Ovince St. Preux-val, Március 15-én. Amennyiben a hírek igazak, A UFC már neki is állhat a helyettesítő meccs szervezésének.. Mindenesetre a Fox Sports csatornának nyilatkozó források állítják, hogy valóban Silváról van szó. A névtelenül megszólaló források továbbá arról nyilatkoztak, hogy a szituáció egy Silva és felesége közötti veszekedésből bontakozott ki.

Frissítés:

A történtek azóta megerősítésre kerültek sajnos. A Silva elleni vádak: két rendbeli meghatározott bűntettre irányuló kísérlet, ami halálhoz is vezethetett volna, halált okozó fegyverrel való súlyos támadás és ellenállás az őt felszólító tisztnek.

Egy riporter kérdéseire az alábbiak szerint válaszolt:

- Fegyvert fogott a feleségére?

- Nem.

- Miért ment oda?

- A pénzemet akarja.

- A pénzét? Mi történt?

- A pénzemet akarja, a házamat.

A jelentések szerint sérülés nem történt, Silva felesége és menedzsere pedig nem válaszoltak eddig semmilyen megkeresésre vagy kérdésre.

Silva rendőrségi fotója:

Mérföldkőhöz érkeztünk a Totaldamage történetében, nyugodtan mondhatjuk. A rekordot rekord után döntő legenda, a nemrégiben a GLORY 13-as tornán, Tokióban Rico Verhoeven ellen a szorítóba lépő és visszavonulása óta interjút először adó Peter Aerts-et, a "holland favágót" kérdeztük.

Aertsnél már korán, tizenévesen látszott a tehetség – amint komolyabban edzeni kezdett és versenyzésre adta a fejét, egyik győzelem jött a másik után. Tizenkilenc évesen nyerte első világbajnoki címét (1990-ben az IKBF nehézsúlyú övét), majd sorozatban jött a többi:

- World Muay Thai Association (WMTA) nehézsúlyú bajnok ('91, ’92, ’93, ’94, ’97)

- WMTA szupernehézsúlyú bajnok (’95, ’97)

- International Kick Boxing Federation (IKBF) nehézsúlyú bajnok (’90, ’92)

- K-1 WGP bajnok (’94, ’95, ’98)

Pályafutásának mérlege 138 küzdelem, 105 győzelem, 79 ko, 32 vereség, 1 döntetlen és 18 cím. Aerts az összes K-1 WGP-n elindult (kivéve 2009-ben), amiért egy idő után ráragadt a „Mr. K-1” név.

TotalDamage: Kezdésképp most kicsit ugorjunk vissza az időben. Gyerekkorodban hét évig fociztál… Hogyan és miért kezdtél a küzdősportok gyakorlásába?
 
Peter Aerts: Igazából bokszolni akartam, de anyám nem engedte. Taekwondo-ba kezdtem, majd két év múlva már kickbokszoltam. Anyám nem tudta, hogy az mi fán terem és mire rájött, már késő volt.
 
TD: Volt egy nagyapád és egy bácsikád is, akiket érdekeltek a küzdősportok. Mondanál róluk pár szót? Ők is versenyeztek?
 
PA: Igen. Nagyapám és a nagybátyám bokszoltak, de nem túl magas szinten. Mikor fiatal voltam, nagyapám az összes bunyómra eljött.

Peter Aerts 1991-ben

TD: Hogyan kezelte a családod a tényt, hogy harcolsz? Gyakran próbáltak lebeszélni?
 
PA: Nos, anyám ugye nem nagyon akarta, hogy bunyózzak... Ő minden évben le akart beszélni. Azt akarta, hogy abbahagyjam, én viszont nem akartam megállni.

TD: 138 küzdelem, majdnem 30 év. Mi az, amire a leginkább büszke vagy, ha visszatekintesz? Melyik pillanatra, címre vagy a legbüszkébb?
 
PA: A legjobb tornámra. Akkor, 1998-ban nagyon jó szériám volt – mindenkit kiütöttem az első menetben. De sok jó bunyóm volt, mint pl. a Semmy Schilt ellen vívottak.

Szerkesztői megjegyzés: Aerts majdnem 66000 (!) tomboló rajongó szemei előtt végzett ellenfeleivel a sokak által máig a legjobbként számon tartott K-1 WGP-n.

Először a horvát Sinisa Andrijasevic ellen nyert TKO-val az Opening Round tornán.

Aztán Masaaki Satake ellen a negyeddöntőkben.

Az elődöntőkben Mike Bernardo következett.

Majd egy hihetetlen fejrúgással Andy Hug-ot is eltette az útból.

Ezen a gálán egy olyan rekordot állított be, ami egészen 2009-ig tartotta magát: a K-1 történetében ugyanis ez volt a leggyorsabb tornagyőzelem. Peter Aerts mindössze 6 percet és 43 másodpercet töltött a ringben. Ennyi kellett ellenfelei elintézéséhez.

TD: Rengeteg rekordot megdöntöttél, de ha ki lehet emelni közülük egyáltalán valamelyiket, akkor melyikre vagy leginkább büszke?
 
PA: Sok mindenre vagyok büszke. Nagyon hosszú volt a pályafutásom, ezért nem tudnék kiemelni egyetlen dolgot.
 
TD: Ennyi év, cím, rekord után, 43 évesen, mi az, ami még motivált, ami küzdelemre sarkallt? Mindent elértél, amiről egy harcos valaha is álmodhat.
 
PA: Egyszerűen imádtam a sportot, a küzdelmet. Ezért is csináltam ilyen sokáig. Még mindig imádom. Szükségem van az adrenalinra az életemben. Még mindig van motivációm, hogy harcoljak, de egy nap meg kell állni. Ez volt az utolsó évem.

TD: Hogyan tudtad kezelni a szupersztárrá válást? Nagyon furcsa lehetett megélni, mennyire szerettek a rajongók, különösképp Japánban.
 
PA: Egyszerűen akkor úgy alakult. Visszatekintve úgy gondolom, nagyszerű idők voltak.

Szerkesztői megjegyzés: Aerts-et utolsó meccsén, Tokióban a rajongók felállva, tapsolva, nevét kántálva és sírva búcsúztatták, ő pedig japánul szólva hozzájuk búcsúzott el.

TD: Tavaly Decemberben meglátogattad Andy Hug sírját. Mesélnél egy picit erről?
 
PA: Japánban voltam, mikor Andy meghalt, de akkor nem mentem el a sírjához. Tavaly megtettem és nagyon örültem, hogy el tudtam menni. Andy egy nagyszerű ember volt, nagyszerű barát és sokat gondoltam azokra a szép időkre, amiket a K-1-ben töltöttünk.

 Aerts 2013-ban, Andy Hug sírjánál (Kiotó)

TD: K-1 World Grand Prix 2006, Amszterdam. Ötödszörre találkoztál Ernesto Hoost-val. A körülmények azonban kissé bizarra sikeredtek. Mi történt és mire gondoltál, mikor elvállaltad ezt a kihívást?
 
Szerkesztői megjegyzés: Hoost nem mással, mint Bobb Sapp-val találkozott volna, de Sapp máig tisztázatlan okokból egyszerűen lelépett. Aerts nem volt formában, sőt, amint a lentebbiekből látjuk, még érdekesebb volt a helyzet, de vállalta a meccset! Kölcsön kellett kérnie egy nadrágot, Semmy Schilt pedig adott is egyet. A nadrágon Schilt neve mellett a Golden Glory logó is szerepelt. Abszurd, több értelemben is komikus helyzet volt, de Aerts helytállt és mind a három menetet végignyomta. Végül a pontozólapokon kapott csak ki, többségi pontozással (30-29, 30-28, 30-30).
 
PA: Az amerikai tévének voltam ott közvetíteni. Előtte lévő nap nősült egy barátom, így totál részeg voltam és körülbelül két órát aludtam, amikor a Japánok megkértek, hogy harcoljak. Megmondtam nekik, hogy mibe fog ez fájni, mire azonnal igent mondtak. Az első menetben akartam mindent beleadni, de Hoost nem akart igazából harcolni. Bár az ilyesfajta bemutató nem volt az ínyemre való, jó üzletet kötöttem a Japánokkal. Ezért mondtam igent.

A New Kids Turbo c. film forgatásán

TD: 2011, New Kids Turbo. Egy film, melyben egy pár srác folyton a bajt keresi és káoszt csinál. Ilyen voltál te is gyerekkorodban?
 
PA: Gyerekként nagyon félénk voltam, de 16 éves koromra aztán eléggé megváltoztak a dolgok. Kicsit rossz lettem…
 
TD: Hogy találkoztál Bas Ruttennel és mi a legőrültebb, legviccesebb sztori, amit még megoszthatsz, anélkül, hogy probléma lenne belőle? ;)
 
PA: Rengeteget szórakoztunk Bas-val. Egyszer elmentünk Dániába és elég sok vicces dolgot csináltunk, de azt hiszem nem jó ötlet elmesélni mi volt. Azt hinnék az emberek, hogy őrültek vagyunk!

1988-'89 környékén, Aerts szüleinek nyaralójánál

TD: Összebarátkoztál bármelyik volt ellenfeleddel vagy van valaki, aki ellen esetleg még mindig ellenséges érzéseket táplálsz?
 
PA: Mindenkivel baráti viszonyom van. Nekem ez egy sport. Pár embert persze jobban kedvelek, mint másokat. Főleg az arcokat régi időkből: Ray Sefo, Sam Greco, Andy, Mike, stb.
 
TD: Hogy látod a kickbox jövőjét? Volt valaha is jobb ennél a mostani időnél?
 
PA: Számomra a régi K-1 idők a legjobbak, de remélem, hogy a jövő is olyan nagy dolgokat tartogat, mint amilyeneket az az időszak.
 
Köszönjük Peter! Megtiszteltetés volt, hogy végigkövethettük karriered, láthattunk küzdeni és szeretném megköszönni a rengeteg izgalmas, nagyszerű pillanatot az oldal, olvasóink és minden magyar küzdősport-rajongó nevében. A legjobbakat kívánjuk neked és reméljük, hogy bármilyen célt is tűztél ki magad elé a küzdősport után, eléred.

Répa Ádám, (C) 2014 a totaldamage.hu számára

Két komoly, Cain Velasquez elleni vereség után úgy néz ki, JDS faképnél hagyta régi mentorát, Antonio Rodrigo Nogueirát, hogy a José Aldo és Renan Barão nevével fémjelzett, Andre Pederneiras edző által működtetett Nova União csapathoz csatlakozzon.

A hírt a Brazil Globo közölte először, akik nem túl finoman írtak a történtekről:

"Mindenki tudja, hogy Juniort Rodrigo Minotauro és Rogerio Nogueira hozta létre. Az MMA leghíresebb ikrei szereztek neki otthont, ennivalót és hittek a bokszolgató srácban, akiről úgy gondolták, hogy egy nap még nehézsúlyú bajnok is lehet. Aztán bevitték a UFC-be. Szinte senki nem tud róla, de a kapcsolat Minotauroék és JDS között megrendült. JDS egy hete Rióban van és nem mutatkozott a Team Nogueira teremben. Helyette a Nova União-ban, egy rivális teremben edzett, ami Minotaurót nem tette túl boldoggá. Minotauro állítólag egykori tanítványát és pártfogoltját hiúnak nevezte. Úgy érzi elárulta egykori barátja, aki azt mondta régebben, hogy soha se harcolna ellene. Luiz Dorea edző próbálja a tűzoltó szerepét játszani és menteni még, ami menthető Minotauro és JDS kapcsolatából. Furcsa, hogy bár egy hete még azt mondták, Junior mindkét teremben fog edzeni, aztán pedig az USA-ban is egy kicsit, Nogéknál azóta sem jelent meg. A legutóbbi edzésen Erick Silva, Rafael Feijao, Minotauro Nogueira mind jelen voltak, de nem dos Santos..."

A Nova União edzője, a fentebb már említett Pederneiras a két híres tanítványán, Aldón és Barãon kívül leginkább az általa létrehozott, birkózókat semlegesítő stílusáról ismert, melyet azok elég szépen használnak is küzdelmeikben. A két Velasquez elleni vereség után pedig és a történtek fényében, dos Santosnak lehet, hogy pontosan valami ilyesmire van szüksége.

A múltkori kis ízelítő, kedvcsináló után most megérkezett a részletesebb betekintést engedő visszaszámlálás videó is, melyből megtudhatjuk többek között azt is, mennyire komolyan is készülnek a felek, kinek mi a motivációja, mi hajtja még ennyi év után is: