Totaldamage

Cikkünk előző részében arról olvashattunk, hogyan indult be minden Japánban, mekkora szerepe volt a pankrációnak, Antonio Inokinak, az NJPW-nek és másoknak abban, ahogy minden felépült. Most azonban, a befejező részben sajnos annak kell majd szemtanúja legyen az olvasó, ahogy minden széthullott.

PRIDE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hiromichi Momose nevű ember. Momose egykori jakuza főnökből "stratégiai tervező"-re váltott a  börtönből történő kiengedése után, majd létrehozott egy fedőszervet KRS néven, hogy egy új MMA szervezetet, név szerint a Pride Fighting Championships-et pénzelje. A fentebbiekhez ez úgy kapcsolódik, hogy Momose Takada szövetségese volt, aki Takadát szerette volna sztárjának és saját anyagi érdekeitől vezérelten, valamint Takada bosszúvágya kapcsán ő rakta ki azt a pénzt, hogy leszervezzék a Tokió dómba a Gracie-Takada meccset. Takadának esélye sem volt. A Pride 1 gálán, 1997-ben, 48000 tomboló rajongó előtt Rickson Gracie karfeszítéssel nyert. Egy év múlva, a Pride 4 gálán aztán ismét találkoztak, ám az eredmény nagyjából ugyanaz lett.

A Gracie család dominálta az MMA-t, a Pride-nek pedig nagy szüksége volt egy "Gracie-vadászra". A választás Kazushi Sakurabára esett, aki addig valahogy soha sem kapott hátszelet az UWF International berkein belül. Bár Sakuraba viszonylag szép eredményekkel büszkélkedhetett, senki sem hitte volna, hogy ő lesz ez az ember, azt meg végképp nem, hogy egy ilyen kaliberű, szinte természetfeletti figurává válik a sport történetében.

Négy Pride gála után a KRS eltűnt a süllyesztőben és egy újabb fedőcég, a Dream Stage Entertainment vette át a helyét. A Pride egyre erőteljesebbé vált, míg az Inoki-féle New Japan hanyatlásnak indult. Inoki ekkor találta ki, hogy kicsit el kéne mosni a határvonalakat és hamarosan megnyitotta ajtóit, hogy a pankráció és az MMA világa egymásnak ütközhessen.

A Pride 1999-ben összehozta a Sakuraba vs Royler Gracie meccset, mely Sakuraba kimurával való győzelmével zárult. Az eset nagyon feldühítette a Gracie családot, akik odaküldték a UFC-sztár Royce-ot, hogy védje meg a család becsületét. A meccs 15 perces menetekből állt, a maratoni küzdelem pedig 90 percig tartott. Royce családja bedobta a törölközőt. A győzelemmel Sakuraba nemzetközi sztár lett.

A vihar előszele

Inoki és a PRIDE még 2000 decemberében összehoztak egy év végi pankráció-gálát az oszakai dómban, egy évvel később pedig összeálltak a K-1-vel, hogy egy újabb gálán már küzdősportokat is a programhoz adjanak. Nagy pénzek mozogtak, a nézettség meg még nagyobb volt. Az új üzleti kapcsolatnak köszönhetően Inoki a K-1 és PRIDE igazi vagy fixált meccsein résztvevő pankrátorokat szépen megjutalmazta, a New Japan ringjén belüli címek felé terelve útjukat. A tradicionalisták - ahogy az várható volt - felháborodtak, de Inoki megállíthatatlan volt. A határokat összemosva új szintre emelkedett és nem volt ellenfele, ha a küzdősportok sztárjainak felvonultatásáról volt szó.

A nagyok 2002-ben egy gálát szerveztek a tokiói nemzeti stadionban, amire több, mint 70000 nézőt sikerült becsalniuk. Sakuraba, a nemzeti hős itt kikapott Cro Cop-tól, aki olyan volt a K-1-nek, mint Fedor a PRIDE-nak.

A Dream Stage Entertainment-et képviselő Naoto Morishitát 2003 elején holtan találták a hotel szobájában. Ugyan az terjengett róla, hogy volt egy viszonya egy nővel, aki miatt aztán véget vetett életének, de a média azonnal úgy gondolta, hogy egy ismert leszámolási móddal van dolguk - gyilkosság öngyilkosságnak beállítva. Varázslatos módon előkerült hirtelen egy agresszív, kissé mániákus figura, Nobuyuki Sakakibara, aki aztán hamarosan a PRIDE új főnökévé vált. A 2000 körüli időkben Fedort és Cro Cop-ot menedzselő Miro Mijatovic elmondása szerint a 2003-as, novemberi PRIDE gála kulisszái mögött két szembenálló jakuza csoport ütközött meg egymással a szervezet tulajdonjogaiért. Állítólag Sakakibara a győztes oldalhoz tartozott, de tény, ami tény - az eredetileg a szervezetet pénzelő Hiromichi Momose lelépett.

A lejtő kezdete

Nagyjából ugyanebben az időszakban a három kulcs játékos - Inoki, K-1 és a PRIDE - útjai szétváltak. Mindegyikük úgy döntött, hogy külön csinál egy egy újévi gálát, ami egyébként is a legnagyobb tv nézettségeket hozó nap Japánban. Ilyen tétek mellett indultak neki terveik végrehajtásának:

- A K-1 Bob Sapp és Akebono harcával,

- A PRIDE Royce Gracie és a '92-ben olimpiai aranyat szerző Hidehiko Yoshida judo legenda összecsapásával,

Inoki pedig a New Japan egyik pankrátorának, Yuji Nagatának és a PRIDE nehézsúlyú bajnokának, Fedor Emelianenkonak küzdelmével.

A PRIDE, a K-1 bukásához és a küzdősport háttérbe szorulásához Japánban szorosan hozzátartozik, abban nagyban közrejátszottak a média tényezői, a televízió, ezért itt fontos megemlíteni, hogy mindhárom fentebb említett gála más társaság csatornáin futott. A K-1 a TBS-en, a PRIDE a Fuji Tv-n, Inoki műsora pedig a Nippon TV-n.

De Inoki esetében volt egy kis bökkenő: nem ő irányította, ami történt. A háttérből egy bevallottan jakuza kuromaku, egy amolyan, a függöny mögött dolgozó ember, Seiya Kawamata rángatta a szálakat. A fentebb már említett Mijatovic, de Kawamata is azt állították, hogy a PRIDE fizetett Cro Cop-nak, hogy ne harcoljon Inoki gáláján és megfenyegették Mijatovic-ot Fedor szerződéses jogaival kapcsolatban. Nagyon mérgesek voltak, hogy Fedor az Inoki-féle gálán harcolt. Később aztán Mijatovic azt állította, hogy Kawamata megrövidítette némi pénzzel. Kawamata aztán a következő évben beperelte a Nippon tv-t egy lefújt új évi televíziós szerződés miatt. Finoman szólva is nagy érvágás volt ez.

Az utolsó pecsét

Nem sokkal később a rendőrségre bejelentés érkezett, melyben az állt, hogy Seiya Kawamata-t a PRIDE állítólagos jakuza támogatói fenyegetik. Kawamate pedig hirtelen nagyon fontos lett a média számára. Interjúkat adott pár magazinnak, melyben a feltételezett jakuza kapcsolatairól beszélt a küzdősportok világában, ami azonnali viharokat eredményezett.

A Japán társadalom több értelemben is nagyon érdekes, a jakuza kérdéshez meg úgy állnak, hogy nem vesznek róla igazán tudomást, nem beszélnek róla, nem figyelnek rá, azonban, ha bizonyos állítások nyilvánosságot kapnak, akkor a felháborodás hatalmas. Ezen kezdett megfordulni az a bizonyos kocka.

Az egyik újság, melynek Kawamata nyilatkozott diagramokat és különböző ábrákat közölt, melyben a PRIDE mögött álló, feltételezett bűnözői hálózat hierarchiáját részletezték, melynek élén állítólag egy rejtélyes "Mr. I" állt, aki Sakakibara támogatója volt. A Kawamata és Mijatovic nyilvános közleményei okozta felzúdulás elég volt a rendőrségnek, hogy meglátogassák a Fuji TV irodáit és a vezetőségnek egy ultimátumot adjanak a PRIDE tv-s jövőjével kapcsolatban. A hihetetlenül sikeres számok, magas nézettségi mutatók ellenére a Fuji TV levette a hálózatáról a PRIDE-ot 2006-ban. Állítólag nem sokkal ez után a bizonyos "Mr I" visszatért Dél Koreába, ahonnan jött.

Közben Inoki is megszorult és az NJPW jogait a videójátékokat gyártó Yuke cégnek eladta. Inoki még mindig szimbolikus figura volt, de minden hatalma elszállt. A Yukes-nak maradt a rendrakás feladata, és hogy kihozzanak valamit a káoszból, amit átvettek az NJPW-t visszakormányozták a hagyományosabb pankráció vizeire.

Miután a PRIDE új anyagi források utáni keresgélésre lett kényszerítve, figyelmük az USA felé fordult, ahol aztán sikerült is két sikeres gálát összehozni Las vegasban, köszönhetően a kaszinói játékokban utazó vállalkozó Ed Fishmannek. Fishman úgy gondolta, hogy a komoly ázsiai játékosokat kell becsalni a gálákra, mivel csak ebben látta a módját, hogy az MMA-t vonzóvá tegye a kaszinókl számára. Tulajdonképp a kaszinói pénzek jutatták a UFC-t is oda, ahol ma tart. Fishman azt állította, hogy Sakakibara kölcsönt kért, de ő helyette a PRIDE megvásárlását ajánlotta. Amit azonban ő nem tudott, hogy a háttérben már folytak a tárgyalások a PRIDE eladásáról a UFC képviselőivel. Aztán a UFC megvette a PRIDE-ot és megpróbálta beindítani a boltot Japánban. Azonban a PRIDE dolgozóinak részéről külföldiként ellenállásba ütköztek és végül is feladták az egészet.

A K-1 bukása

Mielőtt a PRIDE elvesztette volna a tv szerződését a Fuji TV-vel, a cég sztár-arca, Sakuraba a K-1-hez és annak Hero MMA ligájához váltott. Saku és Kid Yamamoto ugyan adott némi vonzerőt a dolognak, de összességében az eredmény mégis messze elmaradt a Kazuyoshi Ishii és a meccsek párosításaiért felelős Sadaharu Tanigawa elképzeléseitől.

A nagy terv a K-1 részéről a PRIDE utáni időkre egyszerűen az volt, hogy miután a műsorszóró csatornákhoz vezető utakat ők irányították és tartották ellenőrzés alatt, így bármilyen promóter, aki valami nagyba szeretett volna fogni, velük kellett, hogy dolgozzon. A K-1 a tv pénzt akarta, a helyszíni jegyeladásokért járó felelősség pedig a promótereket terhelte. Azonban a nagy tervben volt egy komoly hiba. Elméletben ugyan működött, de csak addig, amíg nagy nézettségi számokat produkáltak. És itt jött a  gond: a PRIDE utáni időkben a K-1 nézettségi adatai mind a kickbox, mind pedig az MMA meccseket tekintetbe véve csökkenni kezdtek. A televíziós támogatás megszűnt és a szervezet egy elnyújtott, hosszú haláltusa után kimúlt, jogait pedig 2011-ben egy Japán ingatlan cégnek adták el.

Utószó

A közelmúlt jakuza-törvényei nagy nyomás alá helyezték a bűnözői csoportokat. A jakuza pénzek és a televíziós támogatás hiánya komolyan megnyomorította a Japán MMA közeget. Ugyan a Shooto és a Pancrase továbbra is működik és termel ki bunyósokat, de a legjobbak szemei ott is leginkább a UFC-re szegeződnek. Sokan még ma is reménykednek benne, hogy előkerül egy érdekes, karizmatikus Japán figura, aki feltámasztja a piacot. Jelenleg azonban egy sincs látótávolságban.

Körülbelül 10-11 éve senki sem hitte volna, hogy a PRIDE és a K-1 ennyi idő múlva sehol se lesz. De megtörtént. Megtörtént, mert a tv társaságok lefújták a bulit, java részt a jakuzák kulisszák mögötti, ám nyilvánvalóvá vált jelenléte miatt. Az új, jakuza-ellenes törvények pedig azokat a fekete pénzeket is közvetlenül érintették, melyek a küzdősportba áramlottak. A bűnözők pénze túl sok káoszt, problémát okozott és sokszor a társadalom legaljának kedvezett. Az is igaz azonban, hogy a pénz nélkül sok ma ismert és nem annyira ismert sportolónak könnyen lehet, sosem lett volna munkája.

Az egyetlen közös tényező a Japán küzdősportok sikerének terén Antonio Inoki volt, aki most, túl a 70-en visszajutott a politikába. De hogy hol tartunk ma? Tavagy év végén Inoki Bom-Ba-Ye gáláját észak koreai politikusok tették lehetővé. Igen. Az állandóan atomcsapással fenyegető, bácsikáját kivégeztető diktátor által vezetett Észak Korea. Kim Jong-Un apja és Inoki között még Rikidōzan miatt szoros volt a kötelék, és ő engedte még meg Inokinak, hogy egy két napos pankráció gála erejéig használja a phenjani stadiont, ahol egy meccs keretében Inoki legyőzte Ric Flair-t. Mindenesetre Inoki 2013-ban még egy évtizeddel ezelőtti arcokkal próbálkozott. Még Fedor is ott volt, mint vendég. Inokinál semmi nem változott.

Idén 13 éve, hogy Inoki terve, mely szerint Japán a pankráció és az MMA fő játékosává válik, olyan magasságokba jutott, amire ő maga sem gondolt soha. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, le kellett ültetnie egy asztalhoz a legnagyobb játékosokat a sportban (ez volt a K-1 és a PRIDE). Azonban, ami a terv ereje volt, az volt a gyengéje is: amint ilyen erős felek kerültek össze, mindenki magának akart mindent, a többieket lerombolva. Végül semmi sem maradt. Az egymással harcoló jakuza csoportok túl messzire mentek.

Répa Ádám, (C) 2014 a totaldamage.hu számára