Chris Weidman gondolatai következő ellenfelével kapcsolatban:
„Már megbukott egy teszten korábban, és most TRT-n van. Nem értek ezzel egyet, hiszen, ha egyszer már lebuktál, és most TRT-n vagy, az nem frankó. Szóval remélem, hogy a bizottság majd nagyon odafigyel arra, hogy mit csinál. Nem hiszem, hogy a TRT a sporthoz tartozna. Nem szeretem. Nem nekem a legmagasabb a tesztoszteronszintem az egész világon, mégsem szorulok ilyesmire. Teljesen jól vagyok. Szinte biztos, hogy Vitor tesztoszteronszintje kétszer, vagy háromszor magasabb, mint az enyém. Minden nap felkelek, és kétszer, háromszor keményebben dolgozom. Nem gondolnám, hogy bárkinek szüksége lenne rá, mert ha eljut valaki arra a pontra, hogy már nem bírja, akkor ne harcoljon tovább, vonuljon vissza. Az MMA az a sport, ahol az erő nagyon sokat számít, így ha magasabb a tesztoszteronod, pláne azután, hogy egyszer már lebuktál, az nagyon igazságtalan.”
Tavaly év végén szivárogtak ki a hírek, amik azóta be is igazolódtak: A UFC előfizetéses alapokra helyezte a nemzetközi gálák megtekintési lehetőségét, ami annyit tesz, hogy a UFC oldalán regisztrált előfizetők az ún. Fight Pass rendszerében tekinthetik meg ezeket a gálákat egy adott összeg ellenében. A Fight pass $9.99 havonta, de ezért az összegért jóval többet kapunk. Ne felejtsük, hogy a UFC rendelkezik a világ legnagyobb MMA könyvtárával, ami annyi tesz, hogy a fight pass előfizetők bármikor, bárhol visszanézhetnek:
- 600+ WEC gálát,
- 500 Strikeforce gálát,
- PRIDE gálákat,
- Sok Affliction, WFA gálát,
- UFC Unleashed, Best of PRIDE, TUF tv műsorokat,
- Egyedi, a UFC által készített tartalmakat (interjúk, riportok, stb)
Összességében, több, mint 3000 egyedi küzdelemről és több, mint 500 gáláról beszélünk... Ez több ezer óra MMA-t jelent, amit mégegszer: bármikor, bárhol visszanézhetünk.
Jelenleg Magyarországon 6 hónapos előfizetés érhető el, ami $59.99-et kóstál (kb. 13000Ft). Ebben azonban sajnos nincs benne a TUF, a PPV gálák és a gálák visszajátszásai.
A lépés részben a UFC stratégiájának része, másrészt pedig a piaci feltételek és változások diktálták így. Ezzel a Fox Sports 1 és Fox Sports 2 csatornákról lekerül számtalan nemzetközi gála, mely csak a digitális előfizetési rendszeren keresztül válik megtekinthetővé és elérhetővé.
Az első ilyen gála a mai, szingapúri UFC Fight Night 34, ahol a legutolsó középsúlyú Strikeforce bajnok, Tarec Saffiedine csap össze a koreai sztárral, Hyun Gyu Limmel. Látható lesz még a kicsit megkésett japán sztár, Tatsuya Kawajiri is, Dustin Kimura, Leandro Issa.
A Március 8-ra kiírt londoni gála szintén ezen a platformon lesz elérhető. A nyilvánvaló előnyök mellett (mely a gálákat mindenki számára könnyen elérhetővé teszi, időzónától függetlenül) a lépés a UFC terjeszkedéséhez szükséges terv szerves része. Idén körülbelül 50 gálát tervez tartani a UFC, mely nagyon sok. Azonban ennek nagy része nemzetközi gála lesz, az előfizetés által pedig mindenki számára elérhetővé válik ugyan minden, azonban mindenki úgy tekintheti meg, amit szeretne, ahogy ideje engedi.
Az amerikai rajongóknak ezentúl rá kell fizetnie egy keveset, miután a helyi tv csatornáik már nem fognak adni nemzetközi gálákat, viszont, miután valószínűleg sok gálát nem fognak látni az amerikai piacon, nehezebbé válhat a nem Amerikában, amerikai gálákon harcoló sportolók ismertté válása az ottani közönség előtt. Nehezebb lesz tehát, hogy valakiből olyan nemzetközi szupersztár legyen, mint amilyen GSP volt vagy Anderson Silva. A UFC stratégiája azonban lehet, hogy sokkal inkább az, hogy Európának európai sztárokat csináljon, az amerikaiaknak pedig amerikait.
Várható továbbá a szolgáltatás megjelenése iOS, Apple TV, Samsung Smart TV, Roku, Blackberry, Android, Xbox és egyéb platformokon is.
Túlzás nélkül állítható: hihetetlen évet zárt a sport 2013-ban. Magaslatok, mélypontok, meglepetések, öröm és bánat. Mindenből kaptunk. Tekerjétek fel a hangerőt, váltsatok teljes képernyőre és merüljetek alá az alábbi fantasztikus összeállításban.
A Magyar Muaythai Szakszövetség 2014. január 25-én rendezi meg a Harcosok Klubja 9. rendezvényét Budapesten, az aTEREM Harcművészeti Központban. (XIII.ker, Jász u. 112.) Nevezni név, életkor, súly, mérkőzések száma, szabályrendszer, egyesület név, elérhetőségek (telefon, e-mail) megadásával lehet 2014. január 15-ig a muaythai@muaythai.hu e-mail címen. Nevezési díj nincs.
Harcosok Klubja 8-ról:
A Vasasban egy rendkívül sikeres gálát tudtunk megrendezni október 26-án. Tény, hogy egy ilyen nagy és színvonalas rendezvény megszervezése sok munkát és jelentős anyagi ráfordítást igényel.
A szervező társakkal és a szponzori körrel egyeztetve azt tudom elmondani, hogy évente 2 alkalommal fogunk hasonló nagyságú gálát rendezni. Várhatóan egyet tavasszal, egyet pedig ősszel. A Harcosok Klubja bázisa az aTEREM Harcművészeti Központ marad, ahol 400-500 fő valóban testközelből, igazi harcosok klubja „fílingben” követheti az összecsapásokat.
Január 25-én Győrfi Csaba thai-box Európa Bajnok a pécsiek kiválóságával Bakacs Dezsővel mérkőzik meg. Biztosan ringbe fog lépni a nehézsúlyú négyes torna győztese Bárdi Péter, valamint az ifjú feltörekvő tehetség Szalontai Gergő. Nehézsúlyban is szervezünk egy-két ütős találkozót, mert Kozsák György, Lőrinczi György és Gilányi Attila is jelezte már a részvételét.
Ezúton is szeretném megköszönni minden harcosnak, edzőnek, támogatónak, szurkolónak, hogy mellettünk álltak az elmúlt két évben és segítették a Harcosok Klubja Versenysorozat fejlődését. Ahogy mondani szoktuk: folytatjuk!
Buchinger 'Buki' Iván december 31-én Dublinban a The Helix-ben vívta a Cage Warriors szervezet könnyűsúlyú címmérkőzését Stevie Ray ellen. Buki ezt a lehetőséget pontosan egy évvel ezelőtt kapta a szervezettől, a 2012-es szilveszteri estén azonban Conor McGregor legyőzte őt. Conor azóta az UFC-t erősíti és szinte átgázolt minden eddigi ellenfelén, szóval sem utólag, sem akkor nem volt és nincs szégyenkeznie valója Bukinak.
Aztán idén Iván októberben érkezett el ismét a Cage Warriors könnyűsúlyú címmérkőzés lehetőségéhez, ehhez azonban egy négyes tornát kellett volna nyernie. Iván a tornát a helyi kedvenc Mick Sinclair ellen kezdte, aki keményen bekezdett és préselte Ivánt a rácsoknak, és low-kick téren nyomult. Egy húzósabb földrevitel után Buki fájdalmas arccal fogta bordáit, a szünetre is így ment a sarkába. A másodikban aztán nagyobb elánnal jött ki Iván, sérülése ellenére gyorsan be akarta húzni a győzelmet. Sinclair azonban ellen állt, de a menet közepe fele Buki le tudta vinni ellenfelét majd oldalsó pozícióból karfeszítéssel legyőzte az angol srácot. A bordasérülése azonban olyan fájdalmakkal járt, hogy nem tudta folytatni az estét a bősi szlovákiai magyar harcos, a döntőben pedig Stevie Ray győzött. Buki azonban nyomban jelezte a szervezetnek, hogy kihívói pozíciót akar és amint lehet, megmérkőzne Stevie ellen, melyre a lehetőséget 2013 Szilveszter estéjén kapott. Egy kemény, technikailag látványos és egy címmérkőzés színvonalát biztosító mérkőzésen Buki a negyedik menetben hátsó fojtással győzött, ezzel pedig felért a csúcsra a szervezetnél. Buki gondolatai a mérkőzésről:
Sziasztok!
Először is köszönöm mindenkinek a támogatást!
Megharcoltam ezért a lehetőségért, többször is, végre már sikerült megnyernem a címet a Cage Warriors-nál. Sajnos ősszel a sérülésem miatt ez nem jött össze, de a szervezet elfogadta a kihívásomat Ray ellenében és létrehozták a mérkőzést. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek és komolyan készültem a küzdelemre.
Főleg sparring és technikai felkészülésem volt, melyben sokat segített Nagy Marián, Karika Tamás, Végh László, Végh Attila, Misicak Zoltán, valamint Fernyák István, akiknek nagyon köszönöm a támogatásukat!
Véleményem szerint ez a mérkőzés már akkor eldőlt, mikor a sérülésem miatt októberben nem tudtam folytatni a négyes tornát. Ray-re már akkor felkészültem otthon, őt vártuk a döntőbe. Lényegében ezt a felkészülést folytattuk, több időm volt ráhangolódni a küzdelemre. A súlyomat tudtam hozni, de kicsit több kilót hagytam az utolsó napra, amit éreztem is a meccs során: a kondim nem volt a legjobb a mérkőzés során.
Szóval Ray-re úgy készültünk, hogy sokat fogok vele majd a ketrecnél és a földön küzdeni, ami be is jött, de az állóharca, a rúgásai és alapvetően a fordított alapállása nekem nagyon nem ült. Az első menetben be is kaptam egy nagyobb ütést, ami átment rajtam, megszédültem, de sikerült visszahoznom magam. Számítottam arra, hogy nagyon erős lesz, minél tovább akartam vinni a bunyót, a kitartásomban bíztam, aminek meg is lett az eredménye: a negyedik menetben testháromszög mellett hátsó fojtással kopogtattam őt. Nagyon-nagyon örültem a győzelemnek, mert nem volt egyszerű megszerezni ezt az övet, és a közönség ismét csak nem mellettem áll, de a jó bunyót értékelték és küzdelem után sokan jöttek gratulálni.
A Cage Warriors felől minden rendben volt, probléma nélkül szervezeték a mérlegelést, a gálát, az after partyt és a haza utam is. Nincs semmi infóm még a folytatásról, várom a kihívó megnevezését a szervezettől. Még egyszer köszönöm mindenkinek és Boldog Új Évet kívánok!
A győzelemhez maga Conor McGregor is gratulált Bukinak, kiemelve, hogy Iván képes volt nyerni annak ellenére is, hogy erre kint nem sok esélyt adtak neki.
Nagyszerű évkezdés tehát ez Buki számára. Kiemelném, hogy egy szlovákiai település, Bős, immár két aktív MMA-bajnokkal büszkélkedhet egy időben. Buchinger Iván Európa egyik legerősebb szervezetnél könnyűsúlyú bajnok, Végh Pumukli Attila pedig az USA második legerősebb szervezetének, a Bellator MMA félnehézsúlyú bajnoka. Elismerést kíván a bősi csapat alázatos munkája, gratulálunk mindehhez!
Az idei év egyik legszebb sporteredménye volt Fekete Sándor Los Angeles-ben szerzett BJJ NoGi világbajnoki címe volt, ami mellé még Mihályfi Ákossal együtt egy-egy bronzérmet is haza hoztak Gi kategóriában.
Az aranyat érő meccs rövid krónikája:
„Taktikám az volt hogy minél hamarabb pontokat szerezzek és ne a bíróra legyen bízva a döntés, mert az nekem valószínűleg nem kedvezett volna. Támadásaimat elég jól védte az ellenfelem, de a bíró előny pontokkal jutalmazta kísérleteimet. Érződött folyamatosan, hogy nem lesz egyszerű mérkőzés. De szerencsére irányítani tudtam végig az erőnlétem miatt, és a harmadik percnél kicsit a fáradtságot is éreztem ellenfelemen. Még próbáltam fokozni az iramot folyamatos támadással, de mindvégig hárítani tudott. Az előny pontjaim szaporodtak ugyan, de vigyáznom kellett nagyon, nehogy ő szerezzen pontot. A vége felé még ő is indított támadást, de sikerült jól blokkolnom, már éppen a pontjaimat is megszereztem volna mikor vége lett a mérkőzésnek.”
Sanyi (bácsi) a birkózásról váltott Ju Jitsu-ra 1996-ban, és a Kelemen Ryu Ju Jitsu Tradicionális Harcművészeti Iskolában, 2010-ben 1 dan fokozatra vizsgázott. 2008 óta a Gracie Barra Hungary színeiben Brazil jiu jitsu edzéseken is részt vesz, és 2010 óta versenyeken is részt vesz már. A Globan Grappling egyik alapító tagja. A versenyzés mellett edzéseket is tart, Kecskeméten Shihan Berkes Lászlóval tradicionális ju jitsut oktat, míg a Hírös Gracie Barra csapatnál pedig Brazil jiu jitsut tanulhatnak tőle a sportolni vágyók.
„Úgy gondolom, hogy az utánpótlás megmérettetése -gyerek versenyzők- akkor érik be,ha tudunk nemzetközi porondon is szerepelni. Első lépcső a Global Grappling versenysorozat ami itthon egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Illetve a Hungarian Open nemzetközi Bjj verseny, ahol idén először rendeztek gyermek korosztályban is versenyt.”
A Hungarian Openen és a Global Grappling szegedi versenyén is személyesen tapasztaltam meg, hogy milyen minőségi munkát végeznek Sanyiék az utánpótlás terén is. Az 5-7 éves kis versenyzők mérnöki pontossággal ügyeltek a technikák végrehajtására a mérkőzések során. A hazai grappling egyik legnagyobb reménysége szintén Kecskeméten pallérozódik, Szűcs Kristóf első magyarként repül majd Abu Dhabiba áprilisban, hogy részt vegyen az Abu Dhabi Pro World Jiu Jitsu Championship-en.
Fekete Sándor eddig Világversenyen elért eredményei: 2010 FILA Grappling Világbajnokságon (Dakovo, Horvátország) Gi Világbajnok lett. 2010 FILA Grappling Világbajnokságon (Dakovo, Horvátország) NoGi Világbajnok is lett. 2011 BJJ Európa Bajnokságon (Lisszabon, Portugália) kék övesként Európa Bajnok lett. 2011 BJJ Európa Bajnokságon az Open-ben (37 fős mezőnyben) is Európa Bajnok lett. 2012 BJJ Európa Bajnokságon (Lisszabon, Portugália) ismét Európa Bajnok lett. 2012 BJJ Pan America Bajnokságon (Irvine, USA) aranyérmes lett. 2013 BJJ Európa Bajnokságon (Lisszabon, Portugália) lila övesként ezüstérmes lett. 2013 BJJ Gi Világbajnokságon (Los Angeles, USA) bronzérmet szerzett. 2013 BJJ NoGi Világbajnokságon (Los Angeles, USA) aranyérmes lett!
Velasquez ismételt győzelme JDS felett nem csupán arra a kérdésre adott választ, hogy ki lesz a bajnok, és ki a legjobb nehézsúlyú a mezőnyben, hanem arra is, hogy Cain csapattársa, Daniel Cormier vajon lemegy-e félnehézsúlyba. Cain és Cormier ugyanis együtt edzenek az AKA-ban, világos volt tehát, hogy egymás ellen nem küzdenek, így utóbbinak súlycsoportot kell váltania, ha UFC bajnok szeretne lenni. Ez is meg is történik, „DC” pedig készülhet, ugyanis Rashad Evans várja majd a ketrecben. Korábban edzettek már együtt, így Daniel számára nem egyszerű megbirkózni a feladattal, hogy egy olyan emberrel küzdjön, akivel valójában jó kapcsolatot ápol:
„Amikor először harcoltam, még 2009-ben, azután két hónappal később, 2010 januárjában küzdött Rashad Thiago Silva ellen. Ekkor vitt magával az edzőtáborába, hogy segítsem a Silva elleni felkészülésben. Rashad volt az első ember, aki megmutatta nekem, hogyan csinálhatok bizniszt ebben a sportban. Kb. 2 hétig voltam nála, az ő házában laktam, minden nap együtt mentünk edzésre, sokat tanultam tőle.”
Ami közös pont lehet még a két úriember esetében, az nem más, mint Jon Jones. Evans köztudottan nem ápol már cimboraságot Jony fiúval, miután Rashad sérülését követően pont Jones kapta meg a lehetőséget Shogun ellen, majd ki is használta a kínálkozó alkalmat. Nem is oly rég pedig Cormier, némi izomszag közepette öntötte ki a lelkét, mikor Jones-t egy 16 éves kislánynak titulálta. Teixeira után tehát tömörülnek a kihívók Jon körül, ebből úgy tűnhet, egy ideig még nem néz fel nehézsúlyba…
A korábbi cikkünkben említett gála kicsit kuszán, de lezajlott. A kiírt időpontnál jóval előbb kezdtek, így elég sokan lemaradtak a műsor egy jó részéről. Először Buakaw küzdött meg a kínai Zhou Zhipeng ellen, aki Buakaw szintjén küzdött. Ez végül oda vezetett, hogy egy extra menetre volt szükség, amire Buakaw kicsit nehezen tudott csak kijönni. Állítólag valami sérülés történt, de összeszedte magát és belevágott. Egy véletlen összefejeléstől felnyílt, de ezután bedurvult és pontozással vitte a meccset.
Shane Campbell pedig megmutatta a világnak, hogy ki is ő - valószínűleg az egyik legnagyobb tehetség a 70kg-os kategóriában. Ellenfele, a kolumbiai Christopher Mena úgy nézett ki ellene, mint egy amatőr. Campbell egyszerűen túl sok volt Menának, aki egyszer az első, egyszer pedig a harmadik menetben le is ment. Campbell pedig simán vitte pontokon a meccset.
A többi meccs eredménye:
Han Kai Hu (Kína) pontozással legyőzte a thai Chengrob-ot
Kong Hong Xing (Kína) pontozással nyert Saenchai (Thaiföld) ellen
Zhang Kai Yin (Kína) a második menetben kiütötte a thai Rachen-t
Li Ning (Kína) a harmadik menetben TKO-val nyert a thai Suthin ellen
"Mindazon pillanat úgy vész el az időben, miképp könnyek az esőben."
- Roy Batty, Szárnyas fejvadász
Olvashattatok már hasonló témában, ill. hangulatban írt cikket az oldalunkon (ld. GSP), de itt, ha lehet, kicsit szeretnék még tovább menni, még jobban a dolgok mélyére ásni. Elhatároztam, sorozat lesz hőseinkből, az úttörőkből, kiket lehet szeretni vagy gyűlölni, de a sportban és annak történetében betöltött szerepük fontossága tagadhatatlan. Ők építették, ők vitték vállukon egy adott időben a sportot, legyen ez az időtartam bármilyen kis homokszem is e végtelen nagy parton.
Ők képviselték azt az érdeklődők, szkeptikusok, a laikusok és csak utolsó sorban a rajongók számára. Azért utolsó sorban, mert a rajongókat nem kell meggyőzni. Mi tudjuk, hogy miről van szó, mi a sport, mennyi áldozattal, lemondással, küzdelemmel jár, mi van mögötte. Ezt itt nem is fogom elemezni, mindössze a történethez, mondandómhoz elengedhetetlenül szükséges részeket fogom érinteni.
Chute Boxe
Az 1978-ban, Brazíliában alapított kickbox akadémia 1991-ben bővítette ki programját bjj-vel és egyebekkel. Nem sokkal később már komoly neve volt a csapatnak a vale tudo ("bármi mehet") körökben. A vale tudo az MMA tulajdonképpeni előfutára, mely bizonyos formában már az 1920-as években is létezett. A vale tudo azonban mindig is egy elég kis szubkultúra maradt. Ezt mutatta be az USA-ban Rorion Gracie, amikor is a család emigrált. Ő segítette 1993-ban a világra a UFC-t.
A Chute Boxe harcosok különös ismertetőjele az agressziójuk, fizikai erejük volt, azon túl, hogy általánosságban véve is jók voltak állva és a földön is. Sorra nyerték az öveket - Wanderlei Silva (félnehézben nyert övet az IVC-nél), Rafael Cordeiro is itt tűntek fel. Itt edzettek még a Rua fiúk is, Ninja és Shogun, Gonzaga, Thiago Silva, sőt, egy Ken Shamrock elleni meccsére még a japán legenda, Kazushi Sakuraba is itt készült.
Silva a menedzsmenttel való problémákra hivatkozva végül 2003-ban elhagyta a Chute Boxe-ot és a Nogueira testvérekhez csatlakozott. A Black House-hoz aztán 2006-ban Lyoto Machida, Vitor Belfort, Assuerio Silva és a Nogueirák társaságában került.
PRIDE
A PRIDE pályafutása viszonylag rövid volt. Silva 2002-ben mutatkozott be és TKO-val nyert, mivel a doktor ellenfele egy sérülése miatt leállította meccset. Azonban a Pride 22, 25 után, a 2003-as, 26-os gálán elszenvedett veresége után a szervezet kidobta. Ekkor ábrándult ki és gondolkodott el azon, hogy abbahagyja az egészet. Szerencse, hogy Minotauro ott volt! Minotauro volt ugyanis az, aki meggyőzte: ne hagyja abba az MMA-t, folytassa pályafutását. Silva gyakran hangoztatta, hogy nekik köszönhet mindent. Volt már gyorséttermi alkalmazott, irattáros, tán csak akasztott ember nem. Ha akkor megáll, ma senki sem ismerné, vagyona nem létezne. De minden sikere ellenére a pók sosem feledte honnan jött, nem tagadta meg Chute Box gyökereit, sosem távolodott el igazi barátaitól, ahogy a Nogueira testvérektől sem.
A terem-váltás után három meccset nyert, majd a Cage Rage szervezet középsúlyú övét is megszerezte. A PRIDE-hoz 2004-ben tért vissza és egy izgalmas meccs során, miután három menetet megnyert, Ryo Chonan egy addig ringben ill. valós küzdelemben valószínűleg sosem látott technikával kopogtatta. Silva ezután más szervezeteknél, de négy meccsből hármat megnyert. A Rumble on the Rock 8-as gálán azonban Yushin Okami ellen diszkvalifikálták. Silva sajnálatát fejezte ki és arra hivatkozott, hogy a szabályok nem megfelelő ismertetése miatt történt minden. Többen állították, hogy látták Okamin, képes lenne folytatni, ám ő az egyszerűbb utat választotta és DQ-val "nyert" Silva ellen.
Ezekből az időkből származik a Tony Fryklund elleni hihetetlen KO-ja is, melyet az alábbiakban megtekinthettek. Silva saját bevallása szerint a mozdulatot a Tony Jaa nevével fémjelzett Ong Bak c. filmben látta. Régóta meg akarta valósítani a mozdulatot, de mindig lebeszélték róla. Aztán egy nap hazament és felesége segítségével - aki a párnát tartotta - addig gyakorolt, míg nem volt biztos a dolgában. Pár ezer ütés és Silva úgy érezte, menni fog. És ment is.
UFC
A Chute Box időknek bár sokat köszönhetett, mégsem akkor tűnt ki igazán képességeivel. A Pride 26-ig tizenhárom meccséből ugyan tizenegyet megnyert, mégis, talán 2005 körül kezdett látszani valami különleges vele kapcsolatban. Mikor aztán 2006-ban a UFC-be került és egy meneten belül lerombolta a sokak által jóval esélyesebbnek tartott, előtte öt meccset zsinórban nyerő Chris Lebent, hirtelen sokan felkapták a fejüket. Valami más volt, mint amit addig láttak. Sebessége, agressziója, pontossága újdonságnak számított. Találati aránya 85% volt, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden, amit elengedett, talált. Leben addig leüthetetlennek számított. Nem is igazán hitték róla, hogy ki lehet ütni. Silva megtette. A többi pedig már történelem. Franklint kétszer verte meg, Henderson-t subolta, Griffin ellen az egyik leglátványosabb és legfurcsább kiütést produkálta. Ezek a meccsek mintapéldái voltak a technikának, lábmunkának, szögeknek, ellentámadásnak és időzítésnek. Silva a Sonnen meccsig bezárólag (tehát 2006-tól 2010-ig) majdnem, hogy érinthetetlen volt.
Utószó
A sport történetének, az idő nyilának elkerülhetetlen velejárója, jellemzője ez, mely - akár a történelem - mindig ismétli önmagát: valaki mindig a többiek fölé emelkedik képességeit, fizikumát vagy akár mindkettőt tekintve és legyőzhetetlennek tűnik előttünk. A többiek kullognak utána, kezdőknek, amatőröknek tűnnek vele szemben. Aztán az átlag szintje emelkedni kezd, és valaki újra kiválik, felemelkedik, míg az, aki addig fent volt, a görög mitológia Ikaroszaként zuhan alá. Érteni értjük, látjuk, de egy ideig még sem tudjuk felfogni. Nem tudjuk felfogni, mert nem akarjuk elfogadni. Hitünk van a változatlanságban, kapaszkodunk bele, holott mindnyájan pontosan tudjuk: az elkerülhetetlen örökké előttünk van egy pillanattal. Ez a változás. És ha akarjuk, ha nem, idővel mindig, minden, szinte teljesen és gyökeresen, visszafordíthatatlanul megváltozik.
A legjobbaknak a csúcson a helye. Mindenki oda törekszik. Azért létezhet bármely sport, mert emberek vagyunk, akik hisznek, hinni akarnak és akik hazudnak önmaguknak. Hazudnak, mert mindenki tudja: csak kevesek érhetik el és még kevesebben érik el ténylegesen ezeket a csúcsokat. És szinte alig vannak, akik meghaladják azokat, új csúcsokat találnak és hódítanak meg maguknak: mennyei királyságokat.
Anderson Silva ilyen harcos volt. Azért a múltidő, mert bár az orvosok szerint felépülhet és a csont visszanyerheti eredeti tartását, erejét, reményeim szerint a pók a visszavonulás mellett fog dönteni. Remélem, habár még a műtét előtt azt kérdezte az orvostól, mikor kezdhet újra edzeni. Remélem, mert túl sok harcost láthattunk és láttam is már, akiket végül a realitás kegyetlen talaja ébresztett fel és kényszerített visszavonulásra, amikor belecsapódtak a magasból.
Túl sokakat láttunk, akik nem saját akaratukból, de vissza kényszerültek vonulni. És ott vannak még azok is, akik nem tudták, mikor kell megállni. Tim Sylvia, Andrei Arlovski, Gary Goodridge. Sorolhatnánk.
Igazság szerint Fedor is ide tartozik. Legkésőbb Arlovski után vissza kellett volna vonulnia. Nem kellett volna már bizonygatnia semmit, mert nem volt mit. Harcos és kontextus: a kor, melyben csatáit vívja, elválaszthatatlanok. Az egység felbonthatatlan és minden ilyen irányú kísérletre a darabok értelmüket vesztik azonnal. Fedor pedig korának - és egy nagyon erős mezőnynek - tagadhatatlanul a legjobbja volt. Nem volt és tán nem is lesz még egy nehézsúlyú, aki korának harcosai között annyira domináns tudna lenni és oly sokáig az is maradni, mint ő.
Anderson Silva szintén ilyen - vitathatatlanul a sport nagyja, úttörője. Úttörő, mert ő mutatta meg először bizonyos muay thai technikák ketrecben való hatékonyságát. Ő volt az első, aki megmutatta, hogyan kell sikeres "counter puncher"-nek lenni, hogyan kell ellentámadni, hogyan lehetünk veszélyesek hátrafelé menetben vagy akár a földön, hátunkon is. Ő volt az első, aki az időzítés, a lábmunka, a fejmozgás, a komolyabb ütéskombinációk használatát a ketrecben magas szintre fejlesztette. Ő volt a legpontosabb - fejre mért ütéseinek 16%-a leküldte ellenfeleit. Egészen idén júliusig tizenhat meccset nyert zsinórban, ebből tíz pedig címvédés volt.
Több szempontból is érdekes harcos volt - a korral ért be. A folyamatosan magas-szintű sportolói teljesítmény csak pár évig lehetséges, Silva addig a pár évig pedig valóban legyőzhetetlen volt. Lecsupaszított, romboló technikákat használt, mely másoknak addig egyszerűen nem jutott eszébe, de gyakran mozgott úgy, amire azt mondták, hogy olyan, mintha a Mátrix című filmből lépett volna elő. A mozgása, mozdulatai folyékonysága, ahogy a technikákat dinamikusan összekötötte taekwondo és capoeira hátterének, valamint saját adottságainak és kreativitásának tudható be. Nem véletlenül lett a róla készült dokumentum film címe Like Water (mint a víz). Ez Bruce Lee egyik harccal kapcsolatos filozófiai meglátása volt.
Sokszor mondták róla, miután először kikapott a ketrecben, hogy tiszteletlen ellenfeleivel. Előtte fantasztikusnak tartották, amit művel. Az igazság azonban, hogy Silva harc előtti és utáni meghajlásai az őszinte tisztelet jelei voltak. A harc pedig nem a ketrecben kezdődik, hanem attól a ponttól számítva, amikor valaki aláírja a szerződést egy küzdelemre. Ezt nem csak Chael Sonnen óta, de már jóval előbbről, a boksz világából tudjuk. A pszichológiai hadviselés a harc része. Az érzelem, bizonytalanság, harag kiváltásával a lelki egyensúlyából billen ki ellenfelünk, mely fizikailag is kibillenthetni. A legmagasabb szinten pedig pontosan ez kell: egyetlen hiba. Egyetlen hiba dönthet győzelemről, vereségről, sikerről vagy bukásról.
Legnagyobb példaképe mindig is Bruce Lee volt és a harcban, elméletben mindig az ő ill. a Jeet Kune Do elveit követte. A Jeet Kune Do rendszer is, meg nem is, filozófia is, meg nem is. Egyfajta alapállás, világnézet, mely abszolút adaptívan tekint a küzdelemre, annak dinamikájára, technikáira.
A JKD pedig lecsupaszít, leredukál mindent arra, ami tényleg működik. Szakít a konvenciókkal és mindent elhajít, ami nem használható. Silva ezt követte. Az összekötő, elterelő, figyelmet elaltató mozdulatok látványosak voltak ugyan, de maguk a technikák egyszerűek: egy RNC Hendersonon, egy egyenes rúgás Belfort állára. Stílusában a megtévesztést, félrevezetést magas fokra emelte. A JKD filozófiája a küzdősportok zenje. Silva arzenáljában pedig a főszerepet pontosan erre a filozófiára épülő elemek és technikák kapták: támadásokat megelőző vagy félbeszakító ellentámadások, félrevezetések, megtévesztések. A látszólagos show nem a közönségnek szólt első sorban, - bár élvezték -, minden egy terv része volt: a bizonyos, már fentebb említett egyetlen hibára rávenni az ellenfelet.
A párhuzam valós, nem a cikk írója találta ki azt. Silva többször beszélt róla, sőt, több videó is bizonyítja, mennyire szerette Lee-t. Igazi harcművészként mindig is megmaradt játékos, kutakodó, humoros, már-már gyermeki elmének. A pók becenév pl. képregény-imádatából jött, mely a mai napig nem múlt el nála: pókember gyerekkori nagy kedvence, hőse, példaképe volt.
Akár csak Lee, amit csinált, azt nagyon komolyan vette, de magát soha.
A sport egyik nagy alakját, eddigi alappillérét láthattuk most, tán utoljára. Nem vagyunk egyszerű helyzetben, ahogyan ő sem. Ahogy a UFC sem. A PPV eladások királya, GSP hátrahagyta a sportot, Silvát könnyen lehet, hogy utoljára láttuk, Lesnar pedig minden bizonnyal csak egy pletyka marad. Az utolsó szereplők, akik komolyabb eladásokat produkálhatnak, az Wanderlei és Sonnen, ill. meglátjuk mit hoz majd a számok terén a Weidman vs Belfort. Közben egyébként Cyborg is bejelentkezett Rondáért, szóval akár ez is megtörténhet jövőre.
Manapság több, mint valószínű, hogy nagyon sokan vannak, akik nem hallottak Fedorról, nem ismerik a Nogueira fiúk, a Chute Boxe, a PRIDE, a Shooto, az IVC, a Pancrase és a többi történetét. Nem tudják, nem látják az összefonódásokat. A történet pedig láthatatlanul, a háttérben húzódik: emberek, sorsok, közös harcok, emlékek, kudarcok, rivalizálás, megbocsájtás. Ez adja a sport szellemét. Ebből származik., ez az alapja. Enélkül csak "díjbirkózás", anyagi javakért, hírnévért, szponzorokért folytatott küzdelem.
Az emlékezés nélkül pedig "mindazon pillanat úgy vész el az időben, miképp könnyek az esőben".
Buchinger Iván ma este Dublinban a The Helix-ben vívja könnyűsúlyú címmérkőzését Stevie Ray ellen. Buki és ellenfele is sikeresen bemért tegnap a bunyóra, így az októberben Buki sérülése miatt elmaradt küzdelem útjában immár nem áll semmi akadály. Azt hiszem, hogy nem kell hangsúlyoznom, hogy Buki karrierje egyik legfontosabb meccsét vívja majd, a Cage Warriors öv és 5-1 mérlege a szervezetnél nem csupán nagyszerű teljesítmény eddig, hanem belépőkártya is lehet más, komolyabb szervezetekhez Európán kívül. A gála 22:00-tól ezen vagy ezen a linken nézhető élőben! Szurkoljunk együtt, WAR BUKI!
MAIN CARD
Champ Stevie Ray vs. Ivan Buchinger – for lightweight title
John Maguire vs. Philip Mulpeter
Champ Jim Alers vs. Graham Turner – for featherweight title
A GLORY a legutóbbi, 13-as gála küzdelmeit - az előzőekhez hasonlóan - ingyenesen elérhetővé tette. Bár az eredményeket már egy előző cikkünkben láthattátok, érdemes a teljes bunyókat is megnézni:
GSP kiválásával jövő márciusban új váltósúlyú bajnokot avatnak az UFC-ben, mikor is Johny Hendricks találkozik Robbie Lawler ellen. Megoszló vélemények vannak a kanadai távozásával kapcsolatban, mert míg egyesek szerint GSP nélkül nem ugyanaz a szervezet, addig mások azt tartják, hogy az izgalom még csak most jön majd igazán a súlycsoportban. Hendricks néhány gondolata, melyet a Sherdog csapatával osztott meg:
„Ez sohasem George-ról, hanem a bajnoki címről szólt. Csak ez számít, és még mindig csak erre fókuszálok. Robbie-ra kell összpontosítanom, nem szabad rajta keresztül néznem, mert pórul járhatok. Elképesztő dolgokat művelt, mióta visszatért az UFC-be.”
Jóformán, ahol Kristóf versenyen eddig elindult, szinte mindent megnyert. A sikert persze nem adják ingyen, ezt ő is nagyon jól tudja. Komoly edzésmunka és rendíthetetlen akaraterő áll a sok aranyérem másik oldalán. Ékes példaként szolgálva arra, hogy érdemes a sportnak és a sport szerint élni.
Kristóféknál a sport családi ügy, édesapja és testvére is szívesen ölt Gi-t magára. Öccse, Andris szintén szép eredményekkel büszkélkedhet már a juniorok közt.
Az idei sikeres évnek köszönhetően két komoly verseny vár Kristófra a 2014-s év első felében. Első magyarként pedig ott lesz az Abu Dhabi Pro World Jiu Jitsu Championship-en áprilisban, de a részleteket olvassuk tőle:
„Közel 10 éve küzdősportolok, apukám vitt el először egy tradicionális ju jitsu edzésre Kecskeméten ahol Berkes László és Fekete Sándor szerette meg velem ezt a sportot. Később rájöttem, a földharc érdekel igazán, így kötöttem ki a brazil jitsunál. Jelenleg Budapesten a Gracie Barra Hungary-ben edzek, Max Carvalho alatt, illetve ha időm engedi Kecskeméten is. Ősszel nagyon sikeres versenysorozatot zártam, először a szlovák bajnokságon lettem első, utána pedig három versenyen nyertem dupla aranyat (súlycsoport és abszolút), az Abu Dhabi Pro kvalifikációs versenyen Lengyelországban, a Hungarian Openen és a szegedi Global Grappling bajnokságon. 2014-ben nagyobb kihívások is lesznek, mint például januárban az Európa bajnokság Lisszabonban, vagy az Abu Dhabi Pro világbajnokság áprilisban. Abu Dhabiba a Varsói győzelemért a Sheik állja az úti költségem, és a teljes ellátást, Lisszabonba pedig a magyar bajnokságon nyertem a jegyem. Megteszem a tőlem telhetőt, 100%-ot adok bele mind a felkészülésbe, mind a versenyzésbe, de nyilván a jó csapat, akikkel edzek a legfontosabb, nekik köszönhetem, hogy idáig jutottam. Talán Abu Dhabit nagyobb kihívásnak tartom, mivel ott a világ legjobbjai lesznek, akik abszolútot nyertek kvalifikációs versenyeken, de az Eb-t sem szabad lebecsülni hiszen nyílt verseny, és a világ minden tájáról jönnek ide is, és nem ritka a 40-50 fős súlycsoport. Jó érzés első magyarként kijutni az Abu Dhabi Pro vb-re, külön nyomást nem érzek emiatt magamon, inkább motivál a dolog. Természetesen mindkét versenyen az aranyérem a cél!
Köszönöm a lehetőséget a Totaldamage.hu szerkesztőinek!”
Mi pedig sok sikert és sérülésmentes felkészülést kívánunk, és természetesen mindkét versenyről beszámolunk majd!
Túléltük az év utolsó UFC gáláját is, aminek a főmérkőzésén Chris Weidman megvédte a középsúlyú bajnoki címet a korábban több évig veretlen Anderson Silva ellen. Az összecsapás meglehetősen szerencsétlenül ért véget Silva számára, miután a második menetben lábát törte egy rúgást követően. Egy esetleges Silva elleni győzelemmel is szinte biztosan új kihívó kapott volna lehetőséget, aki nem lesz más, mint Vitor Belfort. Ezt maga White jelentette be nem is oly rég az UFC 168 gálájának sajtótájékoztatóján. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, hogy Belfort TRT-kúrája lehet a megoldás Chris ellen is, hiszen Vitor a Jones elleni vereséget követően másodvirágzását éli a szervezetben. Ráadásul tette mindezt ugyanazzal a technikával, hisz legutóbbi 3 mérkőzését egyaránt fejrúgással nyerte meg. Weidman duzzadhat az önbizalomtól, amire van is oka, egy időre elhallgattatta a kritikusokat, másfelől izgulhat következő kihívója miatt, mert Belfort alighanem vérszemet kapott győzelmei után. És ha netán Brazíliában kerül sor a Weidman vs Belfort meccsre, akkor lesz ám parázs a hangulat.
Hajnalban rendezték az UFC 168: Weidman vs Silva 2 gálát, melynek mérkőzéseit a mai korábbi cikkünkben jelezett helyen nézhetitek vissza.
A gálát megelőzően nagy volt a hype a mérkőzések kapcsán, melybe mi is bekapcsolódtunk, az UFC szuper anyagokat rakott össze az előző hetekben. Mindez persze annak volt köszönhető, hogy a 2013-as év amúgy is bővelkedett nagy meglepetésekben a szervezetnél, de ezek közül talán a legnagyobb az volt, hogy a nyáron az UFC 162 főmérkőzésén Anderson Silva kikapott Chris Weidman ellenében. Akkor Silva a tőle megszokott laza stílus csapdájába esett, így szenvedett TKO-vereséget, mely után borítékolható volt a visszavágó. Nem is tökölt sokat az UFC, még idén, az év utolsó nagy durranásán kapta a lehetőséget Anderson, hogy visszaszerezze címét.
A brazil pedig, ahogy előzetesen várni lehetett, komolyan vette nem csupán Weidmant, hanem a szitut is, fegyelmezett bunyóval jött ki a címvédő ellen. Amit az első meccsen vártunk, azt hozta most Weidman, clinch és takedown révén dolgozta ellenfelét. Sőt, az egyik clinchből meg is rendítette Anderson, aki a földre került, de a rástartoló Weidmant támadásait szoros guardban túlélte. Chris nyomta a GnP-t, ami látványos volt ugyan a könyökösök révén, de Silva jól védekezett és vissza is támadt hátáról. Az első menet a címvédőé volt.
A másodikra Anderson hozta azt, amit ilyenkor hozni kell, a TD-k ellen kívülről rúgta Weidmant, sokat mozogva. Ez a támadási forma azonban hozott egy katasztrofális fordulatot: Anderson egy low-kick-jét Weidman csekkolta, mely során a brazil láva kettétört, szinte körbefonta Chris lábát az eldeformálódó végtag. Nyomban elterült a földön Anderson, Weidman is tudta, hogy mi a szitu, ünnepelni kezdett. Silva hatalmas fájdalmakat élt át, nem is engedte ki a kezéből törött lábát hosszú pillanatokig, az orvosok pedig csak hordágyon tudták kivinni őt a ketrecből. A kórházban azonnali műtét várt rá.
Neves ortopéd orvosok szerint Anderson 38 éves kora egy ilyen sérülés esetében nem olyan szignifikáns tényező, ami jelentősen befolyásolná a gyógyulást. Amennyiben nincs idegroncsolódás, akkor ~ 1,5 év szükséges a teljes felépüléshez. Arra viszont már láttunk példát, hogy ilyen sérülésekből visszatérő harcosok képtelen visszanyerni korábbi formájukat, ritmusukat, a fizikai sérülés mellett komoly pszichés faktor is közre játszik. Mert persze most mindenki azt találgatja, hogy utoljára láttuk-e a ketrecben az amúgy is a visszavonulás gondolatával kacérkodó Anderson Silvat? A másik dolog: ismét nem Weidman győzelméről cikkeznek odakint, hanem a brazil brutális sérüléséről és a mi lett volna ha feltevésekről. Chris kétszer győzte le Andersont, de nehéz ilyen bajnok és meccsek után undisputed címvédő szerepkörbe jutnia.
A főmérkőzés előtt Ronda Rousey jött címet védeni Miesha Tate ellen komoly füttyszó kíséretében, mely a bunyó során is megmaradt, Tate-t éltette a tömeg. Rousey igencsak rosszul jött ki a TUF showból, rengetek ranjongót veszített labilis mentális megnyilvánulásai révén, de egyszerűen vérprofi bunyót hoz küzdelmei során, a ma hajnali eddigi talán legjobb teljesítménye volt. A korábbi olimpiai judo érmes Rousey úgy dobálta grappler ellenfelét a ketrecben, ahogy akarta, Miesha TD-kísérleteiből slammel mountba került, hogy ott gyűrje tovább Tate-t. A kezei is fejlődtek, noha párszor elbizonytalanodott pár beszedett ütéstől, de egyértelműen dominált.
Majd jött, aminek jönnie kell, ha lehet így fogalmazni, a harmadikban karfeszítéssel győzedelmeskedett a címvédő. Rousey veretlen, első mérkőzése ment túl az első meneten, de a végkifejlet nem változott. Azt is megtudhattuk, hogy következő ellenfele Sara McMann lesz mindjárt februárban, aki szintén olimpiai éremmel büszkélkedhet birkózásban.
Az est main cardjában a nehézsúly címközelébe igyekvő Josh Barnett és Trawis Browne találkoztak egymással. Barnett csak egy újabb küzdelemről beszélt, mely az útjában áll, a catch wrestling hatékonyságáról beszélt. Browne roppant önbizalommal nyugtázta mindezt és mindjárt hárította is küzdelmük elején Barnett dirty boxing próbálkozásait a rácsoknál.
Ez kulcsfontosságú volt a folytatáshoz, emellett pedig az ütőtávját is jól kamatoztatta. Barnett rá is ment, de a fogásban benyelt egy komoly térdest, majd pedig a Gonzaga által korábban elszenvedett könyökösöket kapott fültőre (nem halántékra, mint a brazil), melyektől eszméletlenül rogyott össze. Browne komoly győzelmeket halmoz a Bigfoot ellen elszenvedett, lábsérülésre fogható vereségét követően, legközelebb pedig Werdum ellen mehet tavasszal, hogy eldöntsék, ki mehet a felépülő Velasquez ellen.
Egy a tegnapi nap folyamán a sajtónak kiadott azonnali közleményben a GLORY megerősítette - a 14-es gála Zágrábban lesz (Sakinak tehát úgy néz ki még várnia kell) és Bonjasky fog ismét összecsapni rajta Cro-Cop-val. A két legenda először 2002-ben találkozott, ezt a meccset az alábbiakban meg is tekinthetitek.
Látható lesz még a GLORY 14-es tornát megnyerő holland Nieky Holzken (82 - 11 - 0), aki a belga Marc De Bonte (86 - 11 - 1) ellen lép majd a szorítóba. Az est hátralévő része még kérdéses, de a cikket folyamatosan frissíteni fogjuk, amint van új információ, ezért érdemes lesz még visszanézni.
Hajnalban rendezték az UFC 168: Weidman vs Silva 2 gálát, melynek mérkőzéseit ezen a linken nézhetitek vissza, az eredményeket pedig itt olvashatjátok.
.JPG)
Utolsó kommentek