Többször írtunk már az oldalon a fejsérülésekről, arról, viszonylag mennyire kevesen foglalkoznak ezzel a problémával sajnos még mindig, felvetve azt is, hogy a sportolók egészségének hosszútávon történő megóvása érdekében néha jobb lehet bedobni a törülközőt inkább, semmint további - megjósolhatatlan következményekkel járó - agyi sérüléseket szenvedni. Ássunk most kicsit mélyére a témának és nézzük meg több szögből is miről van szó.

A sportok és az agy

Egy Las Vegas-i, az agy egészségével foglalkozó klinikán 2011-ben indult tanulmányban¹ eddig több, mint 400 harcost vizsgáltak meg. Az MMA világa hosszú évek óta azt mantrázza, hogy a sport sokkal biztonságosabb, mint a boksz vagy az amerikai foci, melyeket már egy ideje bizony úgy könyvelnek el, hogy összefüggés van közöttük és az ún. krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) nevű betegség között.

A CTE elsősorban azokat a sportolókat veszélyezteti, akiket gyakran ér fejsérülés vagy agyrázkódás, és gyakran jár együtt depresszióval, ami több egykori amerikaifutballista és jégkorongos számára tragikus következménnyel járt. A profi amerikaifutball-liga (NFL) után az észak-amerikai jégkorong-bajnokságban, az NHL-ben is regisztráltak olyan esetet, amikor egy elhunyt játékos agyában kimutatták ezt a betegséget. A CTE az idegrendszer degeneratív betegsége, amely azoknál jelentkezhet, akiket gyakran ér fejsérülés vagy agyrázkódás, így a jégkorong mellett a boksz, az amerikaifutball és a pankráció is veszélyes sportnak számít. Az agyrázkódás és a fejsérülések az agy szövetének kórós elváltozását és a tau fehérje felhalmozódását eredményezik, ami memóriavesztést, agressziót, elmezavart vagy depressziót válthat ki a betegből.

Az NHL-ben a 2011 körül elszaporodó halálesetek keltették fel a figyelmet a CTE iránt, az NFL háza táján viszont már 2006-ban hallani lehetett a betegségről. Az agyrázkódások egyébként nem feltétlenül vezetnek CTE-hez, de a kutatások kimutatták, hogy nagyobb eséllyel okozhatnak depressziót: amíg a lakosság körében általában öt és tíz százalékban fordul elő a betegség, addig azoknál, akiket gyakran ér fejsérülés, ugyanez az arány negyven százalék.

Mi van akkor, ha az MMA épp olyan káros, mint a fentebb említett sportok? Vagy akkor, ha még károsabb?

Sejtpusztulás

A már említett, 2011-ben indult tanulmány, mely a profi harcosok agyának épségét, egészségét vizsgálja, egyelőre korai szakaszában jár. Az eddig 400+ megvizsgált harcos körülbelül 60 százaléka az MMA, 40 százaléka a boksz világából érkezett. Őket fejlett MRI vizsgálatoknak, neurológiai teszteknek vetették alá, de figyelték azt is, hogy van-e változás beszédükben, egyensúlyukban, hangulatukban, reakcióidejükben, kognitív funkcióikban és egyebekben.

Egy dolog mindenesetre már bizonyított: kapcsolat van a harc és a csökkent agyi térfogat között. Ahogy várható volt, minél többet harcolt már valaki, annál kisebb az agy térfogata. De ami igazából érdekes, hogy a változás az agy bizonyos, specifikus részeiben figyelhető meg. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a bokszban és MMA-ban elszenvedett, ismételt fejsérülések sejtpusztuláshoz vezetnek, ezért bizonyos területek mérete az agyban lecsökken. Fontos megjegyezni, hogy a zúzódásokhoz, agyrázkódáshoz nem kell, hogy valakit kiüssenek, elveszítse eszméletét. Továbbá a hosszú távú agyi traumákhoz nem szükséges, hogy valaki több agyrázkódást is begyűjtsön. Sokszor a kevés is elég. Mindenkinél más ez a küszöb és nem lehet megjósolni előre, hogy mi lesz. Még csak az sem mérvadó, hogy meddig űzi valaki a sportot.

Mit jelent ez a sportolóknak? A csökkent térfogat bizonyítottan összefüggésben van a rosszabb kognitív funkciókkal, de a követéses vizsgálatok idővel fogják csak lehetővé tenni, hogy minden messzemenő következményt feltérképezzenek.

Mindenesetre a legújabb kutatások kimutatásai alapján már az enyhébb agyi traumák (kisebb agyrázkódások) is komolyabb, kiterjedtebb károkat okozhatnak az agynak, mint azt a korábbi agyi scanek mutatták. Az amerikai Neurológiai Rendellenességek és Stroke Intézete által végzett kísérletben kimutatták², hogy az enyhe agyrázkódást szenvedők felénél egy a vizsgálathoz szükséges, amolyan érfestő festék befecskendezése után az MRI felvételeken az láthatóan kiszabadult az agyi erekből, a védőszövetbe. Közvetlenül a sérülés után pedig megfigyelhető volt a védőszövetben és az idegszövetek legkülső rétegében történő sejtpusztulás.

Egy másik, friss kutatás eredményei³ ezen túlmenően azt is kimutatták, hogy egy fejsérülés az immunrendszer későbbi, agyi területek környéki túlreagálásához, túlzott gyulladásához vezethetnek, amit az idegtudomány egyértelmű depresszív komplikációkkal hoz összefüggésbe.

Mit lehet tenni?

A tanulmány indulása óta az NSAC biztatta a harcosokat, vegyenek rész minél többen a vizsgálatokban. A tanulmány eredményei és az abból származó információk nem csak a sportot tehetik biztonságosabbá, hanem másfajta fejsérülések kezelésében is előrelépésekhez vezethet (pl. autóbalesetek esetén). De akár a Parkinson vagy Alzheimer gyógyítását is említhetnénk.

A UFC szintén bátorítja a vele szerződésben álló sportolókat, hogy vegyenek részt a tanulmányban. A szabályozásokkal foglalkozó alelnök, Marc Ratner elmondása szerint az éves összejövetelen, mikor az összes sportolót összehívják, sokaknál ott helyben vizsgálatokat végeznek, mert szeretnék, ha minél több adat állna rendelkezésükre. Az eredmények persze nem feltétlenül fogják elnyerni tetszésüket, hiszen a dogma, mely szerint az MMA sokkal biztonságosabb a cikk elején felsorolt sportoknál, megdőlni látszik.

Az igazság kimondása azonban sokszor nem vezet túl nagy népszerűséghez. Amint egy nagy meccs útjába állnak az adatok, lángra kapnak az indulatok. Mikor 2000-ben egy bizottság megtagadta egy bokszolónak, Terry Norrisnak az engedélyét, főleg a beszédéből tisztán kivehető, ijesztő változások alapján, bizony sokan nem örültek. Nem túl hálás munkakör profi sportolóknak a tudomására hozni, hogy karrierjüknek vége.

A tanulmányban résztvevő felek teljes diszkrécióra számíthatnak. Ha találnak is valamit egy harcosnál, azt sem a UFC-vel, sem az NSAC-vel nem osztják meg, csak a sportolóval. Onnantól pedig rá van bízva az illetőre, hogy elmondja-e valakinek vagy sem. Minden adat szigorúan bizalmas.

Lelkesedés és következmények

A sérülések és az ezek által okozott következmények kicsit olyanok, mint a lottó. Az agy az ismételt sérülésekre eltérően válaszol, ezért ami valakinél súlyos következményekkel jár, az másnál lehet, hogy nem okoz problémát. Persze fiatalon általában senkit sem érdekel vagy érdekelt az ilyesmi, azonban a lehetséges következményekről szóló információkat mára nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni.

Általánosságban véve kijelenthető, hogy minél több küzdelme volt valakinek, annál kisebb az agy térfogata. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a bokszolókra ez még inkább igaz. Azonban a tanulmány még elég fiatal. Az orvosok remélik, hogy az elkövetkező 2-3 évben további hasznos információ, használható adat kerül elő, de a hosszú távú vizsgálatokhoz anyagiak is kellenek. Bár több forrásból is kapnak pénzt, és a dolgok jelen állása szerint 4-5 évre valószínűleg elegendő is a jelenleg rendelkezésre álló keret, még sem tudni meddig tudják majd folytatni azon túl. Az ilyen tanulmányok esetén pedig különösképp igaz, hogy minél tovább tartanak, annál megbízhatóbb eredménnyel szolgálnak.

Remélik továbbá, hogy hamarosan rendelkezésre állnak majd olyan adatok, melyek segíteni tudják a szabályozó szervek munkáját, akik így javítani tudnak majd a meglévő szabályokon és hamarabb észrevehetik a bajra utaló jeleket. Erre pedig szükségük is lenne, hiszen jelenleg csak olyan dolgokból tudnak kiindulni, mint egy harcos kora, (kiütéses) vereségeinek száma, stb. Egy bizonyos szint után az ilyen harcosokra jobban odafigyelnek. Ezen kívül abból tudnak csak kiindulni, ha a változás annyira szembetűnő, mint Terry Norris esetén.

Egy másik cikkünkben kielemezett okok miatt valószínű, hogy a nemrégiben a pályát elhagyó GSP döntésének a hátterében is közrejátszhattak az itt tárgyaltak, bátorságáért pedig, hogy meg merte lépni az elképzelhetetlent, tiszteletet érdemel. Egy harcos sem vonulhat vissza túl korán, viszont nem egyet láthattunk már, aki túl későn tette ezt meg. A nagy küzdelmeket látva sose feledjük el, hogy mekkora kiváltságban van részünk nekünk, rajongóknak. Mint minden másnak az életben, úgy a harcosoknak is meg van határozva a maguk ideje. Egy apró kis pillanatuk van csak az idő végtelen tengerében a nagyság elérésére, arra, hogy valami nyomot hagyjanak maguk után, mely az utókor számára fennmarad.

Egy másik nemrégiben visszavonult UFC harcos, Aaron Riley is gondolkodóba esett, hiszen a legendásan kemény sparringjairól híres Pat Miletich edzőteremben elég sok időt töltött, elmondása szerint pedig ott mindennapos volt, hogy kiütöttek valakit. Riley bár gondolta, hogy az ilyesmi nem tesz túl jót az ember agyának, ez mégsem állította meg őt:

„Egyáltalán nem érdekeltek ilyen dolgok akkoriban. Úgy gondolod, hogy veled ilyen nem történhet meg. A fiatalok mindenhez így állnak hozzá.”

A jövő

Az MMA még mindig nagyon fiatal sport, ezért igazán hosszútávon folytatott tanulmányok - melyek felvázolhatnák viszonylag pontosabban, hogy mi várhat a korosodó sportolókra - még nem állnak rendelkezésünkre. Az előrejelzések terén a legjobb adatok a jelenlegi, fentebbiekben röviden vázolt, 2011-ben indult tanulmányból származnak és bár hangsúlyozták, hogy korai szakaszban járnak, máris szolgáltattak új, potenciálisan hasznos információkat.

Az információ, a nyílt párbeszéd a sport lehetséges veszélyeiről pedig mindig fontos és pozitív dolog. Fontos, mert rengetegen űzik (sőt, ha minden igaz, a legdinamikusabban növekvő sportágról beszélünk), rengetegen szeretik, egyre több médiát kap, és nagyon sokan még mindig azt mondják, hogy a veszély minimális, csak azért, mert profi szinten még nem volt azonnali kóma vagy halál eset, szemben mondjuk a boksszal.

Ezért csak remélhetjük, hogy a vizsgálatok, tanulmányok folytatódnak, valódi párbeszéd alakul ki és idővel javítani tudnak majd a szabályokon, vizsgálatokon úgy, hogy azzal mindenki nyerjen.

A cikkben említett tanulmányokról, eredményekről bővebben itt olvashattok:

1) http://aje.oxfordjournals.org/content/178/2/280.short

2) http://www.ninds.nih.gov/news_and_events/news_articles/pressrelease_concussion_secrets_12082013.htm

3) www.medicalnewstoday.com/releases/269960.php

Répa Ádám, (C) 2013 a totaldamage.hu számára