Az 1960-ig bemutatott brazil, elsősorban Gracie család felemelkedést bemutató első részt követően jöjjön a legendás brazil harcművész család és a sportág történetének következő fejezete.
A Gracie család felemelkedése és népszerűsége önmagában hordozta a jiu jitsu sportág és a vale tudo rendezvények fejlődését is. Ennek ellenére az 1960-as és 1970-es években ez a tendencia erősen visszaesett. Ez elsősorban egy 1959-es eseményre vezethető vissza. A Ring királyai című TV Show keretén belül mutattak be egy küzdelmet Helio Gracie egyik tanítványa, Joao Alberto Barreto (aki később az UFC 1 mérkőzésvezetője volt) és Jose Geraldo között. A küzdelem során Barreto eltörte ellenfele kezét, mely hasonlóan látványosra és brutálisra sikeredett, mint Mir és Nogueira küzdelme 50 évvel később. A brazil TV-nézők körében a látottak általános felháborodást váltott ki, ami odáig vezetett, hogy Rio de Janeiroban betiltották vale tudo rendezvényeket. Bár ez idáig a média részéről erős és stabil támogatást kapott a sport, ezt követően ez látványosan visszaszorult és csupán az 1980-as években kapott ismét erőre.
Az feltámadást az 1980-as években a már korábban megismert arcok és nevek hozták el ismét. Santana nyilvánosan megkereste korábbi mentorát és riválisát, Helio Graciet, hogy tanítványai közül állítsa ki a legjobbat, mert saját védence, King Zulu számára már nem talált méltó ellenfelet. King Zulu ekkortájt már megtisztította Brazília északi és északkeleti régióit, megfelelő kihívásra vágyott. Bár Helio tudta, hogy akkoriban a család legjobb harcosa Rolls volt, de úgy érezte, hogy eljött az idő a mindössze 21 éves Rickson számára a mélyvízbe való alámerülésre. Rolls edzései során Rickson kimagaslott a foglalkozásokon, több jiu jitsu versenyen is szerepelt már, de ilyen megmérettetése még nem volt. King Zulu 30 profi meccsel a háta mögött, 20 kilós súlytöbblettel várta szabályok nélküli küzdelemben őt 3*10 percben.
A mérkőzésre 1980. április 25-én került sor a Nilson Nelson Gimnáziumban. A sajtó szinte esélyt sem adott a fiatal Gracie harcosnak, de ezzel csak tüzelte Ricksont, aki ekkor kezdte híres szlogenjeinek szórását, mondván, hogy ha a méret számítana, akkor az elefánt lenne a dzsungel királya. A küzdelmet Rickson egy pontos térdessel nyitotta, mely mindjárt Zulu vérét követelte, de King nem hagyta magát és három alkalommal dobta ki ellenfelét a ringből. A második menetben Rickson ráment Zulu hátára és hátsó fojtással elkapta ellenfelét. Hatalmas győzelem volt ez, Rickson pedig négy évvel később visszavágót adott Zulu számára. 1984 Újévét ünnepelték, a vale tudo pedig haza érkezett Rio de Janeiroba, hogy újjászülessen, miután az ifjú Gracie ismét hátsó fojtással elkapta lényegesen nagyobb és az előző vereségből tanuló ellenfelét 15.000 néző szeme láttára. Gracie és Rickson csodáról cikkeztek, a sport pedig ismét élt és népszerűsége rohamosan nőtt. A csipkerózsika álom az előző évtizedből szinte nyom nélkül múlt el.
Rickson Gracie
1982-tőt írtunk, mikor egy hegyvidéki városban, Teresopolisban, Rilion, Renzo és Charles Gracie egy buliból indult a 18 szobás Gracie házba, ahol a család össze szokott gyűlni hétvégenként. Autóval utaztak és az út során, az útszélen egy magányos lányt láttak meg, akinek felajánlották segítségüket, egy fuvart. Ez azonban igencsak nem tetszett a közelben tartózkodó Mario “Marinho” Dumar számára, aki a helyi muay thai mester Flavio Molina sógora és tanítványa volt. Marinho vitába keveredett Rilion-nal, majd az első ütést is ő indította, melynek egy masszív dulakodás lett a vége. A rendőröket kihívták az arra járók, de még a szervek megérkezése előtt felszívódtak a civakodó felek.
A küzdősport társadalom ebben az időben még szűk körűnek volt mondható, a bunyós berkekben gyorsan terjedtek a történetek, hírek. Marinho fülébe így hamar eljutott, hogy Charles Gracie azt híresztelte, hogy Teresopolisban lezúzott egy nagyszájú srácot. Ez mondani sem kell, büszkeség és hírnév terén akció-reakció hatást indított el, Marinho pedig véletlenül vagy sem, de Flamengo utcáján összefutott Charles-al és 15 éves unokaöccsével, Royce Gracie-vel. Marinho megrángatta, majd orron vágta Roycet, aki elterült az ütéstől. Charles megijedt a történtektől és Rolls edzőtermébe sietett, ami Copacabana-ban volt található. Rolls mikor meghallotta a történteket, azonnal beszüntette az éppen tartott edzést és legjobb diákjait összegyűjtve elment a Marinhot is foglalkoztató Molina Naja muay thai klubba. Míg Rolls és Molina hevesen azon tanakodtak, hogy lehetne az ügyet elsimítani, Molina egyik diákja, Wellington Narany, felmérte a helyzetet és érezte, hogy a káosz közeledik. Védelme érdekében kiment az öltözőbe egy feszítővasért, mellyel visszatérve, a jelenlevők pedig ezt látva, elszabadult a pokol. Rolls diákjai elkapták Molinat és Naranyt, akik mozdulni sem tudtak, Rolls pedig leteperte a Roycet megtámadó Marinhot, kiülve rá ütötte arcát: „Ezt kapod azért, amiért egy gyereket vertél meg.” Mikor a rendőrök kiértek, menekülő Gracie tanítványokat és féleszméletlen muay thai harcosokat találtak, akik a fojtásokból ébredeztek. A jiu jitsu és muay thai küzdelme ezzel hivatalos útra terelődött.
Utolsó kommentek