Totaldamage

Az angol bunyósnak, Paul Daley-nek még 2010-ben távoznia kellett az UFC-ből, miután rendkívül sportszerűtlenül, gongszó után sózott oda egyet Koscheck-nek. Daley nem csupán a meccset vesztette el, hanem repült is a szervezettől, Dana pedig kijelentette, hogy Paul számára nem vezet vissza út az oktagonba. Az angol harcos azóta már többször is körbeudvarolta a kopaszt, de mindhiába, a főnök szíve azóta sem enyhült meg. „Semtex” pedig azóta különböző szervezeteket járt meg, ahol egyaránt gyűjtött be vereségeket és győzelmeket. Az UFC is megváltozott, GSP távozásával valamelyest a váltósúly is borult egy picit, de az új bajnok és új kihívók párosítása megannyi izgalmat tartogat.

Daley nemrég a WhoaTV csapatával osztotta meg a gondolatait. Szerinte 3 olyan harcos van, akik sokat fejlődtek a váltósúlyú mezőnyben: Johny Hendricks, Matt Brown és Dong Hyun Kim. Néhány bunyós elkezdett ostoba ember módjára viselkedni, lásd Nick Diaz. Paul szerint elég megnézni az UFC 174 gáláját, ami tele volt pontozásos győzelmekkel, ráadásul a Woodley vs. MacDonald meccset nem is akarta befejezni idő előtt egyik fél sem. A mostani váltósúlyú harcosok inkább sztároknak képzelik magukat, nem pedig rombológépeknek. Daley elmondta, hogy az UFC-nek nem szabad csupán a bejáratott embereket tolnia, mindenkinek meg kell adni az esélyt a bizonyításra. A szervezetnek továbbá szüksége van olyan harcosokra, mint ő, és bármikor készen áll a visszatérésre. Már „csak” White-ot kell meggyőznie, talán nem lesz olyan nehéz…

H.Ákos

Scott Coker csak alig érkezett, a torna-formátum és 19 harcos máris repültek a Bellatortól. Még az egykori nehézsúlyú torna győztesét, Eric Prindle-t is szélnek eresztették és az idei ún. Summer Series félnehéz torna negyeddöntősét, Carlos Eduardo-t is. A Bellator hozzátette, hogy nem a váltás és változások miatt történtek ezek a dolgok, hanem a döntéseket már előtte meghozták. Név szerint az alábbi harcosoknak mutattak ajtót:

Frank Baca
Keith Berry
Nathan Coy
Isaac DeJesus
Jared Downing
Carlos Eduardo
Jason Fischer
Sergej Grecicho
Trey Houston
Jeremy Kimball
Nick Kirk
Anthony Lemon
Anthony Leone
Rodrigo Lima
Travis Marx
Hiroshi Nakamura
Eric Prindle
Eric Smith
Tim Welch

Az MMA-sek igazán színes dolgokkal foglalkoznak, hogy szabad idejükben lekössék kreatív energiáikat, és kifejezzék önmagukat. Ronda Rousey akciófilmekben pofoz hülyére férfiakat, Urijah Faber a levegőben birkózik, Cowboy Cerrone meg lángolva jet skizés közben erőszakol meg medvéket. Viszont előbb számítottam volna arra, hogy egy ketrecharcos civilben a Fürge Ujjak magazin külsős újságírója, mint hogy művészeti tevékenységet folytasson. Pedig a középsúly egyik legjobbjával, Luke Rockholddal pontosan ez a helyzet.

Rockhold szabad idejében szobrászkodik, és nem is rosszul: a gimiben az egyik alkotásával képzőművészeti versenyt nyert. A középsúlyú harcos az MMA Junkie Radio-nak nyilatkozott, ahol elmesélte, eredetileg művészetből akart diplomázni, de úgy látta, azzal a végzettséggel túlságosan nehéz boldogulni – ezért vágott bele a ketrecharcba. Nálunk a MOMÉ-sok miért nem képesek ennyire logikus döntéseket hozni? Mondjuk azért élek a gyanúperrel, hogy amikor Rockholdnak a pályamódosítás eszébe jutott, maga sem volt józan, legalábbis erre utal díjazott szobra is. Innen átadom a szót a művésznek:

Nem fogok köntörfalazni – egy bongot készítettem. A keramikus tanárom mindig összetörte a bongjainkat. Bárki akart is magának bongot kiégetni, amikor felpakoltuk a cuccokat a sütőpolcra, a tanár rögtön kiszúrta és összetörte őket. Mindenkiét. Én meg ott ültem, és megcsináltam a világ legfurmányosabb bongját. A végsőkig álcáztam, nem tudtad volna megmondani, miben mesterkedem. Végül ezt is meglátta a tanár a polcon, levette onnan, de ahelyett, hogy összetörte volna, az osztály felé emelte, és azt mondta: „Ha már ennyi időt és energiát beleöltél, és ilyen jó vagy, ezt most kisütöm neked.” Aztán elvittem a megyei gimis művészversenyre és meg is nyertem vele.

Izgalmas lett volna, ha Rockhold országos cimborája és edzőtársa, Daniel Cormier kapásból tudomást szerez Luke művészetis múltjáról. Ma már öcskös-bátyó viszonyban vannak, de első alkalommal, amikor találkoztak, a téglagyártestű DC bevallottan egyből meggyűlölte fiatalabb társát, mert az magas, jóképű és szörfözik. Csak miután a ketrecben agyonverték egymást, alakult ki a kölcsönös tisztelet, azóta a félnehézsúlyú pusztán szeretetből nyomorgatja Rockholdot. Vajon mi történt volna, ha megismerkedésükkor rögtön fény derül Rockhold művészhobbijára? Szerintem DC minimum fejbedobta volna Luke-ot Cain Velasquezzel.

Rockhold amúgy a UFC 172-n első menetes kimurával győzte le Tim Boetscht, de közben eltört a lábujja, így most kényszerpihenőjét tölti. Legalább van egy kis ideje nedves agyagot simogatni.

A Superkombat idei harmadik WGP-je 21-én zajlott, - ugyanazon a napon mint egy másik kickbox show - a romániai Constantában. Az est fő meccsén Andrei Stoica próbált ismét nyerő szériát beindítani és megvédeni övét Ali Cenik ellen. A 4 fős cirkálósúlyú tornát Moises Baute nyerte, aki mindkét ellenfelét a harmadik menetben ütötte ki, több mint 2000 néző előtt.

Superkombat Super-cirkálósúlyú öv:

Andrei Stoica egyhangú pontozással legyőzte Ali Cenik-et

4 fős cirkálósúlyú torna (finálé):

Moises Baute kiütéssel nyert Michael Terrill ellen

Paul Jansen egyhangú pontozással legyőzte Cristian Spetcu-t

D'Angelo egyhangú pontozással legyőzte Thomas Vaneste-t

Robert Dorin egyhangú pontozással legyőzte Shota Dolidze-t

4 fős cirkálósúlyú torna (elődöntő):

Michael Terrill egyhangú pontozással legyőzte Patrick Van Rees-t

Moises Baute a harmadik menetben kiütötte Cristian Ristea-t

Bevezető

Bár az oldal fő profilja az MMA és a kickbox, néha teszünk egy-egy kitérőt és olyan stílusokról, emberekről, eseményekről is hírt adunk, melyek kapcsolódnak valamilyen szinten a fő „csapásvonalhoz”. A Muay Thai abszolút ilyen, hiszen esszenciális, az MMA-ban használatos álló-harc technikák tulajdonképpeni alapja. A stílusról rengeteget olvashattok - kialakulása, terminológiája, meccsek mind-mind megtalálhatóak az Interneten. Jelen cikkben sokkal inkább egy érdekességre hívnánk fel a figyelmeteket egy nem mindennapi hölgy személyében. Lehetséges, hogy megszáll valakit egy szellem? Nos, nagyon úgy tűnik, hogy igen és Sylvie von Duuglas-Ittu-t a Muay Thai szelleme teljesen a hatalmába kerítette!

A film varázsa

De hol is kezdődik Sylvie története? A fiatal lány középiskola után New Yorkba költözött, hogy főiskolára menjen. Lediplomázott és itt találkozott későbbi férjével is, akivel minden létező kung fu filmet megnéztek, míg egy nap Sylvie kijelentette, hogy betelt velük, többet egyszerűen nem akar látni. A férj azonban erősködött: csak még egyet nézzenek meg. Ez a Tony Jaa-val készült Ong Bak volt, ami a 45 kg-os lányt teljesen lenyűgözte. A mozdulatok szépsége elvarázsolta. Akkor és ott beleszeretett a Muay Thai-ba. Nemsokra rá edzeni is kezdett Kumron Vaitayanon (K mester) irányítása alatt, aki Patersonban, New Jersey-ben tanít egy elég jól felszerelt pincében.

Önvizsgálat és önkifejezés

Az edzések filmezése egyfajta gyakorlat lett Sylvie számára, hogy nyomon követhesse fejlődését, könnyebben lássa meg hibáit, hiányosságait. Egyébként is, a 90 perces órákban annyi információt, olyan finom részleteket talált, hogy lehetetlennek érezte azt ott mind megjegyezni és feldolgozni. És volt még valami: a lány úgy érezte, hogy ritka és értékes dolog egy ilyen emberrel edzeni, és a videók, a Youtube csatorna egy őszinte kísérletté lettek, hogy megőrizzék mestere örökségét és terjesszék a technikát.

Ahogy Sylvie belevetette magát a ringek és küzdelmek világába, a Youtube videók központibb részévé kezdett válni. Videó-naplókat kezdett rögzíteni és közzétenni, hogy szóban mesélje el tapasztalatait. K mester 2009 telén szívműtéten esett át, és mind neki, mind Sylvie-nek el kellett gondolkodnia közös munkájuk időbeli korlátjain. A mester felgyógyult, de a legsötétebb órák egyik pillanatában úgy gondolta, lehetséges, hogy többé nem lesz képes majd tanítani. Sylvie és férje ekkor döntöttek úgy, hogy el kell menniük Thaiföldre. Úgy érezték, tartoznak ennyivel a mesternek is, hogy egy jó alapot szerezzenek, melybe az ő Ph.D-szintű technikáját be lehet majd oltani.

A Thaiföld - New York tengely

Thaiföld egy új világot nyitott meg a lány előtt, ahol teljes idejét az edzéseknek szentelhette. Körülbelül 100 méterre lakott a teremtől, nem pedig 60 mérföldnyire, mint New York-ban. De a küzdelmek gyakorisága és a felhajtás hiánya is felszabadítóan és inspirálóan hatottak rá. Rövidesen visszatértek New York-ba, ahol Sylvie Kru Nat Fuz felügyelete mellett folytatta az edzést. Teljesen más volt egy női edzővel dolgozni és nagyon jól kiegészítette azt a munkát, melyet K mesterrel továbbra is folytatott. A lány rendkívüli módon örült a lehetőségeknek, hogy Amerikában is harcolhat.

Sylvie és férje egy évet terveztek maradni Amerikában, majd egy hosszabb időre vissza akartak menni Thaiföldre. A komoly diákhitelek miatt nagyon nehéz volt félretenni a külföldre költözéshez szükséges összeget. Továbbra is annyit edzett és harcolt Amerikában, amennyit csak tudott és szerencséjére sorsa sok jó emberrel hozta össze, akik edzéseket, sparring partnereket ajánlottak, támogatták és inspirálták.

Kaensak

Hat meccs után a kapcsolat Kru Nat-val megszakadt, Sylvie pedig Kaensak Sor. Ploenjit-vel kezdett edzeni, akit K mester mutatott be neki. Kaensak egy legenda, akit Thaiföldön kétszer egymás után az év harcosának választottak, ami azon túl, hogy hatalmas megtiszteltetés, óriási eredmény is.

K mester nagyon boldog volt a hírek hallatán és Sylvie lelkére kötötte, hogy nagyon figyeljen arra, amit majd mutatnak neki. Sylvie természetesen rengeteget tanult Kaensak-tól. Legfőképp egyfajta játékot vagy játékosságot, hogy merjen megpróbálni, kipróbálni dolgokat. Kaensak gyakran az eszméletvesztés határáig, 15-40 percet is sparringolt egyhuzamban a 45kg-os lánnyal. Őt Sylvie K mester teljes ellentétjeként ismerte meg - nem kifejezetten részlet-orientált, de nem is a technikán van a fő fókusza, melyet leginkább, mint az ellenfél kezelésének egy módját tanítja. Mindig azt hangsúlyozta, hogy nyugodtnak, lazának kell lenned, hogy azokat végre tudd hajtani.

K mesterrel ellentétben, aki a meccsek után mindig elmagyarázta, hogy mit csinált rosszul, min kell dolgoznia és hogyan javítsa ki hibáit, Kaensak felfogása szerint a győzelem vagy vereség nem számít, és nem szabad elbátortalanodni, mert a küzdelem egy tanulási folyamat.

Az álom éve

Sylvie és férje végül sikeresen félretettek annyi pénzt, hogy egy évre Thaiföldre költözhessenek, ahol a lány teljesen az edzéseknek és a meccseknek élhet. Mikor megtudta, Kaensak arca felderült. Míg ő azt javasolta, hogy harcoljon sokat és szerezzen tapasztalatot, K mester nem akarta, hogy menjen. Sylvie-ben is egymásnak ellentmondó érzelmek és gondolatok kavarogtak, amikor a kalandra gondolt. Hihetetlenül izgatott volt a gondolattól, hogy tapasztalatot gyűjthet, fejlődhet és az általa hőn szeretett Muay Thai művészetének szentelheti magát. Bár nem akarta otthagyni K mestert, aki az idők során szinte családtaggá vált, de a hiánya okozta fájdalom, kisebb, mint az a fájdalom, amit akkor érezne, ha nem válhatna azzá a harcossá, amit mind maga, mind pedig mestere lehetségesnek gondoltak.

Sylvie eredetileg 10 harcot tervezett, de talán 5-nél járt, mikor a lécet kissé magasabbra tette… 50-re. Egy éve éltek Thaiföldön, mikor az 50. meccshez közelítve realizálódott benne, hogy célja, mely eleinte szinte lehetetlennek tűnt számára, nem csak elérhető, de azt meg is lehet haladni. Csak azért mert eleve egy ilyen számra gondolni, mert egy kanadai nő, Sylvie Charbonneau kapcsán tudta, hogy igenis lehetséges ezt elérni.

Charbonneau ugyanolyan súlyban versenyzett és ugyanabban a teremben edzett 5 évet, mint Sylvie és akkoriban vívta 50., utolsó meccsét. Eredményei nem csak, hogy egy magot hintettek el a fiatal amerikai lány fejében, de bizonyítékként is szolgáltak számára, hogy lehetséges elérnie, amit szeretne. A termet is azért választotta, mikor Thaiföldre került, mert úgy gondolta, ha Charbonneau-t edzették ott, akkor vele is foglalkoznak majd és lesznek hozzá hasonló súlyú nők is, akikkel megküzdhet. Mit tehetsz hát, ha a kitűzött célt elérni látszol? Állíts fel újat! Így lett a mágikus 50-ből 100.

Kontextus

A thai-ok igen gyakran küzdenek, így elég sok nővel volt már Sylvie-nek is dolga, aki még nála is többször küzd. Az egyik alkalommal láttak egy lányt harcolni, aki azon a héten zsinórban a negyedik meccsét nyomta le. Amit gyakran nem értenek Nyugaton, az az, hogy Thaiföldön a Muay Thai munka. Munka abban az értelemben, ahogy valaha Amerikában a cowboy is egy munka, egy foglalkozás volt a sok közül. Az érdekesség vagy különlegesség Sylvie választotta útjában, hogy bizonyos értelemben alávetette magát azoknak a tényezőknek, melyek a Muay Thai-t képezik és meghatározzák. A gyakori, nagyszámú küzdelmek, az ezekből származó tapasztalások valósága nagyon messze vannak a magazinok csillogó világától. Ha nem tapasztalod meg, nem tudod, miről van szó.

Ha viszont aláveted magad egy ilyen rendszernek, mely ennyire erősen kötődik egy kultúrához, egy művészethez, az átalakulás elkerülhetetlen. Van valami a Muay Thai-ban, a nyelvében, az emberekben, az esztétikumában, a rajongóiban, ami nagyon mélyen szól a lányhoz.
 
A vég nélküli, fájdalmas edzések, félelmek és csalódások keltette mentális akadályok, a testek, végtagok, akaratok hétről-hétre való egymásnak ütközése és az egész körfolyamatként való ismétlődése egyfajta intenzitás-mintákat hoznak létre a testben és a lélekben, melyek olyan átalakuláshoz vezetnek, ami nem jöhetne létre másként.

Pár éve K mester pincéjében a Muay Thai megszólította Sylvie-t és azt mondta neki, váljon Muay Thai-já. Ő pedig csak ezt az utat ismeri: mindent alávetve, teljes erőbedobással, mindent egy lapra téve fel. Valami olyat csinál, amit a kultúrájából, ahonnan érkezett, még senki, ráadásul nőként teszi ezt. Hihetetlen mélységekig ás le magában. Testét és egóját naponta verik le, de mindig erősebbre formálja magát fizikálisan és mentálisan is.

A Muay Thai-t választotta, hogy az a lehető legintenzívebb módon formálja, anélkül, hogy bármiféle beleszólása lenne a végeredménybe. A szépségét is kockáztatja, hiszen nem tudja mit fog tenni 100 harc vele, de kész felfedezni azt és ráhagyatkozni az egészre. Gyakran küzd nagyobb, tapasztaltabb nőkkel, de meg kell érteni, hogy amit tesz, sokkal inkább valami olyasmiről szól, mint az Északi Sark átúszása vagy a Szaharán történő átfutás és nem egy öv megnyeréséről.
Szellem és átalakulás

Sylvie most a 80. küzdelménél jár, mérlege 43-25-3, melyből 29-et kiütéssel nyert. Termete, súlya miatt általában mindig nehezebb ellenfelekkel küzd. Áprilisban ünnepelték Thaiföldre költözésük második évfordulóját és Sylvie 62. küzdelmét (2014-ben ez volt a 34. meccse). Férje meglátása szerint pedig sokkal többről van szó, mint arról, hogy Sylvie a lehető legjobb harcossá szeretne válni.

Szerinte az egész egy nagyon személyes, nagyon nehéz „projekt”, melyben felesége önmaga mélységeibe nyúl egy már-már alkímiai folyamatban: extrém hőmérsékletekre hevíti önmagát minden egyes ringbe-lépéssel, majd egy más harcosként, más emberként jön ki onnan. Az átalakulás pedig a havi gyakran két küzdelem miatt gyorsabb. Ugyanolyan tisztelettel és ámulattal figyeli őt, de látja, hogy még az eddigieknél is többről van szó: a lány megpróbál a Muay Thai-á válni. Mert a Muay Thai több mint technika, esztétika - egy bizonyos gyakorlat, egy rendszer, melynek van egy bizonyos formája Thaiföldön. A harcosok azért mennek Thaiföldre, hogy egy Thai-val küzdjenek vagy megtanuljanak thai-ként küzdeni, de a Muay Thai sokkal több ennél.

Jelenlegi tempója körülbelül azt jelenti, hogy Sylvie 10-11 naponta harcol valakivel. Ha minden igaz, 2015 Júliusára eléri a 100 küzdelmet. Addig szeretne maradni, ameddig csak lehet és amennyiben az anyagiak azt lehetővé tennék, akár 150 harcot is vállalna. Általában mindössze egy hónapot szokott kivenni, hogy a sebek, varratok begyógyuljanak. A meccsek után már másnap ismét az edzésen van és minden sérülésével együtt azon dolgozik, ami nem volt jó, amit elrontott a küzdelem során. A fájdalom és sérülések ellenére, melyek másokat egész biztosan megállítanának és pihenésre késztetnének, Sylvie csak megy előre. Pedig ha kivenne egy napot, senki se szólna semmit. Szinte naponta lehetne rá valamilyen oka, hogy pihenjen, és csak úgy dobálóznak körülötte a "túledzés" fogalmával. Nem értik, hogy ő valami sokkal magasabb célt tűzött ki, mely túl van minden övön, technikán.

Sylvie azonban szeretne elöljáró példaként is szolgálni más nőknek, akiket arra akar buzdítani, hogy merjenek sokat harcolni Thaiföldön. Annyit küzdeni, mint egy Thai - a Thai nők pedig nagyon gyakran meccseznek - komoly, kumulatív, majdnem hogy spirituális értékkel bír a Thai kultúrában, amit igazából nem nagyon lehet leírni vagy kifejteni. Ahogy Sylvie Charbonneau sok mindent lehetővé tett Duuglas-Ittu-nak, úgy ő is szeretne mások számára lehetőségeket teremteni, megindítani képzeletüket, rávenni őket, hogy merjenek nagyot gondolni. Sylvie hozzáállása is önzetlenségre, egy önmagán túlmutató célra, folyamatra utalnak:

„Nagy hiba volna azt gondolni, hogy ez az egész valami, amit 'én' csinálok vagy 'én' érek el. Egy még nagyobb hiba lenne, ha azt  gondolnátok, hogy van valami különleges bennem. Nincs. Nem akartam harcolni és nem is álmodtam ilyesmiről, amikor Muay Thai-t kezdtem tanulni. Csak annyit tettem, hogy az álmom minden egyes lépcsőfokánál tartottam magam az elhatározásomhoz, alárendeltem magam annak, amit szeretek és az pontosan előttem volt. Ez olyasvalami, amire bárki képes. Minderre eddig az edzőim, számtalan edzőterem-tulajdonos, a családom és a Youtube-on, Facebook-on, Instagram-on, Twitter-en és a weboldalamon érzelmi értelemben vett energiát adó emberek nagylelkű támogatása miatt voltam képes. Nem törhetünk magasra mások nélkül. Ha a személyes célom a 100 harc, egy még nagyobb álmom, hogy 10 év múlva blogokat olvasva már azt lássam, hogy számtalan más nő meghaladta ezt a számot.”

Küzdelem és áldozat

A rengeteg edzés,  a harcok közepette Sylvie még nem gondol a jövőre, arra, hogy mi jön majd utána. Csak az anyagiak függvénye, hogy meddig maradnak. Ha rajta állna, - ahogy azt elmondta nekem -, 150 küzdelemre is maradna, sőt, ameddig csak lehet. A jelenleg kitűzött 100 küzdelem „csak” egy minimális cél, amit mindenképp el szeretne érni, és amit tudta szerint még soha, egy külföldi se ért el előtte.

Sokan azt hinnék, hogy a versenyzés befejezése után természetes lenne egy termet nyitni és edzőként tevékenykedni. Még K mester is azt javasolta egykor a lánynak, hogy ne harcoljon sokat, csak nyerjen valami övet, vonuljon vissza és váljon edzővé. De a lányt ez sem akkor, se ma nem érdekelte igazán. Bár tanított már Amerikában a Thaiföldre való költözés előtt és élvezte is, de mégsem ezt képzeli el saját jövőjeként. Annyit tud, hogy - amennyiben az anyagiak lehetővé teszik azt - a hazaköltözés után is meg fogja látogatni Thaiföldöt és küzdeni fog, amíg csak a teste és szíve bírja.

Hogy némi elképzelésetek legyen a kemény munkáról, amit Sylvie befektet és képet kaphassatok mindarról az áldozatról, amit férjével meghoznak a lány álmainak érdekében, álljon itt az alábbiakban Sylvie egy napjának pontos leírása:

7:00: 6 km futás
8:45 - 9:15: érkezés Petchrungruang-ba. 10 perc árnyékolás, 5 négyperces menet a zsákon, amíg Kru Nu nem hívja be a ringbe
9:15 - 9:30: 3-4 menet a fókuszpárnákon (3-4 perces menetek)
9:30 - 10:30: 100 rúgás Kru Nu felügyeletével, 100 teep (egyenes toló-rúgás), 300 térdes, egy további játékosabb menet a térdekkel, amit Sakmongkol tanított neki). Az 5 menet befejezése után 10 perc árnyékolás és 250-500 árnyék blokkolás. Clinch húzódzkodások, sima húzódzkodások, guggolások, 150-200 felülés

11:00 - 11:45: reggeli készítése/elfogyasztása, némi Internetezés (emailek, stb)
11:45 - 14:30: szundítás
14:30 - felkelés és felkészülés a WKO-ra
15:00 - 15:30: érkezés a WKO-ba. 10 perc árnyékolás, némi zsákozás (ha nem hívják azonnal a fókuszpárnákhoz), néha egy kis clinch vagy sparringolás
15:30 - 16:00: Öt 3 perces menet a fókuszpárnákon
16:00 - 16:15: 150-200 felülés, 200 térdes a zsákon, egy menet játékosabb menet térdesekkel.

16:15: Indulás Petchrungruang-ba
16:45 - 17:15: Öt 4 perces menet a zsákon
17:15 - 17:30: sparring

17:30 - 18:00: clinch különböző Thai fiúkkal
18:00 - 18:30: az 5 menet zsákozás befejezése, 10 perc árnyékolás és 250-500 árnyék blokkolás, 150 felülés, guggolás, clinch húzódzkodás, sima húzódzkodás.
(ha sparring van, akkor ez az egész további 30-45 perccel későbbre csúszik)

19:00: hazaérkezés, majd egy 7 km-es futás.
19:45 - 21:00: vásárlás a vacsorához, főzés, vacsorázás.
21:00 - 23:00: Lehiggadás. Üzenetek ellenőrzése, blogolás, filmnézés Kevinnel, némi teázás.
23:00 - 00:00: Elalvás.

A legtöbb teremben, ahol Sylvie edz, szinte alig vagy soha sincsenek nők. Ha vannak is, általában nagyon eltérőek a fizikai paramétereik és más a tapasztalati szintjük. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy nem tud velük dolgozni, de nagyon limitálja a lehetőségeket. Ezért Sylvie leginkább fiúkkal edz, akik az edzőtermek fő „közönségét” képezik.

Sylvie szerencsére nem látogat túl gyakran orvosokat vagy patikákat, de a meccseken szerzett tapasztalatai az ott felügyelő orvosokkal kifejezetten jók. Egyszer egy meccs után elment egy kórházba, mert némi öltést igényelt egy sérülése, de erre is csak azért volt szükség, mivel kiderült, hogy a meccsen jelenlévő „orvos” valójában nem orvos volt. A legrosszabb, ami történt vele, az egy orrtörés volt, de semmi komolyabb, ijesztőbb „kalandban” nem volt része.

Végezetül a fejsérülésekről is megkérdeztem Sylvie-t - az oldalon is foglalkoztunk már a témával, manapság - okkal - az MMA, NFL és egyéb sportok kapcsán is igen csak a figyelem középpontjában van, így logikusnak tűnt előhozakodni vele. A téma kapcsán ez volt a lány válasza:

„Minden sport kockázattal jár. Beülni egy autóba, repülőre szállni, biciklizni mind veszélyes lehet. Fogvédőt viselek és az agyrázkódások is inkább edzésen történtek, nem a meccseken. A kockázatos tényezőkre, a jelekre figyelni, hogy a sérülések esetén gondoskodni tudj magadról, egy sokkal jobb, ésszerűbb hozzáállás, mint elzárkózni azoktól a dolgoktól, melyek örömet okoznak neked, csak azért, mert attól félsz, hogy mi történhet. Azt hiszem sokkal rombolóbb hatással lenne a szellememre, a lelkemre és a szívemre, ha abba kéne hagynom az előtt, hogy készen állnék rá, mint hogy addig csináljam, ameddig csak bírom.”

Sylvie blogját a http://8limbs.us/ oldalon találjátok, ahol mérlegét, blogját, küzdelmeit mind szemügyre vehetitek, és további hivatkozásokat találhattok Youtube csatornájára, Facebook oldalára.

Répa Ádám, (C) 2014 a totaldamage.hu számára

Dana White ma reggeli, Twitteren tett bejelentése alapján Hector Lombard megsérült edzés közben, ezért a makaói UFC gálára Dong Hyun Kim új ellenfelet kapott Tyron Woodley személyében. Amint az látható, Kim úgy tűnik nem ijedt meg a kihívástól.

Elöljáróban szeretnék annyit leszögezni, hogy a GLORY 17 gála egy majd' minden tekintetben lenyűgöző termék volt a végeredmény tekintetében. Kétség sem férhet hozzá, hogy ma a kickbox elitjét, krémjét a GLORY képviseli, mind harcosai, mind a produkció minőségének tekintetében.

Hol is kezdjük hát?

A main event Cro Cop volt Jarrell Miller ellen... Vegyük úgy, hogy az elöljáró részhez tartozik ez is, mert hát valakinek ki kell mondania: Mirko egyszerűen nem megfelelő szintű "anyag" többé ahhoz, hogy ő legyen az est fénypontja. Technikája mára arra a szintre került, hogy gyakorlatilag üt egy bal egyeneset, majd egy ronda clinch-be kapaszkodik, próbálja fogni ellenfelét és ütni. A GLORY szabályai szerint ez nincs teljesen rendjén, de valahogy a bírók engedik Cro Copnak, hogy csinálja. Ki tudja miért?

Gabriel Varga külön szekciót érdemel - arzenálja egyszerűen bámulatos. A színlelt támadások, felemelt térdek, - hogy közel kerüljön -, majd nagyszerű kombinációk bevitele közelről nem kicsit nyerték el tetszésemet! Pörgő visszakezesek, ugró térdesek (nem úgy, mint a Stoica fiú - ld. később), fejrúgások minden egyes küzdelemben. A pehelysúlyú torna nyertese abban is nagyon egyedi, hogy rajta kívül nagyon kevés harcos van, akinek hozzá hasonlóan remek, kreatív ötletei vannak, melyekhez a szükséges kardió is párosul, ami lehetővé teszi, hogy a legutolsó menet legvégéig próbálgasson dolgokat, kísérletezzen. A Shane Oblonsky ellen használt, hátrafele menetben bal belső combosból jobb horogba átmenet külön tetszett (Mighty Mouse is ezt használta többek között Bagautinov ellen).


Andy Ristie visszatért! Méghozzá hogy! Davit Kiria elleni veresége után most 30 másodperc alatt visszaállt a nyerő szériára. Ky Hollenbeck sem tudott igazán felkészülni arra a rendkívül furcsa mozgásra és technikára, mely Ristie-t egy nagyon egyedi problémává teszi bármely ellefél számára. Bizonyos pillanataiban a klasszikus holland iskolát idézi, azon belül is konkrétan Lucian Carbin-ra emlékeztet. Kapott egy belső combost, rúgott egy nagy levegőt, mely előnytelen helyzetbe hozta, de innen is megoldotta!


Artem Levinről könyvet lehetne írni. Nem viccelek. A Last Man Standing gálán mutatott teljesítménye egyszerűen tiszteletre méltó. Elsőként a tornán Alex Pereira-val találkozott, aki hatalmas ütéseiről ismert. Levin azonban erősségeiben nullifikálta Po Atan-t, támadásainak elébe ment és nem engedte kibontakozni. Egyszerűen látszott, hogy nincsenek egy szinten. A kombinációkat például úgy előzte meg, hogy egy-egy ütés elől elhajolva bevitte sajátját, közel lépett, majd mielőtt Pereira ellentámadott volna testre mért térdessel megelőzte. Levin számtalanszor elsütötte ugyanezt, ugyanígy a meccs alatt, de Pereirának egyszerűen nem volt rá válasza.

Ezek után jött Verlinden, aki ugyan magasabb és végtagjaival messzebb ér el, Levin csak az első menetben tűnt úgy ellene, hogy kényelmetlenül érzi magát. Aztán magához tért és jöttek a kombinációk, ellentámadások és kemény térdesek.


Levin egyik nagyszerű technikája az ellenfél vezető kezének "helyén tartása", majd a fedezék mögötti horog bevitele. Ez után a fedezékbe kapaszkodva olyan távolságra húzza magát, ahonnan már eleresztheti csúnya térdeseit.

Ugráljunk egy kicsit visszább az időben! Verlinden ugyanis még Levin előtt találkozott öreg barátunkkal, Melvin Manhoef-val. Manhoef mindig izgalmas, mindig rombolni jön, mindig nagyon szeretik, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az utóbbi 5 évben nem nyert és 2013 óra meccse sem volt. Ehhez képest meglepően jól teljesített. Nagyon tetszett, ahogy gyomron vágta Verlinden-t a fedezék alatt, miközben az a kötelek mentén a másik irányba kezdett el körívben kifelé igyekezni.

Bár a meccs pontokon elúszott, Manhoef 38 évesen is nagyon jó. Egy év kihagyás után és 5 év komoly győzelem nélkül is meg tudott szorongatni egy elit harcost annyira, hogy az csak egy pontozásos győzelmet tudjon kiszenvedni ellene. Az igazság az, hogy bár Melvinre gyakran kezdték mondogatni, hogy gyanús az álla, a K1-es és egyéb, nehézsúlyban vállalt meccsek nem középsúlyú testre lettek kitalálva. Ha ott talál valami, akkor süllyedés is van... Manhoef nem tudta a meccs során "levágni" a ringet, amikor meg igen, nem tudott semmi igazán jót bevinni, mielőtt Verlinden megint megszökött volna.

A Joe Schilling vs Simon Marcus meccs egy újabb, igazi háborús felállás volt. A veretlen Marcus nagy kérdőjellel érkezett a feje fölött, ugyanis a clinch nem engedélyezett a GLORY szabályai szerint, ami pedig fő erőssége. Mi maradt hát nélküle Marcus számára? Elég sok! Egy jobb egyenessen leküldte Schillinget, aki azonban nem hagyta annyiban a dolgot: összeszedte magát, ütőtávolságon kívülről elkezdett komolyabban dolgozni és szórta az egyenes és körkörös rúgásokat. A végén extra menetre volt szükség, ahol Marcus a korábbi fogvédő-kiköpködés okozta pontveszteség miatt kénytelen volt túlzottan is menetelni előre. Ez lett a veszte. Belépésekor egy csúnya jobb horog fogadta, ami végül is mindent eldöntött. A lendület, mellyel belelépett az elengedett horogba, megtette a hatását.


Igazából nincs jó válasz arra, mit kellett volna csinálnia Marcus-nak. Ponthátrányban volt és másodpercei voltak csak arra, hogy megváltoztassa a meccs kimenetelét. Nem sikerült. Mindettől eltekintve Simon Marcus egy komoly tényező, akivel számolni kell a jövőben.

Miután Wayne Barret szinte lelőtte Bogdan Stoica-t (majdnem úgy valahogy, ahogy Fedor anno Arlovski-t), másodszor is találkoztak Schilling-vel.

Wayne Barret első találkozásukkor nyert a pontozó lapokon, most azonban megosztottan ugyan, de Schilling vitte a meccset. Egy éjszaka alatt bosszút állt Marcuson, aki ellen már kétszer is veszített pályafutása során és Barret-en is.

Stoicáról röviden - sokan azt hiszik, hogy ugró térdes közben legyőzhetetlenek, pedig ez pont olyan, mint egy lábon állni. Vagy rosszabb. Gondoljunk bele: nem tudsz elmozogni, sem irányt váltani. A legtöbb ellenfél fedezékbe húzódik, de ha nem, akkor komoly baj lehet egy elengedett ellentámadásból, legyen az bármi.

Szóval, nem volt ez azért annyira rossz éjszaka Joe Schilling számára. Amíg nem találkozott össze a fináléban Artem Levin-vel...

Ez is egy újrázás volt, mert korábban már találkoztak. Akkor Schillingnek sikerült kétszer leküldenie Levin-t, ezért pedig a pontozó lapokon nyert, de Levin azért tanult a történtekből és az elejétől a végéig uralta a meccset.

Rövid jobb belső combosok, test támadások záporoztak, majd egy óvatlan pillanatban egy hátrafelé lépésben elengedett jobb horogból átfordulva Levin egy bal visszakezessel leküldte Schillinget. Innentől végképp elbillent a mérleg Levin irányába.

Artem Levin a legjobbak között is az egyik legjobb, súlycsoporttól és korszaktól függetlenül. Technikai arzenálja és stílusa bárkinek gondot okozott volna, bárhol és bármikor. A GLORY-nak pedig csak a legjobbakat lehet kívánni. Gáláról gálára látható, érezhető a fejlődés. Összességében egy minőségi, izgalmas terméket kaptunk és csak jókat mondhatunk a GLORY 17-ről, annak ellenére, hogy jelen sorok írója nem éppen nagy rajongója a torna-formátumnak.

Rico Verhoeven egyértelmű pontozással legyőzte Ghiță-t, Valtellini pedig egy szintén elképesztő meccs keretében elvette a váltósúlyú övet Marc De Bonte-tól. Ezzel három öv is gazdájára talált, egyetlen este!

Izgalommal várjuk a következőt show-t!

Hétvégén rendezték Los Angelesben a GLORY első PPV gáláját, mely közel 6 órásra sikeredett. A maratoni program azonban igencsak látványos és szórakoztató bunyókat hozott, a pehelysúlyú és középsúlyú torna mellett pár super fightot tartogatott a card. Itt nézhetitek vissza a főbb videókat, az gála mérkőzéseinek eredményeit pedig itt olvashatjátok vissza. 

Közel 11 évnyi távollét után tért vissza Josh Barnett az UFC-be tavaly augusztusban, és rögvest egy Frank Mir elleni győzelemmel indított. Következő mérkőzésén azonban már nem volt ilyen szerencséje, ugyanis Travis Browne ellen hasonló cipőbe lépett, mint Gonzaga, és végül Browne altató könyökösei megtették hatásukat. Mindez tavaly decemberben történt, azóta pedig Josh-ról jóformán alig lehetett hallani, a napokban azonban jelezte a jövőjével kapcsolatos terveit.

Barnett vs Browne

Pontosabban nem ő, hanem a menedzsmentje, aki szerint Barnett nagyon szeretne legközelebb a korábbi bajnok, Junior dos Santos ellen mérkőzni. Szerintük ugyanis ez a legrövidebb út a bajnoki címhez, mert egy JDS elleni győzelem komoly pozícióba mozdíthatná Josh-t. Ráadásul ennek a meccsnek előbb vagy utóbb amúgy is meg kellene történnie, így felesleges várakoztatni a rajongókat, jobb lenne minél hamarabb túlesni a dolgon. Barnett-nek igyekeznie kell, mert 36 évesen már nem sok esélye lesz a csúcsra jutni, ráadásul az sem biztos, hogy egy „Cigano” elleni győzelem aranyat érne a számára, elvégre szépen jönnek felfelé az újabb kihívók, így lesz kiből válogatni Cain ellen.

H.Ákos

Nemrégiben felröppent a hír, hogy a wmma egykori arca Gina Carano hollywoodi kitérője után újra beugrik bunyózni. Ha lúd, hát legyen kövér, meglepő módon érdeklődésének középpontjában egy Ronda Rousey elleni meccs áll. Hogy mi igaz a hírből, azt nem tudni biztosan, de mind Dana White mind Gina Carano több ízben tett már félreérthetetlen megjegyzést a visszatérésre vonatkozóan. Carano a Cyborg elleni 2009-es veresége óta nem meccselt, igy kétlem, hogy egyből megkapná a UFC jelenlegi bajnokát. Rousey azonban annál elfoglaltabb, jövő szombaton a UFC 175 Machida vs Weidman gálán újabb címvédésre készül.

Edzőtábora elég ütősre sikeredett, a napokban láthattatok már egy kis ízelítőt judo-nogi tréningjéből. Ellenfele wmma veterán Alexis Davis (16-5-0) lesz, aki legutóbbi 5 meccséről győzelemmel távozott. A magam részéről minden alkalommal izgatottan várom Rousey meccseit, hogy lesz e aki igazán meg szorongatja őt. Meglátásom szerint kondicionálisan és technikailag is a súlycsoportjának mezőnye felett áll, bár Cyborg szerint Ronda "paperchamp", mérlege nem tükrözi a kvalitásait. Ti mit gondoltok?

Az USA a 95. percben kapott góllal ikszelt Portugália ellen a foci VB-n.

Anderson Silva súlyos lábtörését követően rehabilitációjának derekán zöld lámpát kapott a dokiktól a sparring edzésekre. Ezen felbuzdulva jött az alábbi videó, melyen Silva könnyedén mozogva és táncolva jelzi, hogy hamarosan visszatér, valamint méltatja a Nogueira családot/csapatot. Silva továbbra sem rúghat és guggolhat, de elkötelezettsége a visszatérés kapcsán nem kérdéses. Kell ez? Tényleg kell?

Az már eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Tisza partján komolyan veszik a küzdősportokat. Szinte minden szabályrendszerben van egy-egy kimagasló versenyzője a városnak. A jelenlegi korosztályok mögött azonban már ott dübörög a „fiatalság” is, akik szintén szorgosan gyűjtögetik az érmeket.

A Global Grappling kecskeméti fordulójában képviseltette magát a Szegedi Küzdősport Klub és a Sárközi MMA Team fiataljai, Laczkó Balázs vezetésével, aki a grappling edzéseket irányítja Szegeden. Balázs nagy figyelmet fordít arra, hogy a technikákat helyesen sajátítsák el a srácok, és a begyakorlásra is a szükséges időt fordítják, hogy a versenyeket is magabiztosan alkalmazzák a tanítványok, akik között már most sok tehetség feltűnik. A klub színeiben Gombos Imola, Godó László I. helyen zártak No Gi kategóriában, míg Sima Marcell egy ezüst éremmel térhetett haza, Gombos Kolen pedig Gi-ben állhatott fel a dobó legtetejére. A juniorok mellett veterán kategóriában dobogóra állhatott szintén a klub színeiben Deák András és Dr. Kovács László is.

A fiatalok eredményeiről és hozzáállásáról Sárközi Robi is elégedetten nyilatkozott, aki a grapplinget az MMA egyik előszobájának tekinti, hisz a sportág egyik gerincét adja a földharc. Persze, nem törvényszerű, hogy minden grapplinges (jó) ketrecharcos lesz. Robi kiemelte még, hogy nagyon odafigyelnek rá, hogy fiataljaikat folyamatosan és fejlődésükhöz mérten versenyeztessék, és aki végig járja a ranglétrát, az a 20 évei elejére –számtalan amatőr meccs után - juthat el az első profi MMA mérkőzésig, ahol már aztán kellő tudással és tapasztalattal méretetheti meg magát.

Polgár Ádám visszatér

A babérokon sokáig nem ülnek majd a srácok, fél szemmel már Bukarestre figyelnek, ahol majd Robi vezetése mellett szállnak harcba június 29-én egy FILA által rendezett Grappling és MMA Európa bajnokságon. Hazánkat a visszatérő Polgár Ádám, Galbács Máté, Csernicsek László és Péter Norbert képviseli majd a jelen állás szerint. A nevek olvasva bizakodva várhatjuk a szép eredményeket.  

Sonnen vs Shogun

Bár Chael P. Sonnen szögre akasztotta MMA-kesztyűit, immár fogadni is lehet arra az USA-ban, hogy mikor-ki ellen tér vissza az UFC-ben zsíros csekkel a zsebében. Erre akár még 1-2 évet várhatunk, de az már most biztos, hogy Sonnen augusztus 4-én a Metamoris 4 programjában NO-GI jiu jitsu meccsen méreti meg magát Andre Galvao ellen (NASC engedély nem kell itt a guruláshoz). Chael a maga dekoratív birkózó hátterével eleinte sokat szenvedett jitsus ellenfelek ellen a ketrecben, az elmúlt években azonban sokat fejlődött, melyet Stann vagy Shogun ellen láthattunk elsősorban. A fejlődés első sorban Vinny Magalhes-nek köszönhető, aki maga is mérkőzik majd a Metamoris 4-en. 

Andre Galvao

De visszatérve, Andre Galvao a BJJ egyik legnagyobb csillaga, kétszeres jiu jitsu világbajnok és ADCC bajnok, az MMA 5-2 rekordos kiruccanása utána 2010-től csak a BJJ-re koncentrál. Metamoris bemutatkozásnak erős ellenfélnek tűnik Sonnen számára, de természetesen a brazil-Sonnen PPV-hype itt is élni fog a felvezetőben, amit okosan kezelve igazán jó gálát hozhatnak össze, folytatva a Metamoris sorozat sikerét. További érdekesség, hogy Josh Barnett is megméreti magát Dean Lister ellen.

A hét egyik legnagyobb meglepetés híre volt, hogy Bjorn Rebneyt menesztették a Bellator MMA vezetői pozíciójából, helyére pedig a korábbi Strikeforce CEO Scott Coker került. A színfalak mögött állítólag már régóta készültek a VIACOM háza táján erre a lépésre, Rebney pedig menekülő útvonalakt készített elő. A személyi változás mellett a szervezet életében is nyomon követhető lesz a váltás, ugyanis az eddigi tornarendszert is elhagyják, így a "hagyományos" kihívói pozícióért nagy nevek körbeverése és meccseladhatóság alapon mennek majd a srácok. A maga nemében "demokratikus" piramis rendszer még jól eladható volt eleinte, de maga Rebney köpte arcon pár húzásával ezt a folyamatot, mikor a Bellator MMA kinőtte már régi határait és a PPV-törekvések ellent mondtak ennek a rendszerrel.

Mindez azt is jelenti, hogy Végh Pumukli Attilát legközelebb már nem félnehézsúlyú tornán látjuk, ahová már meghívást is kapott, de várható kézműtétje miatt ezt nem vállalhatta. Hogy ki ellen tér vissza? Newton és Rampage valószínűleg továbbra is egymás ellen mennek, bár Rampage a visszavonulásról kezdett beszélni Rebney távozását követően. De a lehetőségek tárháza megnyílt, főleg, hogy 6 meccsre szóló szerződése van Pumuklinak. És ha Scott Coker jött a képbe, akkor ne feledjük, hogy csúsztatta át a Strikeforcet a ZUFFA számára pár éve, ne lepődjön senki meg, ha ez következik a Bellator MMA-val is hamarosan, nem érdeke a ZUFFA-nak a PPV piacot feldarabolni. Ebben bízik Pumukli is:

Őszintén szólva örülök a vezetői váltásnak, remélem, az UFC megveszi a Bellator MMA-t is mihamarabb! Rendbe jövök és újra mehetek harcolni, mert már kezdek nagyon kiéhezni a küzdelemre! Meglátjuk, hogy ezzel kapcsolatban mit hoz az új elnök számomra, remélem, jobb lehetőségek lesznek, izgatottan várom!