Totaldamage

Bevezető

Bár az oldal fő profilja az MMA és a kickbox, néha teszünk egy-egy kitérőt és olyan stílusokról, emberekről, eseményekről is hírt adunk, melyek kapcsolódnak valamilyen szinten a fő „csapásvonalhoz”. A Muay Thai abszolút ilyen, hiszen esszenciális, az MMA-ban használatos álló-harc technikák tulajdonképpeni alapja. A stílusról rengeteget olvashattok - kialakulása, terminológiája, meccsek mind-mind megtalálhatóak az Interneten. Jelen cikkben sokkal inkább egy érdekességre hívnánk fel a figyelmeteket egy nem mindennapi hölgy személyében. Lehetséges, hogy megszáll valakit egy szellem? Nos, nagyon úgy tűnik, hogy igen és Sylvie von Duuglas-Ittu-t a Muay Thai szelleme teljesen a hatalmába kerítette!

A film varázsa

De hol is kezdődik Sylvie története? A fiatal lány középiskola után New Yorkba költözött, hogy főiskolára menjen. Lediplomázott és itt találkozott későbbi férjével is, akivel minden létező kung fu filmet megnéztek, míg egy nap Sylvie kijelentette, hogy betelt velük, többet egyszerűen nem akar látni. A férj azonban erősködött: csak még egyet nézzenek meg. Ez a Tony Jaa-val készült Ong Bak volt, ami a 45 kg-os lányt teljesen lenyűgözte. A mozdulatok szépsége elvarázsolta. Akkor és ott beleszeretett a Muay Thai-ba. Nemsokra rá edzeni is kezdett Kumron Vaitayanon (K mester) irányítása alatt, aki Patersonban, New Jersey-ben tanít egy elég jól felszerelt pincében.

Önvizsgálat és önkifejezés

Az edzések filmezése egyfajta gyakorlat lett Sylvie számára, hogy nyomon követhesse fejlődését, könnyebben lássa meg hibáit, hiányosságait. Egyébként is, a 90 perces órákban annyi információt, olyan finom részleteket talált, hogy lehetetlennek érezte azt ott mind megjegyezni és feldolgozni. És volt még valami: a lány úgy érezte, hogy ritka és értékes dolog egy ilyen emberrel edzeni, és a videók, a Youtube csatorna egy őszinte kísérletté lettek, hogy megőrizzék mestere örökségét és terjesszék a technikát.

Ahogy Sylvie belevetette magát a ringek és küzdelmek világába, a Youtube videók központibb részévé kezdett válni. Videó-naplókat kezdett rögzíteni és közzétenni, hogy szóban mesélje el tapasztalatait. K mester 2009 telén szívműtéten esett át, és mind neki, mind Sylvie-nek el kellett gondolkodnia közös munkájuk időbeli korlátjain. A mester felgyógyult, de a legsötétebb órák egyik pillanatában úgy gondolta, lehetséges, hogy többé nem lesz képes majd tanítani. Sylvie és férje ekkor döntöttek úgy, hogy el kell menniük Thaiföldre. Úgy érezték, tartoznak ennyivel a mesternek is, hogy egy jó alapot szerezzenek, melybe az ő Ph.D-szintű technikáját be lehet majd oltani.

A Thaiföld - New York tengely

Thaiföld egy új világot nyitott meg a lány előtt, ahol teljes idejét az edzéseknek szentelhette. Körülbelül 100 méterre lakott a teremtől, nem pedig 60 mérföldnyire, mint New York-ban. De a küzdelmek gyakorisága és a felhajtás hiánya is felszabadítóan és inspirálóan hatottak rá. Rövidesen visszatértek New York-ba, ahol Sylvie Kru Nat Fuz felügyelete mellett folytatta az edzést. Teljesen más volt egy női edzővel dolgozni és nagyon jól kiegészítette azt a munkát, melyet K mesterrel továbbra is folytatott. A lány rendkívüli módon örült a lehetőségeknek, hogy Amerikában is harcolhat.

Sylvie és férje egy évet terveztek maradni Amerikában, majd egy hosszabb időre vissza akartak menni Thaiföldre. A komoly diákhitelek miatt nagyon nehéz volt félretenni a külföldre költözéshez szükséges összeget. Továbbra is annyit edzett és harcolt Amerikában, amennyit csak tudott és szerencséjére sorsa sok jó emberrel hozta össze, akik edzéseket, sparring partnereket ajánlottak, támogatták és inspirálták.

Kaensak

Hat meccs után a kapcsolat Kru Nat-val megszakadt, Sylvie pedig Kaensak Sor. Ploenjit-vel kezdett edzeni, akit K mester mutatott be neki. Kaensak egy legenda, akit Thaiföldön kétszer egymás után az év harcosának választottak, ami azon túl, hogy hatalmas megtiszteltetés, óriási eredmény is.

K mester nagyon boldog volt a hírek hallatán és Sylvie lelkére kötötte, hogy nagyon figyeljen arra, amit majd mutatnak neki. Sylvie természetesen rengeteget tanult Kaensak-tól. Legfőképp egyfajta játékot vagy játékosságot, hogy merjen megpróbálni, kipróbálni dolgokat. Kaensak gyakran az eszméletvesztés határáig, 15-40 percet is sparringolt egyhuzamban a 45kg-os lánnyal. Őt Sylvie K mester teljes ellentétjeként ismerte meg - nem kifejezetten részlet-orientált, de nem is a technikán van a fő fókusza, melyet leginkább, mint az ellenfél kezelésének egy módját tanítja. Mindig azt hangsúlyozta, hogy nyugodtnak, lazának kell lenned, hogy azokat végre tudd hajtani.

K mesterrel ellentétben, aki a meccsek után mindig elmagyarázta, hogy mit csinált rosszul, min kell dolgoznia és hogyan javítsa ki hibáit, Kaensak felfogása szerint a győzelem vagy vereség nem számít, és nem szabad elbátortalanodni, mert a küzdelem egy tanulási folyamat.

Az álom éve

Sylvie és férje végül sikeresen félretettek annyi pénzt, hogy egy évre Thaiföldre költözhessenek, ahol a lány teljesen az edzéseknek és a meccseknek élhet. Mikor megtudta, Kaensak arca felderült. Míg ő azt javasolta, hogy harcoljon sokat és szerezzen tapasztalatot, K mester nem akarta, hogy menjen. Sylvie-ben is egymásnak ellentmondó érzelmek és gondolatok kavarogtak, amikor a kalandra gondolt. Hihetetlenül izgatott volt a gondolattól, hogy tapasztalatot gyűjthet, fejlődhet és az általa hőn szeretett Muay Thai művészetének szentelheti magát. Bár nem akarta otthagyni K mestert, aki az idők során szinte családtaggá vált, de a hiánya okozta fájdalom, kisebb, mint az a fájdalom, amit akkor érezne, ha nem válhatna azzá a harcossá, amit mind maga, mind pedig mestere lehetségesnek gondoltak.

Sylvie eredetileg 10 harcot tervezett, de talán 5-nél járt, mikor a lécet kissé magasabbra tette… 50-re. Egy éve éltek Thaiföldön, mikor az 50. meccshez közelítve realizálódott benne, hogy célja, mely eleinte szinte lehetetlennek tűnt számára, nem csak elérhető, de azt meg is lehet haladni. Csak azért mert eleve egy ilyen számra gondolni, mert egy kanadai nő, Sylvie Charbonneau kapcsán tudta, hogy igenis lehetséges ezt elérni.

Charbonneau ugyanolyan súlyban versenyzett és ugyanabban a teremben edzett 5 évet, mint Sylvie és akkoriban vívta 50., utolsó meccsét. Eredményei nem csak, hogy egy magot hintettek el a fiatal amerikai lány fejében, de bizonyítékként is szolgáltak számára, hogy lehetséges elérnie, amit szeretne. A termet is azért választotta, mikor Thaiföldre került, mert úgy gondolta, ha Charbonneau-t edzették ott, akkor vele is foglalkoznak majd és lesznek hozzá hasonló súlyú nők is, akikkel megküzdhet. Mit tehetsz hát, ha a kitűzött célt elérni látszol? Állíts fel újat! Így lett a mágikus 50-ből 100.

Kontextus

A thai-ok igen gyakran küzdenek, így elég sok nővel volt már Sylvie-nek is dolga, aki még nála is többször küzd. Az egyik alkalommal láttak egy lányt harcolni, aki azon a héten zsinórban a negyedik meccsét nyomta le. Amit gyakran nem értenek Nyugaton, az az, hogy Thaiföldön a Muay Thai munka. Munka abban az értelemben, ahogy valaha Amerikában a cowboy is egy munka, egy foglalkozás volt a sok közül. Az érdekesség vagy különlegesség Sylvie választotta útjában, hogy bizonyos értelemben alávetette magát azoknak a tényezőknek, melyek a Muay Thai-t képezik és meghatározzák. A gyakori, nagyszámú küzdelmek, az ezekből származó tapasztalások valósága nagyon messze vannak a magazinok csillogó világától. Ha nem tapasztalod meg, nem tudod, miről van szó.

Ha viszont aláveted magad egy ilyen rendszernek, mely ennyire erősen kötődik egy kultúrához, egy művészethez, az átalakulás elkerülhetetlen. Van valami a Muay Thai-ban, a nyelvében, az emberekben, az esztétikumában, a rajongóiban, ami nagyon mélyen szól a lányhoz.
 
A vég nélküli, fájdalmas edzések, félelmek és csalódások keltette mentális akadályok, a testek, végtagok, akaratok hétről-hétre való egymásnak ütközése és az egész körfolyamatként való ismétlődése egyfajta intenzitás-mintákat hoznak létre a testben és a lélekben, melyek olyan átalakuláshoz vezetnek, ami nem jöhetne létre másként.

Pár éve K mester pincéjében a Muay Thai megszólította Sylvie-t és azt mondta neki, váljon Muay Thai-já. Ő pedig csak ezt az utat ismeri: mindent alávetve, teljes erőbedobással, mindent egy lapra téve fel. Valami olyat csinál, amit a kultúrájából, ahonnan érkezett, még senki, ráadásul nőként teszi ezt. Hihetetlen mélységekig ás le magában. Testét és egóját naponta verik le, de mindig erősebbre formálja magát fizikálisan és mentálisan is.

A Muay Thai-t választotta, hogy az a lehető legintenzívebb módon formálja, anélkül, hogy bármiféle beleszólása lenne a végeredménybe. A szépségét is kockáztatja, hiszen nem tudja mit fog tenni 100 harc vele, de kész felfedezni azt és ráhagyatkozni az egészre. Gyakran küzd nagyobb, tapasztaltabb nőkkel, de meg kell érteni, hogy amit tesz, sokkal inkább valami olyasmiről szól, mint az Északi Sark átúszása vagy a Szaharán történő átfutás és nem egy öv megnyeréséről.
Szellem és átalakulás

Sylvie most a 80. küzdelménél jár, mérlege 43-25-3, melyből 29-et kiütéssel nyert. Termete, súlya miatt általában mindig nehezebb ellenfelekkel küzd. Áprilisban ünnepelték Thaiföldre költözésük második évfordulóját és Sylvie 62. küzdelmét (2014-ben ez volt a 34. meccse). Férje meglátása szerint pedig sokkal többről van szó, mint arról, hogy Sylvie a lehető legjobb harcossá szeretne válni.

Szerinte az egész egy nagyon személyes, nagyon nehéz „projekt”, melyben felesége önmaga mélységeibe nyúl egy már-már alkímiai folyamatban: extrém hőmérsékletekre hevíti önmagát minden egyes ringbe-lépéssel, majd egy más harcosként, más emberként jön ki onnan. Az átalakulás pedig a havi gyakran két küzdelem miatt gyorsabb. Ugyanolyan tisztelettel és ámulattal figyeli őt, de látja, hogy még az eddigieknél is többről van szó: a lány megpróbál a Muay Thai-á válni. Mert a Muay Thai több mint technika, esztétika - egy bizonyos gyakorlat, egy rendszer, melynek van egy bizonyos formája Thaiföldön. A harcosok azért mennek Thaiföldre, hogy egy Thai-val küzdjenek vagy megtanuljanak thai-ként küzdeni, de a Muay Thai sokkal több ennél.

Jelenlegi tempója körülbelül azt jelenti, hogy Sylvie 10-11 naponta harcol valakivel. Ha minden igaz, 2015 Júliusára eléri a 100 küzdelmet. Addig szeretne maradni, ameddig csak lehet és amennyiben az anyagiak azt lehetővé tennék, akár 150 harcot is vállalna. Általában mindössze egy hónapot szokott kivenni, hogy a sebek, varratok begyógyuljanak. A meccsek után már másnap ismét az edzésen van és minden sérülésével együtt azon dolgozik, ami nem volt jó, amit elrontott a küzdelem során. A fájdalom és sérülések ellenére, melyek másokat egész biztosan megállítanának és pihenésre késztetnének, Sylvie csak megy előre. Pedig ha kivenne egy napot, senki se szólna semmit. Szinte naponta lehetne rá valamilyen oka, hogy pihenjen, és csak úgy dobálóznak körülötte a "túledzés" fogalmával. Nem értik, hogy ő valami sokkal magasabb célt tűzött ki, mely túl van minden övön, technikán.

Sylvie azonban szeretne elöljáró példaként is szolgálni más nőknek, akiket arra akar buzdítani, hogy merjenek sokat harcolni Thaiföldön. Annyit küzdeni, mint egy Thai - a Thai nők pedig nagyon gyakran meccseznek - komoly, kumulatív, majdnem hogy spirituális értékkel bír a Thai kultúrában, amit igazából nem nagyon lehet leírni vagy kifejteni. Ahogy Sylvie Charbonneau sok mindent lehetővé tett Duuglas-Ittu-nak, úgy ő is szeretne mások számára lehetőségeket teremteni, megindítani képzeletüket, rávenni őket, hogy merjenek nagyot gondolni. Sylvie hozzáállása is önzetlenségre, egy önmagán túlmutató célra, folyamatra utalnak:

„Nagy hiba volna azt gondolni, hogy ez az egész valami, amit 'én' csinálok vagy 'én' érek el. Egy még nagyobb hiba lenne, ha azt  gondolnátok, hogy van valami különleges bennem. Nincs. Nem akartam harcolni és nem is álmodtam ilyesmiről, amikor Muay Thai-t kezdtem tanulni. Csak annyit tettem, hogy az álmom minden egyes lépcsőfokánál tartottam magam az elhatározásomhoz, alárendeltem magam annak, amit szeretek és az pontosan előttem volt. Ez olyasvalami, amire bárki képes. Minderre eddig az edzőim, számtalan edzőterem-tulajdonos, a családom és a Youtube-on, Facebook-on, Instagram-on, Twitter-en és a weboldalamon érzelmi értelemben vett energiát adó emberek nagylelkű támogatása miatt voltam képes. Nem törhetünk magasra mások nélkül. Ha a személyes célom a 100 harc, egy még nagyobb álmom, hogy 10 év múlva blogokat olvasva már azt lássam, hogy számtalan más nő meghaladta ezt a számot.”

Küzdelem és áldozat

A rengeteg edzés,  a harcok közepette Sylvie még nem gondol a jövőre, arra, hogy mi jön majd utána. Csak az anyagiak függvénye, hogy meddig maradnak. Ha rajta állna, - ahogy azt elmondta nekem -, 150 küzdelemre is maradna, sőt, ameddig csak lehet. A jelenleg kitűzött 100 küzdelem „csak” egy minimális cél, amit mindenképp el szeretne érni, és amit tudta szerint még soha, egy külföldi se ért el előtte.

Sokan azt hinnék, hogy a versenyzés befejezése után természetes lenne egy termet nyitni és edzőként tevékenykedni. Még K mester is azt javasolta egykor a lánynak, hogy ne harcoljon sokat, csak nyerjen valami övet, vonuljon vissza és váljon edzővé. De a lányt ez sem akkor, se ma nem érdekelte igazán. Bár tanított már Amerikában a Thaiföldre való költözés előtt és élvezte is, de mégsem ezt képzeli el saját jövőjeként. Annyit tud, hogy - amennyiben az anyagiak lehetővé teszik azt - a hazaköltözés után is meg fogja látogatni Thaiföldöt és küzdeni fog, amíg csak a teste és szíve bírja.

Hogy némi elképzelésetek legyen a kemény munkáról, amit Sylvie befektet és képet kaphassatok mindarról az áldozatról, amit férjével meghoznak a lány álmainak érdekében, álljon itt az alábbiakban Sylvie egy napjának pontos leírása:

7:00: 6 km futás
8:45 - 9:15: érkezés Petchrungruang-ba. 10 perc árnyékolás, 5 négyperces menet a zsákon, amíg Kru Nu nem hívja be a ringbe
9:15 - 9:30: 3-4 menet a fókuszpárnákon (3-4 perces menetek)
9:30 - 10:30: 100 rúgás Kru Nu felügyeletével, 100 teep (egyenes toló-rúgás), 300 térdes, egy további játékosabb menet a térdekkel, amit Sakmongkol tanított neki). Az 5 menet befejezése után 10 perc árnyékolás és 250-500 árnyék blokkolás. Clinch húzódzkodások, sima húzódzkodások, guggolások, 150-200 felülés

11:00 - 11:45: reggeli készítése/elfogyasztása, némi Internetezés (emailek, stb)
11:45 - 14:30: szundítás
14:30 - felkelés és felkészülés a WKO-ra
15:00 - 15:30: érkezés a WKO-ba. 10 perc árnyékolás, némi zsákozás (ha nem hívják azonnal a fókuszpárnákhoz), néha egy kis clinch vagy sparringolás
15:30 - 16:00: Öt 3 perces menet a fókuszpárnákon
16:00 - 16:15: 150-200 felülés, 200 térdes a zsákon, egy menet játékosabb menet térdesekkel.

16:15: Indulás Petchrungruang-ba
16:45 - 17:15: Öt 4 perces menet a zsákon
17:15 - 17:30: sparring

17:30 - 18:00: clinch különböző Thai fiúkkal
18:00 - 18:30: az 5 menet zsákozás befejezése, 10 perc árnyékolás és 250-500 árnyék blokkolás, 150 felülés, guggolás, clinch húzódzkodás, sima húzódzkodás.
(ha sparring van, akkor ez az egész további 30-45 perccel későbbre csúszik)

19:00: hazaérkezés, majd egy 7 km-es futás.
19:45 - 21:00: vásárlás a vacsorához, főzés, vacsorázás.
21:00 - 23:00: Lehiggadás. Üzenetek ellenőrzése, blogolás, filmnézés Kevinnel, némi teázás.
23:00 - 00:00: Elalvás.

A legtöbb teremben, ahol Sylvie edz, szinte alig vagy soha sincsenek nők. Ha vannak is, általában nagyon eltérőek a fizikai paramétereik és más a tapasztalati szintjük. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy nem tud velük dolgozni, de nagyon limitálja a lehetőségeket. Ezért Sylvie leginkább fiúkkal edz, akik az edzőtermek fő „közönségét” képezik.

Sylvie szerencsére nem látogat túl gyakran orvosokat vagy patikákat, de a meccseken szerzett tapasztalatai az ott felügyelő orvosokkal kifejezetten jók. Egyszer egy meccs után elment egy kórházba, mert némi öltést igényelt egy sérülése, de erre is csak azért volt szükség, mivel kiderült, hogy a meccsen jelenlévő „orvos” valójában nem orvos volt. A legrosszabb, ami történt vele, az egy orrtörés volt, de semmi komolyabb, ijesztőbb „kalandban” nem volt része.

Végezetül a fejsérülésekről is megkérdeztem Sylvie-t - az oldalon is foglalkoztunk már a témával, manapság - okkal - az MMA, NFL és egyéb sportok kapcsán is igen csak a figyelem középpontjában van, így logikusnak tűnt előhozakodni vele. A téma kapcsán ez volt a lány válasza:

„Minden sport kockázattal jár. Beülni egy autóba, repülőre szállni, biciklizni mind veszélyes lehet. Fogvédőt viselek és az agyrázkódások is inkább edzésen történtek, nem a meccseken. A kockázatos tényezőkre, a jelekre figyelni, hogy a sérülések esetén gondoskodni tudj magadról, egy sokkal jobb, ésszerűbb hozzáállás, mint elzárkózni azoktól a dolgoktól, melyek örömet okoznak neked, csak azért, mert attól félsz, hogy mi történhet. Azt hiszem sokkal rombolóbb hatással lenne a szellememre, a lelkemre és a szívemre, ha abba kéne hagynom az előtt, hogy készen állnék rá, mint hogy addig csináljam, ameddig csak bírom.”

Sylvie blogját a http://8limbs.us/ oldalon találjátok, ahol mérlegét, blogját, küzdelmeit mind szemügyre vehetitek, és további hivatkozásokat találhattok Youtube csatornájára, Facebook oldalára.

Répa Ádám, (C) 2014 a totaldamage.hu számára