Totaldamage

Nem lesz könnyű dolga Soltész Lászlónak az október 17-én megrendezésre kerülő moszkvai Octagon FS gálán, a helyi csapat, a Fight Nights Team harcosával, az eddig veretlen, a Piranha becenévre hallgató Marif Pirajevvel ütközik majd.  A 22 éves, 175 cm magas, 77 kilogrammos orosz srác 2011-ben kezdte MMA-karrierjét, eddig 9 mérkőzést vívott, mérlege: 8 győzelem, egy döntetlen. A magyar MMA horizont egyik meghatározó, kiváló harcosa tehát keletre látogat egy veszélyes ellenfél ellen, Laci gondolatai a mérkőzés kapcsán: 

Soltész vs Penz 2011-ben

Sziasztok! Az Octagon FS elnöke keresett meg korábban egy meccsel kapcsolatban, de akkor nem tudtam vállalni, mert már elígérkeztem egy másik mérkőzésre. Később újra felkeresett, hogy október 17-re tudok-e vállalni egy mérkőzést, jeleztem, hogy igen és konkretizálódtak a feltételek mindkét részről. Ez lesz az első együttműködésem az OFS-el, remélem, minden gördülékenyen fog zajlani és jó formában tudok mutatni, amivel tudom hozni a meccset. A felkészülésem zajlik javában, céltudatosan az őszi szezonra készültem, anélkül hogy konkrét ellenfelem lett volna. Most hogy tudom, hogy Marif Pirajev ellen küzdhetek, még specifikusabban edzek, nincs sérülésem és még egy bő hónapom van a versenyig, nagyon bízok benne, hogy top formában leszek és győztesként térek majd haza!

Augusztus 30-án Tatabánya adott helyet a Mega Tech Kupa, harcművészeti gálának. Bevallom őszintén, nem tudtam, hogy Tatabányán ennyire komoly küzdősport élet van. A gálán 19 mérkőzés került terítékre muay-thai, thai boksz, K-1 és MMA szabályrendszerekben. A felvezetőben kiderült, hogy ez már szám szerint az ötödik gála volt, így nagy piros pont a szervezőknek, hogy egy ilyen eseményt sikerült már ötödjére megrendezniük.

A párosításokban helyet kaptak férfi és női mérkőzések is. Személy szerint majdnem lementem hídba, amikor az est első T.K.O –ját az egyik hölgyversenyző prezentálta a közönségnek. Apropó közönség, nekik is kijár a dicséret, hiszen hatalmas hangulatot varázsoltak a rendezvény elejétől a végéig. Én az egyik edzőtársam és barátomnak, Briski „Rocky” Gábornak mentem szurkolni, aki a hazaiak kiválóságával – a sok közül – András Péterrel csapott össze az országos profi K-1 bajnoki címért.

"Rocky" edzés közben

A meccs súlyát jelzi, hogy övék volt az utolsó összecsapás. Mielőtt rátérnék, a meccs részleteire röviden bemutatnám nektek Rockyt, de beszéljen inkább Ő!

„Sziasztok!

Briski Gábornak hívnak, röviden magamról és a mérkőzésről:

Nyolc éve foglalkozom shotokan karatéval, és 4 éve brazil jiu jitsuval. Velencén kezdtem karatézni, most Székesfehérváron edzem. Gábor József irányításával. Világ életemben ő edzett. Jelenleg a székesfehérvári Predator's Gymben folynak az edzések.

A verseny előtt 5 héttel kerestek meg a lehetőséggel, azonnal igent mondtunk. Minden nap voltak edzések. Láttam videókat is ellenfelemről, így speciálisan hasonló adottságú edzőpartnerekkel sparringoltam.

A szervezéssel maximálisan meg vagyok elégedve, nagyon színvonalas gála volt. Jól éreztem magam a ringben, vannak még hibák, amiket a jövőben javítani, csiszolni kell. Haladunk tovább előre!”

Rocky ellenfele jóval magasabb volt nála, és ezt ki is használta. Az első menetben Rocky egy megcsúszást követően földre került, ami miatt a bíró rászámolt. Szerintem ez teljesen felesleges volt, de ez volt az általa vezetett 19. meccs egyhuzamban az este folyamán. Egyébként ezért a teljesítményéért – a maratoni bíráskodásért neki is kijár a dicséret.

A második menetben Rocky kezdett felpörögni, azonban ellenfele tartotta a távolságot és több feltartó rúgását követték kemény ütéskombinációk. Hiába próbált meg mindent Rocky nem tudta elcsalni a távolságot és döntő fölényre szert tenni.

A harmadik menet is hasonló forgatókönyv szerint zajlott, Rocky ment előre András Peti, pedig hol kontrából, hol távolabbról támadva irányított. A velem érkező edzőtársakkal, barátokkal közösen izgultunk a profi magyar K-1 bajnoki övért, azonban ezt sajnos nem Rocky derekára csatolták. Minden résztvevőnek és szervezőnek kijár a gratuláció! Reméljük még sok ehhez hasonló estében lesz részünk.

Kicsiny csapatunk a meccs után, köszönjük Tatabánya!

Emlékszel még arra a sztorira, amikor Askren a Bellator MMA váltósúlyú bajnokaként hátat fordított Rebney-nek, majd készen állt arra, hogy az UFC-be szerződjön? „Funky” már fél lábbal a mennyben érezhette magát akkor, azonban Dana a nagy udvarlások közepette végül megszakította a tárgyalásokat, mondván, hogy Ben nem olyan nagy szám, mint amilyennek korábban hitte. Askren így kénytelen volt elfogadni az ázsiai One FC ajánlatát, noha ekkor is volt arról szó, hogy mégiscsak White kenyerét eszi majd, de ebből sem lett semmi. Mostanság pedig újra elővették az USA-ban ezt a témát, Ben viszont nem kér már ebből, egy nyilatkozatában például szépen elküldte gyufáért a kopaszt.

Askren azon a véleményen van, hogy Dana olyan, akár azok a srácok, akik a középiskolában a gyengébb társaikat szekálják. Szerinte Barao igenis hibát követett el a fogyasztásnál, ettől függetlenül nem kellett volna vele úgy bánni, mint a szeméttel. Ben úgy fogalmazott, hogy Dana-t a nap végén minden más érdekli, csupán a harcosok nem, valamint kettejük közül White volt az, aki hamarabb kezdte a személyeskedést. Askren az ázsiaiaknál is begyűjtött egy övet a vitrinbe, miután legyőzte Nobutatsu Suzuki-t az első menet közepe felé. Ja, amúgy majdnem kifelejtettem, hogy az AXS TV kirakta a műsorból Ben-t, miután a bunyós elkezdte ócsárolni az UFC-t. Vezet-e út Askren számára a kopaszékhoz? Nos, ha igen, akkor biztos göröngyös lesz.

H.Ákos

Jótékony céllal áll rajthoz az 2014. október 12.-i, 29. SPAR Budapest Maraton Fesztiválon a Team Mozes MMA csapat, a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Az adománygyűjtési céljuk 250 000 Forint összegyűjtése. Te is segíthetsz ennek elérésében, fogadj örökbe egy kilométert a futásukból!

Sziasztok,

Grósz Balázs vagyok és lelkes MMA-s sporttársaimmal és barátaimmal csapatban szeretnék segíteni a Bátor Táborban gyógyuló súlyosan beteg gyerekeken. Célunk közösen lefutni az októberi maratonstafétát!
Csapatunk neve: Team Mozes MMA. Csapattagok: Mózes László (edző), Kangyalics Gábor, Doránt Norbert és jómagam.

Ehhez szükségem van a Ti segítségetekre is! Összesen 42km vár arra, hogy örökbe fogadjátok. Az adományokkal több mint 700 kisgyerek boldog napjait támogatjátok. Jó érzés, ugye? Adománygyűjtési célunk 250 000 Forint. 1000Ft is számít! Kérlek, segíts Te is az elérésében. Fogadj örökbe egy kilométert a teljesítendő távból!

Köszönjük!
Balu, Mózi, Kacsa és Norbi

Alistair Overeem a UFC Fight Night 50-en ismét kiütéses vereséget szenvedett. Ezzel mérlege 2-3-ra módosult a szervezetnél, ráadásul a másik két veresége is KO volt, így karrierje nagyobb veszélybe került, mint korábban bármikor. Sikerülhet-e még innen visszamásznia, vagy az Overeem-érának végleg vége?

Overeem-re 2003 nyarán, a Chuck Liddell ellen vívott UFC vs. Pride presztízsmeccsen kapta fel a fejét a világ. A találkozón az akkor még nem túl ismert holland egyenrangú ellenfele volt a UFC akkori legnagyobb sztárjának, sőt, remek állóharcával úgy kibillentette Liddelt, hogy az rá egyáltalán nem jellemző módon földre vitelekkel is megpróbálkozott. Végül Iceman egy hatalmas jobbossal megszédítette, majd további csapásaival kiütötte Overeem-et, a meccs valamivel több mint három perce pedig előre vetítette Reem következő, valamivel több mint három évét, melyben az ígéretes nekifutások mindig óriási taknyolásokkal végződtek. A holland félnehézsúlyú karrierjét három kiütéses vereséggel fejezte be.

Az Overeem-mítosz, aminek az MMA világ egészen tavalyig rabja volt, ekkor kezdett épülni. A holland komolyra fordította korábbi néhány, kósza flörtjét a nehézsúllyal, és teljes munkaidőben felment a nagyfiúk közé. Japán tudósok fogták a porhüvelyét, és a megtört szövetmasszából kitenyésztettek egy olyan szuperment, akinek fizikumát csakis a korai Ken Shamrockéhoz, és a mostani Kali Muscle-éhez hasonló jelzőkkel illethettük, miszerint: akurvaanyád.

2007 novembere és 2011 júniusa között Overeem 11 ellenfelet rombolt le különböző szervezeteknél (köztük szegény CroCop tökeit is), az UFC így le is szerződtette az ekkorra már szupersztárrá hízott hollandot, mint a nehézsúly következő vadállatát. A tündérmese Brock Lesnar nyugdíjba küldésével folytatódott, és minden olyan gyönyörűnek tűnt, míg arra nem kellett ébrednünk, hogy egy koksszal teli bilibe lóg a kezünk. Jött az eltiltás, ugrott a címmeccs, megkezdődött a mélyrepülés.

A következő kisiklások tulajdonképpen még védhetőek voltak: mind Bigfoot Silva, mind Travis Browne ellen abszolút dominált Reem, míg ki nem fogyott belőle a szufla, és ki nem ütötték őt azok a harcosok, akiket csak azért zavartak vele egy ketrecbe, hogy rajtuk könnyedén átlépve zöld lámpát kapjon a címmeccs felé. Ezen a két találkozón viszont kiderült, hogy a UFC strapabíróbb harcosai ellen már nem elég a kokszmentes Overeem-daráló, így új tervvel kellett előrukkolnia a holland csapatának. A Mir elleni nem túl látványos, de roppant taktikus, és ami a legfontosabb, győzelmet hozó bunyónál végre úgy tűnt, megvan az orvosság: fogyasztás, kardió, ész. Péntek hajnalban, Rothwell ellen viszont összességében úgy festett Overeem, mintha valaki odaszart volna egyet az oktagon közepére.

Az első másodperctől fogva olyan bizonytalanul billegett a vásznon, hogy rossz volt ránézni. Maradtak ugyan a szép térdesek, és egyedüli újításként megjelentek a Jon Jonestól kölcsönvett térdnyújtó rúgások, de a taktika rettenetes volt. Mindent, ami a Rothwell elleni meccsig vezetett, a folyamatos kardiózást, fogyasztást – mindent kidobtak az ablakon. Márpedig ha valamikor, hát pont most jött volna el az ideje annak, hogy a korábbi bulldózer támadásait, és az ahhoz szükséges, feljavított állóképességét összeadja, és nyomasszon, klincseljen, térdeljen. Ehhez képest még sosem cammogott ilyen nehézkesen és tétován, végig parasztlengő-távolságból próbálkozott, a parasztlengő jött is menetrendszerűen, a millió dolláros bébi pedig megint kinyúlt a vásznon.

Hiába a tehetsége és a még mindig erős szupersztár-státusza, Overeem a dolgok jelen állása szerint ott van Dana White legnagyobb mellényúlásai között. Túl sok pénzbe kerül, és nem hozza azt, amiért leszerződtették. A Browne elleni KO vereségével majdnem 286 ezer dollárt keresett. Az őt kicsapó Hapa 48 ezerrel tért haza, aminek a felét a győzelmi pénz tette ki. De White nem csak a pénznyelőt, a taktikázót sem szereti benne, és akkor még finoman fogalmaztam. És még valami: péntek óta Overeem a legtöbb KO/TKO vereséggel rendelkező aktív UFC-harcos. Kilencszer csapták ki.

A UFN 50-en történtek óta egyetlen érv szól amellett, hogy megkegyelmezzenek neki: a UFC nehézsúlya még mindig kínosan sovány, egyszerűen túl kevesen jöhetnek szóba akkor, ha a Velasquez nevű szörny etetéséről van szó. Ezért talán még nem teszik lapátra most rögtön a hollandot, de ha nem támad fel, mégpedig meggyőző, elsöprő győzelmekkel, a következő botlásnál már mindenképpen repül. Dana White keze a láncot markolja, és csak arra vár, hogy lehúzhassa Overeemet a vécén.

Hát nem aranyos?

Miközben a most következő cikket próbáltam összerakni, egy dolog jutott eszembe. Amerikában, bármi lehetséges! Ez a megállapítás legyen, bármilyen közhelyes is, újabb megerősítést nyert a héten. Történt ugyanis, hogy bizonyos Thiago Silvanal elgurult a gyógyszer, berongyolt a Fort Lauderdalei, Florida BJJ akadémiára és fegyverrel megfenyegette az ott oktató Pablo Popovitchot. Persze a dolognak volt előzménye is. Silva csak azután vette ennyire macsóra a figurát, miután megtudta, hogy a korábban már jó ideje elhidegült neje Thaysa Kamiji összeszűrte a levet Popovitchcsal. Állítólag nem kettejük kapcsolata volt az oka a szakításnak Silvával, ez csak követte azt.

Az USA-ban sok minden megtörténhet, de a fegyveres fenyegetőzés kicsit sok. Silvát őrizetbe vették, és vád alá helyezték kétrendbeli gyilkossági kísérlettel. Silvát azonnal kirúgták az UFC-től és jövője az MMA-ban illetve új hazájában is igencsak kétségessé vált. A vádat később módosították gyilkossági kísérletről - hiszen a fegyver el sem lett sütve - két rendbeli fegyveres támadásra és egy rendbeli, hatósági személlyel szembeni nem erőszakos engedetlenségre. Silvát több hétig tartották előzetesben, végül 25.000 dollár óvadék fejében távozhatott. Ekkor futott össze td_axl vele a Blackzillian csapatban márciusban, ahol jót dumált a kedélyes brazil harcossal.

Ilyen izgalmak után érkezett a hír, miszerint a Broward megyei ügyészi hivatal ejtette a vádakat. Azt meg hogy, húzhatnánk fel a szemöldökünket? Nos, az ügyészi hivatal közleménye szerint:

„Minden vádat ejtettek Mr. Silvával szemben. Az áldozat nem volt együttműködő és a nyomozók szerint feltehetően el is hagyta az országot” - vajon, milyen körülmények közt hagyhatta el az országot, az asszonyka?

Ennyire egyszerű. Az UFC elnöke, Dana White gyorsan nyilatkozott a sajtónak és nem kevésbé pozitív fejleményekkel örvendeztette meg a brazil harcost és rajongóit.

„Mikor a dolgok rosszra fordultak, azt mondtam, sosem harcolhat nálunk többé. Mikor láttam a tv-ben, hogy mi történt és meghallottam a vádakat úgy gondoltam, ez nem lesz jó neki. Azonban felmentették minden vád alól. Miért ne harcolhatna újra? Végig ment minden jogi procedúrán és végül ártatlannak bizonyult. Megérdemli, hogy ismét abból éljen meg, amiben a legjobb. A szerződése újból érvényes.”

Na, ugye, hogy ugye? Nem gyenge a sztori az egyszer biztos. Azért, hogy kicsit árnyaljuk a dolgot, ajánlom figyelmetekbe korábbi cikkünket Silva gyerekkoráról. Persze, ettől függetlenül nem értek egyet a módszereivel, de ha az amerikai bíróság szerint ok a sztori, akkor ki vagyok én, hogy beledumáljak? Thiago Silva jelenlegi mérlege 16-3 2NC mellett. Látványos bunyóira nem lehet panasz, és most már szabad ember, így talán egy kis üzleti számítás is van Dana White hirtelen megenyhülésében, de igazatok van, ne legyek már rosszmájú. A végére egy videó, ahol Silva a maga „kedveskedő” stílusában kürtöli szét háláját és örömét.

Na most, akkor mi van? Tehetjük fel mi is a kérdés.

Ronaldo „Jacaré” Souza guillotine fojtással kopogtatta Gegard Mousasit a harmadik menetben, a múlt hétvégi UFC Fight Night 50. gálán. Ezzel Jacaré hosszú idő óta az első ember, akinek sikerült a végső gongszó előtt győzedelmeskednie Mousasival szemben. 2006-ban Pride Fc mérkőzésen Akihiro Gonónak egy karfeszítéssel tudta kopogtatni Gegardot. Mousasi természetesen folytatta karrierjét, azonban mintha eltört volna benne valami. Összesen két vereséget szenvedett el azóta és azokat is pontozással. De a korábbi tűz oda lett!

Természetesen a tengerentúli újságírók is faggatták, hogy mi lehet a gond, mit gondol a legutóbbi bunyójáról. Következzenek az ő gondolatai:

„Úgy gondolom, hogy a vereségem fő oka Ronaldo kérlelhetetlensége volt. Folyamatosan próbált a földre vinni, és sikerült is neki – Jacaré világklasszis grappler. Ugyanakkor aznap, valahogy a küzdő szellem is hiányzott belőlem.

Túl sokat edzettem és küzdöttem. Az UFC 176-t ráadásul le is mondták (eredetileg ekkor küzdött volna Mousasi és Jacaré). Ezeknek hála, egyszerűen képtelen voltam koncentrálni. Mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem szeretném elvitatni Jacaré érdemeit. Remélem, megkapja a lehetőséget, és megküzdhet az övért, amit el is nyer majd.”

Szimpatikus gondolatok Mousasitól. Szeretném azt gondolni hogy, mihamarabb megtalálja a küzdőszellemét és újra megmutatja, hogy bizony ő az egyik legjobb középsúlyú a világon!

Most nem ő volt a szenvedő alany

Az UFC Fight Night sorozatának legutóbbi, szám szerint ötvenedik gálája, sokáig emlékezetes lesz a számomra, és úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ha lemaradtatok volna, akkor csekkoljátok itt és itt a dolgot. Lévén már mások kivesézték az estét, én csak egy apróbb, de annál izgalmasabb tényre hívnám fel a figyelmet.

Joe Lauzon, bármikor lép ketrecbe, olyan teljesítményt nyújt, amire sosem panaszkodhatunk. Megalkuvást nem tűrő stílusának köszönhetően sorra húzza be a különböző bónuszokat Knockout of the Night, Submission of the Night, Fight of the Night, Fight of the Year. Ez a mostani küzdeménél sem volt másképp, Lauzon a hétvégén egy térdessel felnyitotta Micheal Chiesa szemöldökét, aminek az lett az eredménye, hogy az orvos beszüntette a küzdelmet. Lauzon nyert TKO-val, ami mellé megkapta az Est Küzdelme – Fight of the Night – díjat és vele 50.000 dollárt. Hogy mi ebben a pláne?

Hát az, hogy ezzel J-Lau vezeti az UFC ranglistáját, amin a legtöbb bónuszt gyűjtő harcosok szerepelnek. Eddig Anderson Silvával vezették a listát holtversenyben 12-12-vel. Szombat hajnal óta, azonban Joe Lauzon lett ezen a téren az egyeduralkodó. Ezúton is gratulálunk neki!

Kérdezzétek meg asszonyomat, hogy mit mondtam neki akkor, mikor meghallottam, hogy a Bellator leépíti a bunyós állományt, így Végh Pumukli Attila is lapátra került náluk: ezek a Strikeforce nagy neveket akarják visszahozni, kell a zseton. Erre Scott Coker benyögi hétvégén, hogy kapcsolatban vannak az M-1 Globalal, foglalkoztatja őket egy Fedor Emelianenko vs Randy Couture párosítás létrehozása. 

Couture már megpingette az állóvizet azzal, hogy Metamoris gálán kiállna Fedor ellen. Ez nem most lenne, mert elmenet Szombat esti lázat táncolni, szóval most bohóckodik egy sort majd hétről-hétre, miután a Feláldozhatók 3 kasszagép zörög a háttérben. Fedor a nagy orosz valóságban ilyen-olyan szervezet elnökeként pózol és szemináriumozik szerte a világban, de elmondása szerint edzésben van. 

Mindkét legendás harcos visszavonult már, de van az a pénz talán és a múltban elszalasztott lehetőségpótlás, hogy találkozzanak. Couture annak az idején az UFC-t hagyta ott, hogy az Afflictionben megmérkőzzön Fedor ellen,ami aztán nem jött létre. Coker jó viszonyt ápol az oroszokkal, bár vagonnyi pénzzel húzták le őt a The Last Emperor téma alatt a Strikeforce időkben. A lényeg, hogy nem zörög a haraszt, bár a fene tudja már, hogy a Bellator milyen utat jár most, mintha nem tudnák eldönteni, hogy WWE-klónok lesznek, vagy profi MMA szervezet. 

A siófoki American Top Team selejtező során, melyet a Magyar Prémium MMA Liga szervezésében láthattunk a Scitec Nutrition támogatásával, az egri Shootfighters ifjú harcos Borics Ádám magabiztos és fiatal kora ellenére technikás küzdelmet bemutatva lépett túl a debreceni Cutler Fight Team csapatát képviselő Hajzer Dániel felett, egyúttal bemutatkozott a profik táborában. A mérkőzés apropóján bemutatkozik Borics Ádám.

Sziasztok! A nevem Borics Ádám, 21 éves vagyok. Négy éve foglalkozom küzdősporttal. A kezdetektől az Eger Shootfightersben edzek Balla Tamás irányítása alatt. A kezdetekben kempo versenyeken vettem részt. Később indultam amatőr mma versenyeken ahol 9 mérkőzésem volt. Mindegyiket sikeresen hoztam. A felkészülésem nagyon jól sikerült, napi két edzéssel készültem. Nagyon örültem a meghívásnak, hisz bemutatkozhattam a profik táborában. Az ellenfem Hajzer Dániel volt, tapasztalt bunyós, rutinos versenyző, a Cutler Fight Team tagja, ahol remek munka folyik.

Magáról a bunyóról: nagyon élveztem a küzdelmet, élesnek, erősnek éreztem magam már a bemelegítésnél. A meccs elején loptam a távot és bekezdtem egy nagy combossal, ami talált is. Ezután egy hosszú bal-jobb egyenest ütöttem, ami talált és meg is rogyott az ellenfelem, arra jött egy fejrúgás, majd Dani jött fogásba menekülve, lekerültünk a földre, ahonnan sikeresen felálltam.

Állva folytattuk a küzdelmet, ahol ismét kézzel keményen eltaláltam az ellenfelem, aki ismét fogásba menekült. Kisebb dulakodás után földharc következett. Megláttam a lehetőséget, hogy Dani nem védi a lábát és egy heel hookal elkaptam, amit le is kopogott. Konkrét taktikám nem volt, csak a saját bunyómat szerettem volna csinálni, ami sikerült is. Ezek után sajnos az időjárás közbeszólt és félbeszakították a gálát. Október 11-én pápán fogok újra bunyózni és ott első ellenfélnek szeretném Tarnai Józsefet, ahol bepótolhatjuk az elmaradt döntőt, ami eldönti kimehet az ATT-be edzőtáborozni. Ebben az évben szeretném megnyerni a Premium MMA liga övét, aztán jövőre szeretnék külföldön részt venni különböző gálákon. Ha lehetőség adódik rá egy pár hónapot szeretnék kint tölteni az ATT-ben. Az álmom, hogy Amerikában egy komoly szervezetnél bunyózhassak. Szeretném megköszönni az edzőmnek Balla Tamásnak a felkészítést és az edzőtársaimnak, a családomnak, a barátaimnak, hogy mellettem álltak. Ha Egerben jártok, gyertek le a Shootfighterekhez.

.40 kaliberű pisztoly csövével szemezni életed egyik emlékezetes pillanata, azt hiszem ezt nem kell különösebben magyarázni. Tegyük fel, hogy Michigan utcáin a nagybátyád az izomkutya és teríti a cuccot, törvényszerű, hogy ilyen szociális környezetben téged is elnyel a dzsungel. Aztán lelövik a főnököt, a neved pedig bélyegként a homlokodon viteti veled tovább a bizniszt, mígnem az utca törvénye szerint téged is le akarnak lökni a létrafokról a feltörekvők, vagy csak a konkurencia ér utol, és golyók repkednek a fejed mellett. Látod a kislányod arcát magad előtt és tudod, hogy nem látod már felnőni. Aztán kapsz még egy esélyt a sorstól, túléled a támadást és tudod, nem lesz több dobásod. Kell egy tiszta lap, ahol önmagad tudsz lenni és küzdeni magadért, a jövődért, az utad pedig a küzdősport világában találod meg. 

Darryol Humphery ezt az utat választotta, négy évvel a drogdíler pályáját elhagyván a United Fight League szervezet amatőr MMA 125 fontos bajnoka. Igazi freestyle bunyós, aki a Flint Central High School-ban szedett össze egy kis birkózó alapot, majd a Berston Field House-ban boksztudást, valamint kérlelhetetlen, agresszív stílussal nyomja, aminek szükségességét az utcán tanulta meg. A profik táborába váltó Darryol tudja, hogy honnan jött és hogy a sikert nem adják ingyen: 

Őszintén szólva, mikor a ketrecbe lépek, nem érzek nyomást magamon. Ha bármilyen kétség, vagy félelem villan át az agyadon, akkor máris veszítettél, ez így működik. Ha félsz, ne menj a ketrecbe, mert csak eladod így a meccset, ne pazarold senki idejét, harcolj, vagy maradj otthon!

Az UFC Fight Night: Jacaré vs Mousasi 2 gála ellenlovasa a Bellator 123: Curran vs Pitbull 2 rendezvény volt, mely ugyancsak kemény cardot hozott, a meccsekben meg nem kellett csalódni itt sem. Curran és Pitbull visszavágója hozta a már hagyományosan brutálisan jó pehelysúlyú Bellator címmeccsek epizódját, Patricio Pitbull Freire és Pat Curran 2013-at követő visszavágója 25 percnyi oda-vissza gyilkolást hozott, melynek végén Pitbull egyhangú pontozással nyert.

King Mo örülhet végre, hogy Rebney lelépett a Bellator éléről, Coker alatt ismét arany gyereknek érezheti magát és menne a címért, meg mondjuk egy Rampage elleni visszavágóért. Mindezt Dustin Jacoby ellen kezdte hajnalban, ahol aztán nem törődtek a srácok a védekezéssel, a második menetben TKO-val nyert King Mo.

A Bellator komoly energiát fektet abba, hogy a volt WWE-es Bobby Lashley srácról elhitessék, hogy érdemes megnézős MMA monster, de én egyik meccsére sem emlékszem az ásítozás közötti könnyes szemek miatt. Lashley hajnalban most is két menetet feküdt Josh Burns-ön, hogy aztán találjon végre egy kinyílást és rear-naked fojtással nyerjen. 

Aztán az UFC nehézsúlyú nagytakarításokból érkezők csaptak össze, Cheick Kongo szintén rear-naked fojtással győzte le az elsőben Lavar Johnsont, hogy tapadjon ismét a címmérkőzés közelébe, melyet Minakov ellen bukott el. Lavar kezd kihullani a Bellator rostán is, de így vagy úgy, mindig szórakoztató meccseket hoz. 

A siófoki American Top Team selejtező során, melyet a Magyar Prémium MMA Liga szervezésében láthattunk a Scitec Nutrition támogatásával, ellenfele Váradi Péter Ákos volt, a Cutler Fight Team versenyzője. A mérkőzés apropóján egy rövid interjúban bemutatkozik és értékel Csernicsek László.

Sziasztok! Csernicsek László vagyok, három éve már, hogy Sárközi Robi szárnyai alá keveredtem és a Szegedi Küzdősport Klub tagja lehetek, amit országos és lassan nemzetközi szinten is elismerés illet, az itt folyó munka és menedzsment miatt. Edzőim: Sárközi Róbert, Lehoczky Csaba, Laczkó Balázs, Elter Antal valamint, de nem utolsó sorban Rusz Alajos, akiknek nem csak a sportban, hanem az élet minden területén is rengeteget köszönhetek.

A felkészülés az ATT-selejtezőre már a Szegedi WARRIORS gála előtt elkezdődött, persze voltak kissebb pihenőim. Heti 10 edzéssel hangolódom a bulikra. Bukarestből hazatérve nem sok időm volt pihenni, pár nap lustulás után újra munkába álltam. Legjobban a kéz-láb melóra mentünk rá és próbáltuk kicsiszolni a hibákat, de a földet sem hanyagoltuk el, úgy érzem megfelelően felkészültem, bár volt két kisebb kézsérüléseim, amiket siófok óta pihenek. Már elkezdtem súlyzózni, futni és a kezemet is majdnem 100%-osnak érzem.

Ákosról a meccs előtt nem tudtam semmit, azt sem, hogy melyik területen jeleskedik jobban, de gyorsan kiszúrtam a bunyó közbe, hogy az állást erőlteti. A csata után beszélgettünk egy jót, kedves embernek tartom.

Már délelőtt megérkeztünk Siófokra, mert sajnos ugyanazon a napon zajlott a mérleg mint a meccs, és hát 5-6 kilót le kellett csípnem magamról, mint általában de nem éreztem, hogy megviselt volna, viszont az egész napos várakozás és az, hogy nem volt egy hely, ahol pihenni tudtam volna, rendesen leszívott.

Lassan méregetve kezdtem a bunyót, próbáltam egy ütőtávot találni, aztán bekaptam pár combost, amikből egyet elég rendesen levédtem, majd később fájlaltam is. Majd belenéztem egy egyenesbe, ha jól emlékszem, miután vérszemet kaptam és megindultam. Ahogy lekerültünk a földre és pass-oltam a guardjat, már éreztem hogy emelik a kezemet.

Elég homályos az egész a félbeszakadt torna körül, elvileg a selejtező döntője meg lesz tartva, amit elmosott az eső, de konkrét időpontot még nem tudok. Minden gőzzel azon leszek, hogy tovább kússzak felfelé a létrán, szeretnék egy előnyös profi mérleget. Meccs még nincs kilátásban, az augusztust inkább a pihenőnek valamint a rehabilitációnak szenteltem, de így a vége fele már elkezdtem edzeni, most egy komolyabb felkészülést szeretnék magamévá tudni és csak utána bunyózni.

A ma hajnali UFC Fight Night programját izgatottan vártuk mindannyian, facebook oldalunkon a kommentek is erről tanúskodtak. Ez köszönhető a card izmos párosításainak, másrészt annak is, hogy sérülések és mérkőzésszervezések miatt nem láttunk manapság túlzottan szórakoztató UFC gálát. Noha UFN-ről volt szó, mégiscsak kaptunk egy Countdown videót hozzá, a pénteki időzítés pedig a Bellator MMA gálának szólt, szóval így érhetőbb a történet. 

A főmeccsen Ronaldo Jacaré Souza és Gegard Mousasi visszavágózott 2008-as Dream középsúlyú tornadöntőjük után. Akkor Mousasi egy brutál rúgással a földről altatta Jacarét, ezzel a szervezet bajnokává vált akkor. Souza és Mousasi is aztán a Strikeforce-nál lettek bajnokok, de ott nem találkoztak az eltérő súlycsoportjuk miatt, ma hajnalban azonban eljött a lehetőség erre.

Amúgy baráti kapcsolatot ápol a két srác, Jacaré kész volt segíteni Gegard fogyasztásában is, ahogy azt annak idején Japánban is tette, ez szép gesztus. A mérkőzés során folytatódott Jacaré eddigi UFC-dominanciája. Az Aligátor Werdum-hoz hasonlóan a föld mellett elit állóharcot is összehozott magának, olyannyira, hogy Mousasi fölé volt képes női a teljes mérkőzés során. A holland jabjein kívül semmivel sem jelentett beszélyt Jacaré-ra, aki a harmadikban egy TD után befogta a guillotinet és megnyerte a mérkőzést. Ezzel valószínűleg a lehetőséget is elnyerte, hogy a címért menjen, vagyis a Weidman vs Belfort győztese ellen állhat ki. Gegard nem tud mit kezdeni a top 5 harcosokkal az UFC-ben, Machida után Souza is mattolta, félnehézben pedig még nehezebb dolga lenne, top 5-ön ívül viszont bárkit elkapna. 

A főmeccset megelőzően jött Alistair Overeem és Big Ben Rothwell meccse. Overeem előző 5-6 évének köszönhetően szinte bármi hírértékű, amit csinál, viszont a nagy hype és ígéret mögé, amivel az UFC-be érkezett annak idején, nem tudott még valódi teljesítményt rakni. A nagy ígéret maradt, mert hát vereségi előtt minden esetben dominált, a kérdés csupán az volt, hogy képes-e karrierjét végig kísérő hibáiból tanulni. Mert a Glory-ban annak idején tökéletes taktikát építettek neki: egy kézzel mindig fejét védve kombinációk nélkül ütni, monstrum fizikumot mellé felhozva ezt támogatandóan rombolni. Overeem azonban elhagyta a Gloryt, aztán a fizikumot biztosító cuccot, ezzel pedig minden addigi támaszát is.

Hiába váltott csapatot, a hajnali meccsen annyi látszott, hogy átvette Jon Jones számomra undorító térdet támadó toló rúgásait, melyet serényen tolt Rothwellre. Emellett a holland iskola térdesei azonban szépek voltak, hosszú távon hatékonyak is lettek volna, hiszen nyomban el is törte Rothwel blokkoló kezét, de a védekezése ismét nyomokban volt csak tapasztalható, a feje pedig mitől is bírná jobban is ütéseket? Big Ben meg csak egy ütésre várt, amit siettetett is kéztörését követően, Overeem meg benyelte és a földön védekezés nélkül kapta tovább, hogy TKO-va leléptessék az elsőben.

Rothwell lesajnálva őt táncolt győzelme felett, Overeem meg nem értette, ahogy korábban Browne és Bigfoot ellen sem. Lassan pedig Dana sem fogja érteni, hogy miért kell nekik 400+ ezer dollárt perkálni a hollandnak, ha top 10 alatti arcok ellen is eldobja a biciklit. Talán a fogyással már Overeem alibizni akar félnehézsúlyra, de ott is fogyasztás után nehézből érkező arcokkal találná magát szemben, egy Rumble vagy Teixeira mondjuk merevre gyalulná a hajnali történéseket elnézve. Az UFC sem nyert sokat Rothwell győzelmével, címmérkőzés közeli meccsről beszéltek előzetesen, de Big Ben esélye Velasquez ellen véleményem szerint a nevetséges kategóriába sorolható. 

A TUF 10 szkizofrén Matt Mitrione hajnalban mérkőzhetett Derrick Lewis ellen, hogy a Struve ellen elmaradt meccset pótolhassa. Mitrione korábban szépen menetelt nehézsúlyban, beton feje és komoly ütőereje mellé ha nem NFL pályát épített volna korábban, akkor talán beszagolhatna a top 10-be komolyabban. Mert az látszik, hogy ilyen Lewis srácok ellen bármikor képes győzni.

Jó ok, Lewis LFC bajnok volt, de őszintén szólva Joe Silva sem bírta ki röhögés nélkül valószínűleg, mikor a srácról bajnokesélyesként beszéltek a menedzserei. Szóval Mitrione egy percen belül TKO-val verte Lewist, aki egy rövid egyenesbe bele nézve rottyant és a földön is megsorozták. 

Joe Lauzon meg bekerült hajnalban az Est mérkőzése képzeletbeli Hall of Fame csarnokába, miután ismét későbbi éveinek egészségi állapotát nem sajnálva pörgött Michael Chiesa ellen. Lauzon sokszor elmondta már, hogy b*szik már az 50 lepedőre, annyiszor szétkapták már a fejét, hogy okosan tolja majd.

Ehhez képest frankó bunyót hoztak Chiesaval, az első menetet egy parázs ütés-váltással zárták, hogy felvezessék a második vérfürdőjét. Lauzon clinchből tolt térdese ugyanis Chiesa szemöldökén olyan kanyont nyitott, melyet az orvosok nem lájkoltak és leállítatták a bunyót Herb Dean-el. 

Azt hitted, hogy Scott Coket érkezésével a Bellator MMA kicsit komolyabb vizekre evez a korábban Rebney alatt megkezdett nyilvánvaló sz*rfröcsögéssel ellentétben, amit Rampage és King Mo kezdett? Wrong. Azt tudjuk, hogy cirkusz kell a népnek, de nem mindenkinek van gyomra ehhez, vagy mégis? A hajnali Bellator gálát a helyszínen 7000 ember követte szemben az UFN 4000 kilátogatójával. Persze a közvetítés kérdése más tészta, de ha már lúd, akkor legyen kövér, Tito Ortiz és Stephan Bonnar lehozott egy WWE-forgatókönyvet megszégyenítő programot. Bonnar a Bellatorba úgy érkezett nem is oly rég, hogy szétrúgja Tito seggét, melyre Dana külön megkérte és szerződést bontott vele ezért az UFC. Ez annyira nem volt nagy áldozat, miután Bonnar visszavonult korábban, csak még élő papírja volt a kopaszékkal. Szóval nem sz*rt az UFC konyha közepére Bonnar, ellentétben Tito-val. Az alábbi kis cirkusz a november 15-i bunyójukat volt hivatott felvezetni, vagyis két UFC Hall of Famer tolja a Bellatort most, ahol véleményem szerint Coker trójai faló.Szerinted kell ez ide? 

Ma hajnalban rendezték az UFC Fight Night: Jacaré vs Mousasi 2 gálát, melynek mérkőzéseit itt nézhetitek vissza, az eredményeket pedig itt olvashatjátok.

Hajnalban lehozták a soron következő UFC gála mérlegelését, melyen egyedül Charles Oliveira nem tudott pontosan bemérni. Overeem kötelező győzelem előtt áll Rothwell ellen, Jacare pedig készen áll arra, hogy Gegard legyőzésével megkapja az esélyt Weidman címére. Jó kis gála lesz! Alább a mérlegelés:

H.Ákos