A mai nap mindannyian kicsit átszellemülünk, a temetőkben szeretteink, rokonaik, barátaink vagy ismerőseink sírjánál állva felidézzük az együtt töltött pillanatokat, közös élményeinket és próbáljuk elhelyezni ezen érzéseket a ma pillanatai közé. Múltat és jelent összekapcsolni egy eltávozott emberrel, függetlenül vallási hovatartozástól. Boom Watthanaya thaiföldi harcos gondoltait olvasva úgy éreztem, hogy megosztom veletek egy nagyszerű küzdősport stílus és szellemvilágának kapcsolatát, üzenetét, egy másik kultúra gondolatait. A Muay Thai és annak szellemvilága, Boom Watthanaya mesél:
A szellemek egykor emberek voltak, vagy a jó, vagy a rossz oldalt választották. Ettől függően bíráltatnak el halálukat követően. A jó emberek egy jobb életet kapnak reinkarnációjukat követően, a rossz emberek szellemként maradnak itt, hogy az árnyvilágban tegyék jóvá bűneiket, hogy itt tudjanak értéket létrehozni, jót cselekedni. Csak ezt követően léphetnek tovább.
Szellemekkel teli a világunk, ott vannak mindenhol. Az otthonodban, az utcán és a Muay Thai edzőteremben is. Egyesek vándorlelkek, családtagok, vagy régi mesterek, akik még mindig a klubjukat védelmezik. Minket gyerekkorunk óta arra nevelnek, hogy tiszteljük a szellemvilágot és oltalmazásukat kérjük minden küzdelmünk előtt. Ez szerves része a mindennapjainkban és a küzdelem szellemének elválaszthatatlan része is egyben. Napjainkban egyesek ezt formálisan kezelik, mások a tanítások szavait szóról szóra követik, a lényeg, hogy a küzdelem és szellemvilág tisztelete egy struktúrát alkot. Én nem tartom magam mélyen hívő embernek, de minden alkalommal, ha egy verseny miatt idegen helyre utazom, a helyi szellemek előtt tisztelgek és áldásukat, figyelmüket kérem a küzdelmem során.
Mr. Dit, a klubon tulajdonosa minden alkalommal, ha küzdősport rendezvényt szervez, akkor ajándékot ajánl a helyi szellemeknek. Ez általában formális gesztus, étel is ital egy tálcán, de a rituálé a lényege a dolognak. Mikor a szellemekkel beszél, a harcosok egészségéért fohászkodik. Nem csupán a saját tanítványaiért, hanem a vendégként érkező harcosokért is imádkozik.
Mikor a ringbe lép egy Muay Thai harcos, a szellemekhez imádkozik, tiszteletét teszi előttük. Azt kéri tőlük, hogy biztonságban tartsák őt a küzdelem során. A ringsarokban a segéd a mongkol eltávolításával ráolvasást végez, hogy a fohász valóban meghallgatásra kerüljön. Ez a Muay Tahi kultúra szerves része, a szellemvilág elfogadása, tisztelete és segítségének kérése. Ebben nőttem fel, a Muay Thai, mint küzdősport számomra egyben a szellemvilág tiszteletét is jelenti. Jelen van a házad, családod védelmezésében, de klubod kapcsán is, hiszen felmenőid között edzel és versenyzel. Az egész üzente az, hogy generációk előtted, te magad és a generációk utánad is ezt tették, ez a te otthonod, ide tartozol. Mindez biztonságérzetet ad, mert a Muay Thai egyben veszélyes sport is. Mind a küzdelem, mind pedig maga a versenyzés kockázatokat rejt magában, támasz a szellemvilág segítségének tudata.
A thai hiedelem szerint az emberek lelke halálukat követően még pár napot itt marad, hogy meglátogathassák szeretteiket, mielőtt elszámoltatnak és következő útjukra indulnának. Emlékszem egy északi harcosra, aki Bankokban kapott szerződést, és oda kellett költöznie vidékről. Ezt követően nem volt alkalma arra, hogy haza utazzon, mindig edzenie és versenyeznie kellett, de borzasztóan hiányzott a családja neki. Mindig arról álmodozott, hogy bárcsak látnák a szülei őt harcolni, hogy büszkék lehessenek rá. Mivel nagyon szegények voltak, erre aligha volt esély.
Egyszer egy nagy küzdelme volt Bangkokban. A mérkőzés előtt a ringben a szellemekhez fohászkodott, mikor pedig visszaindult a sarkába, döbbenten tapasztalta, hogy édesanyja ott állt, végre el tudott jönni fiát megnézni egy küzdelemben. Évek óta nem látta őt, a szívét a torkában érezte, annyira boldog volt, hogy eljött őt megnézni, szinte nem is tudott koncentrálni a küzdelemre. A harc során az ellenfele mindenben fölé kerekedett, sorra veszítette az értékes pontokat. Két menet között a sarkába érkezvén nem látta sehol édesanyját, arra gondolt, hogy épp ki kellett csak mennie. A második menetben, mikor kitekintett, ismét látta édesanyját, aki mosolygott rá, és roppant büszkeség csillogott a szemében. A szünetben azonban ismét nem találta, a kísérőjét kérdezte, hogy hová tűnt, aki nem tudta, hogy miről van szó, csak arra kérte a harcost, a küzdelemre koncentráljon.
Hősünk így is tett, az utolsó mentre megtáltosodott, mintha plusz energiát talált volna és dominálta ellenfelét. Pontozással megnyerte a meccset, szinte csodába illő feltámadással, mikor felemelték a kezét a ring közepén, édesanyja sírt örömében a sarkában. Miután köszönt az ellenfél táborának a harcos, ismét nem találta sarkában anyját, sőt, senki sem látta őt kísérői közül ezt megelőzően. Mindenhol kereste őt a stadionban, de sehol sem lelete. A következő reggel telefonon keresték őt falujából, előző este, mikor a ringben harcolt, édesanyja elhunyt.
Mikor elmesélte nekem ezt a történetet, akkor hitt abban a harcos társam, hogy édesanyja szelleme vigyázta őt a küzdelem során, csakúgy, ahogy gyermekkorában óvta őt minden bajtól. A szemében azt láttam, hogy valóban hitt abban, amit mesélt, én pedig szintén hittem neki és a történetben is.
Azóta mindig ez a történet jut az eszembe. Mikor küzdeni indulok a ringbe, halott édesanyám szellemét kémlelem a sarokban, hátha meglátom őt én is. Sajnos még ez nem adatott meg, de mindig hozzá imádkozom, hogy védelmezzem engem küzdelem során, és szintén halott testvéremre is vigyázzon. Évek óta eltávoztak már, de borzasztóan hiányoznak, mindig szentelek pár pillanatot arra, hogy gondolatban velük legyek. Sosem felejti és engedi az ember azokat, akiket szeretett. A küzdelem pillanatiban is velünk vannak.
Utolsó kommentek