Totaldamage

A Japán GRANDSLAM Way of The Cage tornán megidézték Rampage Jackson szellemét a PRIDE időkből. Az eredmény? Eszméletlenség, hordágy.

Volt némi faceplant ko is:

Meg egy jól időzített horog:

Szeptemberben az UFC visszatér Japánba, ahová egy egész pofás kis gálát visznek magukkal. A főmérkőzésen két nehézbombázó, Mark Hunt és Roy Nelson gondoskodik majd a parasztlengőkről, de további érdekes párosítások is lesznek, elég csak megemlíteni a Miesha Tate vs. Rin Nakai összecsapást. És ez még nem minden: kiderült, hogy az ázsiaiak nagy kedvence, a japán judoka, Yoshihiro Akiyama is visszatér, közel 2 és fél évnyi kihagyást követően. Akiyama egy igen impozáns, 12-1 2 NC-es rekorddal érkezett az UFC-be, ahol első komoly próbatételét sikerrel vette, amikor megosztott pontozással legyőzte Alan Belcher-t. Azonban ez volt Akiyama egyetlen örömteli pillanata az Oktagonban, hiszen ezután 4 mérkőzést bukott el zsinórban. Chris Leben ellen jól kezdett ugyan, de aztán belenézett egy háromszög fojtásba, Bisping okos bunyóval kipontozta, majd Belfort alig 2 perc leforgása alatt kiütötte a japánt.

Ezután döntött úgy Akiyama, hogy a középsúlyú kudarcokat követően a váltósúlyban próbálja ki magát, azonban Jake Shields ellen szintén vereséget szenvedett. Ez 2012 februárjában volt, azóta pedig nem is mérkőzött a japán harcos. Idén szeptemberben tehát visszatér a 38 éves Akiyama, ellenfele pedig az ausztrál Kyle Noke lesz. Noke szintén nem ígérkezik könnyű feladatnak, hisz 20 győzelméből 15-öt idő előtt fejezett be, 7 K.O. vagy T.K.O. formájában, 8-at pedig szub-bal. Ráadásul Jones csapattársaként minőségi edzőpartnerek mellett készülhet, és mivel legutóbb Patrick Coté ellen vereséget, szintén nem lesznek majd motivációs problémái.

H.Ákos

Újabb nagy dobás a OneFC-től, A PRIDE szabályokat használó ázsiai szervezettől, mely az ottani piac 90%-át uralja: Jön az első One FC gála Dubai-ból, Augusztus 29-én. A Reign of Champions gálán négy bajnoki öv lesz a tét. A helyszín a WTC Dubai, ahol Nobutatsu Suzuki igyekszik majd megvédeni váltósúlyú övét Ben Askrennel szemben, Shinya Aoki pedig Koji Oishi-vel csap össze a könnyűsúlyú öv megvédése kapcsán. Újdonság még, hogy a most lezajlott War of Dragons gálával életbe léptek a UFC-hez hasonlatos bónuszok, 50000 USD értékben, így természetesen az arra érdemesek a következő gálán is hazavihetnek egy ilyen szép extrát.

Utoljára 2012-ben történt meg az UFC-vel az a csúfság, hogy egy egész gálát kellett törölniük. Akkor Hendo sérült meg, így nem mehetett Jones ellen, „Bones” pedig nem kért a felajánlkozó Sonnen-ből, így az UFC 151 törlésre került. Most pedig ugyanez a helyzet az Aldo vs. Mendes 2-vel is, José ugyanis megsérült egyik edzésén. Bár Dana később elmondta, hogy a brazilnak mindössze 45 nap pihenőre van szüksége, végül nem változtatták meg a főmeccset, hanem az egész PPV-t lefújták. A gálán lévő mérkőzéseket pedig más gálákra tették át, bár eredetileg tervben volt az is, hogy a főmeccs kiesése miatt Jacaré találkozik majd Mousasi ellen, ezt az ötletet azonban végül elvetették. Dana korábban hangoztatta, hogy nem megy jól a PPV mostanában, ilyen párosítások és gálák lefújása miatt mehet ez a szint még lejjebb is.

H.Ákos

Idén januárban a Strikeforce utolsó váltósúlyú bajnokaként mutatkozhatott be az UFC-ben a belga Tarec Saffiedine. Bár eredetileg Jake Ellenberger lett volna az ellenfele, végül azonban Jake sérülése miatt Hyun Gyu Lim vállalta a beugró szerepét. Azonban ez sem borította fel a papírformát, mely Saffiedine győzelmet sejtetett, és később be is következett, a belga harcos azonban ezzel a győzelemmel nem sokat lépett előre. Január óta nem is volt újabb mérkőzése, ezért Tarec merész lépésre szánta el magát, és kihívta a bajnoki címre esélyes Rory MacDonald-ot:

„Rory jó bunyós, jól mutatott a Tyron Woodley elleni meccsen. De miközben néztem a meccset, arra gondoltam, hogy le tudnám győzni. Meg vannak hozzá a képességeim, hogy legyőzzem. Nagyon jó harcos, az egyik legjobb a világon. Közel van egy címmeccshez, és én a legjobbak ellen akarok küzdeni. Komolyan hiszek benne, hogy legyőzhetem, ezért remélem, hogy megkapom majd erre az esélyt. Rory ellen akarok küzdeni.”

Rory válasza sem késlekedett sokáig, aki elmondta, hogy érdekelné az összecsapás, de az UFC-re bízza a döntést. Szerinte a találkozónak lenne értelme, bármiben benne van, ami közelebb viszi őt az övhöz, ezért nem zárkózik el semmitől. A kanadai korábban is jelezte már, hogy nem akarja elsietni a következő lépést, de amennyiben az UFC-nek szüksége van rá, tudják, hogy hol keressék. Várhatóan fogják is…

H.Ákos

A Nevada Állami Atlétikai Bizottság elindította fegyelmi eljárását Chael Sonnen ellen. A vádirat szerint akár 250 000 dolláros büntetéssel is sújthatják az egykori UFC sztárt, az engedélyét bevonják, állnia kell az eljárás költségeit, és ha ismét engedélyt akarna szerezni, tiszta doppingtesztet is mellékelnie kell jelentkezésekor, tudta meg az MMAjunkie.

Mint ismert, a sportoló nemrég egymás után két doppingteszten is megbukott, visszavonult az MMA-tól, és felbontotta vele kommentátori szerződését a FOX és a UFC is. A két teszten összesen öt különböző tiltott szert találtak a szervezetében. Szerződésének felbontásakor nem sok jövőt jósoltak neki a UFC-ben, Dana White viszont nemrég ismét nyilatkozott az ügyről, már egészen más hangnemben:

Nagyon közel áll hozzám a srác, és most minden azon múlik, hogyan kezeli a dolgokat. Amerika nagyon megbocsátó hely azoknak, akik helyesen cselekednek. Ugyanakkor látod, mi történik azokkal, akik megvetik a lábukat és harcolni próbálnak (a jogos ítélet ellen). Nem nagyon működik nekik.

Sonnent sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy hülye lenne, úgyhogy valószínűleg nem nyújt be fellebbezést, és mindenben együttműködik majd a Bizottsággal. Ha mégis máshogy dönt, fellebbezési igényét július 17-ig jelezheti. Az ügyben július 23-i ülésén mond végleges ítéletet a NSAC.

Update: Chael Sonnen valóban nem hülye: kedden, ügyvédje közbenjárásával eljuttatta hivatalos válaszát az NSAC vádiratára, melyben „a vádak egyikét sem vitatja”, valamint „felelősséget vállal tetteiért, és együttműködik a Bizottsággal az ügy mielőbbi megoldásában.” A teljes dokumentum itt olvasható.

... legalábbis ami a horrorsérülést illeti. Sao Goncalo-ban rendezték meg a Favela Kombat 10 gálát, melynek félnehézsúlyú meccsén Marcos "Rino" Souza Cristian Goetz ellen lépett ketrecbe. A hasonlóság kísérteties: a sárga biciklisnadrágos srác (Souza) rúgást indít a kék rövidgatyás fehér ellen, a többit meg még leírni is rossz, ezért nem is teszem. Szép rémálmokat!

Nem lehet mindenki Chael Sonnen, hogy minden kérését teljesítse a UFC. A doppingolás miatti eltiltásából szeptemberben visszatérő Bigfoot Silva az elmúlt hetekben másról sem beszélt, mint hogy mennyire szeretne megmérkőzni Josh Barnettel, és KO-val pontot tenni – az amúgy csak Silva fejében létező – rivalizálásuk végére. Nem sok vizet zavartak a próbálkozásai: az amerikai egykedvűen lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy ő nem fog Bigfootnak szívességet tenni egy meccsel, és hogy őt egyébként is egy jóval nagyobb kihívás: Junior dos Santos érdekli. Dana White pedig egész egyszerűen szóra se méltatta az ügyet.

Nem marad viszont játszótárs nélkül Silva: nemrég jelentették be, hogy visszatérő meccsére megkapja Andrei Arlovskit. A két nehézsúlyú 2010-ben már megküzdött egymással a Strikeforce-ban, akkor Bigfoot vitte a meccset egyhangú pontozással. A visszavágóra aligha érkeznek majd motivációs problémákkal a harcosok. Arlovski egyrészt megbosszulhatja vereségét, másrészt feledtetheti a Brendan Schaub ellen mutatott borzalmas, bár még így is győzelmet érő teljesítményét, és bebizonyíthatja, hogy nem követett el hibát a UFC, amikor újra leigazolta. Bigfoot pedig a kilenc hónapos kényszerpihenő után jelezheti, hogy doppingszer nélkül is vadállat.

Silva a meccset követően kórházba megy, hogy agyalapi mirigyéről leműtsék a kiújult daganatot. A Bigfoot – Arlovski 2 gálát szeptember tizenharmadikán rendezik Brazíliavárosban.

Kicsit felpezsdült az élet a Bellator MMA környékén, miután a korábbi CEO-t, Bjorn Rebney-t leváltották a posztjáról, és helyét a Strikeforce egykori fejese, Scott Coker vette át. Ez persze azzal is járt, hogy a korábban jól működő, ám az elmúlt időszakban igencsak akadozó tornarendszert eltörölték, így az UFC-hez és a többi szervezethez hasonlóan gazdasági szempontból eladható arcok kapnak majd kiemelt szerepet. Köztük a Bellator MMA regnáló könnyűsúlyú világbajnokára, Eddie Alvarez-re is nagy feladatok várhatnak, Eddie-t ugyanis sürgős megbeszélésre hívta a szervezet. Alvarez eredetileg Ázsiába utazott volna, ugyanis csapattársa, Tyrone Spong Kínában tart egyfajta MMA-szemináriumot, ezt azonban Eddie-nek most le kell mondania. Scott Coker tehát komoly bejelentést tehet, és az sem kizárt, hogy Alvarez végül átkerül az UFC-be…

H.Ákos

Az év egyik legnagyobb meglepetése a japán pankrátor lány, Rin Nakai UFC igazolása. A 16-0-1 mérleggel rendelkező csupa izom Rin sportkarrierje mellett hétről hétre meglepő videókkal rukkol elő Youtube csatornáján. Bizarr jelmezekbe öltözve sütit süt,porszívózik vagy éppen banánt etet szarvasbogarakkal. 

A szeptember 20-i Japánban megrendezésre kerülő gálán nem más, mint Miesha Tate ellen bizonyíthat, hogy nem csak a videókon tud meglepetést okozni.

"A háborúkat megvívásuk előtt nyerik vagy vesztik el" - Szun-Ce

Egy újabb fejezet zárult le az UFC, de az MMA, mint sport történetében is. A legenda, a sport egyik úttörője, a 155 fontos súlycsoport tulajdonképpeni felépítője és a UFC egyik zászlóshajója, BJ Penn a Vasárnap, Frankie Edgar ellen elszenvedett TKO veresége után visszavonult.

A könnyen felejtő utókor nem tudja majd, hogy a 16-10-2 mérlegű Penn-t miért is tartották olyan sokra, miért szerették annyian rajongással, miért emlegették harcostársai is legendaként. Számtalan oka van. A mentalitása, harci szelleme, félelem-nélkülisége mind egy olyan ideát teljesítettek meg, melyről a rajongók, harcművészek egyaránt úgy gondolják: ilyennek kell lennie egy harcosnak.

A rendkívül sokszínű Penn 13 évnyi karrierje során megfordult több szervezetnél, mindenféle súlycsoportban. Nincs már mit bizonyítania. Az idő múlik, az ajtók sorra záródnak - Chuck Liddell, Matt Hughes, Rich Franklin, Chris Leben, BJ Penn és a kérdéses sorsú Anderson Silva vagy GSP mind az idők kíméletlen szelét érezték vagy érzik bőrükön. A korszakváltások szemeink előtt zajlanak.

Penn karrierje során 11 címmeccset vívott, könnyűsúlyú övét háromszor védte meg, vívott két komoly háborút GSP-vel, megszerezte a váltósúlyú övet Matt Hughes-tól a UFC 46-on (ezt vették el tőle, mikor a K-1-be ment), megküzdött Lyoto Machidával (Penn 191 fonttal, míg Machida 225-vel mért be). Jellemzően Penn-re, kérte, hogy az akkori UFC nehézsúlyú bajnokkal, Tim Sylvia-val is megküzdhessen, bár kérésének végül nem tettek eleget.

Machida ellen

A Matt Hughes elleni meccse, GSP elleni első küzdelme vagy a Diego Sanchez elleni harc mind a legemlékezetesebb pillanatok közé tartoznak. A Sanchez homlokán nyitott vágatra Dan Hardy azt mondta, az olyan mély, hogy látni lehet Diego gondolatait.

Penn idejében, 2001-es debütálásától számítva 2009-ig, amikor megverte Sanchezt, szinte verhetetlennek tűnt. Penn komplettnek tűnő harcos volt akkor, amikor a legtöbben csak egy-egy stílusban voltak otthon és vagy ütni tudtak jól vagy a földharchoz értettek. Azért nem teljesen komplett, mert erre nincs aki képes lenne - minden pajzson akad rés: Penn péládul a lábrúgásokat nem tudta védeni, és nagyon sebezhető volt a testütésekkel is.

De, ha lehet így mondani, forradalmasította a jab MMA-ben való használatát és megmutatta, hogy pusztán a jabekkel megtörhető egy ellenfél (Pennel való első találkozása után lett GSP kedvenc fegyvere is a jab). De az egyik első volt azok között is, akik a rendes bal horgot hatékony ellentámadásként, ill. megállító ütésként kezdték használni az MMA-ben a vad "parasztlengők" helyett. A földön pedig máig etalonnak számíthat, példa értékű guard pass-jei. Még manapság sem sűrűn látni ilyeneket. De újítás volt tőle az is, ahogy valakinek a hátán kapszkodva sarkával ellenfele gyomrát puhította - nem nagyon láthattak előtte senkitől ilyet. A karok lábbal történő leszorításával is ő állt elő, mely technikát hatékonyan használt számtalan ellenfél hátára tapadva.

Vasárnap minden eldőlt. A háború megvívása előtt, már a bevonuláskor és a ketrec ajtajának bezáródásakor lehetett látni: Penn veszített. Ahogy később, a gála utáni sajtótájékoztatón mondta: soha sem lett volna szabad visszatérnie tán, azonban a csontjaiban akarta tudni (a Nick Diaz és a Rory MacDonal-tól kapott verés ellenére is), hogy vége. Nem tudott volna együtt élni a tudattal, hogy meg se próbálta, hogy lett volna még benne valami. Sajnos túl sok hasonlót láthattak már a rajongók, akik nem csak az MMA-t, de bármilyen más küzdősportot régóta követnek. Harcosokat, akik egy bizonyos életkorba, mentalitásba, körülmények közé jutva lépnek a ketrecbe vagy szorítóba és egy olyan forrásból próbálnak meríteni, mely már kiszáradt. Mert minden folyam elapad egyszer.

Sanchez a Penn-féle kezelés után

Utoljára domináns győzelmet Diego Sanchez felett aratott, egy éjszakán, amikor úgy tűnt Penn megállíthatatlan marad és akármeddig folytathatja. Aztán jött Edgar. A meccs Abu Dhabi-ban párakban hagyott némi kérdést, kételyt, azonban pár hónappal később Frankie domináns győzelmet aratott, egyértelművé tette a különbséget kettejük között. Penn ezután egyfajta keresésre indult - próbálta felfedezni önmagát, megújulni vagy megtalálni a régi énjét. Bár a UFC 123-on még egy 21 másodperces győzelmet aratott Matt Hughes felett, tisztán látszott, hogy az egykor fénylő pálya kialvóban van.

Penn is érezte, White is, de a rajongók is. Egyszerűen nem akarta senki elfogadni. Foglalkoztak vele, szerették, érdekelte az embereket, hogy mi van vele. Penn a harcos szellemének egyik legeredetibb megtestesítője volt.

"Ahogy a vér kezdett a szemembe menni, a harc pedig nagyon kemény lett, megértettem, hogy nagyon nagy energia kell ahhoz, hogy a top harcosokkal versenyezz" - mondta Penn.

"Mindenféle technikát kitalálhatsz, mindenféle elméletet, meg ilyenek, de az egész alapja, hogy nagyon nagy energiák kellenek ahhoz, hogy ezekkel a srácokkal versenyezz. Nagyon akarják, a legjobbak akarnak lenni. Ülhetnék itt és elmondhatnám ezerszer, hogy a sport lehagyott engem, de mindenki látja. Ennyire minőségi harcosok vannak jelenleg a UFC-ben."

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy ami marad utána, az emlék, a highlight videók egy-egy nagy pillanata. Dana White, - aki nem bírta nézni a verést, és aki ezért a meccs közben elhagyta helyét -, adott egy lehetőséget, hogy Penn a UFC edzőtermekkel dolgozzon, ami lekötheti majd. Penn a nagy nyomás, a terhek vagy épp a megkönnyebbülés miatt itt nem bírta tovább. Lerakta mikrofonját, szemébe húzta sapkáját és lehajtott fejjel könnyekre fakadt.

A legszomorúbb az volt mégis, hogy bár fizikailag BJ Penn lépett a ketrecbe, mégsem őt láthattuk ott. A Nova Uniao nem, hogy nem vált előnyére, de hatalmas baklövésnek bizonyult részéről. Az egykori BJ Penn eltűnt - helyette egy Renan Barao klónt kaptunk, egy gyenge utánzatot. Az alapállás, az egyenes hát, az előre néző csípő abszolút Barao stílusa. Sajnos ahelyett, hogy Aldoéknál olyan emberekkel sparringoltatták volna, akik gyorsak, jól mozognak és jól rúgnak, Pennt rávették, hogy életében tán először 100%-ig azt csinálja a ketrecben, amit mondanak neki.

Egyszerűen rutintalannak tűnt az új alapállásban, új stílusában. Lábmunkája pocsék, szinte nem létező volt, legtöbbször hátsó lábával lépett először és csak ment előre, egyszerű célpontként, anélkül, hogy képes lett volna a fejmozgásra vagy ütésekre (a korábban legendás jab, az alapállás miatt, eltűnt!). Bár néhány lábrúgást ezúttal tudott blokkolni, azonban a furcsa alapállás és a lábmunka hiánya miatt Edgarnak nagyon könnyű dolga volt a földre-vitelekkel.

Az igazság az, hogy bármennyire is jó valaki, csak abban jó, hogy a maga módján csinálja a dolgait. Nem lehet GSP-t megtanítani, hogy úgy harcoljon, mint Fedor vagy Fedor-t, mint Anderson Silva.

Penn újításairól, érdemeiről már értekeztünk fentebb, de nem elhanyagolható a rajongók száma sem, akiket a sporthoz vonzott több, mint egy évtizedes pályafutása során. Tudásával, elszántságával pedig az összes többi harcost is fejlődésre kényszerítette.  

A céges szponzorok, podcastok, rajongói expók és egyebek világába Penn sose illett bele. Félreértés ne essék, szerette rajongóit, de a csillogás és felhajtás sose volt a stílusa. Egy igazi harcos, a régi idők gárdájának egyik utolsó, nagy ikonja távozott most  a sportból. A hátrahagyott űrt pedig sosem fogják betölteni.
    
Mahalao! Köszönjük BJ Penn!