Totaldamage

 Taktikák, melyekkel igazán pusztítóvá válik a láb.

A legutóbbi TD|BRAIN cikk a kiütési pontokról szólt. Ahhoz, hogy érthetővé tegyem a mondanivalómat, muay thai videókat használtam fel. A muay thai-t másképpen a nyolc végtag művészetének is nevezik. Ezek a karok, a lábak, a térdek és a két könyök. Ütés, rúgás, könyök és térdtechnikák.

Rico Verhoeven bemutatkozó MMA mérkőzése ihlette ennek az irománynak a létrejöttét. Rico Verhoeven a Glory nehézsúlyú világbajnoka. Mégis, a ketrecben egy rutintalan, kiütésre elé terelt áldozati báránnyal szemben is kissé bizonytalanul mozgott. Nem készült volna fel? Lehet. Viszont ez akkora menedzseri, meccsszervezői melléfogás lenne, amit én személy szerint nem tudok elképzelni. Emlékszünk még Mirko CroCop, Mark Hunt vagy akár Brock Lesnar bemutatkozó mérkőzésére MMA-ban? Ahhoz hasonlítsuk a holland teljesítményét, aki pedig állóharcban (elvileg) a világ legjobbja...

Oké, hagyjuk a burkus szépfiút, lássuk a szakmát. Tehát a nyolc végtag.

A világ legjobb muay thai harcosai sem alkalmazzák egyforma hatékonysággal az összes technikát. Még a legjobbak is specializálódtak valamelyik technika irányába, elég csak egy Saenchai vagy Buakaw highlightot megnéznünk. De most a vegyes rendszerek a téma, illetve annak az állóharc technikái.

Emlékszünk még Chuck Liddellre? Chuck mindkét kezével és mindkét lábával vitt be a mérkőzésein megrendítő erejű találatokat. Vagy Anderson Silva? Ütött ki ellenfelet mindkét kézzel, rúgásokkal, térddel és egyszer még könyökkel is. Mégis, azt kell mondjam, hogy nincs az MMA-ban egy igazi all-round tehetség sem, aki mind a nyolc végtagjának egyenrangú mestere lenne, illetve, aki minden testi fegyverével minden helyzetből kiütésveszélyes lehet.

Nos, szerencsére ez minket nem is kell, hogy érdekeljen. Ahelyett, hogy olyan bunyósokat tanulmányoznánk, aki mindenben egy kicsit jó, de semmiben sem kiemelkedő, nézzük inkább azokat, akik egy-egy területen mutatnak-mutattak kimagasló teljesítményt, és járjunk a végére, hogy hogyan is csinálták!

A mai napon a rúgások kerülnek sorra.

Mit is érdemes tudnunk a rúgásokról? Először is két dolgot: a rúgások adják az összes technika közül a leghosszabb ütőtávot, viszont emellett ezek a leglassabb technikák is. A rúgások messze a legerősebb támadások. A végtag súlya és az általa megtett út, már ami a gyorsulást illeti, olyan erőt kölcsönöz neki, hogy még egy lábfejjel bevitt, sima kis pofonszerű fejrúgástól is jó eséllyel földre kerülhet az ellenfenfél. Bár régi kedvencünk, Bruce Lee híresen azt mondotta egyszer, hogy éles küzdelemben fejre rúgni olyan, mintha lábra ütnénk...

A legjobb támadótechnikák lábbal végrehajtva az MMA-ban az ellenfél lába és teste ellen végrehajtott rúgások, ezt Pedro Rizzo színre lépése óta tudjuk. Ő volt az, aki elsőként ismerté vált a combrúgásairól az MMA világában. A mai napig sok harcos alkalmazza ezt kulcstechnikaként a mérkőzései megnyeréséhez. Közülük talán a legismertebb Jose Aldo.

Aldo nem nagyon fejezi be a meccseit comb K.O-val, viszont az arzenálja messze legveszélyesebb fegyvere a combrúgás. A legjobban az Uriah Faber elleni meccsén lehetett látni, hogy borult fel az amerikai game plan-je, amikor Aldo ötször-hatszor eltalálta egymás után. Mintha nem is ugyanaz a bunyós lett volna az oktagonban. Vagy a kickboxban veretlen Mark Hominick?

Az utóbbi években az egyenes rúgások alsóbb célpontokra is népszerűbbek lettek, köszönhetően az egyszerű, ám mégis rendkívül eredményes bevethetőségüknek. Pontot érő találatot jelentenek, kellemetlenek, nehéz őket védeni és olyan alacsonyan vannak végrehajtva, hogy még elkapni sem nagyon lehet őket, ezért kiváló többek között birkózó ellenfelek ellen is alkalmazva.

Igazán nagyközönség előtt talán Anderson Silva használta először rendkívül következetesen a Demian Maia elleni mérkőzésén, hogy távolságot tartson és elkerülje a leviteleket, de azóta már rengeteg elit bunyós építette be a fegyvertárába. A két legismertebb és legsikeresebb Conor McGregor és Jon Jones.

McGregor sokféleképpen használja ezt a technikát, de a legérdekesebb talán ahogy összeköti valamelyik ugró, forduló vagy ollózó rúgásával, amivel értékelhető találat hiánya esetén is elég közel kerül az ellenfeléhez, hogy az erős balegyenesét eladhassa.

Jon Jones gyakorlatilag az utolsó tíz ellenfelét ezzel a technikával kergette az őrületbe.

Ezektől függetlenül viszont mégis a jó öreg fejrúgás az, ami viszi a pálmát az összes lábbal végrehajtott támadótechnika közül. Manapság ismét egyre többször láthatjuk az oktagonban, köszönhetően többek között olyan harcosoknak, mint Edson Barboza vagy Uriah Hall. Az esetek többségében a hagyományos módon vannak előkészítve: combrúgások testrúgásokkal kombinálva, és végül jön a fejrúgás. Ez volt a receptje annak, hogy Mirko CroCop annyi győzelmet könyvelhetett el a karrierje alatt a fejrúgásainak köszönhetően. Mikor az ellenfelei magasan tartott védekezéssel jöttek ki ellene, hogy védjék magukat a rettegett bal lábtól, szinte felkínálták a testüket támadásra. CroCopnak "csak" annyi volt a dolga, hogy berúgjon a fedezék alá vagy magát a fedezéket támadja, amíg le nem húzták azt, és már küldte is a fejrúgást. A balegyenesét - fordított alapállásból! - szintén sikerrel használta arra, hogy elrejtse a menetrendszerű magasrúgását.

Itt jobb kézzel látszólag a balegyenese útját készítette elő Hunt ellen, aki ki is kívánt hajolni előle - bele egyenesen az érkező bal lábba.

Bár a láb a leghosszabb hatótávolságú fegyverünk a nyolc végtag közül, ez mégsem korlátozza le a lehetőségeit kizárólag a külharcos alkalmazásra. A rengeteg, látszólag feledésbe merült technikák közül éppen ez az egyik: közelharcból rövid előkészítés után rúgni. A váratlansága a meglepetés erejével párosulva roppant hatékony technikává teszi. Klincsből kilépve gyakorlatilag senki sem vár egy magas rúgást. Peter Aerts legtöbb kiütéses győzelme viszont mégis ezekből a helyzetekből született. Már volt erről szó az oldalon. Aerts nem rendelkezett olyan laza csípőízülettel, mint CroCop, Hall vagy Barboza. Nem is volt soha olyan virtuóz, mint Anthony Pettis. Mégis több fejrúgás K.O-t számlált, mint az említett urak. Mi volt a titka? Lássuk a jutúbakadémia válaszát:

Belharcból vagy ellökte az ellenfeleit, kibillentve így őket az egyensúlyukból, vagy egyszerűen ő lépett hátra és rúgott. Az eredményei a technikája hatásosságát tekintve, azt hiszem, egyértelműek.

Mikor valaki egy ilyen lökés következtében elveszíti az egyensúlyát, akkor automatikusan szétesik a védekezése egy pillanatra. A kedves olvasó kipróbálhatja otthon is (mint egy hülye reklámszöveg). Próbáljunk meg magasan tartott fedezékkel mozogni egy kicsit. Ugrálni, helyben futni. Teljesen természetellenes mozdulatok. Egyensúlyvesztési helyzetben ez hatványozottan érezhető. Ezt használta ki Aerts a mérkőzései során.

A globális MMA-történelemben is találhatunk példát ilyen jellegű támadásra, méghozzá a nagy Fedor Emelianenko tolmácsolásában. A Kazuyuki Fujita elleni emlékezetes derbin a kissé felelőtlenül támadó orosz a saját elmondása szerinti élete legnagyobb ütésébe nézett bele, és komolyan meg volt fogva. Ezek után Fujita természetesen folyamatosan támadott, de Fedor valahogyan túlélte a rohamokat, nekilökte a japánt a ringköteleknek és abban a pillanatban indította is a rúgását, Fujita máját támadva. A többi történelem...

Kontrából, illetve tempóból rúgni nem egyszerű az MMA-ban. Ahhoz túl lassúnak tűnhet a technika. A sport hőskorában, még a japán Pancrase égisze alatt küzdő Bas Rutten mégis a mestere volt ezeknek a rúgásoknak. Nem elsősorban a rúgásainak a sebessége volt az, ami sikeressé tette számára ezt a technikát, hanem inkább azoknak az időzítése, és az, ahogyan összekötötte a bal testrúgásait a jobbkezes ütéseivel. A mai harcosok közül Cowboy Cerrone az, aki rendre sikerrel kontrázik ilyen módon az ellenfelei támadásaira - itt például Eddie Alvarez ellen.

Megismételvén a már fentebb említetteket, senki sem olyan sokoldalú az MMA-ban, még a top bunyósok közül sem, hogy az összes technikát egyforma szinten alkalmazhassa a mérkőzései során, de ez az olvasó számára nem is kell, hogy jelentőséggel birjon. Sokszor többet tanulhatunk egy egydimenziós harcos sikereiből a meccseit elemezve, mint egy all-round zseni science fiction-be illő mozdulataiból. Erre szeretnénk rávilágítani ezzel a rögtönzött cikksorozattal.

Tehát a mostani írás kvintesszenciája akár a következő is lehetne: Hogy boldogul egy egydimenziós harcos a többdimenziós ellenfelekkel szemben?

A következő részben a könyöktechnikák gyakorlati alkalmazásába fogunk betekinteni.

írta: Bronson - aki nem tulajdonosa a képanyagnak, viszont mégis lenyúlta azt