Az igazat megvallva hónapok óta szemezek a témával. Keresgéltem képanyagot, böngésztem a meccselemzéseket és néztem a McGregor nyilatkozatairól készült felvételeket. Először belekezdtem egy "Conor McGregor, a sportunk jövője" című írásba. Fogalmazgattam magamnak a szuperlatívuszokat, hogy mekkora PR-tehetség ez az ír srác, aztán mégis abbahagytam. Visszamentem volna időben Muhammad Ali-hoz, Hulk Hogan-hez, Naseem Hamed-hez. A közelmúltból Chael Sonnen-nel vetettem volna össze, de aztán mégsem csináltam meg.

Pár hete kijött egy video-önvallomás Conor McGregor-tól személyesen, ahol a mozgásművészetről beszél, és első látásra-hallásra roppant szimpatikus volt, bár kissé ismerős. Aztán megnéztem még egyszer. És rájöttem, hogy Ido Portal szavait ismételte meg, szinte szóról-szóra, csak ír akcentussal. Csakhogy Ido Portal 2013-ban adta az ominózus riportot... Persze ettől függetlenül még gondolkozhatnak hasonlóan.

Szóval nem tudom felelősséggel elemezni Conor McGregor bunyós és civil személyiségét a médiajelenlétén keresztül, mert ő mindig a Conor McGregor-szerepet játssza. Nem tudnám, hogy mi a felvett manír, és mi ő ebből az egészből. Ezért sem lesz veszve semmi PR szempontból, ha esetleg kikap - jelen állás szerint már Chad Mendes-től, mert bármikor újra felfűtik a hype-vonat kazánját, és az íreket ismerve a nézettség és a jegyeladások továbbra is csúcsközelben lesznek.

A Conor McGregor típusú sportolók minden sportágban a jövőt képviselik majd nemsokára. Nyilván nem mindegyikük lesz hiteles, de ezt úgyis a médiából vett információk alapján a nézők döntik majd el. És természetesen lesznek majd nyugodt Fedorok és Velasquezek ellenpólusnak, de ezzel jelen írásban nem foglalkozunk.

Nem tudok írni semmi érdemlegeset Conor McGregor jövőjéről. Nem vagyok PR szakember. Lássuk tehát a múltját a technikai fejlődésén keresztül, hogy megismerhessük a mai világbajnoki kihívó Conor McGregort, és hátha így kialakíthatunk egy képet önmagáról az emberről is.

Ha ránézünk a mai öltönyös, befésült divatfrizurát viselő és pózoló médiajelenségre, el sem tudjuk képzelni a kopaszra borotvált fejű fiatal ír bunyóst, aki évekkel ezelőtt megvetette a lábát a Cage Warriors nevű szervezetnél. És a mai bunyóját látva a forduló és ugrórúgásokkal, furcsa visszaemlékezni a "régi" Conor McGregor bunyójára, aki előredobva a kezeit, rákiabált az ellenfeleire meccs közben, sértegetve őket és kontrabokszból rohamozva nyerte meg a meccseit.

Na de hát ez is a része a Conor McGregor-jelenségnek, hogy milyen gyorsan fejlődött a csapkodós állóbunyósból egy minőségi kontrákra építő, minden téren képzett harcossá, aki megreformálni látszik az MMA-t, mint sportot a rúgások terén.

2011 közepe táján McGregor 8-2-es mérleggel rendelkezett, mind a nyolc győzelmét kiütéssel érve el. A két veresége története is ismeretes: 2008 júniusában Artemin Sitenkov elkapta a lábát pillanatok alatt, és 2010-ben Joe Duffy földre vitte és karháromszöggel szubolta. Ezek után nem volt kérdéses, hogy bár Conor egy szórakoztató és hatékony állóbunyót tud hozni bárki ellen, de a birkózás és földharc terén óriási hiányosságokkal bír. Ez nem volt túl kecsegtető a meccsszervezőknek a jövője szempontjából.

Mégis, 2011-ben öt meccset megvívva 5-2-ről 9-2-re emelte a mérlegét, megállítva idő előtt minden ellenfelét. A sikeres Cage Warriorsos bemutatkozás után úgy döntött, lemegy pehelysúlyba. Londonban, Steve O'Keefe ellen megismétlődni látszott a Joseph Duffy meccs forgatókönyve. A ketrec szélénél O'Keefe közel került ahhoz, hogy McGregor háta mögé kerüljön, és állásból befogja a karháromszöget, de Conor kivédekezte. Ekkor O'Keefe lement csípőre, hogy földre vigye McGregort. És ekkor a fiatal ír elővette a Travis Browne-féle könyökütéseket. O'Keefe úgy csúszott le a földre Conor McGregor csípőjéről, mint egy fáradt rúdtáncos műszak végén. Kiütéssel győzött Conor McGregor!

A Cage Warriors nem valami nagy szervezet világszinten nézve, bár időről-időre kerülnek ki tőlük jó bunyósok. Conor McGregorban viszont soraikban köszönthettek egy jövőbeli közönségkedvenc sztárbunyósukat. Négy hónappal a fent említett mérkőzés után, 2012 júniusában Conor McGregor megvívhatta élete első címmeccsét, a Cage Warriors pehelysúlyú bajnoki övéért, Dave Hill ellen.

A kezdő McGregor ütések és provokálások után Hill levitelre ment, amit először McGregor hárított, majd egy guillotine-ra rápróbálkozott, de sikertelenül. Ott maradt a földön Hill alatt, éppen abban a helyzetben, amiben senki szerint nem lett volna szabad lennie, ám ekkor meglepetésszerűen olyan technikai felállást produkált, hogy Hill csak követni tudta, a ketrec oldalához szorítva őt.

Ettől a pillanattól kezdve a harc képe egy tipikus striker-grappler összecsapást mutatott. Hill levitelre ment volna, McGregor pedig állva büntette őt közben. Mint tudjuk, McGregor legjobb találatai általában kontrákból születnek. Itt éppen a kedvenc hátralépéses balegyenesét próbálta eladni,a kontrajobbhorgával egyetemben:

Ahogy Hill a menet vége felé újra egy reménytelen földrevitellel megpróbálkozott, McGregor újra elővette a már bevált könyökösöket, majd egy ironikusan Jose Aldo-szerű ketrecfogással átfordította Hill-t mount pozicióba. Innen Hill hátára kerülve behúzott egy hátsó fojtást, de a menet véget ért, mielőtt Hill kopogni kényszerült volna.

A következő menetben Hill ismét levitelre ment, és végül a földön rövid dulakodás után McGregor ismét feltette a hátsó fojtást, és ezúttal Hill kopogott. Conor McGregor elkönyvelhette élete első szubgyőzelmét, ami egyben az első bajnoki címet is jelentette számára. A ringszpíker nagyvonalúan Írország első MMA világbajnokaként nevezte meg őt - és itt kezdődött Conor McGregor igazi szupersztársága. Bár Hill előtte nem sokat tett le az asztalra a Cage Warriorsnál, ez mit sem számított a közönségnek.

McGregor földharca tesztelve lett - már amennyire ez az angoloknál lehetséges - és elkezdődhetett az a folyamat, amit Mike Goldberg meteorit - szerű felemelkedésként jellemzett. Hat hónappal később McGregor visszatért a ketrecbe a Cage Warriors könnyűsúlyú övéért is, a mi Buchinger Ivánunk ellenében, és egy évvel később már az UFC kötelékében találta magát. Buki ellen már ő is kezdeményezett földreviteleket, és az előre kitartott első, jobb kezét is effektívebben használta, a forduló rúgásaival egyetemben. Végül is ez hozta el a véget...

A karate-stílusú egyenes rúgások is itt kerültek be igazán Conor repertoárjába. Ez a technika kábé egyenértékűnek számít az ökölvívás balegyenesével. Eldobható keményen, hangsúllyal vagy alkalmazható távolságtartásra is.

Szóval ez volt Conor McGregor a UFC-be kerülése előttig. Jó kézitusa, kézcsapdák és ökölvívótechnikák, dinamikus láb- és rúgótechnikák, egy gonosz bal, hátsó tempóegyenessel megfűszerezve. Lássuk mit adott hozzá még ehhez az Ultimate Fighting Championship keretein belül!

A teljesség igénye nélkül: ha olyan médianyilvánosságot kap valaki, mint Conor McGregor, akkor a minimum az, hogy kiszolgálja a közönségét. A Street Fighter nevezetű videójátékba illően kötötte össze a látványosnál látványosabb, és eredményesen alkalmazott technikáit például Diego Brandao ellen. A könnyedségét érdemes itt megfigyelni:

Na már most, ha megnézzük: ezen a mérkőzésen Conor McGregor arrogánsan és agresszíven kezdett a bevihetetlennek látszó lábtechnikáival, de figyeljük meg, hogy minden rúgása után tökéletes alapállásba és egyensúlyi helyzetbe érkezik vissza. Az alapállása - bár szélesebb az átlagosnál - kiválóan szolgálja az előre-hátra ugrálásának előkészítését. Önszántából oldalra mozogni nem sokat láthatjuk őt. Ez az állás megtalálható a karatéban éppúgy, mint a régi orosz vívó-stilusú boksziskolákban. Nincs speciális elnevezése. Ez csak az az alapállás, ami tökéletesen megfelel az emberi testnek ehhez a fajta és irányú mozgáshoz. Ilyesmikre gondolhatott Conor, mikor az Ido Portal stílusú nyilatkozatot adta. "Elsősorban emberek vagyunk, másodsorban mozgunk és csak harmadsorban harcolunk."

És ez a fővonal a mai Conor McGregor küzdőstílusban. Rengeteg benne a játék és a közönségnek való szereplés. Viszont mindemellett mindig 100%-osan koncentrál a küzdelmeire, csak a megfelelő pillanatra várva a kontratámadásra. Conor McGregor egy kiváló kontrabunyós, furcsa és képernyőre illő mozdulatokkal, amivel folyamatosan támadásra provokálja az ellenfeleit.

Beszéltünk Conor ökölvívásáról is. Nem sok különlegességet láthatunk benne: egy kiváló bal, hátsó keresztütést és atomórányi pontosságú időzítéseket. Ha támadást készít elő, általában kézcsapdákkal és kézitusával készíti elő, vagy a klasszikus Marvin Hagler/Naseem Hamed-féle vezető kezes felütéseket kombinálja a hátsó kezes ütéseivel.

Az első kéz és az időzítés iskolapéldáját láthatjuk alább:

És akkor lássuk Conor McGregor híres és formabontó lábtechnikáit! Chuck Norris és Jean-Claude Van Damme filmjeiből anno megismerhettük a horogrúgásokat. Magával a horogrúgással, mint technikával az a legfőbb probléma, hogy nehéz valódi átütő erőt csempészni mögé, és ha csak pár centiméterrel is elvétjük a célt, máris kellemetlen pozícióban találhatjuk magunkat. Szétesik a védekezés, egyensúlyvesztési helyzetbe kerülünk és üthetővé-rúghatóvá válunk. Egy tökéletes horogrúgást láthatunk itt Larry Kelley-től, a későbbiekben karatefilmfőhőssé avanzsált fiatal Billy Blanks ellen.

Egyébként még maga Joe Rogan is említette őt McGregorral összehasonlítva...

Lássuk ugyanezt a technikát Conor McGregor tolmácsolásában, sokszorosítva és szinteket váltva, Andy Hug szellemében:

A UFC-ben töltött ideje alatt McGregor rúgóarzenálja komoly evolúción ment keresztül, főként az első, vezető lábára gondolva. Az alacsony oldalrúgásait olyan effektíven alkalmazza, hogy meglepődnék, ha a közeljövőben nem fedezhetnénk fel több más MMA-harcos arzenáljában is. A térdre, és az egyéb alacsony célpontokra irányuló gyors oldalrúgásokat nehéz elkapni, vagy levitelt indítani kontrában ellene.

Figyeljük meg az oldalra való mozgást a rúgással egy időben. Ilyet megtalálhatunk a karatéban is, vagy egy térdrúgással követve a muay thaiban is. Tobi-komi: karate a gyakorlatban. Max Holloway ellen McGregor a sikeres oldalrúgásaival elérte, hogy Holloway ne próbáljon meg előretörni és belharcot erőltetni. Ezután az ír elkezdett előrecsúszásokkal támadni, ugyanazon oldalrúgó technikáival. Aztán jöttek a hátsó lábas rúgások. Végül a Saenchai-féle bicikliző rúgás testre, amit ütések követtek.

Ugyanezt az előkészítést láthattuk Dennis Siver ellen, aki jóval alacsonyabb volt, mint Holloway. Ellene a befejező lábtechnika egy térdrúgás volt az ütések előtt.

Ami számomra érdekessé teszi Conor McGregor rúgótechnikáját, az a szint- és irányváltása, és az, ahogyan az alsó végtagot támadja vele. Egy normál alapállású bunyósnak ez nyilván nehezebben menne, viszont McGregor, mint tudjuk, fordított alapállású.

Még rengeteg apró trükköt lehetne kiemelni Conor McGregor technikai repertoárjából, de lényegében ezek voltak a szinte csak rá jellemző részletek. Az oktagonon kívüli viselkedését nem tisztem megítélni. Tény, hogy roppant szórakoztató jelenség, és gyakorlatilag mindenkinek van már valamilyen véleménye róla. Mi itt mindössze csak a technikáin keresztül szerettük volna megismerni Conor McGregort. Reméljük, valamennyire sikerült.

Mindegy, hogy Mendes ellen nyer, vagy veszít. Mindegy, hogy a hype-vonata kisiklik-e a UFC 189-en. Conor McGregor egy különleges ember, mint harcos. A hagyományokat megtörve rengeteg újdonságot csempészett a ketrecharc világába gyakorlatilag minden egyes mérkőzésén, és ha mást nem is, de az ez irányú bátorságát a kísérletezésre tisztelnünk kell.

írta: Bronson