A fejsérülésekkel kapcsolatos cikkben tárgyaltakon túl a másik legnagyobb probléma a sporton belül a játék a súllyal. A sportolók a bemérlegelés előtt komoly fogyasztásba kezdenek, ami gyakran teljes élelem és víz-megvonással is jár. A főbb eszközök a szauna, búvár- vagy speciális fogyasztóruhák, különböző krémek, de természetesen illegális szerek és vízhajtók is közrejátszanak. Sokan nem is gondolnák, de igen gyakori, hogy egy-egy sportoló a bemérlegelt súlyához képest akár hét kilóval is nehezebben lép be a ketrecbe a küzdelem éjszakáján.

A súlyosabb esetek közé tartoznak:

• - Leandro “Feijao” Souza - a fogyasztás során stroke-ot kapott és elhunyt
• - Rodrigo Damm - veseproblémák miatt két meccset mondott már le
• - Brian Melancon - veseproblémák miatt visszavonulásra kényszerült
• - Ulysses Gomez - a fogyasztás közben összeesett (meccsét törölték)
• - Rory Markham - görcsök következtében egyik tüdeje összeomlott

De gyakoriak még az olyan - nem dokumentált - esetek, ahol súlyosabb baj nem történik, "mindössze" elájul valaki a fürdőszobában, a hotel folyosóján vagy egyéb helyen. Említésre méltóak még: az egykori UFC harcos, Anthony Johnson, aki egy edzőtábor során 20 kilót fogyott, Quinton "Rampage" Jackson, aki a Rashad Evans elleni vereség előtt fogyott több, mint 20 kilót, Jake Shields, aki 10 kilót dobott le a Kampmannal való találkozója előtt, Tim Boetsch pedig 13+ kilót adott le a UFC 166-ra. A sort a végtelenségig lehetne folytatni.

Miért?

Mi az extrém fogyasztás legfőbb okai? Sokan lusták egyszerűen folyamatosan diétát tartani, egész évben formában maradni, ezért csak egy-egy meccsre készülve kezdenek komolyabb diétába, ami sportolótól, genetikától függően nem biztos, hogy mindig elég (természetesen még közrejátszik a sportoló kora, ill. az is, hogy mennyire szigorúan tartja be tényleg a diétát). A meccsek és sportolók nagy száma miatt pedig senki sem akar lemondani arról az évi 1-2 lehetőségről, amikor küzdhet, pénzt kereshet, ráadásul minden sportolónak mindössze pár gyorsan elszálló éve van csak, amíg a csúcsra érhet.

A probléma mindig is ismert volt a sport világában, ahogy a fejsérülések, ez sem kizárólag az MMA-t érinti. A birkózás világából számtalan szomorú történet ismert. A sportolókat azonban semmi sem állíthatja meg, mert ugyan veszélyes, amit csinálnak, valahol megszokták, hiszen harcolni is veszélyes. Ezen kívül a sportolók, a verseny-szellemmel megáldott (vagy megátkozott) emberek sokszor mindenre képesek, hogy előnyhöz jussanak ellenfeleikkel szemben. A nagyobb súly pedig, amennyiben minden el van találva, komoly előny. Egy bizonyos ponton túl azonban ez az előny elvész - a sebesség, a reflex-idő, a mozgékonyság mind rámehetnek egy elhibázott "visszatöltésre", ami a bemérlegelés után következik.

Extrém példák

Vegyük például a UFC-hez szerződött Gleison Tibau-t. Tibau a 155 fontos (~70kg) könnyűsúlyú kategória egyik ismert harcosa. Amit tán nem sokan tudnak, hogy Tibau általában a ketrecbe 181 fonttal lép be, ami 82kg-nak felel meg. Hogyan csinálja?

Tibauval öt éve kezdtek kísérletezni, míg mindent kitaláltak. Mára pontosan tudják, mire hogy reagál a szervezete, meddig mehetnek el, mikor kell a folyamatba belefogni. Túlzás nélkül állítható: külön tudomány lett a sport ezen részéből (is), külön szakemberekkel.

Tibau a UFC 164 előtt pár nappal még 20 fonttal (9 kilóval) volt nehezebb a bemérlegeléshez szükséges súlynál. A küzdelem estéjén 181 fonttal lépett a ketrecbe. Hogyan? Azon túl, hogy a megfelelő, könnyű ételek (gyümölcsök), vitaminokkal dúsított vizek bevitelével megkezdik a visszatöltést, majd kétóránként zsírszegény, de magas szénhidráttartalmú ételekkel folytatják, bevisznek még kalcium, magnézium, kálium tablettákat is, hogy a görcsöket elkerüljék. De ez még mindig csak a történet fele. Hogyan lehetséges tehát? Az egyik válasz a nátrium-oldatos infúzió.

Az infúziós oldatok fontos és nagyon gyakran, talán a leggyakrabban használt gyógyszerek. Forgalomba kerülésük előtt a gyógyszereknek megfelelő regisztrációs eljárásokon mennek át. Javallatuk és ellenjavallatuk van, hatással és mellékhatással rendelkeznek, túladagolás esetén szövődmények jelentkezhetnek. Alkalmazásukra csak úgy kerülhetne sor, mint minden más gyógyszer esetében, a javallat és ellenjavallatok mérlegelése után, a megfelelő készítményt a megfelelő adagban, orvosi rendelésre. Az infúziós oldatokat az orvosok terápiás céllal adják. Ezt a terápiát volumen-terápiának, folyadékterápiának, infúziós terápiának nevezik. Azonban természetesen, amint azt a példa mutatja, itt nem erről van szó.

70kg... Meg egy darab.

Veszélyek és következmények

De a sportolók veszélyes játékot űznek, több szempontból is. A kalóriák, az elektrolit-egyensúly, a szervezetben lévő folyadék mennyisége mind meghatározó jelentőségű a szerveket, azok működését figyelembe véve. Az agy, a vesék, az alapvető szervek mind "üzemanyagot" igényelnek. Ha egy kis hiba csúszik be, az a szervek leállásához, sokkhoz, extrém esetekben halálhoz vezethet. Ezért van, hogy sokan, akiknek már csak ~2kg-ot kell mondjuk leadniuk, hiába ülnek a szaunában - a szervezet a sokk miatt vész-üzemmódba kapcsol és egyszerűen nem engedi tovább az őrületet. Ráadásul amikor valaki 4-5 kilót akar kiszaunázni, olyan gyors vízleadásra kényszeríti a testét, hogy az nem tud válogatni, honnan szabad a vizet kiengednie és hol kritikus annak jelenléte.

A normális, biztonságos fogyasztás során a sportoló ideálisan nem veszít többet, mint a teljes testtömeg 6-7%-át. Amint valaki ezt átlépi és mondjuk a 8-9%-os zónába ér, az már nagyon veszélyes dehidratáltságot jelent. Ha ennél is messzebb merészkedik valaki, az már azt jelenti, hogy 24 óra egészen biztosan nem elég arra, hogy kipihenje ezt és helyrejöjjön. A UFC nehézsúlyú harcosával, Daniel Cormier-vel is megtörtént hasonló. Amikor a 2008-as pekingi Olimpiára készült, annyi vizet vesztett, hogy végül kórházba került és infúzióra kötötték.

Aztán ott vannak még a vízhajtók, melyek a szervezet gyakoribb vizeletkiválasztásra kényszerítésével gyors fogyást tesznek lehetővé, azonban túl a mellékhatásokon, tiltottak is, mert ún. maszkoló anyagként viselkednek és elrejthetik a vizeletben esetlegesen jelenlévő teljesítményfokozókat.

És ha ez még mindig nem lenne elég, az újabb tanulmányok azt mutatják, hogy a mentális állapotra szintén komoly hatással van az ilyen jellegű megterhelés. Egy birkózók körében végzett felmérésben azok a sportolók, akik a teljes testtömegük 4%-ánál többet veszítettek, a meccseik napján jelentős mértékű zavartság volt megfigyelhető.

Az elektrolit-egyensúly miatt a visszatöltés maga is veszélyes folyamat. Az egyensúlyt magát a vesék szabályozzák. Nagyon fontos ehhez a kálium, a magnézium, a kalcium és a nátrium mennyisége a szervezetben. Nem véletlen tehát, hogy Tibau csapata is odafigyel erre, ahogy fentebb említettük. Akárhogy is, a fogyasztás és visszatöltés folyamata nagy megterhelést jelent a vesék számára, melyeknek a folyadék-egyensúly fenntartása mellett az elektrolit-egyensúlyra is figyelniük kell. Nem mindenki szervezete bírja, amikor a visszatöltés során hirtelen nagy mennyiségű víz és kalóriák áramlanak be, így pedig hiány léphet fel. Például a nátrium-kálium vagy nátrium-kalcium arány felborul. Ha ezek az arányok nagyon eltolódnak, leállhat a keringés.

Mit lehet tenni?

Egyes vélemények szerint a problémával az állami szintű atlétikai bizottságoknak (SAC), a promótereknek és az edzőknek együtt kellene foglalkoznia. Biztonsági protokollokra, előírásokra lenne szükség, melyeket, ha megszegnek, pénzbüntetések, cégek és edzők engedélyeinek felfüggesztése lenne kiszabható ill. meccseket törölnének. A keringő javaslatok szerint mindenképp felülről kéne kezdeni, mégpedig az alábbiakkal:

• - Egész évben zajló, hivatalos, véletlen-szerű tesztelés, hogy egy sportoló "normál" súlyát megállapítsák
• - Sportolók eltiltása attól, hogy egy olyan súlycsoportban versenyezzenek, ami a fentebb megállapított normál testsúlyuk 90%-ánál kevesebb
• - Rövid felkészülési időt engedő (kevesebb, mint 30 nap) ajánlatokat ne tehessenek olyan sportolóknak, akik a súlyhatár fölött vannak 5%-val
• - A sportoló nem lehet 10%-val nehezebb a súlycsoportjánál 30 nappal a küzdelem előtt
• - A sportoló nem lehet 5%-val nehezebb a súlycsoportjánál 10 nappal a küzdelem előtt
• - Refraktométer használata a folyadékpótlás szükséges mértékének felmérésére

A jelenlegi helyzetben a legnagyobb kockázatot a sportolók vállalják, akik közül sokan a mai napig nincsenek tisztában a folyamat összes kockázati tényezőivel ill. annak mértékével. A sportolókat úgy kezelik, mint akik eldobhatóak, könnyen lecserélhetőek és mindaddig sajnos nem fognak megfelelő mértékű védelemben részesülni, amíg azok, akik vezető pozícióban vannak, nem tehetőek felelőssé az alkalmazottaik egészségéért.

Répa Ádám, (C) 2013 a totaldamage.hu számára