Totaldamage

Tavaly nyáron egy edzőtársammal beszélgettünk és valahogyan előjött a luta livre témakör. Nem igazán tudtam sokat erről a stílusról, szerencsére az edzőtársam még kevésbé, így nem tűntem hülyének. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy, amint időm engedi, kicsit kiművelem magam a témában. Nos, közel sem lettem szakértő, de amit sikerült összegyűjtenem a témáról, most megosztom veletek. Következzék, tehát a luta livre, az én olvasatomban a „BJJ ismeretlen kistestvére”.

A luta livre eredete

A luta livre szóösszetétel a portugálban birkózást jelent elsődlegesen, másodlagosan meg nem. A luta szót fordíthatjuk szabadnak, a livrét, pedig küzdelemnek, így megkapjuk a magyarban nagyjából „szabad küzdelem” jelentést. Brazíliában, ahol ez a stílus kifejlődött ebben a jelentésében alkalmazzák. A luta livre múltja nem vész a múlt homályába, legalábbis nem próbálja senki az általam olvasott szerzők közül visszavezetni a stílus történetét Noéig. A luta livre egy Euclydes „Tatu” Hatem nevű brazil birkózó fejéből pattant ki nagyjából 1927-ben Rio de Janeiro városában. A stílus a judón és alapítója személyéből adódóan a birkózáson alapszik.

"Tatu" akció közben

Brazíliában ekkoriban sok-sok kihívásos viadalt rendeztek annak eldöntésére, hogy kinek a stílusa a jobb és ki az erősebb. Tökre, mint a UFC alapkoncepciója, nem igaz? A kor másik szárnyait bontogató küzdőstílusa a Gracie vagy brazil jiu jitsu volt. A két stílus nagyon hasonlított abban, hogy mindkettő a földharcot preferálta. Ne feledjük, hogy a BJJ-ben is oktattak ütéseket és rúgásokat az elején, a luta livrében, pedig teszik ezt a mai napig is. A fő különbséget a társadalmi bázis adta. A BJJ főként a tehetősebb brazilok közt terjedt, gondoljunk a Graciek magas társadalmi rangjára, kapcsolataira, illetve a gi már akkor sem volt olcsó. Nem nehéz kitalálni, hogy a luta livre (LL), pedig a szegényebb néprétegek között hódított. A szegény kölykök harcművészetének tartották, és mint ilyen nem is kapott túl nagy sajtóvisszhangot egészen 1940-ig.

Miközben Európa a második világháborút élte át a brazilok kevésbé durva módon vezették le a feszkót. Ennek következménye egy kihívásos mérkőzés lett Euclydes "Tatu" Hatem és George Gracie között. A végeredmény mai szemmel nézve talán meglepő volt, hiszen „Tatu”-nak sikerült feladásra kényszeríteni George Graciet. Hoppá, mi?

A győzelem híre bejárta a kor brazil sajtóját

A stílus fejlődése

A két stílus egymással párhuzamosan fejlődött. Egészen jól el is voltak egymás mellett, de a világ ezen felén sem feledik el csak úgy a sérelmeket, így 1968-ban az LL egy jeles képviselője Euclides Perreria megmérkőzött és le is győzte Carlson Graciet. Ez a két győzelem, bár majd három évtized választotta el őket egymástól nagyot lendített az LL népszerűségén.

Euclides Perreira fénykorában

A 70-es évek

A 70-es évek egy kicsit csendesebb időszak volt, kb. annyira, mint a vihar előtti csend. Ebben az időszakban „Tatu” tanítványai tovább finomították küzdőművészetüket. Az élenjárók közül Fausto és Carlos Brunocilla, Euclides Perreira és a leginkább Roberto Leitao vették ki a részüket a fejlődésből.

Az idős Roberto Leitao egyértelműen "fogalmaz"

Roberto Leitao személye rendkívül érdekes. Sokak szerint ő volt az, aki legnagyobb mértékben befolyásolta a luta livrét, annak létrejötte óta. Leiato civilben mérnök és egyetemi tanár volt, emellett elmélyült a judóban és a birkózásban is. Leiato a technika megszállottja volt, mindenhová tollal és jegyzetfüzettel ment, és, amint eszébe jutott egy új technika már le is jegyezte. Elmélete szerint a helyes technika ismerete és kivitelezése képes semlegesíteni a nyers erőt, sőt felül is tud azon kerekedni. Mintha ismerős lenne ez a teória valahonnan, nem igaz? Leiato annyira komolyan vette a jegyzetelést, hogy ki is adta azokat a Luta Livre elmélete címen.

Helio Gracie nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint Leiato. Leiato szerint kettejük filozófiájában a fő különbség az, hogy szerinte a luta livre küzdelmi felfogása igen közel áll a birkózáshoz.

„Gracie (Helio) makacs volt. Úgy gondolta, hogy a technikai előny önmagában elegendő, de tévedett.” Akik Leiatoval értettek egyet ebben látták a birkózók sikereinek a kulcsát a BJJ gyakorlók ellen, mikor a birkózók meg tanulták a submissionok kivitelezését igen nehéz helyzetbe tudták hozni a BJJ gyakorlóit. A birkózó kontra bjj dilemma egy külön cikket is megérne.

Ész játék,értem?

A 80-as évek

Az idő haladt és elérkeztünk a 80-as évekhez. A bjj népszerűsége nőttön nőtt, köszönhetően a Gracie család kiváló érzékének a média iránt, valamint a stílus hatékonyságának. Az LL ifjú titán képviselői arra gondoltak, hogy az ő stílusuknak is ideje lenne kitörni a rivalda fénybe, és ennek nincs is jobb módja, mint kihívásos harcok sorával bizonyítani, hogy ők bizony jobbak, mint a Gracie jiu jitsu gyakorlói. A két stílus nem csak a technikai felfogását tekintve tért el ekkoriban lényegesen egymástól. A luta livre művelői gi nélkül edzettek és egyre több és több lábfeszítést alkalmaztak, míg a BJJ művelői merevesen elhatárolódtak mindkét fenti cselekménytől mondván, a git csak a csórók nem engedhetik meg maguknak.

A Gracie jiu jitsu, ahogy ekkoriban a brazil jiu jitsut hívták és a luta livre képviselői között egyre komolyabb ellentétek alakultak ki. Ezek, hol szervezett mérkőzések keretében kerültek rendezésre, hol egyszerű utcai bunyók által. Mindenki döntse el, melyiknek van több értelme. Ezek a küzdelmek egy később cikk keretében kerülnek majd közlésre, mert olyan szerteágazóak és szövevényesek, ami miatt önmagukban megtöltenek egy hosszabb postot. Az LL története szempontjából annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a 80-as és 90-es évek összecsapásaiból a két stílus közül általában az LL húzta a rövidebbet.

A 90-es évek

A luta livre gyakorlóinak más módot kellett találniuk a hírnévhez. A 90-es évek el is hozták a lehetőséget a brazil Vale Tudo és az amerikai, japán MMA rendezvények képében. Az LL gyakorlói nagy várakozásokkal és reményekkel indultak neki ezeknek a kihívásoknak. Azonban, a hazai után a nemzetközi porondon is a vereség keserű kenyere jutott nekik osztályrészül. Hiába arattak szép sikereket az akkoriban menő többi edzőterem felett, azok sorra megtalálták az ellenszerét a luta livre táborának. Ebenezer Fontes Braga lekopogtatta Jeremy Hornt és Brandon Lee Hinklet, de hamarosan szembe került Kevin Randlemannal és Kazushi Sakurabaval.

A szerencse sem fogadta kegyeibe az LL tábor tagjait. Johil de Olivera pontozással legyőzte a Chute Boxe legendát, Jose "Pele" Landi Jonst 1997 márciusában a WVC 4-en. Ami ezek után történt nem mindennapi, Johil a PRIDE egyik korai gáláján vett részt, amikor a pirotechnikai showba, valami hiba csúszott és megsérült a látása. Johil ezután még évekig versenyzett, annak ellenére, hogy a látását már soha többé nem tudták teljes mértékben helyre állítani! Mondanom sem kell, ezek után már nem tudta hozni a korábbi formáját.

Hugo Duarte esete a másik kiváló példa arra, hogy Fortuna mennyire nem fogadta kegyeibe a luta livre gyakorlóit. Duarte 1998 májusában harcolt az UFC 17-en, a gálára egy 5-0-s rekorddal érkezett, Tank Abbott ellen. A mérkőzés jól kezdődött, Duartenek sikerült gyorsan földrevinnie Abbottot és ekkor jött a baj. Ahelyett, hogy használta volna kiváló ground and poundját, karfeszítésre akart váltani ezzel, viszont feladta domináns pozícióját és Tank Abbottnak sikerült felállnia. Ezek után pedig irdatlan verésben részesítette a földön fekvő Duartét. A következő MMA mérkőzésében sem volt túl sok köszönet. Mark Kerrel kellett volna megküzdenie a PRIDE 4-en, de ahelyett, hogy felvette volna a küzdelmet, mást sem csinált csak futkosott a ringben, mindent megtéve a küzdelem elkerülésére… Nem tudni miért tette ez utóbbit, talán megtört benne valami, valami a Tank Abbott elleni vereséget követően, de végül Hugo Duartenek sem sikerült a nagy áttörés.

A Duarte vs. Abbott korabeli hirdetése

A Luta Livre legszebb sikereit Marco Ruas érte el, de ez sem volt egyszerű történet. Marco Ruas alapvetően muay thai harcos volt, aki a földharctechnikáját fejlesztette a luta livre segítségével, ezért a küzdőstílusát Ruas Vale Tudo néven aposztrofálta. Brazíliában a muay thai és luta livre harcosok között szoros kapcsolat alakult ki, ami egy korábbi stílusok közti összecsapásra vezethető vissza, de erről bővebben egy másik postban. Nos, Ruas 1997. március 16-án legyőzte az UFC veterán Patrick Smitht a WVC 4-en. Ruas teljesítménye ezután hullámzó volt, egy győzelmet követően 2 vereség következett.

Arra, hogy nem sikerült a Luta Livrenek komoly bajnokot adni az MMA-nak több oka is van. A stílus képviselői nem tudtak olyan jól ütni, mint a Chute Boxe Akadémiai versenyzői, nem tudtak mit kezdeni a Hammer House birkózóival, a jiu jitsu képviselőivel szemben nem tudtak előnyt szerezni technikai tudás terén és nem voltak, olyan atletikusak sem, mint a Lion’s Den csapata.

Marco Ruas, a vale tudo egykori nagy reménysége

Az új évezredben

A 2000-es évek elején a luta livre gyors hanyatlásnak indult. Top harcosaik sorra döntöttek úgy, hogy átlovagolnak a BJJ vizeire. Olyan nevekről van szó, mint Renato Babalu Sobral vagy Gesias JZ Calvancante, akiket ma mindenki echte BJJ harcosnak gondol. A helyzetet csak tovább súlyosbította, hogy az olyan nagynevű, no gi grappling tornák, mint az ADCC sokat tett azért, hogy a BJJ gyakorlói ledobják a git és elkezdjenek így is edzeni.

Összefoglalva három fő okot hoznak fel a luta livre kevésbé népszerű voltára:

• Nem sikerült komoly bajnokokat adniuk és, így népszerűsíteniük magukat.
• A neves no gi események népszerűségével a bjj képviselői is legyőzték idegenkedésüket a gi nélküli gyakorlással szemben.
• Az MMA egyre professzionálisabbá válásával sok luta livre harcos hagyta ott korábbi edzőtermét és igazolt át a jiu jitsuk gyakorlók közé.

A luta livre napjainkban

A luta livre, azonban nem tűnt el teljesen. Ma is sokan gyakorolják és vannak arra utaló jelek arra nézve is, hogy esetleg egyszer sikerül betörnie a köztudatba is. Ma a luta livre két ágra oszlik az engedélyezett technikák és szabályok szerint, így egy stílusról beszélünk, ami a versenyszabályoknak megfelelően hol többet, hol kevesebbet enged meg.

Luta livre esportiva nagyjából sport luta livrenek lehet fordítani. Lényegében submission grapplingről van szó. Népszerűségét az olyan no gi grappling versenyek, mint a NAGA vagy az ADCC nagyban növelték. Ütések, rúgások és egyéb „kemény” technikák nincsenek engedélyezve. Ellenben minden grappling technika, aminek célja az ellenfél feladásra kényszerítése: ízületi feszítések, fojtások egyebek, engedélyezett. A lábfeszítéseknek kiemelt szerepük van, ez az egyik fő különbség ezen stílus és a bjj között. Pontozással is lehet győzni, ilyenkor a földrevitelekért, domináns pozícióba kerülésért jár a pont.

Luta livre vale tudo, ez az igazi brazil MMA. A luta livre földtechnikai repertoárját ötvözi ütésekkel, rúgásokkal, térd, könyök –és clinch használattal. Ezek jórészt a muay thaiból származnak. Ettől függetlenül a luta livre vale tudo legerősebb eleme a földharc és a földre vitelek. Ez azért is lehet, mert a stílus gyakorlói szerint az állóharcban sokkal nagyobb a sérülés veszélye. Valamint a földharcban egy kisebb és gyengébb harcos is tudja kompenzálni fizikai hátrányát a megfelelő technikával.

Nos, röviden ez lenne a luta livre története a kezdetektől, napjainkig. A luta livre életre valóságát véleményem semmi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy a mai napig vannak gyakorlói és törekvések a fejlesztésére. A cikket, mint a brazil jiu jitsu gyakorlója írtam, így remélem, értékelitek, amit az „ismeretlen kistestvér” ismertebbé tételéért tettem.

A héten jelentette be az UFC, hogy az UFC 180 programjában összeengedi egymással Joe Lauzont és Diego Sanchezt, a szervezet történetének legszórakoztatóbb meccseinek sorában felbukkanó két vadállat kategóriás arcát. November 15-ig nem kell olyan sokat aludni már, de addig is dolgozik az MMA fanok kreatív alvilágának java, így jöttek létre a galériában látható alkotások, melyek azon tanakodnak, mely eddigi alkotáshoz lehet majd hasonlítani a két vérfakasztó összecsapását. 

Durva csapatás volt tegnap az UFC háza táján, párhuzamosan két gálát hoztak le. Hogy ez mennyire jó a nézettségnek? Kérdezheted, de az UFC Fight Night 53: Nelson vs Story Svédországban elsősorban az európai piacnak szólt, az UFC Fight Night 54: McDondald vs Saffiedine pedig az USA-ban hasított. Vagy nem, ez majd kiderült, a főmeccsen kívül ugyanis nem volt komolyabban eladható név a card-ban. Össze is vonom hát a két történetet, itt nézheted vissza a két gála bunyóit, az eredményeket UFN 53-ról itt, UFN 54-ről pedig itt olvashatsz. 

Folytatódik Sárközi Robi kínai edzőtáborból küldött hangüzenet naplója, melyből megtudhatjuk, hogy Imre Zsolti és Szabó Végrehajtó Gábor hétfőn K-1 szabályrendszerben vív mérkőzést, mellette pedig folynak az edzések a helyi klubok versenyzőivel. Robi szerint helyt állnak a magyar srácok ezeken a foglalkozásokon, Zsolti és Gábor mellett Kovács László, Forró László és Gönczi János is tolja a melót. Bővebben alább hallhatod Robi gondolatait. 

Az ATT-csillag Daniel Straus márciusban veszítette el pehelysúlyú Bellator címét Pat Curran ellen, de már akkor megígérte, hogy brutális módon fog visszatérni és hentelni az újabb kihívói poziért. Erre most hajnalban volt lehetősége a Bellator 127 során Justin Wilcox ellen, aki földön való masszív csomagolással várta. Straus azonban nem bízta a véletlenre, 50 másodperc elég volt neki egy pofás TKO-hoz, ezzel pedig ismét visszakerült a szervezet pehelysúlyú kihívó horizontjára, a Bellator meg sorozatban szállítja a frankó meccseket az elmúlt hetekben.

Hétvégén ismét Svédországba érkezik az UFC, az UFC Fight Night: Nelson vs Story keretén belül immáron harmadjára jár a szervezet az észak-európai országban. Gustafsson egyértelműen álló csillaga a svéd küzdősportnak, mellette, vagy általa talán azonban dinamikusan fejlődik a sport hazájában, a hétvégi gálára az ALLSTARS Training Center legjobb harcosai indulnak harcba. Az alábbi dokumentumfilm ezen harcosokkal készül klubon innen és túl, ismerd meg a svéd MMA-t talán leghitelesebben képviselő ALLSTARS tagok mindennapjait az UFN 53 előtt!

Október 3.-án a csehországi Znojmo-ban lépett ketrecbe a Totalfight Team kiválósága Obrankovics Zsolt, a hazai pályán küzdő Ales Tomanek ellen. Mondhatni minden a legnagyobb rendbe ment, hiszen a fogyasztás dekára pontosan sikerült, az ifjú harcos 70,5kg-al mérlegelt. A feszültség tapintható volt az ellenfél részéről, hiszen a mérlegelés után Tomanek belemászott Zsolti arcába. A gála ezek után kezdetét vette.

12 mérkőzést láthatott a közönség, Zsolti pedig 9.-ként lépett a ketrecbe már-már profi szabályok szerint, profi kesztyűben, sípcsontvédő nélkül 2x5 percben! Zsolti erősen kezdett, Tomanek pedig jobbnak látta, ha leviszi őt, így a meccs első percében egy cseh szemmel kedvező pozíció alakult, ahol a hazai versenyző jegyzett pár szép találatot. Zsolti ezek utàn egy háromszöget rakott a sràcra, melyből egy karfeszítésre váltott. Tomanek kiszabadult a szorult helyzetből, majd a bíró felállította a srácokat. Zsolti ekkor begyújtotta a rakétákat és egy jobbos bomba után Tomanek a ketrecnél húzta össze magàt. Érezve Zsolti ütéseinek erejét jobbnak tartotta ismét a földre vinni a magyar fiút, ám ekkor a Totalfight Team versenyzője rárakta a végzetes guillotine-t. Zsolti legközelebb november 9.-én Érsekújváron lép ketrecbe hogy győzelmi szériáját 5-0-0-ra emelje!

Kovács Attila

Totalfight Team : Edző, manager

Megtartották hajnalban az UFC Fight Nigth 54: MacDonald vs Saffiedine mérlegelést, ami a hétvége egyik UFC gálájának felvezetése, mert dupla dinamitként jön Svédországból az UFN 53 is. Alább nézd meg a várhatóan váltósúlyú mészárlásos főmeccsel fémjelzett mérlegelést az UFN 54-ről.. 

Csernicsek Lászlóról pár hete olvashattatok oldalunkon, mikor is a Magyar Prémium MMA Liga szervezésében Siófokon lehozott gálán történtekről mesélt. A Szegedi Küzdősport Klub harcosa ezt követően nem sokkal kiutazott a napfényes Floridába, hogy az ottani világszínvonalú klubokban fejlődjön és dolgozzon céljaiért. A márciusi TOTALDAMAGE Amerikan Top Team naplóban már betekintést kaphattatok a kinti viszonyokról, most pedig olvassátok Laci élménybeszámolóját:

Sziasztok, Csernicsek László vagyok, az a megtiszteltetés ért pár héttel ezelőtt, hogy Sárközi Robi bunyósaként meglátogathatom a napsütötte Florida legnevezetesebb edzőtermeit. A túrám során Spartan James segít, aki Sárközi Robi személyes barátja és a magyar-amerikai MMA kapcsolatok kiépítésén valamint a hazai ketrecharc felemelkedésén, a sportolók lehetőségeinek bővítésén dolgozik.

 

Aki nem igazán járt még erre, ahogy én sem ezelőtt, azoknak elmondom, hogy egy csodálatos, de magyar/európai ember számára kissé furcsa ez a hely. Rögtön feltűnt mikor először leszálltam Philadelphiában, hogy az emberek rettentően közvetlenek és szókimondóak(ha valami tetszik nekik, pl. a cipőd akkor hozzád szólnak és megdicsérik) példaértékű a viselkedésük, egyáltalán nem ellenségesek, itt mindenki boldognak és tehermentesnek tűnik.

 

Minden hatalmas, az utak, ételek, amit csak eltudtok képzelni. Először James a saját klubjába vitt el, ami a SPARTANS névre hallgat,ahol Paul Danos a vezetőedző, aki többszörös Kick-Box világbajnok és az Amerikai Shotokan Karate szövetség egyik vezetője, kiváló edző és harcos. Jamesnek hála, meglátogathattam egy ütős kis gálát a Hard Rock Casinoban az AFC szervezésében, ahol bemutatott az esemény rendezőjének, aki az American Top Team főedzője is.

 

Ellátogattunk egy amatőr gálára is amit Florida legnagyobb esemény szervezője a Fight Time Promotions égisze alatt zajlott, aminek a tulajdonosa Howard Davis Jr. korábbi aranyérmes olimpiai boxoló. A második héttől James kapcsolatainak révén a Blackziliansban edzhetek, szerintem ez sokak számára ismert, csak pár név a gymből: Belfort, Spong, Evans, Silva. Nagyon kedves fogadtatásban volt részem, szerények és emellett igazi profik. Jitsuban nem nagyon tudok érvényesülni, a bunyójuk hiányosabb úgy érzem, de persze mindenhol jók. Rengeteg brazil srác van, építgetem a kapcsolatokat. Az edzések kimerítőek, reggel és este is meghalok a szőnyegen, de nagyon örülök, hogy ilyen emberek társaságában lehetek és velük dolgozhatok. James azon munkálkodik hogy legközelebb az American Top Team-ből jelentkezhessem, most pedig tekerem fel a bandázst mert egy jó kis sparring vár rám, köszönöm a figyelmet! Sziasztok!

Ahogy arról facebook oldalunkon olvashattatok, Cung Le szervezetében nem megengedett HGM (növekedési hormon) szintet mértek a Michael Bisping ellen elszenvedett komoly vereséget követően. Kilenc hónapos eltiltás érkezett nyomban az irányában, Cung Le azonban nyomban jelezte, az eredménnyel nem ért egyet, sőt, egyenesen meglepődött a történteken. Elmondása szerint meccs előtt és után is vizelet- és vértesztnek vetették alá, mely során semmilyen tiltott szert nem találtak szervezetében, a tesztoszteron szintje is rendben volt, a HGM kapcsán megállapított értékkel kapcsolatban Le szerint vagy eddig számára nem ismert egészségügyi problémák, vagy szerinte sokkal inkább ezen tesztek széles körben ismert megbízhatatlansága felel. Szeretné nyomatékosítani, hogy semmilyen cuccot nem szedett, vagyis az alábbi fizikumot teljeses tiszta, verítékes munkával érte el

Matt Grice az UFC könnyűsúlyú bunyósaként az UFC 157 során Dennis Bermudez ellen veresége ellenére elhozta az est bunyója díjat. Ekkor láthattuk őt utoljára a ketrecben, hiszen a mérkőzést követően egy súlyos autóbalesetet szenvedve koponyája nagy része roncsolódott. Csodával határos módon Matt túlélte az ütközést, ezt követően pedig közel egy évnyi rehabilitáció után a héten visszatér a rendőrség kötelekébe ismét dolgozni. Matt sosem lesz képes már az oktagonban harcolni, koponyájának és agyának egy része eltávolításra került, de nem adta fel és immár hivatásának és családjának élve leli boldogságát a hírek szerint.

Ahogy arról már korábban olvashattatok nálunk, Sárközi Robi pár fiatal magyar tehetséggel Kínába indul, hogy egy hónapot ott eltöltve komoly fejlődési lehetőséget találjanak a helyi klubok versenyzőivel edzve, majd MMA és K-1 szabályrendszerben vívott küzdelmekkel nem csupán tapasztalatot, hanem tovább karrierépítési esélyeket is keressenek. Robiék tegnap indultak a nagy útra, ma érkeztek meg Csengtuba, a Szecsuan tartomány fővárosába. Robi az indulás előtt küldött nektek egy hangüzenetet, terveink szerint rendszeresen jelentkezik majd kinti élményekkel, történetekkel és tapasztalatokkal. Sok sikert kívánunk a srácoknak, oldalunkon folyamatosan nyomon követhetitek sorsukat. 

December 13-án két holland óriás csap majd össze egymással, amikor Stefan Struve és Alistair Overeem találkozik a ketrecben. Stefan legutóbb elájult a Mitrione elleni összecsapás előtt, most tehát „The Reem” lesz az, aki ismét üdvözölheti honfitársát az UFC-ben. Struve gondolatai:

„Az egyetlen dolog, amit hallani akartam, az az, hogy elmondják, megvan az ellenfelem. Kész vagyok ismét harcolni, ugyanazzal a mentalitással, amit már korábban is láthattak tőlem. Nem érdekel, hogy ki ellen kell bunyóznom, december 13-án majd minden eldől.”

 

„Az UFC-ben lévő színvonal egészen elképesztő. Voltak barátaim, és ismerőseim, akik még Overeem UFC-be való érkezése előtt azt mondták, hogy ő majd dominálni fog a súlycsoportban, nem lesz ellenfele. Én viszont mindig mondtam nekik, hogy csak várjanak, és figyeljék meg, milyen magas színvonalon küzd mindenki. Az UFC-n kívül legyőzött mindenkit, a K-1-ben is voltak szép sikerei, de ha megnézed, hogy milyen meccseket nyert meg, és milyen módon, akkor megértheted, hogy miért nem nyűgöz le a rekordja.”

 

„Ha megnézed a legjobb nehézsúlyú harcosokat a divízióban, mindegyik TOP 10-es bunyós már 30 felett van, és a TOP 15-ös harcosokra is igaz ez. Én vagyok az egyetlen, aki még 30 alatt van, és még mindig az a tervem, hogy bajnok legyek. Most csak arra kell figyelnem, hogy decemberben átgázoljak egy másik holland bunyóson.”

H.Ákos

Döntetlenre álló párharcukat rendezné le Urijah Faber a korábbi bajnok, Dominick Cruz ellen. A két bunyós még a WEC fellegvárában csapott össze először 2007-ben, amikor is Faber végül megkaparintotta a szervezet pehelysúlyú övét, valamint elvette Dominick veretlenségét. Cruz hétvégén, az UFC 178 alkalmával tért vissza, és hamar lerendezte Takeya Mizugaki-t, mely egyben azt is jelenti, hogy TJ ellen készülhet a bajnoki címért. Urijah persze nem hagyná annyiban a dolgot, és egy harmadik összecsapást is bevállalna. Cruz visszatérő meccse előtt így nyilatkozott:

„Persze, még mindig meg akarok küzdeni Cruz ellen. Remélem, hogy jó teljesítményt sikerül majd bemutatnia, és abban is bízok, hogy ott folytatja majd, ahol a sérülése előtt abbahagyta. Ebben a sportban semmit sem lehet biztosra tudni, de remélem, hogy Dominick és én egyszer még megmérkőzünk egymással.”

Dominick egyébként a győzelme után úgy nyilatkozott, hogy szeretné levadászni a Team Alpha Male csapatát, amelyre hamarosan válaszoltak is Faber-ék. Urijah szerint csak ez a kis élcelődés marad a vigasz majd Cruz számára, miután Dillashaw szétszedi őt, Andre Fili szerint meg poénos volt a komment, nincs baja Dominick-kal, de nem menekülhet TJ ellen sokáig.

H.Ákos

Rodrigo Nogueira a Pride Fc felemelkedésekor rettegett és legyőzhetetlennek hitt harcos volt. Az MMA úttörője, aki képes volt az UFC-ben is interim nehézsúlyú címet szerezni, de az elmúlt években elsősorban tisztelettel figyeltül meccseit, és valljuk be, sokan szeretnénk őt büszkén visszavonulni látni. Ezen nem segítenek olyan képek, mikor kiütve, remegő lábbal fekszik Roy Nelson alatt, de Big Nog szeretne még 1-2 becsületbeli ügyet lezárni és ígéri, búcsút int ezt követően az aktív sportnak. Frank Mir ellen pedig kétszeres bizonyítási vágy hajtja. Az UFC 92 során egy TKO-val ültette seggre a brazilt Frank, melyet Big Nog sorozatos sérüléseivel magyarázott, viszont az UFC 140 során a két BJJ mester presztízs meccsén Mir brutálisan eltörte Nogueira kezét, melyet a brazil a mai napig nem tudott megemészteni.

Azóta Mir sem áll éppen a szerződése helyzet magaslatán, nevezzük megtűrtnek az UFC-nél sorozatos vereségei miatt. Szóval Big Nog szeretne reváns lehetőséget kapni Mir ellen, aki meg nem nagyon érzi, hogy miként tudna profitálni egy trilógiából két győzelmet követően. Nog személyében egy eladható nevet ajánl Mir számára és a lehetőséget egy győzelemre, hogy az UFC-ben való bent maradásért meccseljen. Szerinted szükség van erre a harmadik meccsre, vagy pihenjen meg mindkét harcos a klubjában tanítva az új generációt? 

Múlt hónapban láthattad Gegard Mousasi és Jacaré Souza összecsapását egy UFC Fight Night keretén belül. Most kidobott az UFC egy összefoglalót speckó nézetekkel és vágásokkal a meccseről. Én pedig csak remélni merem, hogy minden gála után ilyen összefoglalóban gondolkodik a szervezet. Mit szólnátok ilyen anyagokhoz? 

Október 11-én lehetőséget kaptam az MMA Premium Liga pápai The Cage gáláján a második női négyestornájában is részt venni. Az első körben, idén áprilisban az elődöntőben megosztott pontozással maradtam alul Rácz Irénnel szemben egy döntetlen közeli mérközésen. Nagyon várom már ezt a gálát, nem hiszek a véletlenekben, ennek így kellett alakulnia. A miértjére majd úgyis fény derül a ketrecben.

A felkészülésem most élesedik igazán, eredetileg nem kalkuláltam ezzel a megmérettetéssel, de edzésben vagyok így nem hiszem, hogy gond lesz a formával. Vigyázok magamra, hogy most ne jöjjön közbe betegség vagy sérülés, nagyon motivál a novemberi szuperdöntő és az esetleges bajnoki öv megszerzésének lehetősége, de egyelőre a soron következő mérkőzésre összpontosítok, ami számomra egy revans fight lesz. Vincze Lilla lesz az ellenfelem.