Steve Perceval bíró, takarodj.

A UFC Fight Night 85 legnagyobb sztoriját nem a főmeccsen összecsapó Mark Hunt és Frank Mir, de még csak nem is az előmeccsen egymásnak rohanó Hector Lombard és Neil Magny írta, hanem Steve Perceval. Aki a Lombard vs. Magnyn lehozta az év eddigi legbotrányosabb bírói teljesítményét.

Küzdősportokban a bírók legfontosabb feladata az, hogy megőrizzék a bunyósok egészségét, azaz lépjenek közbe, és ha kell, szüntessék be a mérkőzést akkor, ha az egyik küzdő fél védekezésre alkalmatlan állapotba kerül. Ebben az előmeccset vezető Perceval 100 %-osan megbukott, és nagyon komoly büntetést érdemel. Hihetetlen hibáiért nézzük át a küzdelmet, ami akár halállal is végződhetett volna.

Lombard rögtön a meccs legelején iszonyatosan elkapta ellenfelét, és átment rajta, mint egy tank. Csak úgy záporoztak a KO-t érő ütések – köztük számos Magny fejének hátsó részén csattant. Perceval nem csinált semmit, nem állította meg az akciót, és nem intette meg Lombardot, pedig ezekbe az ütésekbe, ugye, meg lehet vakulni, de akár beléjük is lehet halni.

Nem sokan bírták volna ki a kubai kezelést, és néhol úgy is tűnt, Magny ki van ütve állva, a lábai úgy nyeklettek-nyaklottak, mint az újszülött őzikéé. Sokak szerint már itt le lehetett volna állítani a meccset, Perceval nem tette, és ebben nem is hibázott. Magny ugyan szét volt ütve, de folyamatosan mozgott, amennyire a ketrecdróthoz szorítva tudott, kereste a kiutat és védekezett, még akkor is, ha nem igazán tudatosan, inkább csak robotpilóta üzemmódban próbált menekülni. A helyzet egy-az-egyben arra emlékeztetett, amikor Shane Carwin nagyon keményen elkapta Brock Lesnart, és a ketrec falánál tömte – bár a Mindenekfelettállót is beszorították, és kótyagos volt a csapásoktól, akkor sem hagyta el magát, és sikeresen kibekkelte a támadásokat.

Aztán Lombard, jó kokszoshoz méltón, a villámháború után egyszerűen kifingott, már az első menet végén is csak a szaga volt ott a ketrecben. Magny összekaparta magát és elkezdett vívni – nehéz dolga nem volt, mert Hector fejmozgása kimerült a hátra-hátracsapódásban, ahányszor csak az amerikai kilőtte a dzsebjeit az állára. Egy-két nagy bombára még fel tudta szívni magát a kubai, de Magny vagy meglépett előlük, vagy benyelte őket.

Aztán, már a második menetben – ismét a kurva anyád, Perceval – beindult a horror-pornó: földre ment a küzdelem, Neil csakhamar Hector hátára került, kisimította, és simán szétverte a fejét. Több mint húsz megválaszolatlan ütést kapott Lombard, a bíró hathatós közreműködésével. Sima életveszély: itt meg Luke Rockhold és Chris Weidman esete rémlik fel a közelmúltból, azzal a különbséggel, hogy Rockhold nem hátulról, hanem full mountból ölte Weidmant, Herb Dean bíró vigyázó, vak szemei alatt.

Istennek hála, ezt még tovább már nem kellett nézni, a harmadik menet elején Percevalnak már sikerült leinteni a meccset, Magny TKO-győzelmével.

Perceval teljesítménye kapcsán a közönségben szenvedve figyelő Marc Goddard bíró reakciói is beszédesek, a gifek bal felső részére koncentráljatok:

Én is valahogy így kapartam az arcom a képernyő előtt.

Ejtsünk szót a harcosokról is: Lombard karrierje innen lesz érdekes. Egy meccs alapján korai még mérleget vonni, de eddig egy-az-egyben hozza az Alistair Overeem-csuszamlást. A Reem, miután megbukott a doppingteszten, eltiltása után ereje teljében tért vissza – kábé egy menetig. Tombolt-rombolt, de csak nem sikerült lenyomnia ellenfeleit, akik a nehéz időket átvészelve simán kivégezték a lefulladt izomcsomót. A hollandnak teljes újrahuzalozás volt szükséges ahhoz, hogy visszaverekedje magát az elitbe. Még egyszer: egy ilyen után korai az ítélet, de Lombard egészsége érdekében talán nem ártana megfontolni néhány változtatást, Overeem példáját szem előtt tartva.

Magnyra meg most már tényleg figyeljen mindenki. Évek óta a váltósúly legszorgalmasabban melózó bunyósa, aki ugyan semmiben sem elit, de hiányosságait kontinensnyi szívvel, szívóssággal és munkamorállal pótolja ki. Rengeteget elmond a hozzáállásáról ez a szívmelengető sztori. Magny ezzel a győzelemmel megérkezett a címmeccs előszobájába, még egy nagy név legyűrése után az övért kellene verekednie. Nincs a súlycsoportban olyan, aki nála keményebben megdolgozott volna azért, hogy idáig eljusson.

Vót egy agyad

A nehézsúlyú veterán Mark Hunt és Frank Mir meccséről túl sok mondanivalóm nincs. Egy menetig tartott. Mir érthetően a földre akarta vinni a küzdelmet, és szintváltásokkal igyekezett zavarni Huntot – érett is a felütés, helyette azonban a Szuper Szamoai felülről vágta fültövön Franket, és ismét megcsodálhattuk a Hunto-speciált, az elsétálós KO-t.

Akkora volt, hogy még maga Mark is felszisszent:

Nem sokon múlott pedig, hogy valaki más vigye haza az est kiütése díjat. Az ex-jéghokis verőjátékos Steve Bossé felment félnehézsúlyba, és olyan szintű agyrázkódással kínálta meg James Te Hunát, hogy rossz volt nézni:

De a gála legfőbb tanulsága az, hogy nem is szemüveget, de eltiltást és pénzbüntetést a bírónak.