Totaldamage

UFC Fight Night 81, főkártya, esélyek.

Súlyok: mindenki rendben hozta, amit kellett.

Esélyek!

Ross Pearson vs. Francisco Trinaldo

Ennek a meccsnek a kimenetele azon múlik, hogy állva, vagy vízszintesen töltik a java részét, és az utóbbi a brazilnak kedvezne. Ami az állóharcot, különösképp a bokszot illeti, mind Trinaldo, mind Pearson elég kaffer ütőerővel van felszerelve, de a brit valamelyest pontosabban talál. És mivel a levitel-védelme is működőképes, azt mondom, Pearson győz, egy kései TKO-val.

Travis Browne vs. Matt Mitrione

Most választ kaphatunk az elmúlt év nagy kérdésére, hogy vajon mennyire rontotta el Edmond Tarverdyan sarlatán edző Brownet. Mr. Rousey sohasem volt elit versenyző, de bármikor jó volt arra, hogy kiüssön nála jóval képzettebb bunyósokat, ha azok kellően vakmerőn/ostobán küzdöttek ellene (hello Alistair Overeem, csáó Josh Barnett). Így verekedte be magát a potenciális bajnoki kihívók kosarába, ahol aztán Fabricio Werdum könnyedén hülyét is csinált belőle a világ legegyhangúbb pontozásával végződő nehézsúlyú meccsén. A következő kanyarban igazolt át Browne a Jackson's csapattól a Glendale Fight Clubba, és Tarverdyan irányítása alatt vívott első mérkőzését meg is nyerte, de hát akkor Brendan Schaub volt az ellenfél, úgyhogy – már bocs, de – ez voltaképpen nem számít. Aztán jött az Andrei Arlovski elleni egymenetes őrület, ahol Browne megint csak másodpercekre tudott hozzászagolni a harchoz (sikeres leütését megköszönheti Arlovski elővigyázatlanságának és gyenge állának), mielőtt TKO-zták volna.

Alapvetően Brownenak az fekszik, ha az ellenfele közepes tudású vagy hajlamos arra, hogy a józan eszét hátrahagyva, hülyén támadjon. Találd ki, ebből melyik igaz Mitrionéra. Igen, mindkettő, utóbbira példa a bunyója Ben Rothwell-lel, amikor nyújtott nyakkal, egyenesen belegyalogolt egy guillotineba, épp csak azt nem sikoltozta közben, hogy „fojtsál le!!! FOJTSÁL LE!!!!” Ha a jó Mattet sem tudja lebírni Travis, akkor elkészül Tarverdyan Nagy Műve, azaz sikerült egy nem kiemelkedő, de jó bunyóst teljesen elpocsékolnia. De amíg ez meg nem történik, addig azt mondom, Browne győz, KO-val.

Anthony Pettis vs. Eddie Alvarez

Ez nagyon klassz meccs lesz, de egy pillanatig sem hezitáltam azon, kit tippeljek győztesnek. Azért nézzük meg, milyen koreográfiát várhatunk: Alvareztől azt, hogy fogja a Gilbert Melendez által megkezdett, majd Rafael dos Anjos által tökéletesített és befejezett formulát, és megpróbálja folyamatosan nyomás alatt tartani Pettist, elvéve előle (és mögüle) a teret, hogy ne tudja azt csinálni, amiben 155 fonton messze ő a legjobb (azaz szétrúgni a fejed, bordád, májad). A probléma az, hogy nem látom Eddieben azt, hogy ez sikerülhet neki, pláne három meneten keresztül. Mi várható Anthonytól? Hogy szétrúgja Alvarez fejét, bordáit, máját. Pettis más kaliber, el is viszi a meccset, TKO-val.

T.J. Dillashaw vs. Dominick Cruz

Amikor korábban időről-időre eszembe jutott, hogy egyszer majd ennek a meccsnek is meg kell tippelnem a kimenetelét, mindig arra gondoltam, hogy több esélyem lenne megnyerni a fődíjat a lottón. Pedig itt csak két választási lehetőség van. Fej vagy írás. Na de gyürkőzzünk neki, szedjük össze a részleteket és tippeljünk egyet mégis.

Dillashawt tavaly nyáron láttuk verekedni, tudjuk, hogy vele minden rendben van úgyhogy kezdjük a vizsgálódást a kihívó féllel – aki sohasem veszítette el harmatsúlyú bajnoki övét, csak hát olyan sokáig volt sérült, hogy a UFC kénytelen volt megfosztani tőle.

Dominick Cruz az elmúlt 51 hónap során összesen 61 másodpercet küzdött élesben. Ez leírhatatlanul kevés, és alap esetben felsikoltanék, hogy: „ketrecrozsda!” De pont az a 2014-es, 61 másodperc az, ami miatt befogom a számat. Amikor két éve ősszel a Dominatornak szegezték a kérdést, hogy nem tart-e attól, hogy formáján meglátszik majd az inaktivitás, ő azzal söpörte le az aggodalmat, hogy ringrozsda nem létezik, csak az emberek fejében. És Takeya Mizugaki ellen tényleg elhallgattatott minden kétkedő hangot, mert hosszas kihagyása után nem hogy olyan volt, mint régen, hanem még jobb is. A japán ellen egy állat volt. Egy állat. Cruz mentális ereje elképesztő, a rehabon töltött évek alatt sem gyengült a pozitív hozzáállása, de a ketrecen kívül eltöltött idő frusztrációját a mellékelt ábra szerint éles meccsen a határozatlanság és totojázás helyett hiperagresszív támadásokban adja ki magából. Ez jó jel azoknak, akik az éjjeli meccsen egy egymást körbezümmögő, de komolyabb találatokat felmutatni képtelen kolibripárostól tartanak.

Maradjunk még a mentális oldalnál: itt Cruz előnye egyértelmű Dillashaw-val szemben, a gála promókörei során szövegelésben könnyedén lesöpörte a közönség előtti beszédben nem túl jártas társát. Persze a trash talk-beli fölény csak akkor válik az ember hasznára, ha képes vele megtörni az ellenfél koncentrációját a küzdőtéren – erre most van esély. Nem kell neki diazosan-mcgregorosan meccs közben is beszólogatni, Dillashaw alapból hajlamos arra, hogy a küzdelembe belefeledkezve kidobja az ablakon a stratégiát, és nekiálljon csak úgy „hadd szóljon”-módra bunyózni. Láthattuk ezt a második Renan Barao-meccsen: amikor Dilla leállt verekedni, a rövidebbet húzta, és a menetek közötti szünetben az edzőknek kellett emlékeztetniük a haditervre. Igaz, utána vissza is tért hozzá.

Nézzük most az állóharcot: mint Bronson is írta, nem igaz az állítás, hogy Dillashaw és Cruz egymás tükörképei. Javarészt ugyanazokkal a trükkökkel operálnak, de másra használják őket. Emlékeztetőül, egyszerűsítve: Cruz többet mozog ki-be, és mozgás közben üt, már csak ezért sem olyan erősek a csapásai. Cserébe kevésbé találják is el – ő egy döntően defenzív felfogású bunyós. Dillashaw a Cruztól tanult trükköket arra használja, hogy szöget fogva közel kerüljön az ellenfélhez, aztán, ha már ott van, megveti a lábát és üt. Ezzel aztán sokkal több erőt is visz a csapásaiba, nem is csoda, hogy az utolsó három meccsét mind kiütéssel fejezte be. A közelharc kockázatosabb játék, mint Cruz beszteppelős-kiszteppelős pontgyűjtögetése, de Dilla megteheti, hogy keményen játszik, mert erős az álla. Mit mondhatnék? Legyen az állóharc iksz.

Földharc: Dillashaw nagyon erős birkózó alapokkal rendelkezik, és még sohasem vitték le az oktagonban. Ehhez képest azt mondom, az előny itt Cruzé. Dominick a fifikás lábmunkáját arra is használja, hogy előkészítse remek és sima leviteleit, ha pedig őt viszik le, addig-addig tekereg, míg végül felül köt ki (lásd a szintén kiváló grappler Urijah Faber ellen). Az is igaz, hogy Dillashawtól eddig nem is nagyon láttuk, hogy a földharc-tudását erőltette volna – de feltételezésekkel nem, csak konkrétumokkal dolgozhatunk. Úgyhogy maradok Cruznál.

Mindent egybevetve... fogalmam sincs, ki nyeri meg a meccset. Mondom ezt annak ellenére, hogy fentebb szépen levezettem, miért Cruznak kellene nyernie. Hiába gondolom komplettebb (és jobb bunyóintelligenciájú) harcosnak, végeredményben, Mizugaki-meccs ide, mentális erő oda, a rohadt életbe is, már megint több mint egy éve nem láttuk küzdeni. És igaz, amit mond, hogy Dillashaw azért tűnik olyan jónak, mert még nem találkozott olyan ellenféllel, aki úgy mozgott volna, mint ő, de hát ezt önmagáról is elmondhatta volna. És ha T.J. megint fullba nyomja a kretént, és elhagyja a stratégiát, az elég lesz? Nem, mert ha el is jön az elme alkonya, aligha fog öt meneten át tartani. Demetrious Johnson képes volt olvasni Cruz mozgását, többször is beszorította, és közben jól meg is pofozta. Akkor ez Dillashawnak miért ne menne? És vajon hány Dilla-pofont lehet bekajálni addig, míg kiütés nem lesz a vége?

Most úgy érzem, hogy ha nem is túl sok minden szól Dillashaw mellett, de szól mellette éppen elég érv ahhoz, hogy őt tippeljem győztesnek, mindegy, hogy pontozással vagy KO-val, mert mindkettőre valós esély van.

Az minden esetre biztos, hogy a bunyóelemzők egy csemegékkel rogyásig pakolt ünnepi asztalhoz ülhetnek le ma éjjel. 

A UFC Fight Night 81 mérlegelésének teljes eredménysora:  

T.J. Dillashaw (135) vs. Dominick Cruz (135)
Eddie Alvarez (155.5) vs. Anthony Pettis (155.5)
Travis Browne (238) vs. Matt Mitrione (249)
Ross Pearson (155) vs. Francisco Trinaldo (155.5)

Patrick Cote (171) vs. Ben Saunders (170)
Medhi Baghdad (156) vs. Chris Wade (155.5)
Tim Boetsch (206) vs. Ed Herman (204.5)
Maximo Blanco (146) vs. Luke Sanders (145.5)

Daron Cruickshank (155) vs. Paul Felder (155.5)
Ilir Latifi (205) vs. Sean O’Connell (205.5)
Kyle Bochniak (145) vs. Charles Rosa (145.5)
Rob Font (135) vs. Joey Gomez (135)
Francimar Barroso (205) vs. Elvis Mutapcic (201)