Totaldamage

Ritka madár az együtéses győzelem, de lehet rá gyúrni. Így.

Egy bunyós karrierjének legizgalmasabb momentumai közé tartoznak azok a pillanatok, mikor kiüti az ellenfelét. A nézők számára semmi sem látványosabb, mint mikor a bunyós végrehajt egy technikailag tökéletesen kivitelezett támadást, ami kiütéssel végződik.

Nem számít, hogy mennyi ideje és hogy milyen stílusban készül az ember, az aktuális ellenfelünk kiütéssel való legyőzéséhez minden esetben ügyesebbnek, gyorsabbnak és magabiztosabbnak kell lennünk - vagy szerencsésebbnek, de ezt a tényezőt igyekeznünk kell elkerülni, erre nem építhetünk. Egy sikeres kiütés eléréséhez tökéletes időzítés, gyors helyzetfelismerés és fizikai erő szükséges. Ezeknek a képességeknek a kifejlesztése csak kemény munka árán sikerülhet.
 
Küzdelemben, mikor támadunk vagy kontrázunk válaszképpen egy támadásra, akkor nem árt, ha nem csak úgy elhajítunk egy ütést vagy egy rúgást, és „majd csak lesz valahogy." Mindig tudatosan kell támadnunk bizonyos specifikus célpontokat ellenfelünk fején és testén. Ezekről a célpontokról lesz most szó.

Természetesen az elsődleges kiütési pont az állcsúcs és az állszöglet. Ezt minden bunyós tudja, legalábbis tudnia illene, ezért is védik jó esetben annyira. Más kiütési pontok is jó ütemben, kellő erővel eltalálva könnyedén vezethetnek K.O-hoz, de az állcsúcs és az állszöglet a legérzékenyebb erre. Az időzítés, a pontosság és a jó tempó mind rendkívül fontos szerepet játszanak egy K.O értékű találat kivitelezéséhez, tehát az edzéseken ezeknek a gyakorlására kiemelt hangsúlyt kell fektetni.

Szabályrendszertől függően általában a következő technikákat használhatjuk a küzdelemben, ha kifejezetten a kiütésre törekszünk:

- könyökütések

 

- horog, felütés és hátsó keresztütés

 

- térd, sípcsont és lábfejrúgások

A megfelelő technika alkalmazása az adott kiütési pont támadásához a megfelelő időben - ez a kiütés receptje.

Melyik technikával melyik célpontot érdemes támadni? Lássuk:

Könyökütések (minden irányból és szögből - akár fordulatból végrehajtva):

- állcsúcs

 

- állszöglet

 

- halánték

 

- nyaki ütőér

Horogütések (mindkét kézzel):

- állcsúcs

 

- állszöglet

Hátsó keresztütés (más néven a jobbegyenes vagy balegyenes, alapállástól függően):

- állcsúcs

 

- ádámcsutka

Felütések és térdrúgások:

- máj

 

- szívgödör, lengőbordák

 

- állcsúcs

Rúgások:

- a nyak egész felülete, beleértve a nyaki ütőeret és a nyakszirtet is

 

- a fej egésze

A négyfejű combizom külső és belső része szintén kiváló célpont lehet, ami adja magát a támadásokhoz, illetve a test egészén elképzelhető még több kiütési pont is, technikától függően persze. A végtagok ismételt és folyamatos támadása is vezethet K.O-hoz, de ezeknél a célpontoknál nem beszélhetünk együtéses illetve egyrúgásos kiütésről, ezért most ezzel nem is foglalkozunk. Amit érdemes azért itt megjegyezni, hogy mindig változtassuk a támadásaink irányát és szintjét, hogy ne legyünk kiszámíthatóak, ha ezeket a célpontokat támadva törekednénk a kiütésre.

Könyökütések

A könyöktechnikák erejét a váll és a csípő összehangolt mozgása alapozza meg. A csípőnek követnie kell a könyökütés útját és irányát, és a váll fordítása adja meg a találat végső nyomatékát. Klincsből egyszerűbb sikeresen kivitelezni ezt a technikát, mert a nem ütő kezünkkel végig kontroll alatt tarthatjuk az ellenfelünket.

A könyöktechnikákat célszerű beépíteni minden ütés-rúgáskombinációba, amit gyakorlunk edzésen, legyen szó akár sparringról (teljes védőfelszerelésben persze), árnyékmunkáról, pao-ról vagy zsákolásról. Kellő odafigyeléssel természetessé válik a technika kivitelezése, és valós küzdelmi szituációban nagyon hatékonyan lehet alkalmazni. 

Fejrúgások

Ahhoz, hogy sikeresen kivitelezhessünk egy K.O erejű fejrúgást, nem elég a hajlékonyság, a technika és az erő. Egy fejrúgást elő is kell tudni készíteni. A legkonvencionálisabb megoldás erre a testütésekkel és alacsony rúgásokkal való operálás. Így elég teret nyerhetünk a fejrúgásunk számára. A másik hatásos trükk a tekintetünkkel való figyelemelterelés: a test és a comb támadásai után sem emeljük fel a tekintetünket az ellenfelünk fejére, így az továbbra is az alsó testének a támadását várja. Így elrejthetjük a szintváltásunkat, bár tapasztaltabb küzdők ellen ezt nehéz eladni. A fejrúgásunk erején és gyorsaságán legjobban a nehéz zsákon dolgozhatunk. Nyakmagasságban támadjuk a zsákot, sípcsont felülettel. A pontosságot páros gyakorlattal fejleszthetjük. 

Térdrúgások

A térdrúgásaink alaperejét legjobban a sprintmunkával tudjuk fejleszteni. Semmi ördöngösség nincs a gyakorlatban: kellő bemelegítés után, 5-6 sorozatban teljesített 100 méteres sprint. Pihenőidő a sprintek között, amíg kényelmesen visszasétálunk a rajtvonalhoz.

A futáson kívül a másik fő momentum ezeknél a technikáknál a csípő használata. A térdrúgások kivitelezésénél a csípő előretolása, a felsőtest hátrahajlításával együtt nagyban megkönnyíti a technika bevitelét, és meghatványozza a találat erejét is. Paón, nagy zsákon gyakorolhatjuk az alapokat és klinccsel egybekötött sparringon gyakorolhatjuk a pontosságot és az időzítést. Fontos, hogy sparringon inkább a comb belső felével találjunk. Nem cél a partnerünk leamortizálása, hiszen akkor kivel edzünk utána? 

Ütések

Jelen írásban csak a direkt kiütésre irányuló technikákat tárgyaljuk, tehát nem magát az állóharc összes elemét. Egyes ütésekkel eltalálni valakit sportszerű, egyenrangú küzdelemben igazán nagy dolog. Kiütni így valakit a nagyság jele. Csakhogy a vegyes rendszerekben ez nem lehet cél. Mindent egy ütésre feltenni annyira esetleges eredménnyel jár, hogy erre külön tréningezni oktalanság lenne. Persze nyilván a jutúbakadémián a highlightok telis-tele vannak ilyen győzelmekkel, de azok a ritka kivételek.

Egy kiütést eredményező ütés általában erőből, technikából  és a meglepetés erejéből tevődik össze. Minden bunyósnak más ütéstechnika az erőssége, de azért általánosságban elmondható, hogy befejező ütésként a hátsó keresztütés vagy a felütések és horgok végződnek a legtöbb K.O-val.

Ahhoz, hogy biztossá váljon egy ilyen ütés kiütési technikaként, érdemes edzésen minden kombinációnk végére beilleszteni. Mindegy, hogy sparring, pao, árnyékboksz vagy zsákolás, tanuljuk meg és fejlesszük készségszintre, hogy a befejező ütésünk kellő erővel, gyorsasággal és pontossággal találjon a megfelelő előkészítés után. Ez, kombinálva a könyök, térd és rúgástechnikákkal egy valóban veszélyes harcost faraghat bárkiből a ringben vagy a ketrecben. 

Láthattunk hasonló kombinációt elsülni a Pride 33-on, az abszolút esélytelenként érkező Rameu Thierry Sokoudjou-tól Lil' Nog ellen.

Érdemes itt megjegyezni, ahhoz, hogy jobb küzdők legyünk, nem elég keményen edzeni és begyakorolni a technikákat, de meg is kell értenünk azokat. Minél jobban belénk vannak épülve az alapok, annál könnyebben fogjuk tudni őket alkalmazni egy valós küzdelemben. De mit tehetünk ezek ellen a küzdelmi technikák ellen a magunk védelmében? Ejtsünk pár szót erről is, a teljesség igénye nélkül!

Természetesen az ütésálló képességben sem vagyunk egyformák. Vannak született betonállú bunyósok, akiket szinte képtelenség kiütni, vagy ha esetleg ez össze is jön, akkor is annyi ütéssel-rúgással kellett azt előkészíteni, ami egy kisebb falu összlakosságát a nirvánába küldte volna. Azt hiszem, elég itt csak Roy Nelson-t és Mark Huntot megemlíteni. Oké, ők mutánsok, de épp ésszel nem lehet egy ilyen képességre alapozni, már csak egészségügyi megfontolásokból sem. Viszont sokat tehetünk azért, hogy könnyebben felvegyük a minket ért találatokat. Lássuk is egyből a szokásos „hogyan"-okat!

Építsünk egy szilárd alapot!

Sajnos rengeteg bunyóst látni, akik elhanyagolják a lábaik edzését. Pedig a lábak képezik az igazi alapokat, azok biztosítják a megfelelő stabilitást, az egyensúlyt, és nem utolsó sorban: azokon visszük vásárra a bőrünket. Tehát kijelenthetjük, hogy a lábaink ereje és kondíciója létfontosságú a bunyós ambícióink kiteljesítése szempontjából.

Saját tapasztalatból írom ezt: mikor meg vagy ütve keményen, és a lábad hirtelen zselévé változik alattad, és még megállni is nehéz rajta, nemhogy továbbmenni, akkor az erős lábak a túlélést jelenthetik, mivel sokkal gyorsabban tisztulsz ki, ha nem kell külön még a lábaidra is koncentrálnod. Akkor és ott minden apróságnak kiemelt fontosságú szerep jut. Aki már volt jól állba verve, az érti miről beszélek most.

Lábmunka

Az előzőekből egyenesen következik a lábmunka fontossága. Az erős lábak egy dolog, de a jó lábmunka és az egyensúly egy másik kategóriát képviselnek. Mindig igyekezzük úgy pozicionálni magunkat, hogy lássuk az ellenfelünk támadásait, és lehetőleg igyekezzünk az ütőtávján kívül kerülni, ha úgy hozza a küzdelmi szituáció. Mindig térdben enyhén behajlított lábakon álljunk, ez segít, hogy könnyebben feszesen tarthassuk a testünket, és persze ne felejtsük eldugni közben az állunkat a vállaink és a kezünk mögé.

Erősítsük meg a nyakizmainkat!

Úgy képzeljük el a fejünket kiütés szempontjából, mintha egy kisebb labda (az agyunk) egy nagyobb labdában (a koponyánk) lenne elhelyezve. Mindig, mikor egy gyors becsapódás éri a külső labdát, akkor a folyadékban „lebegő" belső, kisebb labda nekicsapódik a külső falának. Ez a becsapódás erejétől függően agyrázkódást jelenthet.

Ez az az alapelv, ami miatt az állcsúcs és az állszöglet a legsebezhetőbb kiütés szempontjából, mivel egy, az erre a célpontra érkezett találat gyorsítja be a legjobban a külső, nagyobb labda elmozdulását. Viszont a nyakizmaink jelentős fékezőerőt képesek kifejteni, ezért mindenképpen érdemes őket edzeni. A legkézenfekvőbb és legolcsóbb megoldást a birkózóhidak jelentik. Lássunk egy példavideót a jutúb akadémiáról egy értelmes progresszióval, teljesen alap szintről indulva: 

Aztán, ha már belejöttünk az alapokba: 

Na, most már az alapokat, azt hiszem, nagyjából tisztáztuk is. Szerintem irány az edzőterem!

írta: Bronson, az arctalan videótolvaj