Totaldamage

Hétvégén megint megőrülünk, tegyük is meg az első lépéseket a téboly felé a Countdown videókkal.

Ismét igazi cápa gála érkezik a UFC-től. Persze az előző számozott rendezvény is óriási bulival kecsegtetett, aztán tudjuk, mi lett belőle, meg hát ha belegondolunk, több dologtól is égnek szalad a szemöldökünk a vasárnap hajnal kapcsán - de attól még hülyék lennénk előre temetni a UFC 192-t. Szóval engedelmes kisdiákként úgy fordulunk rá a hétvégére, hogy tuti, hogy embertelen nagy rombolás lesz.

A főmeccsen Daniel Cormier először védheti meg félnehézsúlyú bajnoki övét Alexander Gustafsson ellen. Ezzel a párosítással több gond is akad, például hogy DC nem is a legjobb a súlycsoportban - csak hát Jon Jonesnak épp fontosabb dolga is akad, mint bunyózni - és az sem teszi olyan méregerőssé a meccset, hogy Gustafssont előző jelenése alkalmával olyan brutálisan kiütötték, hogy majdnem visszavonult - viszont nincs nála értelmesebb, elérhető kihívó. Szóval ez egy mondvacsinált párosítás, de azzal együtt is nagyon izgalmas, mi meg vagyunk véve.

A Johny Hendricks vs. Tyron Woodley sem ígér túl sok örömöt, pusztán abból kiindulva, hogy Bigg Rigg frissen azt nyilatkozta, őt aztán már nem érdekli, ha unalmasnak tartják, most már csak nyerni akar, úgyhogy teljes gőzzel rongyolhat a lay 'n pray. Woodley meg amilyen mozdony tud lenni, a nagy meccseken mindig berezel. DE! Tíz évvel ezelőtt összecsaptak már, még birkózásban - akkor Hendricks Woodley szájába nyúlt, aki erre megharapta a kezét, és ez okozta a vesztét: pontlevonás miatt Hendrickset hozták ki győztesnek. Huh, micsoda sztori! Óriási bosszúlehetőség, nemde?? Eh, hagyjuk, ebben a promókörben tényleg nincs több muníció, tök béna az egész, de benyaljuk, mert el akarjuk hinni, hogy minden rossz előjel ellenére ez is király meccs lesz.

Ryan Bader zsinórban négy meccset nyert. És a januári, svéd gála után aranyosan odaállt a TD kamerája elé egy parolakörre. Mostanában ennyit tudunk elmondani Ryan Baderről. Rashad Evans majdnem két éve nem verekedett már. Azóta zsinórban két komoly sérülést is elszenvedett, lábadozása közben bejáratott kommentátor lett - azaz Dominick Cruzzá alakult. Mostanában ennyit tudunk elmondani Rashad Evansről. Félreértés ne essék: két abszolút jobb sorsra érdemes bunyósról van szó, ráadásul közülük Evans még nagy dolgokra is képes, de 36 évesnek lenni már csak nehézsúlyban előny, meg hát ott van a ketrecrozsda is. Hogy mindezek után mi hájpolhat fel bennünket mégis? Mondjuk az, hogy valószínűleg itt dől el, ki lesz a következő bajnoki kihívó! Vúúú!!!

Áh, a francba is, jó lesz ez. Kikárogtuk magunkat, és várjuk a szombat éjjelt!