Minden a UFC Fight Night: Henderson vs Thatch ellen szól, pedig ő csak annyit kér tőlünk, hogy ne gyűlöljük azért, hogy nem lett az, aki lehetett volna: szeressük azért, aki végül lett.
Nem hibáztatlak benneteket, ha nem vagytok elájulva a hétvégi UFC-felhozataltól: a Fight Night 60 a tavalyi, gálákkal túlterhelt év legsekélyebb cardjait idézi. Valószínűleg épp a Bermuda-háromszög közelében húzott el a Fertitta-White playboyrepülő, amin két szippantásnyi (Jon Jones-approved) kokain között a rendezvény terveit összerakták, mert ami tönkremehetett benne, az bizony tönkre is ment.
Az első verzió a csodálatosan hangzó Matt Brown – Tarec Saffiedine váltósúlyú főmeccset kínálta volna, de ennek Saffiedine edzés közben összeszedett ágyéksérülése tett keresztbe rögtön január elsején. Némi tanakodás után White-ék, ahelyett, hogy felhajtottak volna valami méltó ellenfelet Brown-nak, 13-án bejelentették, hogy az Immortal-t úgy, ahogy van, kivették a gáláról, és helyette a márciusi UFC 185-ön csap majd össze az ex-bajnok Johny Hendrick-szel. Ezzel a Fight Night 60 főmeccsévé az előétel, a Stephen Tompson vs Brandon Thatch lépett elő, ami, bár sokkal kevésbé eladható, legalább annyira izgalmas, és talán még látványosabb bunyót is ígért, mint az eredeti felállás. Aztán hirtelen még szopóbbra fordultak a dolgok.
Wonderboy Thompson január 30-án, bordasérülésre hivatkozva lemondta a szereplést – Brandon Thatch és a UFC bőrét pedig nem más mentette meg, mint az acéltökű, de Dana White által nem igazán kultivált könnyűsúlyú ex-bajnok, Benson Henderson. Bendo mindig is a szervezet legsűrűbben foglalkoztatott harcosai közé tartozott, haverjával, Donald Cerronéval együtt. Kettejük meccse is egy last minute buli volt január elején, ahova Cowboy kései beugróként érkezett a kidőlő Eddie Alvarez helyére. Aztán erősen vitatható bírói döntéssel ki is pontozta Hendersont, és körülbelül ennek köszönhető, hogy a hétvégén egyáltalán lesz olyan pofozkodás a tévében, aminek UFC-embléma van a sarkába varrva.
Bendo kutyaharapást szőrével alapon vág bele ebbe a kicsit sem veszélytelen harcba: legyen bármilyen hatalmas könnyűsúlyúnak, most először fog váltósúlyban bunyózni, ráadásul egy olyan, potenciális jövőbeli sztár ellen, aki eddigi összes nyertes meccsét idő előtt fejezte be. Hendersont persze rettentő nehéz kivégezni, de ha most is veszít, akkor az lesz zsinórban a harmadik veresége. Ha így alakulna, a UFC valószínűleg akkor sem tenné ki a szűrét, hiszen valóban nagy szívességet tesz nekik a harcos, de egy sportolói örökséget egy ilyen nyeretlenségi széria már alaposan megkarcolhat.
A gála további szerencsétlenkedései: James Moontasri eredeti ellenfele, Jake Lindsey is kidőlt, őt a UFC-újonc Cody Pfisterrel pótolták. Nik Lentz Thiago Tavaressel bunyózot volna, de Tavares is kidőlt, és az ő helyébe is egy UFC-szűz, Levan Makashvili lépett. Ezek már az ültető meccseket szétbombázó sérülések voltak.
Amint láthatjátok, a Fight Night 60 olyan, mint egy lesoványodott, bolhás kis kóbor kutya a jeges esőben ázva: nem az ő hibája, hogy az utcára került, és tényleg bármit megtenne azért, hogy szeressük. Ne legyünk hát szívtelenek, adjunk neki egy esélyt!
u. i.: a sérüléshullámban ugye az volt a tök jó, hogy így a UFC 185 atombomba főmeccset kapott a Hendricks – Brown képében. Abból Brown kreténsége miatt valószínűleg nem lesz semmi. Szóval: lol!
Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!
Utolsó kommentek