Totaldamage

Mérlegelés: egyetlen ember cseszte csak el a fogyasztást. Jeremy Stephens 149.5 fontot nyomott a mázsán. Nem élt a második nekifutás lehetőségével, így fizujának 20%-a ellenfele, Dennis Bermudez zsebébe vándorol majd. Mindenki más jó munkát végzett.

Még mielőtt rátérnénk az egyes párosítások esélyeire, szót kell ejtsünk a bemérés körülményeiről.

Történetének legnagyobb mérlegelését hozta le éjjel a UFC, tizenegyezer ötszáz néző volt kíváncsi a 189-es gála mérlegelésére. Ez borzasztóan magas szám: a Floyd Mayweather Jr. - Manny Pacquiao bemérésen is ennyire becsülték a tömeget – ennél csak a Mayweather – Canelo Alvarezen voltak többen, úgy ötszázzal.

Gondolom, afelől senkinek sincs kétsége, kinek köszönhető mindez. McGregor hihetetlenül sokat melózott azért, hogy az éjjeli rendezvény a UFC minden létező rekordját megdöntse. Hogy sikerül-e az összes téren tarolni, az majd jövő hét elején, a számok nyilvánosságra kerülésével dől el. A lényeg: akár utálhatod is az írt, a befektetett munkájáért tiszteletet érdemel. Valóban új szintre emelte a sportot a mainstream szemében.

Ez itt mind neki köszönhető.

Még mindig húzom egy kicsit az időt, mert muszáj: a tévében közvetített ültető meccsek közül a legelsőn lép ketrecbe Cody Garbrandt. Ő a harmatsúly egyik nagy reménysége, 6-0-ás mérleggel, melyből öt TKO, egy KO. Valamint ő Paige VanZant pasija. Máris utálod? Akkor olvasd el ezt, és soha többé nem akarsz másnak drukkolni, csak Codynak.

Esélyek!

Matt Brown vs. Tim Means

Ilyet nem szoktunk csinálni, de ha egyszer olyan beton a gála felhozatala, hogy egy Matt Brown az ültető meccsek közé szorul, akkor kivételt teszünk: a prelimek főmeccsével kezdjük a latolgatást.

Először is: Brown tömören és velősen megfogalmazta a harcosok és a rajongók java részének a véleményét a Reebok üzletről, amikor a nekivetkőzésnél összegyűrte, és földhöz baszta az egyenpólót. Na, ő egyhamar biztos nem lesz a márka igazolt arca, annál nagyobbra nőtt a fanok szemében. Másodszor: Brown Robbie Lawleren, Johny Hendricksen és Rory MacDonaldon kívül valószínűleg mindenkit meg tud verni a váltósúlyból (Nick Diazt most hagyjuk, ő épp sokadik nyugdíját tölti). Nem gondolom, hogy Tim Means bármilyen problémát okozhatna neki, már csak azért sem, mert a srác még sohasem találkozott ilyen színvonalú ellenféllel. De a párosítás alapból azt sugallja, hogy a UFC a Lawler és a Hendricks-vereség után szeddösszemagad-meccset akar ajándékozni az Immortalnak. Brown nyer, TKO-val.

Thomas Almeida vs. Brad Pickett

Vajon mit kapna itthon egy harcos, ha Tomika lenne a bunyósneve? Sok gratulációt biztos nem, ha csak úgy nem nyomná, mint Thomas „Thominhas” Almeida. A fiatal brazil a harmatsúly egyik legnagyobb reménysége. Legutóbb áprilisi jelenése előtt olvadoztunk róla, és meg is hálálta a figyelmet: a UFC 186-on első menetes TKO-val nyírta ki a veterán Yves Jabouin-t, így 19-0-rs javította a mérlegét, melyből 18 kivégzés, 16 első menetes. Beszarás. Pickett mindeközben egy balul sikerült, 1-2-re végződő légsúlyú kirándulás után öntött úgy, hogy lazít egyet a derékszíjon, és visszatér a 10 fonttal nehezebb súlycsoportba. Szeretjük One Punchot, szórakoztató bunyókat hoz, de basszus, Tomika 19-0, 18 finish, 16 első menetes. A gála után újabb TKO-val gazdagodik majd a brazil mérlege, és legyen ez is első menetes, mer' mér ne?

Gunnar Nelson vs. Brandon Thatch

Melyik ujjamat harapjam meg? A UFC ezzel a párosítással összehozta a gála leggörényebb meccsét, abban az értelemben, hogy mind Nelson, mind Thatch borzasztó szimpatikus és nagyon tehetséges. Mindkettejükben benne van a váltósúly top 10 felsőházának a lehetősége, és naná, hogy mindketten vereségről érkeznek a UFC 189-re. Thatch az év egyik legjobb bunyóján kapott ki februárban hátsó fojtással az utolsó percben beugró, könnyűsúlyból felkiránduló Benson Hendersontól, Nelson meg Rick Story ellen szundított végig öt menetet egy megosztott pontozású vereségért tavaly októberben.

Egyértelmű a helyzet: Gunni a földön a király, levitelekre és szubokra fog utazni, Brandon meg továbbra is iszonyatosan romboló erejű állóharcát fogja erőltetni. Thatch Bendo ellen megmutatta, hogy a földharcban verhető, de akkor a negyedik menetben kapitulált, amikor már a seggén vette a levegőt. Most csak három menettel kell számolnia, és ha a levitel-veszély miatt most hanyagolja is a thai bokszos, klincses bontogatást, akkor is képes lehet szétütni alulméretezett izlandi ellenfelét. Thatch nyer, TKO-val.

Dennis Bermudez vs. Jeremy Stephens

Bermudez hétmeccses nyerő szériájának intett búcsút, amikor tavaly novemberben odaadta Ricardo Lamasnak a nyakát egy guillotine erejéig, Stephenst meg először Cub Swanson, majd Charles Oliveira is kipontozta tavaly. Nő a nyomás, Stephensnek óriási szüksége van egy győzelemre, hogy biztonságban tudhassa a seggét. Ehhez hozzásegítheti frankó ütőereje, de valami azt súgja, hogy ez nem lesz elég. Stephenst Oliveira is abszolút becsicskította a meccsükön, Bermudez meg traktorabb a brazilnál, úgyhogy azt mondom, a Komisz ereje és agresszivitása lesz a meccs kulcsa, és Bermudez nyer pontozással.

Robbie Lawler vs. Rory MacDonald

A két őrült, mi? Lawler a dühöngő vadállat, MacDonald a jéghideg, pszichó gyilkos. Ezek, meg súlycsoportjuk jelenleg abszolút legjobbjai a UFC 189 előmeccsének főszereplői. Bronson már átnézte a lehetséges forgatókönyvet, úgyhogy nekem most nem kell sokat pofáznom.

Lawler bárkit képes kiütni, és megvan benne az a valóban állatias vonás, hogy ha sarokba szorítod, bekattan neki valami ősi ösztön, és vérszagot fogott pitbullként szétszaggatja az egész ketrecet, ellenfelestül. MacDonald elleni első meccsén mégsem működött úgy, ahogy szokott, pedig az a Rory egy habozó, mindent túlgondoló, kissé unalmas Rory volt, akinek megremeg az ujja a ravaszon.

Na, azóta Árész Vörös Király tökmindegy, mindegyik beceneve hülyeség, szóval MacDonald megtalálta a maga totemállatát, átment (egy nyilván vérszagot fogott) cápába, és keresztbe lenyelt három top ellenfelet. Senkit se tévesszen meg, hogy Maia és Woodley csak pontozással jött össze, a kanadai hideg precizitásához immár gyilkos ösztön is párosul. Szóval pitbull megy a cápa ellen, itt bárki kinyírhat bárkit, mégis úgy érzem, hogy pontozás lesz, és új bajnokot avatunk. MacDonald.

Conor McGregor vs. Chad Mendes

Ezzel biztosan nem leszek népszerű: ha Jose Aldo maradt volna a meccsben, akkor első menetes McGregor TKO-győzelmet jósoltam volna. De nem maradt, McGregor pedig ki fog kapni.

Bronson már megtette, most én is összeszedem, milyen lehetőségeket látok a meccsben lábon és földön, és megmagyarázom, miért látom így az esélyeket. Kezdjük a kickbokssszal.

Mendes kiváló állóharcossá érett első Aldo-veresége óta: mondjon bármit az ír, nem nyomsz végig öt szoros menetet a p4p legjobbal, és pláne nem ütöd le, ha nem vagy elit lábon. Függőlegesen ugyanakkor az előny egyértelműen McGregoré: sokkal, de sokkal nagyobb Mendesnél, ütőtávja hihetetlen, nyolc hüvelykkel több, és nagyon jól játszik a távolsággal. Ez utóbbi azért fontos, mert Mendes Aldo ellen belharcban aratta a sikereit (máshogy nem is nagyon tudott volna érvényesülni rövidke karjai miatt), amibe az ír nemcsak hülye lenne belemenni, de minden eszköze meg is van arra, hogy elkerülje azt a harcteret, és kívülről bontogassa le az amerikait.

Csakhogy a kérdés sohasem az állóharc volt, hanem az, hogy mire képes McGregor a földön, ez pedig most keményen le lesz tesztelve. A UFC-ben 100%-os az ír levitel-védelme, de legutóbb hajszálon múlt csak, hogy ez megváltozzon: Dennis Siver kétszer is majdnem földre vitte. És az a majdnem csak részben köszönhető Conor remek egyensúlyának, a másik oka Siver volt, aki nem különösebben jó birkózó, meg egyébként is, már hülyére volt verve, amikor megpróbálta a szőnyegre vinni a meccset. Érted: egy hülyére vert, közepes birkózó majdnem levitte McGregort. Ma éjjel az ír – bocs, Frankie – a pehelysúly legjobb birkózójával áll majd szemben, aki pontosan tudja, hogyan kell valakit a földbe döngölni, ha már megvan rajta a fogás. Mendes pedig nagyon jó fogástalálásban: beton ökleivel és ritmusváltásaival a semmiből ott terem a nyakadon, és nem ereszt.

Óriási szopás, hogy szétesett a UFC történetének talán legnagyobb meccse. Valószínűleg egyoldalúbb lett volna: az idegileg már jó előre kicsinált Aldo egy hozzá hasonlóan őrületes képességű, de vele ellentétben jéghideg fejű TKO-géppel találta volna magát szemben. Helyette az ír kap egy mentálisan teljesen friss versenyzőt, aki szinte garantáltan leviszi. Sokakkal ellentétben én nem gondolom, hogy McGregornak nincs birkózó tudása. Már csak a munkamorálja és perfekcionizmusa miatt is hiszem, hogy legalább jó birkózó, ahogy a jitsuja is – feltehetőleg – erős: azt mondják, John Kavanagh edző nem adja olcsón a barna övet. Biztos vagyok abban, hogy ezek az eddig csak feltételezett földharc képességek a valóságban is léteznek, és azt is biztosra veszem, hogy McGregor a mezőny java részét vízszintesen is ugyanolyan könnyedén csinálná ki, mint lábon. Csak Mendes utcahosszal jobb, mint a mezőny java része. Az amerikai lesz a pehelysúly ideiglenes világbajnoka ötmenetes szétbirkózást követő pontozásos döntéssel. 

A UFC 189 mérlegelésének eredményei:

Conor McGregor (145) vs. Chad Mendes (144.5)
Robbie Lawler (169.5) vs. Rory MacDonald (170)
Dennis Bermudez (146) vs. Jeremy Stephens (149.5)*
Gunnar Nelson (169.5) vs. Brandon Thatch (170.5)
Thomas Almeida (136) vs. Brad Pickett (136)

Matt Brown (171) vs. Tim Means (171)
John Howard (170.5) vs. Cathal Pendred (171)
Alex Garcia (171) vs. Mike Swick (170.5)
Henry Briones (136) vs. Cody Garbrandt (136)

Neil Seery (125.5) vs. Louis Smolka (126)
Yosdenis Cedeno (155) vs. Cody Pfister (156) 

Júliusban érkezik a TDMG, Magyarország első küzdősport és lifestyle ruhamárkája! Like-ot neki!