Totaldamage

Hogyha eddig nem tartottad a UFC nehézsúlyú trón legitim kihívójának Stipe Miocicot, az valószínűleg azért volt, mert egy vesztes meccsről érkezett ma hajnalban a ketrecbe. Pedig decemberben minimális különbséggel kapott csak ki Junior dos Santostól, mégis, valamiért úgy működik ez a dolog, hogy tökmindegy, hogy olyan verést adott az addig vitathatatlanul és toronymagasan második legjobb nehézsúlyúnak, aminél keményebbet az csak Cain Velasqueztől kapott, a – sokak által meg is kérdőjelezett – bírói döntés Stipe homlokára sütötte: még nem. Na, a Fight Night 65 főmeccsén Miocic letörölte magáról ezt a bélyeget.

Mark Huntot talán életében nem verték meg még ennyire. Az imádnivaló behemót megsemmisült állva, megsemmisült a földön, megsemmisült az arca is – csak a szívét nem sikerült eltaposni. Miocic ismét iszonyú pengés boksszal érkezett a ketrecbe, okosan kerülte el Hunt KO-garanciás lengőit, és tulajdonképpen akkor vitte le a földre a Super Samoant, amikor akarta. Ott pedig kegyetlenül büntetett: a meccset a harmadik menet végén le kellett volna állítani. Hogy ez mégsem következett be, az Hunt fent említett, elpusztíthatatlan szívének köszönhető: amikor a bíró rászólt, hogy üssön vissza, különben leinti a bunyót, nyilván visszaütött, még akkor is, ha ezzel csak azt érte el, hogy további két meneten keresztül zuhogtak rá Miocic öklei számolatlanul. És hogy félholt helyett háromnegyedholt állapotában mentette meg a bíró.

Stipe Miocic megalkotta élete nagy művét, és biztosnak tűnik, hogy még nagyobb alkotások várják a láthatáron. Nem az a fontos, hogy megverte Huntot – megtették ezt korábban már mások is, nem is kevesen – hanem az, ahogy megverte. Emlékeztetőül: két évvel ezelőtt, az akkor csúcson levő Junior dos Santos iszonyúan kemény küzdelemben tudta csak legyűrni Markot, ahogy tavaly novemberben Fabricio Werdum is ronggyá verve tántorgott a ketrecben, mielőtt előkotorta harci IQ-ját, és egy átveréssel, meg egy szem térdessel újraírta a meccs történetét. Miocic viszont az első menettől az utolsóig dominált, és ami igazán rémisztő az az, hogy úgy tűnt, simán nyomná még tovább. Azt nem mondom, hogy kardióban ott van már Velasquez szintjén, de ha tudja tartani ezt a fejlődést, akkor a súlycsoport fényes jövő elé néz. Stipe Miocic a UFC nehézsúlyú trónjának legitim kihívója.

Ben Nguyen nem kamu

Oké, nagyon – nagyon – korai lenne még a légsúly megmentőjének kikiáltani a bunkókat csicskává verő mosolygós, csendes srácot, de debütáló UFC meccsén azért annyi kiderült róla, hogy nem egy lufi, ami az első nehezebb kihívásnál kipukkad: Ben Nguyen az első menet legvégén TKO-zta Alptekin Özkilicet. Belenézett pár komoly pofonba az újonc is, de fejlődni lesz még ideje, és megvan benne az, amit nem lehet tanítani, de mindennél jobban örülünk neki, ha látjuk: a gyilkos ösztön. Továbbra is a srácon tartom a szemem.

Kiváló gála volt a UFC Fight Night 65: tizenkét meccséből csak kettő ment végig, abszolút el voltunk kényeztetve finishekkel, és ha a főmeccset időben – a harmadik menetben – leállítják, akkor talán rekordgyorsan lezavart main carddal gazdagodtunk volna. Azért így sem volt időhúzás.

A gála eredményei, balra a győztesekkel:

Stipe Miocic def. Mark Hunt TKO (ütések) R5 2:47
Robert Whittaker def. Brad Tavares KO (ütések) R1 0:44
Sean O'Connell def. Anthony Perosh TKO (ütések) R1 0:56
James Vick def. Jake Matthews szubmissiön (guillotine fojtás) R1 4:53

Dan Hooker def. Hatsu Hioki KO (fejrúgás és ütések) R2 4:13
Kyle Noke def. Jonavin Webb megosztott pontozás (27-30, 29-28, 29-28) 
Sam Alvey def. Dan Kelly TKO (ütések) R1 0:49
Bec Rawlings def. Lisa Ellis szubmissiön (hátsó fojtás) R1 4:09
Brad Scott def. Dylan Andrews szubmissiön (guillotine fojtás) R2 4:54
Alex Chambers def. Kailin Curran szubmissiön (karfeszítés) R3 3:15
Brendan O'Reilly def. Vik Grujic egyhangú pontozás (29-28, 29-28, 29-28)
Ben Nguyen def. Alptekin Özkılıç TKO (ütések) R1 4:59