Az angol ökölvívás edzői és bunyósai mindenkoron legendásak voltak nyers és büszke stílusukról ringen kívül és belül, a londoni Repton pedig az egyik leghíresebb boksz-fészek a szigetországban. Több legenda kering a klubról, jöjjön pár percben összefoglalt élmény Anglia egyik patinás edzőterméből.
Mit jelent az, hogy riporter? - morog az öregember - az valami kutyaféle? Szeretne a német juhászommal találkozni? Aranyos kiskutyáik születnének...
Figyelmeztették Charlie Gilmour újságírót, hogy a Repton legendás edzője, a hetvenéves Tony Burns nem tartozik éppen az elsőre megnyerő stílusú fickók közé. Bármit is mond, csak nevetni kell rajta és tudni, hogy nem személyeskedésként mondja, rá kell hagyni az öregre. Az ökölvívók többsége kissé mogorva és durva lesz idős korára errefelé, lehetséges, hogy ebben közre játszik az, hogy számtalanszor szétütötték a fejüket pályafutásuk során, de Tony Burns egykedvű tekintete mögött, az agyának tekervényei között ott lapul az ökölvívás sava-borsát átélt élettapasztalat és egyben a siket receptje. Miért is?
Anglia összes amatőr bokszklubja közül, mely a "Bajnokok házának" kiáltja ki magát, a Repton kétséget kizárólag az egyetlen, mely valóban ezzel a jelzővel büszkélkedhet jogosan. Több száz bajnok született a klub kötelei és zsákjai között, Tony Burns kezei között pedig nagyjából kétszáz srác lett bajnok.
Tony Burns
A kibaszott pokolba, a 67-es mexikói Olimpia óta vannak srácaim az Olimpiákon. Mindegyiken ott voltam. Az Olimpia a csúcs, nagyon-nagyon kemény oda eljutni és ott helyt állni...
Minden nap több száz srác van itt a teremben, bokszolnak és edzenek. Végigtekintek rajtuk, vizslatom őket, látom, hogy melyikükben van lehetőség, ennyi idő után már ez egyszerűen megy. Nagyon sok tehetséges fordul meg itt nap, mint nap. Fiatalok, és olykor Isten adta tehetségük van.
A Repton falain belül lüktető tehetség és kemény munka az utcáról távolról sem tükröződik. Noha London és egyben Anglia egyik legpatinásabb helyéről van szó, a kopott téglák nyújtotta látvány akár egy nyilvános WC gondolatát is ébreszthetnék a járókelőkben. Belépve azonban a klub közepén emelkedő ring olyan magasztosan díszeleg, hogy a fiatal tehetségek számára egyszerre inspiráló és félelmet gerjesztő. Mint megannyi terem ékessége a ring, a Repton szentélye mesze földön híres. Megannyi bajnok és tehetség csiszolta itt képességeit, ontotta saját és ellenfelei vérét. Többek között John H. Stracy, egykori váltósúlyú bajnok 37 kiütéssel a neve mellett, az olimpiai aranyérmes Audley Harrison, Maurice Hope és Darren Barker, korábbi középsúlyú bajnokok, vagy Andy Lee, a jelenlegi WBO középsúlyú bajnok.
A Kray ikrek
Ha a Repton nagyjait sorolják, akkor a Kray ikrek nem maradhatnak ki, de az ő történetük egy kicsit más megközelítést igényel. Ronnie és Reggie Kray Kelet-London leghírhettebb fiai. Gyújtogatás, rablás, zsarolás és gyilkosság is megtalálható a bűnlajstromukban, könyörtelen gengszterként emlékeznek rájuk. Azt mesélik, hogy egy riválisukat annyiszor szúrták meg késsel, hogy a srác mája a kezükbe esett, ezek meg lehúzták az a WC-n. Ami egyben érdekes, Kelet-London egyes lakói közösségi hősökként emlegeti őket. Noha kegyetlenek voltak, de egyben tisztán tartották az utcákat, biztosítva a polgárok biztonságát a többi rosszfiútól. Ördög és angyal közötti képváltások közepette pedig a Reptonban edzettek Tony irányítása alatt.
Jó srácok voltak és tehetségesek is. Nem bajnok anyagok, de tehetségesek voltak. Nem szívesen raktam össze őket másokkal, ügyesebb gyerekkel, mert egyfajta tiszteletet követel meg a kissé elborult elme, óvatosan kellet bánni velük, de ettől függetlenül bírtam őket. Reggie volt az ügyesebb kettőjük közül, Ronnie pedig az izom. Ha valakire rástartolt, az kifeküdt.- mondja Tony.
A Kray ikrek története egyben tökéletesen tükrözi a Repton növendékeinek, Kelet-London nyújtotta lehetőségeinek képét az elmúlt évtizedekből. A munkás réteg gyerekei vagy loptak, vagy a Reptonban edzetek, nagyjából ez a két forgatókönyv létezett. Tony szerint a kölykök mikor először álltak lábra, már szinte bokszkesztyű volt a kezükön. A boksz és a Repton reményt adott nekik. Mert igazából nem is létezett más számukra, sokan iskolába sem jártak, a Repton egyben kulturális lehetőséget nyújtott számukra, melyet a szülők is felismertek. A srácok ott voltak, és ez jobb, mintha az utcán keresnék a lehetőségeiket. Este és éjjel is voltak edzések, a Repton falai között pedig kevesebb veszély leselkedett rájuk, mint odakint. Fegyelmet és önkontrollt tanultak, amit talán máshol nem értenének meg úgy, mint Tony és a többi senior tanításai révén.
Maurice Hope
A Reptonnak is felül kellett kerekednie a rasszizmuson a 60-as években, melynek úttörője Maurice Hope volt. Hope volt a Repton első szinesbőrű öklözője, kinek az akkori társadalmi vélekedések közepette nem csupán az edzéseken, de azokat követően is meg kellett vívnia a harcait a társaival. Hope azonban megalapozta a Repton későbbi felvilágosult szellemiségét, hiszen nem csupán önmagát és a fekete bőrszínt fogadtatta el a klubban, hanem világbajnok is lett később.
Ezt követően a visszaemlékezők szerint nem számított a bőrszín a Reptonban. Mindenki egyenlő volt és ez tette igazán erőssé a klubot. Olyan emberek találkoztak itt, akik az utcán elmentek volna egymás mellett, de a Reptonban egymást segítve megismerték a másikat, színesítették a másik világnézetét. A tisztelet és moralitás fogalma adja Tony szerint a Repton valódi erejét, az élethez szükséges bátorságot és becsületet tanulnak itt a srácok, melyet sosem felednek. Ez egy küzdősport klub valódi célja, nem pedig a növendékek pénztárcája.
Utolsó kommentek