Totaldamage

A ökölvívás legnagyobbja 74 éves korában távozott el.

Muhammad Ali pár napja került kórházba Phoenix-ben, ahová légzési problémák miatt szállították. Az orvosok először még azt nyilatkozták, hogy állapota "kielégítő", de tegnap este lélegeztető készülékekre kellett kapcsolni Alit, a családjával pedig közölték, hogy készüljenek a legrosszabbra. Nem sokkal ezt követően ma hajnalban azonban már sajnos a család szóvivője Bob Gunnell nyilatkozott és közölte a rossz hírt: 

A Parkinson-kórral folytatott 32 éves csatáját követően Muhammad Ali életének 74. évében eltávozott. A háromszoros nehézsúlyú bajnok ma este meghalt. 

Muhammad Ali személye és pályafutása ringen belül és kívül egészen kivételes. Az 1960-as római olimpián félnehézsúlyúként lett könnyedén bajnok, pedig pár évvel azelőtt ellopott kerékpárja miatt kezdett csak el bokszolni. Az olimpiai cím után felismerte, hogy nehézsúlyúként lehet valóban ismert és sikeres, megtartva azonban félnehézsúlyú gyorsaságát és dinamizmusát Ali bunyóját az általa hangoztatott szlogen érzékletesen szemléltette: Lebegj, mint a lepke, és csípj, mint a méh!

A ringben belüli nagyságát Ali azzal érte el, hogy a legnagyobbak ellen küzdött meg és ezeket a csatákak többségében meg is nyerte. Közel húsz évnyi pályafutása során 61 profi mérkőzést vívott, amiből 56 küzdelmet megnyert, 37 kiütéses diadalt aratva. Ötször hagyta el a szorítót vesztesen, karrierje során csak háromszor padlóztatták, Joe Frazier és Ken Norton tudta egyszer-egyszer pontozással legyőzni őt. A legemlékezetesebb pillanatai között sorolhatjuk, mikor 1972-ben nyugdíjazta Floyd Pattersont, 1973-ban legyőzte magát Sonny Listont, 1974-ben kiütötte George Foreman, a legemlékezetesebb talán azonban a Joe Frazier elleni trilógiája. A három mérkőzésből Ali kettőt nyert, a záró küzdelmüket Manilában vívták, mely egy 15 menetes thriller volt. Ali és Frazier is teljesítőképessége határára érkezett, mindkét ökölvívó fejében megfordult a feladás gondolata. Végül Frazier sarka bedobta a törülközőt, így nyert Ali, de Frazier sosem bocsátotta ezt meg csapatának. A következő évtizedekben mindig azt hangoztatta, hogy Ali a manilai thrillerben elszenvedett ütések miatt lett Parkinson-kóros. 1982-ben diagnosztizálták Ali-nál a betegséget, amit azonban méltósággal viselt, nem vonult vissza a nyilvánosságtól, aktív maradt. Népszerűségét és befolyását felhasználva harcolt a világbékéért, polgárjogokért, a kultúrák és vallások elfogadásáért, fellépett az éhínség ellen. Ez időben az ENSZ békenagykövetének választotta. 

A ringbéli ökölvívó kvalitásai mellett az olykor határtalanul nagy önbizalma tette ismerté Alit, aki verbális hadviselésével már a küzdelmei előtt képes volt lebontani ellenfelei magabiztosságát, vagy elszántságát. A ring mellett azonban Ali civil életét is végigharcolta. A faji megkülönböztetést nem tűrve Malcolm X polgárjogi mozgalmához csatlakozott, majd áttért a muszlim hitre, ekkor vette fel a Muhammad Ali nevet az addig Cassius Clay néven ismert sportoló. 1967-ben megtagadta a bevonulást az amerikai hadseregbe, nem volt hajlandó a vietnami háborúban harcolni az elmondása szerint hitetlenek és keresztények küzdelmében. Ezt a lépését keményen szankcionálták, elvették világbajnoki címét és a versenyengedélyét is bevonták. A börtönbüntetést ugyan megúszta Ali, de az anyagi csőd szélére sodródott és Amerika szerte ellenségként tekintettek rá. Csak 1996-ban rehabilitálták Alit, az atlantai olimpián ő gyújthatta meg az olimpiai lángot. 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is az évszázad sportolójának választotta.

Nyugodj békében Ali.