Totaldamage

Az UFC 198 több kiváló mérkőzéssel is megajándékozott minket. Ezek egyike, a Francisco Trinaldo vs. Yancy Medeiros összecsapás volt, ami elnyerte az Est Küzdelmének járó, 50.000 dollárt érő bónuszt is. Ez a cikk azért született, hogy kissé megismertesse a győztes Francisco Trinaldot a szélesebb közönséggel.

Francisco Trinaldo vagy, ahogy becenevén jobban ismert, Massaranduba egy igen kivételes személyiség. Becenevét egy brazil viccműsor szereplőjéről kapta, aki erőszakos személyiségéről vált ismertté. A színész, aki alakította, olyan jelmezt kapott, ami nagyon izmosnak mutatta viselőjét. Trinaldo, azért kapta ezt a becenevet, mert szívesen kihagyta az edzéseken a bemelegítést és egyből sparringolni akart.

A "régi" és az "új" Massaranduba

Nem savazza ellenfeleit, a meccsek előtti-utáni interjúkban, hanem az édesanyjától kér bocsánatot, amiért nem lehetett vele Anyák napján, mert készülnie kellett a bunyóra. Vagy, hogy nem tudott részt venni a saját születésnapi buliján, mert éppen Kanadában lépett ketrecbe. Arról, azonban sosem feledkezett meg, hogy a helyi gyerekek pizzával tudjanak ünnepelni a küzdelmei után.

Ünnepelni való pedig volt bőven. Massaranduba megnyerte a legutóbbi hat meccsét, amivel Khabib Nurmagumedovval holtversenyben övé a második leghosszabb győzelmi széria az UFC könnyűsúlyú mezőnyében és csak Tony Ferguson előzi meg. Legutóbbi meccsén pedig elnyerte élete első UFC bónuszát, teljesítményével, azonban mégsem volt elégedett.

„Sok embernek bejött az a bunyó, ami rendben volt meg minden, de én úgy gondolom valami hiányzott belőlem. Rengeteget fejlődtem mióta elkezdtem – bunyózni - , de még mindig annyi területen kell jobbá válnom.”

„Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb bunyót tudok hozni, mint akkor. Okosan akarok kijönni harcolni. Most, azonban lecövekeltem, nem tettem semmi olyat, amit szerettem volna, de beszélni fogok az edzőimmel, és kitaláljuk mi a kirakós hiányzó darabja. Nemcsak a legjobbak akarok harcolni, meg akarom őket verni.”

De, hogyan is jutottunk idáig?

Massaranduba a brazíliai Amarante, kisvárosából származik. Sokakhoz hasonlóan ő is a jobb élet reményében hagyta el szülőhelyét.

„Azért jöttem el, mert sosem láttam még nagyvárost azelőtt. A bátyáim azt mesélték, hogy gyönyörű egy ilyen hely. Ki akartam terjeszteni a látókörömet.”

És sokakhoz hasonlóan neki is keményen meg kellett küzdeni az álmaiért.

„Amikor elköltöztem Brazíliavárosba, nem volt állásom. Egész életemet kétkezi munkával töltöttem a földeken. Mit csinálhatnék a nagyvárosban? Dolgoztam pizzériában, építkezéseken, festettem házakat, voltam ács és biztonsági őr is.”

Harcművészetekkel nem foglalkozott korábban. A focista barátai beszélték rá, hogy kipróbáljon egy kickbox edzőtermet. Ennek eredménye, ma egy fekete öv és a háromszoros brazil bajnoki cím. Innen már csak egy lépés volt az MMA, ami azért vonzotta, mert kevesebb volt a szabály. Mire bekerült a TUF: Brazil valóságshowba 2012-ben, a 11-1-es MMA rekordja mellé megszerezte a Jungle Fight könnyűsúlyú övét is. A showban pehely –és középsúlyú bunyósokat castingoltak, így Massaranduba két súlycsoportot feljebb lépve középsúlyban mérettetett meg. Végül bár nem nyerte meg a műsort, teljesítményével felhívta magára az UFC illetékeseinek a figyelmét és 2012 júniusában be is mutatkozott a szervezetnél. A televízió pedig meghozta számára az ismertséget – elsősorban a hazai nézők előtt.

„Úgy vélem, nagyon brazil vagyok a beszédstílusomban. Kimondom, bármi is jusson az eszembe, nem gondolkozom rajta túl sokat. Nagyon őszinte voltam a valóságshow alatt. Szerintem a rajongók látták ezt és tudják, hogy egy őszinte srác vagyok, aki szeret viccelni, de komolyan beszél, ha arra kerül a sor.

A tv-ben, úgy hiszem, igazán könnyen kiderül, hogy ki milyen személyiség valójában.” – ezzel a kijelentéssel, azért tudnék vitatkozni.

Massaranduba felemelkedése az UFC-nél nem tartozott a zajos sikerek közé. A legtöbben legfeljebb a top 15-be sorolták. És mégis itt van, 12 meccset hozott le eddig a szervezetnél, 9-3-as mérleggel, mindezt 4 év alatt. 2014 óta nem kapott ki és sosem kellett meccset lemondania sérülésre hivatkozva.

„Sosem gondoltam, hogy eljutok oda, ahol most vagyok. És még tovább juthatok. Nem hiszem, hogy az emberek csak sejtenék, mennyi mindenre vagyok még képes. Csendes vagyok, olyan, aki nem szeret sokat beszélni és a saját dolgával törődik. Ugyanakkor tudom, hogy honnan jöttem és senki nem veheti el az álmaimat.

Istentől csakis azt kérem, hogy egészséges maradjak. Ha ez megvan, tudom, a többiről már én is tudok gondoskodni.”

Mindent meg is tesz, azért, hogy ez így is legyen.

„Nem járok el bulizni, nem iszom, nem dohányzom. Ha felkészülési időszak van, este 9:40-re érek haza edzésről, megvacsorázom és 10:30-ra már az ágyban fekszem. Háromszor edzek egy nap. Egy normális melós mennyit is dolgozik egy nap, úgy 9 órát? Nagyjából én is ezt csinálom. Vasárnaponként pihenek, elmegyek a parkba vagy moziba. Ez az én napom, amikor úgy bánok magammal, mint egy királlyal.”

A siker nem szállt a fejébe és nem felejtkezett el a szerény kezdetekről és arról sem, hogy honnan jött. Az UFC 198-ért járó bónuszból házat építtetett az egyik húgának. Legnagyobb álma pedig, hogy szociális programot indítson szülővárosában, ezzel is segítve annak lakosságát.

Jelenleg kétlaki életet folytat. Curitibában edz Andre Dida vezetésével, miközben Brazíliavárosban edzőtermet nyitott, testvérével, ahol a 8 és 15 év közti fiataloknak nem kell fizetniük az edzésekért. Azonban ezek a körülmények sem homályosították el szeretetét Amarante felé.

„Őszintén szólva, Amarante egy szegény hely. Én, azonban szeretem az ottani életet. A Hold annyira gyönyörű és rengeteg olyan dolog van arrafelé, amit nem látsz a nagyvárosban.

Béke van, ott el tudok bújni a világ elől. Bemegyek az erdőbe és maga mögött hagyom az embereket. Kiváló hely arra, hogy elmélyüljek, meditáljak, együtt legyek a családommal. Nagyon sok ember törődik ott Massarandubával, és Massarandubának szüksége van rá, hogy időről-időre elmenjen oda feltöltődni”

Massaranduba nem volna „munkamániás”, ha nem a következő bunyóra gondolna.

„Alig várom, hogy újra edzésbe álljak. Már meg is látogattam édesanyámat, teletömtem a hasam a finomságaival, úgyhogy itt az ideje visszamenni, dolgozni.”

Jó olyan harcosokról is hallani, akik csendben teszik a dolgukat és nem az öntömjénezéssel vannak elfoglalva. Sokat tanulhatunk tőlük arról, hogy nem feltétlenül kell hangosan emlékeztetnünk mindenkit az elért eredményeinkre, hiszen a kemény munka előbb utóbb meghozza a gyümölcsét.