Totaldamage

Nem Jon Jones képe virít ezen cikk tetején. Joggal.

Annak ellenére, hogy Jon Jones vívta az UFC 197 főmérkőzését Ovince Saint Preux ellen. De Mighty Mouse Johnson immár nyolcadik alkalommal védte meg pehelysúlyú címét, négy éve veretlenül teszi mindezt. Mindenki úgy van Johnsonnal, hogy igen-igen, ő a második legjobb bunyós a világon, de az elsőt még keressük. Ha Jon Jones kibír egy évet balhé nélkül és legyőz valakit, akkor éppen ő a legjobb bunyós a világon, vagy korábban José Aldo 10 éves veretlensége kapcsán beszéltek erről, de Mighty Mouse mióta megkapta saját súlycsoportját, azóta egyszerűen nincs ellenszere. Ilyenkor mondani szokás, hogy mindenkiért eljönnek egyszer, valószínűleg az Óriásegér is belesétál egy nap a csapdájába, de ez még nagyon távolinak tűnik. Pontosabban fogalmazva Mighty Mouse önmagát győzi le egyszer, mikor elfogy a motivációja, vagy mikor megöregedve lassulni kezd. De addig is újra és újra felzabálja a pehelysúlyt és kiköpi. Ez ellen pedig Henry Cejudo sem tudott tenni semmit ma hajnalban.

A felvezető Embedded videókban számolni kellett volna, hogy hányszor hangzott el: Cejudo frankón Mighty Mouse legveszélyesebb ellenfele, Olimpiai aranyérmes birkózó, az elmúlt pár évben meg gyilkos muaythai-t növesztett. Lefordítva, mikor Henry Cejudo elkezdte az állóbunyó edzéseket, Demetrious Mighty Mouse Johnson már olyan nevekkel verekedett jóval a súlya felett, mint Brad Picket. Ettől függetlenül bekerült az UFC-be, ahol már az elejétől kezdve tudatosan címmeccsre érlelték őt, hogy valami finomat tudjanak enni adni az Óriásegérnek. Cejudo hajnalra ért be a menün, de a birkó háttérből egy szép földrevitelt tudott felhasználni egyedül. Johnson hamar kipörgette a gyenge pontjait és clinch-ből olyan térdeket és ütéseket küldött rá, hogy Henry hamar feladni kényszerült a küzdelmet. Egészen pontosan az első menet 2:49. percében ért véget a meccs. 

#AnotherOne #UFC197 @MightyMouseUFC https://t.co/hHgmAvU0Fe

— UFC (@ufc) 2016. április 24.

Sokan az USA-ban hőbörögtek, hogy Daniel Cormier sérülése miatt a Jones vs OSP meccs utánra kellett volna tolni Mighty Mouse címmeccsét, ezzel is kicsit megtisztelve a bajnokot. A kíméletlen igazság az, hogy Mighty Mouse hiába a világ legjobb MMA harcosa, szinte alig ismerik a nevét, nem tud elvinni a hátán egy PPV gálát. Ha kicsit másik oldalról tekintjük a dolgot, mindenki Jon Jones visszatérésére volt kíváncsi, azt felvezetendő érkezett Johnson meccse, vagyis kvázi még több emberhez is eljuthatott, mintha főmeccset kapott volna. Ez azonban már csak játék a számokkal, a lényegen azonban ez mit sem változtat: Mighty Mouse a király az UFC-ben egy népszerűség szerint mostoha súlycsoportban.

És akkor Jon Jones. Egy év kihagyás, lelki megtisztulás reményében média csend hónapokig, majd masszív kondizás és a régi balhés Jones képe villant ismét a visszatérő korábbi félnehézsúlyú bajnok kapcsán. Jones a drogot választotta a Conort is megviselő média nyomás elől menekülve, ez pedig nem volt jó ölet az amúgy sem higgadt és szerény alapbeállítása mellett, így veszítette el ketrecen kívül az övét eltiltásával, és így került a trónra a láthatóan kisebbségi komplexussal küzdő Daniel Cormier. A szíve mélyén Daniel is tudja, hogy Jones a valaha élt legjobb félnehézsúlyú, de csaknem fog erről a nagyközönség előtt dumálni bajnokként. Pedig Joe Rogan és Mike Goldberg lényegében végig ezt nyomta neki a hajnali Jones vs OSP alatt, mikor is Cormier harmadik szakkommentátorként feszengett a székében. Az addigi meccseket amúgy nagyon korrekten hozta le a mikrofon mögül, de azért valljuk be, Jon Jones meccsét kommentálni úgy, hogy eredetileg neki kellett volna a ketrecbe lépnie ellene aznap este...nos kihívásokkal teli feladat. 

Rogan és Goldberg pedig aközben bizonygatta Jones nagyságát, miközben Bones igencsak lassan melegedett be OSP ellen a bunyóba. Jöttek azok a borzasztó tolórúgások térdre Jones-tól, ami még mindig sok embernek az undorító kategóriát súrolja, mellette pedig kemény combosokat és testrúgásokat tolt. Az első menetekben ritkán ment közel OSP-hez, így csak pár látványos könyökössel, forduló ütéssel/rúgással talált fejre. Többször hangos füttyorkán kerekedett, hogy Jones, ecsém, húzd már meg a ravaszt, de Bones csak a negyedik menetben mert rá először igazán OSP-re. Szép slam után földön dolgozta a brutál GnP arzenáljával, akár be is fejezhette volna a meccset, de jött az ötödik menet is, ahol már nagyon nyomasztó fölénnyel dolgozta a lemorzsolódó OSP-t Jones. Egyes hírek szerint Saint Preux törött kézzel bunyózott, ami magyarázat lehet alacsony fordulatszámú munkájának, de az is lehet, hogy a három hetes beugró szerep miatt az 5 menetre spórolt a srác. Volt pár szép megmozdulása, pár kombinációval elérte Jonest, de alapvetően az látszik, hogy Saint Preux nem TOP 5 félnehézsúlyú. Sok nem választja el ettől a körtől, jó lenne, ha normális csapatban, normális edzőkkel készülne, ugyanis a Strikeforce időkhöz képest nagy fejlődésen ment keresztül, de ez nem volt elég Jones ellen. Ahogy Bader és Teixeira ellen sem volt elég. 

Sokan azt írják, hogy ez a Jones kevés lesz Daniel Cormier ellen. Ez a Jones valóban kevés lenne, de nem hiszem, hogy ez a Jones megy majd Cormier ellen. Bones csapata a múltban kényes volt az ellenfélváltozásra, anno Hendo sérülésekor nem is vállalták nyomban a Sonnen elleni bunyót, most Saint Preux esetében ezt nem merték megtenni. Visszatérőként, akinek sok vaj van a füle mögött, egy birkózó bajnok helyett egy fordított alapállású striker ellen lépett fel a rozsdás Jones. Véleményem szerint ezért volt óvatos Jones az első pár menetben, de így alapjáraton is simán, egy évet pihentető rutinnal is hozta a meccset, ami felvezetésnek tökéletes volt Cormier ellen. Kapott egy interim címet, amit szerintem pont lesz*r most éppen, az UFC 200 meg kapott egy Conor vs Diaz trash talkot helyettesítő Jones vs Cormier visszavágót. 

Muszáj még pár szót írni az Edson Barboza vs Anthony Pettis meccsről. Barboza számomra az örök ígéret, a roppant veszélyes ragadozó, aki mindig egy hajszálra van a nagy bulitól, de mindig az utolsó lépésnél kapja el valaki. Anthony Pettis pedig az örök Showtime srác, akit egykor a könnyűsúly legtehetségesebb és legveszélyesebb harcosának tekintettek. Pettis azonban a WEC-címe után az UFC-ben sérüléseinek tengerében rövid ideig jutott csak ki a fényre, Bendo és Melendez ellen volt a csúcson, azt követően azonban elfogyott a levegője. RDA és Alvarez után harmadik vereségét gyűjtötte be hajnalban Barboza ellen. És még csak nem is volt szoros, le akart állni bunyózni Edson-nal, de a rövidebbet húzta az esetek többségében.

Barboza taktikája jónak bizonyult, feketére rúgta Pettis lábát, aki így a gyorsaságát is elveszítette a háborúban. Innen nagyon nehéz lesz Pettis-nek visszatérni címközelbe, akár egy Bellator-váltás is lóghat a levegőben, ebben egyedül öccse tarthatja vissza, aki vele ellentétben nyert hajnalban Kelades ellen pontozással.

A végére hagytam az UFC 197 egyik legemlékezetesebb pillanatát, mikor is Yair Rodriguez egy csodaszép és brutális repülő fejrúgással leterítette Andre Fili-t. Wow.

>