Totaldamage

A UFC 197 indító sajtótájékoztatóján sokat lehetett nevetni, és akkor még finoman fogalamztunk.

Conor McGregor hű maradt a hagyományokhoz: jött, látott, győzött. A tegnapi, UFC 197 promóköreit berúgó sajtótájékoztató megint az írről, a beszólásairól, a jóslatairól és az extravaganciájáról szólt. Bár ott volt még a konferencián a női harmatsúlyú bajnok Holly Holm és kihívója, Miesha Tate is, akik a március ötödikei gálán az előmeccsen csapnak össze, de ők végig sportszerűen, udvariasan, majdnem kedvesen nyilatkoztak egymásról, így sok megírni valót nem hagytak – a könnyűsúlyú bajnok Rafael dos Anjos meg, akinek az övét McGregor el akarja hódítani, hogy hozzácsaphassa a már meglévő pehelysúlyú trófeája mellé, hát, inkább volt színpad, aminek a közepére az ír odaállhatott csillogni, mint bármi más.

Az egész konferencia egy 25 perces késéssel, McGregor nélkül kezdődött, mert az ír nem jelent meg időben. Aztán, amikor felbukkant - a nemrég elkapott mexikói drogbáró "el Chapo" Guzmán öltözékeit idéző, tökig kigombolt ingben - elintézte annyival az egészet, hogy ő nem azért hord karórát, hogy tudja, mennyi az idő. (Hanem nyilván azért, mert veszettül jól állnak neki azok az arannyal-gyémánttal kivert cuccok, melyek árán egy évig lehetne etetni egy afrikai falut.)

McGregor úgy szántott át egy valag témán, mint egy földmunkásba oltott gyorsasági motorversenyző: edzőjének ellentmondva kijelentette, hogy dos Anjos elfüstölése után nem jövőre, hanem még az év végéig begyűjti a 170 fontos övet is. Elmondta, hogy nem tetszik neki a UFC 197 posztere, mert azon dos Anjos vállán van a bajnoki öv, és ő is van előrébb, miközben ez egy szupermeccs, a szervezet történetének egyik legnagyobbja – úgyhogy bemegy a UFC poszterhegesztő szakosztályára, és a körmükre néz, mert nem végzik rendesen a munkájukat. Aztán megkérdezték tőle, igazak-e a pletykák, hogy megpróbált bekerülni a Kings MMA-ba, hogy Rafael Cordeiro edzőtől tanulhasson, mire azzal vágott vissza, hogy a Kings MMA egy „csöves terem” és addig örüljenek a klubtagok, míg oda nem hajt, meg nem veszi és be nem záratja az egész kócerájt a gecibe. De nézzünk néhány konkrét idézetet is, kezdve a szokásos Mystic Mac-jóslattal a meccs kimenetelét illetően.

Hiszem, hogy egy percen belül szét fogom zúzni Rafaelt. Csak egy lassabb, sutább verziója Aldónak. Aldo csöves verziója. Mindenben abszolút hiszek, hiszem, hogy egy percen belül szétzúzom. Frissen fogok kikerülni a küzdelemből, beváltom a csekkem, aláírom a következő szerződést a UFC 200-ra, a vadiúj MGM-be – és nyomulunk tovább.

Dos Anjos azzal jött, hogy ne legyen már hülye: ő már túl van a 155 fontos súlycsoport legnagyobbjain, kiütötte Benson Hendersont, dominálta Anthony Pettist, és kétszer is lenyomta Donald Cerronét. A válasz?

CM: Beszélhetsz te a győzelmeidről meg a vereségeidről, attól még az a lényeg, hogy te már megízlelted a merevre kiüttetés sötétjét, és újra meg is fogod ízlelni március ötödikén.

 

RDA: A könnyűsúly egy másik történet. Nagyobbak vagyunk.

 

CM: Öt láb nyolc hüvelyk magas vagy hetven hüvelykes ütőtávval. Én öt kilenc vagyok, hetvennégyessel. Itt én vagyok a nagyobb ember. A saját súlycsoportjában fogom terrorizálni ezt az embert.

 

Újabb KO lesz. Szívesen kiütném belőle a csúnyaságát, és átvonszolnám a második-harmadik menetbe, ezt szeretném tenni. De úgy érzem, egy percen belül szét fogom zúzni.

Hamar előkerült a „dos Anjos Brazília árulója”-téma is. Ezt a címet azzal vívta ki Conortól RDA, hogy évek óta Amerikában él a családjával. Nyilván nem tetszett neki.

Szerintem ennek nincs értelme. Szerintem a világon mindenkinek vannak amerikai álmai, és a világ minden részéről érkeznek ide emberek. Írek, brazilok is élnek itt, és ők nem érdemlik meg, hogy leárulózzák őket. Ez a fickó árulónak nevez, csak azért, mert itt élek. Itt vannak a gyerekeim, a családom. A világon mindenhonnan érkeztek ide emberek, és nem érdemlik meg, hogy árulónak hívják őket.

Conor erre védekezett – mármint, persze, csak egy rövid mondat erejéig, aztán megfordította a szituációt, és támadásba lendült megint.

Végül is ez mind csak játék. A játszmák viszont tények, attól függően, kit kérdezel. Egy igazi brazil bajnokhoz hasonlítalak téged, akit már előzőleg kiütöttem. Amikor láttam, a brazilok milyen büszkék Joséra, és hogy ő milyen büszke a népére, az megérintette a szívem. Ez az egyik oka annak, hogy szeretnék valamit visszaadni Brazíliának. Március ötödikén le fogom fejezni Rafaelt, és át fogom vonszolni a fejét Rio de Janeirón, egy parádé közepette, úgy képzelem. Állami ünnep lesz belőle, úgy képzelem. Ez egyszerűen annak lesz a jele, hogy felismerik, ki igaz és ki nem. Igaz bajnokot láttam Joséban, csapatában és a hitében. A vállán viszi a brazil népet. És látok egy embert (Rafaelben), aki szintén brazil, de nem képviseli a brazil népet úgy, ahogy kellene. A mélybe húzza Brazília nevét, én pedig újra felemelem azt. Viva la Brasilia!

Az utolsó mondat spanyolul volt, míg Brazília nyelve a portugál – mutatott rá egyből dos Anjos, de csípőből jött az önfényezős válasz McGregortól, hogy ő egy spanyolul beszélő, el Chapo-inget viselő, Brazília dicsőségét védő multikulturális ír. Aki egyébként nemrég még azt nyilatkozta, hogy simán lenyomná akár Jézust is egy bunyóban. A mélyen vallásos RDA-nak erről is megvolt a véleménye:

Szerintem, ha egy ember ilyesmit mond, akkor senkit sem tisztel. Én csak eszköz vagyok Jézus kezében, és március ötödikén (McGregor) meg fogja érezni, mire képes egy puszta eszköz Jézus kezében.

És akkor itt érkeztünk el oda, amit fokozni már szó szerint nem lehet. McGregor:

Mi rendben vagyunk Jézussal. Én rendben vagyok az összes istennel. Az istenek elismerik az isteneket.

A farkasszemezésekből nagy tanulságokat levonó fotelpszichológusok kedvéért pedig zárásul álljon itt az első faceoff gifje. Dos Anjos pislogott először.