Dominick Cruzt ugyan nem marcangolta szét medve, és nem is kellett súlyos mínuszokban hason csúsznia a hóban, mégis, érzésre ugyanolyan epikus harc után ért célba, mint Leonardo DiCaprio a legújabb filmjében. Mások szerint viszont nem is ért célba. Mi történt? Pontozóbírók történtek.
Dominick Cruz visszatért a ketrecbe és a harmatsúly trónjára is: ma hajnalban megosztott pontozással megverte T.J. Dillashawt. A bírók döntése, mint a legutóbbi UFC-gála főmeccsén, most is véleményes. Nekem semmi bajom nem volt azzal, hogy neki adták a győzelmet, de akkor sem lett volna egy szavam se, ha T.J.-nél marad a bajnoki öv – mások harcosabban érvelnek/kelnek ki egyik vagy másik fél mellett/ellen internetszerte. Abban azonban mindenki egyet érthet, hogy maga a mérkőzés fantasztikus volt.
Ahogy előzetesen vártuk, a UFC két legfifikásabb lábmunkájú harcosa káprázatosan technikás bunyót hozott össze. Az elején kicsit olyan volt a meccs, mint a légsúlyú bajnok Demetrious Johnson küzdelmei, abban az értelemben, hogy annyi minden történt olyan kevés idő alatt, hogy ha minden mozzanatot lépésről-lépésre le akartunk követni, a fülünkön folyt ki az agyunk. Abban az értelemben meg nem volt Mighty Mouse-os a cselekmény, hogy egy percig sem vált unalmassá. Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy a kétoldali szteppkurzus csak két menetig tartott, utána felfoghatóbbá vált a meccs képe.
Kétszer öt percig Dillashaw nyomult előre, trükközgetve, Cruz meg eltáncolt és néha megiramodott előre – trükközgetve. Nem sikerült beszorítani a ketrechez Dominicket, és többnyire ő talált. A harmadik menetre T.J.-nek, nem tudom, talán tele lett a töke, és a fifikás lábmunkát sutba vágva nekiállt egyenesen előre gyalogolni, de ráfaragott, és nagy kanállal elkezdte kajálni a pofonokat. Aztán a negyedikben már ő volt az, aki hangsúlyosabban talált, és az ötödikben is. Dillashaw részéről a kemény lábrúgások voltak feltűnők, Cruz részéről meg az, hogy a UFC-ben elsőként levitte T.J.-t, négyszer is. Igaz, ezekből végül semmi további hasznot nem tudott húzni.
A fenti, hevenyészett cselekményvázlat alapján a pontozóbírók a végén 48-47, 46-49, 49-46 arányban látták jobbnak Cruzt. Azok, akik egyet értenek az ítélettel, az első három menetet adják Dominicknak, az utolsó kettőt T.J.-nek. Akik szerint hibás döntés született, már vésik is fel mindenhova, hogy „Dillashaw 1, 4, 5." A kinti MMA sajtó sem tudott dűlőre jutni a kérdésben:
A Fightmetric.com statisztikái szerint viszont egyértelmű a Cruz-győzelem:
Cruz legnagyobb riválisa és Dillashaw egykori mentora/legújabb ellensége, Urijah Faber négy menetet is Dominicknak adott, és persze nagyon szeretné „újból orrba verni” a régi-új bajnokot.
Ahogy látszik, a meccs pontozása tulajdonképpen ízlés kérdése volt. Ez addig nem is baj, amíg a rajongók véleményét nézzük, annál nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, a pontozóbírók is érzésre vonnak mérleget a bunyók után. Teljesen következetlen az ítélethozatal: ha hónap elején Carlos Condit jóval nagyobb találati fölénnyel elveszítette a mérkőzést Robbie Lawler elleni, akkor most Cruznak is buknia kellett volna.
Condit 176-92-re nyerte a jelentős csapások versenyét, 177-93-ra az összes csapásokét (tudom, vicces), és minden menetben „túltalálta” Lawlert. Cruz 112-109-re nyerte a jelentős csapásokat, de 122-130-as állással elveszítette az összes csapást. Túltalálta Dillashawt az első, második és negyedik menetben, a harmadik iksz volt, az ötödiket elveszítette. Condit – ebben állapodott meg utóbb mindenki – azért veszített kimagasló találati fölénye ellenére, mert Lawler több kárt okozott benne a támadásaival. A Dillashaw-pártiak azzal érvelnek, hogy T.J. ugyanígy, a kisebb találati aránya ellenére nagyobb károkat okozott, amikor célba értek a pofonjai. Ez valószínűleg így is van, ugyanakkor Dillasnake-et se mostanában dekorálták ki úgy, ahogy tette azt Cruz. Mi dönthetett? A levitelek, amikből nem lett semmi? És egyáltalán, mi alapján határozzák meg, mi jelentős csapás és mi nem az? És hogyan mérik a károkozást? Csak úgy, ránézésre? (Akkor a vékonyabb bőrű bunyósok jó nagy szarban vannak.)
Megint az a baj, mint a Lawler-Conditon: láttunk egy őrült jó meccset, és a pontozáson háborgunk. Még egyszer: én ki vagyok békülve a döntéssel, de azokat is megértem, akik nem. Ahogy a UFC 195-ön, a vita most is háttérbe szorítja azt, hogy mekkorát küzdöttek ezek a sportolók, és különösen azt, hogy Dominick Cruz honnan tért vissza hova. Dom többszörösen széttrancsírozott térdekkel, egy 61 másodperces meccset leszámítva több mint négy év szünet után rögtön pályafutása legnehezebb ellenfelével szemben kellett, hogy bizonyítson, és meg is tette. Ennél nagyobb visszatérés nincsen – de ennél vitatottabb bírói döntés se sok lesz az évben.
Kitépték a pillangó szárnyait (megint)
Erről nem akarok sokat írni. Anthony Pettis megosztott pontozásos vereséget szenvedett Eddie Alvarez ellen egy szar meccsen. Tűzijátékot vártunk, ásítoznunk kellett: Alvarez, ahogy várni lehetett, arra játszott, hogy beszorítsa és levigye Pettist. A bírók szerint elégséges módon sikerült neki érvényesülni. Tulajdonképpen mindegy, hogy ezt a meccset elpontozták-e vagy sem, mert a legnagyobb tanulsága az, hogy Pettis még most sem tudja kezelni, ha az ellenfele rámászik és nyomasztja. Nem valami biztató a jövő az egykori golden boynak. Alvarez pedig Gilbert Melendez után lebírta az ex-bajnokot is, és bármilyen unalmasan is csinálta, ez (legalábbis papíron) címmeccset ér.
A horrorsérüléses meccs
Ennek külön posztot szenteltünk. Travis Browne a harmadik menetben ground and pound TKO-val legyőzte Matt Mitrionét. És előtte kétszer is nagyon csúnyán belenyúlt Mitrione szemébe, amit a bíró nem csak büntetés nélkül hagyott, de a másodikat (a jóval durvábbat) észre sem vette. Matt szerint ezek a szemkinyomások szerepet játszottak abban, hogy utána nem tudott rendesen koncentrálni a meccsre, és aki látta az eseteket, aligha tagadja az igazát. A szemhéjra nőtt szilvás gombóc és a bőrt majdnem kibökő kulcscsont alapján, aki nem látta a meccset, azt hihetné, hogy Browne legázolta ellenfelét, de ez nem igaz. De mindegy, mert – ahogy a korábbi posztban írtuk – a pofozkodásra úgysem fog emlékezni senki. Csak a szilvás gombócra.
Mozgóképekkel most nem tudunk szolgálni, mert a UFC újabban tűzzel-vassal irt minden jogsértő kontentet. Van ez a Stationfy, erre még nem találtak rá, ide menekülnek az MMA-kisvideók. Viszont a Stationfy még nem kész egész, így beágyazni még nem lehet az oda feltöltött cuccokat. Ezért, ha kivégzős és egyéb videoanyagokat akarsz látni a hajnali gáláról, el kell látogatnod az oldalra. Ehhez ide kattints.
A UFC Fight Night 81 teljes eredménysora:
Dominick Cruz def. T.J. Dillashaw (c) megosztott pontozás (48-47, 46-49, 49-46)
Eddie Alvarez def. Anthony Pettis megosztott pontozás (29-28, 28-29, 29-28)
Travis Browne def. Matt Mitrione TKO (ütések) R3 4:09
Francisco Trinaldo def. Ross Pearson egyhangú pontozás (30-27, 29-28, 30-27)
Patrick Côté def. Ben Saunders TKO (ütések) R2 1:14
Ed Herman def. Tim Boetsch KO (térdes és ütések) R2 1:39
Chris Wade def. Mehdi Baghdad szubmissiön (hátsó fojtás) R1 4:30
Luke Sanders def. Maximo Blanco szubmissiön (hátsó fojtás) R1 3:38
Paul Felder def. Daron Cruickshank szubmissiön (hátsó fojtás) R3 3:56
Ilir Latifi def. Sean O'Connell TKO (ütések) R1 0:30
Charles Rosa def. Kyle Bochniak egyhangú pontozás (29-28, 29-28, 30-27)
Rob Font def. Joey Gomez TKO (ütések) R2 4:13
Francimar Barroso def. Elvis Mutapcic egyhangú pontozás (30-27, 29-28, 30-27)
Utolsó kommentek