Totaldamage

Rossz szájízzel indul az új év, pedig most már tényleg nem vagyunk másnaposak.

A UFC 195 rögtön elhozta az év egyik legjobb bunyóját, és az egyik legfájóbb bírói döntését. A tény: Robbie Lawler megosztott pontozással megvédte váltósúlyú világbajnoki címét Carlos Condittal szemben. Ami valójában történt, azt Tim Kennedy tweetje foglalja össze a legtömörebben:

1. I feel bad for Lawler's brain. 2. Condit won that fight. 3. Judges and refs suck in this sport. #UFC195 #dontagreewithjudges

— Tim Kennedy (@TimKennedyMMA) 2016. január 3.

1. Aggódom Lawler agyáért

2. Condit nyerte a meccset

3. Ebben a sportban szarok a bírók és a pontozóbírók

A mérkőzés egyébként végül is nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, már abban az értelemben, hogy a végén nem úgy néztek ki a bunyósok, mintha áttolták volna az arcukat az iratmegsemmisítőn, és ugye kivégzés sem született. (Egyik sem baj.)

Sokáig úgy tűnt, nem is lesz kivételes összecsapás, „csak” egy nagyon jó meccs. Végig pörgött az akció, Condit mozgott, hajigálta a kombinációkat, talált is rendesen, Lawler viszont többnyire csak próbálta legyalogolni ellenfelét, és közben egészen tanácstalannak tűnt. Persze időnként ő is betalált, jókora pofonokkal, de amikor ráfordultunk a végső menetre, egyértelműnek tűnt, hogy itt Robbie csak akkor győzhet, ha kiüti a kihívóját. Úgyhogy jött is, ami ilyenkor jönni szokott, Lawler begyújtotta a kerozint és gigászi, egész menetes adok-kapokot kerekített a végére – Condit bizony sokszor megremegett, de állta a sarat, és jócskán viszonozta is a tüzet. Az utolsó öt perc eszelős csatája emeli be mindjárt január elején ezt a bunyót a decemberi „év meccse”-szavazások esélyesei közé. Mindent elmond róla a jelenet, ami rögtön a lefújást követte:

Ez itt két harcos, aki mindent otthagyott magából az oktagonban. Ebbe a képbe kapaszkodjunk bele, és ez jusson az eszünkbe, ha majd a jövőben felidézzük a UFC 195 főmeccsét. A pontozást felejtsük el.

Mások is szívtak

A pontszámlálással másutt is volt baj a kártyán. Lorenz Larkin megosztott pontozással kikapott Albert Tumenovtól, miközben nyert (egy fantasztikus, technikás-taktikás meccsen, ne hagyjátok ki), Kyle Noke megosztott pontozással kikapott Alex Moronótól, miközben nyert (egy derékból indított parasztlengőkkel sűrűn tűzdelt meccsen, kihagyhatjátok), és Joe Soto megosztott pontozással kikapott Michinori Tanakától, miközben nyert (egy olyan meccsen, amire már nem is emlékszem – ne hagyjátok ki és írjátok meg, milyen volt!). Conditéval együtt ez négyből négy tévedés.

Mit kell még megtenni egy címmeccsért?

Andrei Arlovski meseszerű másodvirágzása egy percen belül véget ért. Stipe Miocic kicsapta: 54 másodpercet mutatott az óra, amikor leállították. A végén a győztes horvát-amerikai üvöltve követelte a címmeccsét a közönségben az orra előtt ülő Dana White UFC-igazgatótól, és teljesen érthető módon volt ki a töke.

A UFC szeret azzal büszkélkedni, hogy náluk a legjobbak harcolnak a legjobbakkal, és valóban, többnyire kiegyenlített párosításokat hoznak össze a meccsmékerek – de persze ezt az elvet minden egyes olyan esetben elvetik, amikor az üzlet megkívánja. Andrei Arlovskinak már a Frank Mir-győzelem elég kellett volna legyen a címmeccshez, Miocic szintén, még a szoros dos Santos-vereséggel együtt is eleget tett már a lehetőségért, nem beszélve a JDS-t kicsapó Alistair Overeemről. Mindhárman megérdemelnék az esélyt a bajnok Fabricio Werdum ellen.

Helyettük kapja meg minden idők legindokolatlanabb visszavágóját Cain Velasquez. Ezzel a mexikói-amerikai öt éven belül mindössze a harmadik ellenfelével fog szembenézni – közben a többi, legitim kihívó, ha nem akar üresben pörögni, arra kényszerül, hogy elvegye a lehetőséget azoktól a társaitól, akik vele együtt szintén kiérdemelték azt. Ez a híg nehézsúlyú mezőnyben különösen fájó: ez nem a pehely, a könnyű vagy a váltósúly, itt nem teremnek terminátorok minden bokorban. Itt nem lesz másik.

Korai vérfürdő

Mindenképp nézzétek meg a Dustin Poirier vs. Joe Duffy meccset. Ez a párosítás tavaly Dublinban főmérkőzés lett volna, de el kellett halasztani Duffy edzésen elszenvedett agyrázkódása miatt. Ezen a gálán az Arlovski vs. Miocic előtt lett volna a helye – mégis, promóciós megfontolásból a Fight Passre száműzték. Hiba lenne kihagyni, tulajdonképpen ez volt az a vérfürdő, amit a Lawler – Conditból néztünk volna ki. A bunyósok villámgyorsan Hitler-bajuszt rajzoltak egymásnak pirossal, és onnan csak rosszabbra fordultak a dolgok, de persze nem ezért kell megnézni, hanem mert állati jó volt – úgy is, hogy a végére elég egyoldalúvá vált.

A UFC tavaly kezdett el rangos bunyókat a tévés felvezető kártya élére pakolni, hogy annak a részlegnek is emelje a vonzerejét, és úgy tűnik, idén ugyanezt megjátsszák a Fight Passel is, hogy megdobják az előfizetések számát. Ha helyesek a feltételezéseink, és bejön a húzás, akkor ezen túl a nagyobb gáláknál egyre többen fogják követni a korai ültetőket is.

Jöjjenek a kivégzések, már az a kettő, amit még sikerült előtúrni az Arlovski-Miocicon kívül.

Michael McDonald két év kihagyás után győzelemmel tér vissza, és hátsó fojtással kivégzi Masanori Kaneharát a tévés ültetők főmeccsének második menetében:

Brian Ortega fojtásból fojtásra, majd háromszögre váltva szubolja Diego Brandaót a harmadik menetben:

A UFC 195 teljes eredménysora:

Robbie Lawler (c) def. Carlos Condit megosztott pontozás (47-48, 48-47, 48-47)
Stipe Miocic def. Andrei Arlovski TKO (ütések) R1 0:54
Albert Tumenov def. Lorenz Larkin megosztott pontozás (29-28, 28-29, 29-28) 
Brian Ortega def. Diego Brandão szubmissiön (háromszög fojtás) R3 1:37
Abel Trujillo def. Tony Sims szubmissiön (guillotine fojtás) R1 3:18

Michael McDonald def. Masanori Kanehara szubmissiön (hátsó fojtás) R2 2:09
Alex Morono def. Kyle Noke megosztott pontozás (29-28, 27-30, 29-28) 
Justine Kish def. Nina Ansaroff egyhangú pontozás (29-28, 30-27, 30-27) 
Drew Dober def. Scott Holtzman egyhangú pontozás (29-28, 29-28, 29-28) 

Dustin Poirier def. Joseph Duffy egyhangú pontozás (30-26, 30-27, 30-27) 
Michinori Tanaka def. Joe Soto megosztott pontozás (29-28, 28-29, 29-28) 
Sheldon Westcott def. Edgar García TKO (ütések) R1 3:12