Totaldamage

Újratöltve vagy Forradalmak?

Emlékszünk még a Mátrix című film alapsztorijára? Egy olyan lehetséges jövőképet ábrázol a történet, amiben az embereket mesterséges intelligenciával rendelkező gépek tenyésztik azzal a céllal, hogy energiaforrásként hasznosíthassák őket. A film roppant sikeres volt, főleg a benne látható vizuális trükkök és a történet eredetisége miatt. Csakhogy 1976-ban, az angol "Ki vagy, Doki?" című sci-fi sorozat egyik részében már bemutattak egy hasonló ötletet, ahol az emberek beléphettek egy virtuális valóságba.

A Mátrix című filmben Thomas Anderson programozó találkozik Morpheus-szal, aki két pirulát ajánl fel neki. Egy pirosat, illetve egy kéket. Ha a kéket veszi be, akkor folytatódik tovább az egész addig megszokott élete és semmire nem fog emlékezni. Ha a pirosat, akkor felébred és megláthatja a valóságot. Thomas Anderson végül a pirosat választja, és ezzel kezdetét veszi egy óriási kaland, aminek a végén Neo-ként, a Kiválasztott és a Megváltó szerepébe kerül.

Hogy jön ez ide? - kérdezheti okkal a kedves olvasó. Mindjárt megmondom.2016.január 17-én Boston-ban kerül megrendezésre a UFC Fight Night 81-es számú gálája. A főmeccsen ketrecbe lép egymás ellen T.J Dillashaw és Dominick Cruz a szervezet harmatsúlyú világbajnoki címéért. Természetesen a gála előtt érkeztek a szokásos esélylatolgatások, és elkezdődtek mindkét harcos részéről a lenyilatkozások és az üzengetések. Mindenki a két harcos forradalminak ítélt lábmunkáját méltatja, sok helyen kiemelve Dominick Cruz érdemeit ezzel kapcsolatban, hogy eredetileg ő volt az, aki ezt a lábmunkát forradalmasította, és elsőként beépítette a vegyes rendszerekbe.

Nos, Cruz érdemeit semmiképpen sem szeretném elvitatni. Valóban óriási harcos és nagy újító, de azért a fenti állítás első felével nem teljesen értek egyet. És itt el is érkeztünk a lényeghez. Mert volt egy fiatal fekete srác az '50-es években, aki hasonló választás elé került, mint Thomas Anderson a Mátrix című filmben. Csak ő nem Neo-vá változott, hanem Cassius Clay-ből Muhammad Ali-vá és nem Morpheus mutatta meg neki azt, hogy mi is a Mátrix, hanem egy Arnold Cream - ismertebb nevén Jersey Joe Walcott - nevű bunyós.

A pusztakezes bunyók korában még gyávaságnak számított volna a lábon mozgás, illetve az ütések elkerülésére való törekvés. A hátsó láb bebetonozva a földbe, míg első lábon kicsit mozogva bombázták egymást a bunyósok végkimerülésig. Aztán James J. Corbett az első kesztyűs címmérkőzésen lábmunkára alapozva verte meg az akkori világbajnokot, John L. Sullivan-t. A korabeli közönség nehezen emésztette ezt meg, de akkor valami határozottan elkezdődött. Sullivan nyers ereje ellen elvileg Corbett-nek a maga látszólag gyenge fizikumával semmi esélye sem lehetett volna, mégis könnyedén nyert. Aztán Bob Fitzsimmons szintén hátrányból Corbett ellen egy lábmunkára alapozott testcsellel nyert, kiütve az addig magabiztosan vezető bajnokot. Fitzsimmons egyébként középsúlyú világbajnok volt, onnan rándult fel nehézsúlyba a címért. Aztán a sporttörténelem folyamán akadtak még nagy technikai újítók és taktikusok, akik megreformálták a bunyót, mint például Gene Tunney, aki az akkor legyőzhetetlennek hitt Jack Dempsey-től vette el a címet, okosan bokszolva. De aki igazán nagy változást hozott az ökölvívásban, az Jersey Joe Walcott volt.

Nem állok most neki bemutatni Walcott egész életét, az óriási munka lenne. Legyen elég annyi, hogy George Foreman előtt ő volt a legidősebb nehézsúlyú világbajnok, és megküzdött kora legnagyobb neveivel, még ha legyőzni nem is mindegyiket sikerült neki, bár ezt az életkörülményei is nagyban befolyásolták. Gyakorlatilag éhezett, mikor Joe Louis, az akkori világbajnok sparringpartnereket keresett, menetenként 25 dollárt fizetve (értsd: leütni való edzőpartnert). Mikor Walcott egy menet alatt seggreültette Louis-t, elvesztette rögtön a jól fizető állását, és éhezhetett tovább.

Vajon mit tudott Walcott, amiért érdekes lehet számunkra MMA szempontjából? Nos, ő ihlette meg a fiatal Cassius Clay-t a táncoló lábmunkájának a kialakítására, ami aztán később hatással volt Sugar Ray Leonard, Roy Jones Jr. és sok más bokszoló bunyójára is. És Dominick Cruz bevallottan tőlük „leste" el a lábmunkája alapjait.

Walcott Louis ellen. Ismerős valahonnan?

És ez? Walcott kontra Rocky Marciano. Vajon mit talált fel Toney vagy Mayweather?

Nincs itt Mátrix - Forradalmak, csak Mátrix - Újratöltve

És nincs is ezzel baj. Csakhogy, ha ez nem egy forradalmian új küzdelmi stílus, akkor megvan rá az ellenszer is, nem? Dehogynem. Csakhogy Dominick Cruz és T.J Dillashaw csak látszólag bunyózik egyformán. Míg Cruz gyakorlatilag mindenhez a lábmunkáját veszi elő, addig Dillashaw csak az ugrasztásokhoz és a lábcseréből támadásokhoz.

Lássuk először Dillashaw-t.

Igazából a Renan Barao elleni első meccsével került be a köztudatba. Kiváló birkózó létére kerülte a földharcot, és állva verte a bajnokot. Tucatjával adta el neki az ugrasztásait, és gyakorlatilag minden kísérlete bejött. A lábcserékkel ugyanilyen sikeres volt. Barao, aki a combrúgásaira és a kontrákra építette volna a taktikáját, hamarosan a haját téphette csak mérgében, hogy nem találja Dillashaw-t a ketrecben.

Viszont Dillashaw megtalálta őt kontrából és tempóból folyamatosan.

Hasonló technikákkal viszont a következő meccsén Soto ellen már fennakadt néha a közbeütéseken. Lássuk csak:

Az ugrasztásokban és az ijesztésekben az a nehéz, hogy tényleg elhitessük az ellenféllel, hogy komoly támadások. Ezeket kellőképpen meg is kell alapozni, különben úgy járhatunk, mint Dillashaw Soto ellen. Persze azért az ő esetében nem ilyen egyszerű a képlet. Mikor Soto ellen az "A" terv nem jött be, akkor váltott, és hagyományosabb üzemmódban folytatta tovább. Sokkal több első kezet ütött és megemelte az ütésszámot is, így kényszerítve Soto-t zárt védekezésre, amibe belelépve sokkal hatásosabban tudott támadni, megnyerve így végül a mérkőzést.

Amiben sokan tévednek, hogy azt hiszik, Dillashaw és Cruz két egyforma stílusú bunyós. Pedig ez nem igaz. Míg Cruz kívülről hatásosabb, addig Dillashaw jobban dolgozik középtávról, és ütésváltásoknál jobb a fejmozgása is. Ilyen közelharcos ütésváltásban végezte ki végül Renan Barao-t is.

Lássuk, miben különbözik még tőle  Dominick Cruz!

Dominick Cruz imád előre-hátra mozogni folyamatosan, és innen beszúrni a ütéseit, leforogva róluk valamelyik oldalra szögben. Legfőképpen a jobbkezét dobálja, esetenként megduplázva azt.

Aztán a bal lábbal végrehajtott magasrúgása is nagy kedvence, amire rádobja a már említett jobbost, hogy ismét csak leforoghasson valamelyik oldalra, jellemzően balra.

Szintén gyakran alkalmazott technikája a bal magasrúgás utáni alapállásváltása, ahol is a vezető első (jobb) lába az ellenfél vezető lábán kívülre kerül, domináns pozícióba juttatva Cruz-t. Amennyiben pedig jobb oldalra törne ki, elég hozzá csak beszúrni egy balegyenest és máris szabad az út. Nézzük meg ezt egy kiváló Walcott-féle lábváltással kivitelezve:

És ez a legfőbb különbség Cruz és Dillashaw bunyója közt. Míg Cruz támadása szinte kizárólag mindig szemből érkezik, és oldalra forog le, addig Dillashaw elsőként fog egy szöget és onnan támad, általában sokkal agresszívebben, mint Cruz. Cruz nem törekszik mindenáron a finish-re és a stílusa is kedvezőbb a pontozásos győzelemhez. Viszont mivel mindig a befejező kézzel ellentétes irányba lép ki, ezért kiszámítható. Demetrious Johnson a méretbeli hátránya ellenére ügyesen kihasználta ezt a hibát.

Mint fentebb említettem, Cruz jóval többet mozog lábon, mint Dillashaw, tehát az ő bunyója jóval erőnlétfüggőbb. A leforgásaiból sokszor kerül a ketrec széléhez, és ez megint egy hátrányos dolog.

És végül, imádja az Ali-féle felütéseket hajigálni. Ezzel csak az a baj, hogy előre megtáviratozza őket, mintha muszáj lenne, és még egy olyan nem túl magasan kvalifikált állóbunyós, mint Urijah Faber is észrevette ezt, csak a szándékai ellenére nem volt elég ügyes hozzá, hogy ki is használja.

A felütéssel magával az a baj, hogy az ütés végrehajtása relatív hosszú ideig nyitva hagyja az állunkat egy ellentámadásra. Jobbfelütésre balhorog a válasz, balfelütésre pedig jobbhorog. Nem olyan bonyolult ez,ugye? Itt egy példa a halhatatlan Tommy Morrison-tól Donovan Ruddock ellen:

Cruz előszeretettel megy előre az ellenfél támadásaival egy időben is. Ezzel megint csak van egy apróbb probléma; mikor a két lába egymással párhuzamos helyzetbe kerül, akkor gyakorlatilag védtelen:

Dillashaw emberileg kizökkenthető a nyugalmából. Cruz valószínűleg erre (is) hajt. Mindketten a taktika mesterei, de Cruz képes lehet rá, hogy belehúzza Dillashaw-t egy fejetlenebb, egyenes irányú támadásba. Dillashaw nem tud elsőkezekkel küzdőtávból ütni – úgy, mint Barao és Soto ellen - az egyébként is magasabb Cruz ellen, ezért előre kell hogy lépjen, és Cruz ezt kihasználhatja könnyedén egy levitelhez.

Viszont, ha Dillashaw fegyelmezetten küzd majd, akkor simán nyomás alatt tarthatja majd Cruz-t az állóbunyójával, mivel Cruz hátralépésből relatíve szarul üti a kontrákat. Egyszerűen nem talál.

És ha az egy számmal kisebb Demetrious Johnson-nak sikerült zavarba hoznia Dominick Cruz-t, akkor a nagyobb és erősebb T.J.Dillashaw-nak ez miért ne sikerülne? Ha Cruz a ketrec széléhez kerül, akkor Dillashaw nekieshet a bokszával és a birkózásával és roppant előnyös helyzetbe kerülhet, csakúgy, mint a Mike Easton elleni mérkőzésen.

Ilyen helyzetekből Cruz előszeretettel fordul ki elhajlással, de ez megint csak Dillashaw-nak kedvez, hiszen láthattuk mind Easton, mind Soto ellen, hogy milyen hatékonyan rúg ilyenkor közbe térddel.

És akkor még nem beszéltünk Cruz térdéről sem. Bár Duane Ludwig, Dillashaw edzője azt mondta, hogy nem szerepel a gameplan-jükben Dominick Cruz sérült térdét támadni... Szóval mi ezt készséggel elhisszük, mert egy tökéletes világban élünk, ahol senki sem hazudik.

Természetesen minden, amit itt leírtam, lehet semmis. Lehet ebből egy csúnya dulakodós meccs vagy egy olyan is, amiben mindkét bunyós tök kényelmetlenül mozog, mivel az eddig megszokott különleges technikáik nem önnek majd be. Ami biztos az annyi, hogy ez a meccs óriási téteket hordoz magában mindkét bunyós számára. Cruz hosszú évekig sérült volt, és most igyekezne vissza a saját posztjára, miközben a volt ellenfelei a súlycsoportból mind lejjebb mentek légsúlyba, míg Dillashaw-nak ő az első igazán fajsúlyos ellenfele Barao után. Ami azt illeti, előtte sem nagyon voltak...

Ha Dillashaw nyer, akkor végérvényesen bebizonyítja, hogy ő is egy nagy üzlet a cégnek, míg ha Cruz nyer, akkor ő fogja a sport egyik legnagyobb visszatérését produkálni.

A lényeg az, hogy mi, nézők ezzel a párosítással gyakorlatilag csak nyerhetünk!

A képanyagot számtalan forrásból összelopkodta és a szöveget írta:
Bronson