Totaldamage

Azt mondod, hogy nem vagyok jobb, mint fiatalabb koromban?

Az MMA-ban is - akárcsak a mindennapokban – vannak olyan emberek, akik az idővel egyre jobbak és jobbak lesznek, míg mások teljesítménye az idő előrehaladtával rohamosan romlik. A Tengerentúlon is érdeklődnek, hogy mi lehet ennek az oka. Daniel „Danny boy” Downes UFC és WEC veteránt segítségül hívva, az egyik vezető MMA oldalon ötleteltek egyet, hogy mi lehet ennek az oka.

Az UFC váltósúlyú bajnoka Robbie Lawler. Nála vannak még több évet számláló harcosok is, akik magas szinten tudnak teljesíteni. Ott van a szintén a hétvégén ketrecbe lépett Andrei Arlovski a maga 36 évével. Jó rá mondhatjuk, hogy ki lett ütve, de Stipe Miocic is 33 éves. A nehézsúlyt szemlélve kikerekedhet a szemünk, ha meglátjuk, hogy a regnáló bajnok Fabricio Werdum 38 éves. A félnehézsúly jelenlegi bajnoka sem „mai csirke” - Daniel Cormier – a maga 36 életévével.

Minden szakmánál az eltöltött idővel járó tapasztalat ideális esetben kellő tudással is felruházza az embert, hogy a munkáját jobban és hatékonyabban végezze. Nincs ez nagyon másként a bunyósokkal sem. A legmarkánsabb különbség a fiatalabb és kevésbé tapasztalt harcosok és a tapasztaltabbak között az önbizalom. Nem „az én vagyok a legjobb a világon” érzés, hanem az a hozzáállás, hogy jobban bíznak a képességeikben.

Sok fiatal, kezdő bunyós akar naponta 5 alkalommal edzeni és egy héten három alkalommal sparringolni. Annak ellenére, hogy tele vannak energiával és általában sérülések sem hátráltatják őket, ez a hozzáállás nem biztonságos és nem tartható fenn hosszú távon. Sokan gondolják úgy, hogy a több mindig jobb is és a számítógépes játékokhoz hasonlóan a több edzésmunka több tapasztalati ponttal is jár. Vannak, akik már akkor gúnyosan néznek a másikra, ha szóba kerül a túledzettség fogalma. Egyesek szerint ezt csak kitalálták, egészen addig, míg egy meccsen azt nem érzik, hogy valami nincs rendjén és elkezdenek aggódni.

Amellett, hogy az idősebb és tapasztaltabb harcosok okosabban edzenek. Jobb érzékkel alakítják a mindennapi teendőiket is a bunyón kívül. Vegyük például a média megjelenéseket. Egy, a profi karrierjét nemrég építgető harcos könnyen esik abba a hibába, hogy minden felkérésre igen mond. Örül neki, hogy kíváncsiak rá, kell a reklám vagy csak kedves akar lenni. Egy idő után, azonban könnyen azon kaphatja magát, hogy az elvállalt „média megjelenések” nem járnak a kívánt figyelem megszerzésével, ellenben rengeteg időt és energiát vesznek el tőle, amit jobban is fel tudna használni, akár az edzéseken, akár a magánéletben.

Azonban mielőtt, valaki azt hinné, hogy a tapasztalat megszerzéséhez, az életkorral egyenes út vezet, annak szolgáljon okolásul Max Holloway esete.

A képen Max Holloway, üzeni nekünk, hogy holnap legközelebb már ilyen jó lesz!

24 éves kora ellenére 18 profi meccse volt már, amiből 14-et az UFC-ben hozott le, ahol 2012-ben mutatkozott be. Több UFC meccse van, mint sok idősebb bunyósnak. A valódi tapasztalat többet számít, mint a kronológiai évek száma. Főleg az UFC-ben bunyózók között, könnyen ki lehet szúrni azt, akinek már kialakult a megfelelő harcos IQ-ja. A mód, ahogy kezeli a bunyó előtti héten a felfokozott médiaérdeklődést, a fogyasztással járó nehézségeket és kizárja az egyéb zavaró tényezőket mind-mind egy harcos érettségét mutatják. Ez pedig nem a korral, hanem a tapasztalattal jár.

Ugyanakkor az esetek nagy százalékában mire egy harcos eléri a kellő, szellemi érettségi fokot, a teste elkezdi cserbenhagyni. Robbie Lawlerről rebesgetik – az aktív váltósúlyú UFC bajnok 15 éve erősíti a profik táborát, hogy időnként olyan műtéteken esik át, amiken nem feltétlenül kellene, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy továbbra is aktív maradjon és fizessék.

El is értünk a következő pontunkhoz. Mi szükséges ahhoz, hogy a sportolók teste sokáig elviselje a magas fizikai igénybevétellel járó terheléseket? Sőt, ne csak elviselje, de maximális teljesítményre legyen képes. Csakis azon múlik, hogy megfelelően viseld gondját a testednek? Vagy a profi szinten való, hosszú távú teljesítésnek az előnyös genetika is feltétele?

Amennyiben szeretnénk a testünkkel megfelelően bánni állítsunk fel egy állandó és tartható edzéstervet. Természetesen az ésszerűséget vezérelvként szem előtt tartva. Ez edzéseknek kellően megerőltetőeknek kell lenniük a folyamatos fejlődéshez, ugyanakkor elég időt kell fordítani a regenerálódásra és a sérülések elkerülésére. Mentálisan sem vehetnek ki a szükségesnél többet az emberből, hiszen ha az embernek nem megfelelő a közérzete, vagy nem kellően koncentrált, az könnyen vezethet ahhoz, hogy inkább kihagyja az edzést vagy rosszabb esetben lesérül. Legyél amatőr, vagy profi mindig úgy kell edzened, hogy meglegyen hozzá a motivációd és az, a következő alkalomra is megmaradjon.

Joggal tapsoljuk meg az olyan bunyósokat, mint Robbie Lawler vagy Andrei Arlovski, akik „idősebb” korul ellenére is a sportág elitjéhez tartoznak, de ők egy új trend eljövetelét jelzik vagy ritka kivételek? Mi van a többi harmincas évei közepén járó bunyóssal, akik korábban nagyobbnál-nagyobb szervezeteknél bunyóztak most meg regionális gálákon verik ki belőlük a lelket a feltörekvő ifjak?

A bunyó(n) után/kívül is van/lesz élet, amit élni kell, erről sokan megfeledkeznek.

Itt van Carlos Condit esete. Még a hétvégén elszenvedett veresége – ha egyáltalán lehet azt a bunyót vereségnek nevezni – előtt bejelentette, hogy amennyiben kikap, erősen elfog gondolkodni a visszavonuláson. Egyrészről sajnálatos volna, ha a visszavonulás mellett döntene, hiszen még biztos jó pár nagyszerű, közönségszórakoztató összecsapás van benne.

Ugyanakkor feltudna-e újra kapaszkodni egy címmeccsig? Az UFC váltósúlya jelenleg tele van jobbnál jobb harcosokkal, akik sorban állnak a címért. Elviselné Condit teste a további edzőtáborokkal, meccsekkel járó terhelést? Megtudná-e őrizni azt a mentalitást, ami alapján elhiszi, hogy bajnok lehet, azt a mentalitást, ami alapján rászolgált a „ The Natural Born Killer” névre?

És még nem szóltunk a súlyos anyagiakról. A Reebok szponzorációval Condit is elesett bizonyos szponzori pénzektől. Több UFC harcos – Benson Henderson, Alistair Overeem - is megszellőztette, hogy a szerződésük lejártával kipróbálnák magukat más szervezeteknél is. És még biztos vannak többen is, akik feltehetően a nem kellő mennyiségű anyagi kompenzáció végett váltanak vagy váltanának.

Ki hibáztatná Brian Stannt, amiért a számára nem kellően kifizetődő bunyós karriert váltva elkezdett szakértősködni? Ezzel pedig, olyan munkára tett szert, amit 15 év múlva is tud csinálni.

Most jönne el az ideje a nagy, végső tanulságnak, de az valószínűleg nem az, amire vártatok. Egyes emberek szeretik azt mondani, hogy megtettek mindent, amit lehet és nincs bennük megbánás. Velük ellentétben állnak azok, akik azt kívánják, hogy bárcsak több mindent értek volna el. Ez igaz a harcosokra is, mindegy mikor vonuljanak vissza. Sok dolgot elérnek a karrierjük során, de sokat is áldoznak érte.

Ha így nézzük, a bunyósok sem különböznek a többi embertől. Nem különlegesebbek. Hiszen néhányan a korral nemesednek, mint a jó bor, de a legtöbben megecetesednek.