Totaldamage

Jöhet még, de módjával.

Két napja fejeződött be a Pride FC-utód Rizin Fighting Federation bemutatkozó eseménye, ideje számot vetni azzal, amit láttunk. Voltak benne ígéretes dolgok – és riasztóan rosszak is, jócskán. Nézzük a legfontosabb sarokköveket!

Fedor

Oké, ez sarkítás lesz, de: ha nincs visszatérő Fedor, akkor nincs Rizin FF. Nobuyuki Sakakibara ex-Pride-vezér új szervezetét az a bejelentés tette fel a térképre, hogy náluk húz újra kesztyűt Emelianenko, csakis ennek köszönhető a Rizin körülvevő érdeklődés, meg az amerikai tévés szerződés.

Nem nagy megfejtés, hogy Fedor, három évvel első visszavonulását követően, és még több évvel fénykora után már nem mint bunyós, hanem mint befektetés érdekes és értékes. Ez akkor kapott hivatalos megerősítést, amikor kiderült, hogy a jó szerével MMA-szűz Jaideep Singh lesz az ellenfele szilveszterkor, akit ugyan megpróbáltak azzal legitimálni, hogy K-1-ben kiütötte Szergej Kharitonovot, de ezzel az amúgy megsüvegelendő skalppal együtt sem lehetett egy percig sem elhinni, hogy az indiai-japán srác bármiféle fenyegetést jelenthet minden idők legjobbjára.

És maga a meccs? Fedor gond nélkül, TKO-val nyerte meg, élesnek tűnt, és nem hogy meg nem sérült, meg sem izzadt közben. Ennek a mérkőzésnek nem volt jelentősége, ahogy valószínűleg a következő Fedor-bunyóknak sem lesz már. Mindegy, a Rizin-gépezetet beindította, azt a rakás pénzt, amit meg keresett vele, nem sajnálja tőle senki.

Régi arcok

A Rizin nem csak Fedort igazolta le a bemutatkozó gálakettősére, hanem minden régi Pride-sztárt, aki elérhető volt a piacon. A mindent szó szerint kell érteni, azaz az sem zavarta Sakakibarát, ha az adott bunyós gyakorlatilag mozogni alig bír. Ezzel az összefogdosott öregfiúk-galerivel kér dolog történt: a régi arcot vagy egy másik régi arccal rakták össze, vagy egy új, nyíltan befuttatásra beszerzett bunyóssal. Az első verzió eredményezett klassz és rettenetes meccseket egyaránt, a másik csakis olyanokat, amiket rossz volt nézni.

A Tsuyoshi Kosaka vs. James Thompson még azt hozta, amiért feltételezhetően kitalálták: a két öreg harcos sok évvel az amúgy sem túl fényes zenitjük után kapott még egy lehetőséget, hogy megmártózzon a nagyszínpad fényeiben, ők pedig éltek a lehetőséggel. Bunyójuk nem volt szép, de a lelkesedés nem hiányzott: borzasztó nagy elánnal estek egymásnak, és ha tudást már nem is, a közmondásos bushido szellemiséget megmutatták. Szórakoztató, és a testük adta lehetőségekhez mérten tempós meccset hoztak – érzésre így még egyszer, utoljára felszívták magukat, és tényleg tűzijátékkal búcsúztak a rajongóktól. Mármint remélem, hogy búcsúztak, ez tényleg ideális lezárása lenne mindkettejük karrierjének.

Ezzel szemben a Bob Sapp vs. Akebono sírni valóan szar volt. Sappnek évek óta először azért fizettek, hogy verekedjen, és nem azért, hogy lefeküdjön, ennek megfelelően csépelte is zsírpacni ellenfelét, ahogy tudta – sajnos a tudása most már a fej hátsó részébe csapódó parasztlengőkre is kiterjedt. Akebono fejbőre már az első menet elején felrepedt, és a Godzilla vs. King Kong bunyó helyett azzal kellett beérni, hogy hosszú percekig pesztrálják és törölgetik a csurom vér ex-szumóst, miközben a Gorillaember frusztráltságában sírva fakad a másik sarokban. Csakhamar azon kaptam magam, hogy reflexből bele akarok pörgetni az élő streambe – ez sajnos ugye nem lehetséges, de hosszú ápolás és nyűglődés után a bírók legalább megkíméltek minket a folytatástól, és a második menet legelején beszüntették a meccset. Fos volt, nagyon.

Ez sem volt olyan rossz viszont, mint azt nézni, ahogy a gyerekkori hőseidet agyonverik a náluk kábé tíz évvel fiatalabb arcok. A Sakuraba – Aoki horrora szerencsére nem ismétlődött meg a Baruto vs. Aerts meccsen, de csak azért, mert a volt szumós tök fogalmatlanul bunyózott. Pépesre verés helyett megúsztuk egy sima palacsintává lapítással. Azzal együtt ebben a mérkőzésben sem volt köszönet, és remélem, hogy a szervezőknek ez örök lecke lesz, és nem szerveznek le többet ilyen párosításokat.

Új arcok

A Rizinnek nincs pénze az MMA jelenlegi legjobbjaira, úgyhogy kinevelik a saját sztár-generációjukat. Teljesen egyértelmű volt a leosztás: Gabi Garcia lesz az új Bob Sapp, Baruto az új Akebono, King Mo meg, öö, ő nem lesz, hanem marad a teszkó gazdaságos Quinton „Rampage” Jackson. Velük együtt az MMA-ban itt debütáló Andy Souwer és a kevert szabályrendszerben második meccsét vívó Kron Gracie lesznek a japán bunyóvilág új zászlóshajói, legalábbis a szervezet szándékai szerint.

A kihívások nem kicsik: Garcia meccse a bevonuláskor villantott elképesztő méretű tevepata mellett arról lesz emlékezetes, hogy visítva, a térdét csapkodva röhögte végig mindenki, de Barutóból sem lesz virtuóz soha, annak ellenére, hogy végül is többet mutatott, mint az ex-K-1-es előképe. Aki viszont remek befektetés, az a már most állat Souwer, és King Mo, de hát Mo már próbálkozik egy ideje, tőle ez volt a minimum.

Kron Gracie ellen – valljuk be – fekvő embernek hozták Asen Yamamotót, ehhez képest a Fradi birkózópalántája csípett, harapott, állva büntetett, a földön meg csodásan kijött egy karfeszítésből is – hülyék lennének Sakakibaráék, ha a jövőben nem számolnának a tinédzserrel. Egyelőre Asennek az olimpiai birkózó arany a cél, de debütálása a vereség ellenére is biztató volt.

Jöhet még, de módjával

Sok problémáról írtam feljebb, de a Rizin FF legfőbb tanulsága mégis az, hogy ezt a klasszikus, japán, cirkuszi MMA-t nem szabad ilyen dózisban nyomatni. Amíg a 29-i gála fantasztikusan szórakoztató volt, addig gyakorlatilag ugyanarra a látványra két nappal később már a számat húztam. A kevert harcművészetek a UFC állhatatos munkájának köszönhetően valóban felnőtt, komoly sportággá vált, és a nosztalgikus, mese habbal-verziója ilyen töménységben nem hogy megfekszi az ember gyomrát, de egyenesen unalmas is. Érted, egy Pride-utód unalmas.

A másik oldalról viszont: a hétről-hétre, gépiesen nyomatott UFC-gálák közt tényleg üde színfolt néha egy-egy ilyen, valódi, nagybetűs Eseménynek ható rendezvényt megnézni – de bőven elég belőle éve négy-öt darab. Sakakibara hálistennek pontosan ilyen ütemezés mellett döntött, valószínűleg az egy évtizeddel ezelőttihez képest sokkal szűkösebb büdzsé miatt is. A Rizin következő gálája április 17-én lesz – meg fogjuk nézni azt is, és reméljük, hogy ott is felbukkan pár érdekes, új arc, azért meg konkrétan imádkozni fogok, hogy azon a rendezvényen már mellőzzék az eszetlen öregember-veretéseket.