TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

TD|Lifestyle: Robi mindennapos harca a démonjaival

2015.06.18. 19:43 td_axl

demon.jpg

Pár napja indult TD|Lifestyle rovatunk, melyben a küzdelem és a mindennapok egymásba fonódását próbáltam egy gondolatmenettel megragadni. Arra biztattalak Titeket, hogy osszátok meg velünk gondolataitokat a témában, küzdősport életstílus mintákat, példákat keresve. Robi mesél nektek. 

 

Sziasztok! Engedelmetekkel, tegező hangnemben írnám soraim. Lelkes olvasója vagyok a TOTALDAMAGE odalnak, napi szinten kattintok oldalatokra. Ez ma sem történt másképp és mai cikketek  TD|Lifestyle: A küzdelem és/ az életem címmel oda szögezett a metróülés fémszerkezetéhez. A cikk végén a lelkes olvasókat arra bátorítjátok, hogy ez egy új rovat, mondjuk el mi, olvasók is a küzdelmünket/életünket. Ezen felbuzdulva Rátok zúdítanám történetem, kezdve legelején, gyerekkoromra visszavezetve…

Átlagos családi kép, két szülő és két lány gyerek, plusz a legkisebb fiú (ez lennék én), élik nem átlagos napjait.  Rendszerváltás után egy olyan világban nőttem fel, ahol a családi erőszakot még csak hírből sem ismerték, sem Kojak és sem Derrick nem göngyölített még fel ilyen szálakat (később Linda próbálkozott, de…). Én viszont ebben nőttem fel, nekem ez volt a természetes. Láttam, amikor anyámat késsel megszúrja apám és a kiérkező mentőknek az lett mondva, véletlen beleült… mondtam, hírből sem.  Amikor édesapám elüldözte a két nővéremet és jó anyámat, a bíróság valamilyen oknál fogva, édesapámnak ítélt. Mindaz, amit eddig nővéreim és édesanyám kapott, azt mind én kaptam 11 évig…A fizikai bántalmazás mindennapos volt, nem kerülve el az ünnepeket sem, nos, ok mindig volt, amiért kaptam. Ha volt sapka, épp azért. Igen, 11 évig napi szinten…

16 éves koromban Édesapám a kocsma közepén agyvérzést kapott és két napra rá eltávozott az élők sorából, de sok mindent elvitt magával és sokat itt is hagyott. Mindig is rettegtem a fizikai harctól, mentálisan meg annyira gyenge voltam, hogy 3x is öngyilkossággal próbálkoztam. Az életem folyt a medrében, sodort egyik partról a másikra, Isten tudja honnan, hova… Mígnem kikötöttem Budapesten. Egy bizonyos idő után azt mondtam elég, ideje megvédeni önmagamat, kezdjünk küzdősportolni.  Na persze… minden pofonban apámat láttam és minden felém irányuló ökölben tükröződött, hogy milyen kicsi, jelentéktelen gyerek vagyok, akinek kár volt világra jönnie, ahogy azt apám elhitette velem. Valahol, mégis vonzott a dolog…

demon2.jpg

Három klubbot váltottam, mire eljutottam a Bárdosi Küzdősport Akadémiára. Teljesen, mondhatni gyökerestül megváltozott az életem. Persze ott se volt mindig így… voltak napok, amikor csak ültem a lépcsőn az akadémia bejáratával szemben és apám szavai visszhangzottak, hát tudjátok kinek kellett akkor még pofon is… Egy nap elmondtam mindent Sanyinak. Azt mondta, jöjjek le elengedni. Hozzam le a démont magammal és üljek a mellkasára TKO-ig.  És akkor megtört valami… Megtanultam visszaütni. Sanyi szerint még tolom, de legalább visszaütök. Egy fal omlott  le, mit fal, egy fekete lyuk nyelt el egy kegyetlen gonosz fekete bolygót. Minden edzésre leviszem a démont és minden alkalommal legyőzöm. Egy ellenfélre felkészülhetsz, de saját magad legyőzni a legnagyobb tett. És tudjátok mit? Soha senki nem fogja érteni. Hiába mondom a Sanyinak, hogy köszönöm, senki nem fogja érteni mit is tett valójában. Pedig minden nap megköszönöm.

Jelen: MMA-zok. Edzőtáborba készülök és (kapaszkodjatok meg), hegesztem otthon a kertben azt a ketrecet, amiben az első mérkőzésem vívni akarom. Augusztusban azt hiszem kész is lesz. Az Akadémia ékessége lesz az én lelkem darabjaiból kovácsolt küzdőtér. Ha nem léphetek oktagonba, hát csinálok egyet!

Jövő? Hogy minden nap legyőzzem a démonom, ez a legfontosabb cél. Hogy ha csak fele olyan jó ember és apa leszek, mint Sanyi, már győztem. MMA? Egy célom van… Csak egyetlen egyszer ketrecbe akarok lépni az HFC-n (eredménytől független). Jelenleg 31 éves vagyok, kb. 3 éve foglalkozom küzdősporttal, tudom, hogy sem FFC, sem UFC, sem más nem vár rám. De egy csoda még bennem van…

Ennyi az én életem/küzdelmem.

UPDATE

A személyes jogok védelme miatt nem az eredeti nevén jelöltem meg a levél küldőjét, viszont ő jelezte, hogy ezzel kapcsolatban nincs fenntartása, szóval Peti helyett Robi történetét olvashattátok!

Tartozz közénk, ha neked is életstílus a küzdősport!

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr677555244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Azmah Trebor 2015.06.19. 14:14:34

Persze a Sanyi jo gyerek, csak nagy a pofaja! Biztos kokaint sziv mar megint
süti beállítások módosítása