Három évvel ezelőtt, az első UFC on Fuel TV közvetítésen volt a felvezetőmeccsek között egy nehézsúlyú csata, két ismeretlenebb bunyós között. Stipe Miocic állt szemben Phil De Fries-szel. A meccs rövid volt és heves, minden technikát és taktikát nélkülözve. Egymásnak estek, mindent bele alapon, nem éppen érett nehézsúlyúak módjára. Először Miocic volt megfogva, aztán De Fries ingott meg a nagy csapkodásban, végül Miocic nyert kiütéssel kemény 30 másodperccel később.

Akkor kicsit csalódottan néztem a mérkőzést. "Ez lenne a nehézsúly jövője?" - kérdeztem magamban. Két srác kiront középre, elkezdenek vagdalkozni, és aki először talál, az nyer? Úgy tűnt számomra, hogy a top 5-ön kívül megállt az élet. Fedor és Noguiera akkortájt már nem volt a régi, a UFC-n kívül pedig alig akadt számba vehető nehézsúlyú.

Nagyot ugorva az időben előre, pár hónappal ezelőtt Stipe Miocic megmérkőzött Junior Dos Santossal. Emlékeztem Miocic-ra, láttam, előtte hogy törte össze Fabio Maldonado-t (akinek jár a maximális tisztelet, hogy beugróként, egy súlycsoporttal lentebbről érkezve is elvállalta a mérkőzést) egyetlen ütéssel, de emlékeztem arra is, hogy Stefan Struve hogy intézte el őt egy felütéssel korábban. A meccs előtt nem számítottam túl sok mindenre, esetleg csak egy highlight minőségű Dos Santos K.O-győzelemre. Viszont amit ott láttam Miocic-tól, az minden rossz előérzetemet törölte vele kapcsolatban, ami még a De Fries meccs óta ott motoszkált bennem, még ha ki is kapott pontozással.

Aztán jött ugye a már mindenki által ismert végeredményű mérkőzés Mark "Mindenkidevence" Hunt ellen, tehát újra visszanéztem Miocic meccseit, hogy lássam, miről is lehet szó az esetében. Félre téve az ezt megelőző érdektelenségemet vele kapcsolatban, egy olyan harcos képe kezdett körvonalazódni előttem, akinek kifogyhatatlan az üzemanyagtartálya, sosem fárad el, és minden területen kiválóan képzett. És nem utolsósorban, a taktikai utasításokat is betartja, talán ebben emelkedik ki a legjobban a mai nehézsúlyú mezőnyből. Mondhatni, megtestesiti a régi Bruce Lee mondásban foglaltakat: "Ha le akarsz győzni valakit, aki 15 éve harcművészetekkel foglalkozik, akkor menj el bokszolni és birkózni egy évig, és nyerni fogsz."

Roy Nelson ellen folyamatosan leforgott a jobb kézről, egyenesekkel és hosszú csapottakkal puhítva Big Country-t. Dos Santos ellen épp ellenkezőleg, kihasználta Dos Santos rettentő küzdeni akarását, mikor az megveti a hátsó lábát a ketrec falánál, és belépve az ütőtávjába kemény ütésekkel bombázta az egyébként jobban bokszoló brazilt. A képesség, hogy bölcsen, és alkalmazkodóan harcoljunk, mindig a legértékesebb tulajdonsága egy igazi profi bunyósnak.

Miocic letette a névjegyét, és helyet követelt magának a súlycsoport elitjében. A maga 32 életévével fiatalnak számít az öregedő nehézsúlyban, ezért benne van a pakliban ő is a nehézsúlyú címért folytatott küzdelemben.

Tehát akkor most lássuk a technikai repertoárját!

Stipe Miocic nagyban hasonlít Wladimir Klicskóra abban a tekintetben, hogy nem viszi túlzásba a fejmozgást, még a belharchelyzetekben sem. Az is közös bennük, ahogy előkészítik a lábmunkájukkal, és az első kezükkel a nagy hátsó kezes ütésük útját, kézcsapdával leütve az ellenfél védekező kezét.

Megfigyelhető Miocic összes meccsén, hogy milyen gyakran üti félre, vagy húzza le az ellenfelei kezét (kézcsapda), hogy aztán a jobb kéz érkezhessen menetrendszerűen.

Most összehasonlításképpen nézzük meg Klicskó hasonló megmozdulásait, egy korábbi mérkőzéséről (meg, hogy feledtessük kicsit a MayPac borzalmat, és Klicskó legutóbbi meccseit), természetesen sokkal iskolázottabban kivitelezve, hiszen egy ökölvívó világbajnokról beszélünk. Az első kezek munkáját érdemes figyelni, ahogy folyamatosan dolgozik az ellenfele védekezésének szétzilálásán. Aztán persze jön a jobb kéz... és a bal.

A két Klicskó testvér közül Wladimir jóval iskolázottabban üt, viszont ha valaki meg akar nézni egy teljes tanulmányt arról, hogy egy jól elrejtett és előkészített jobb kéz mire képes, annak ajánlom, hogy nézze meg párszor a Vitali Klicskó - Shannon Briggs mérkőzést.

Ilyen kvízkérdés még nem létezik, de miért is ne? Jó állóbunyós vagy a UFC nehézsúlyú mezőnyében? Teszteljük le Roy Nelson ellen! El tudod kerülni végig a jobb kezét úgy, hogy közben még hatékonyan vissza is támadsz? Miocic, mint tudjuk, megtette. Mesterien körözött le róla, a kinyújtott bal kezével, és a felhúzott bal vállával védekezve, majd sorozatban támadott vissza.

Ne hagyjuk ki a lefordulásból indított ütéseit sem:

Felfedezhetjük Miocic repertoárjában a GSP-féle superman jab-et is, bár tőle kicsit látványosabb volt - viszont Stipe Miocic superman jab-je mögött 110 kilós testsúly van, és láthatóan zavarba hozta vele Roy Nelson-t, aki nemcsak nem találta Miocicot a ketrecben, de pillanatokra meg is volt fogva.

Az utóbbinál még szöget is gyönyörűen fogott a horvát. Kiváló munka!

Miocic utóbbi időkben felmutatott fejlődése hihetetlen. Ki-ki meccset játszott Junior Dos Santossal, aki vitathatatlanul a második számú nehézsúlyú harcos a világon, és úgy verte meg, és dominálta Mark Huntot, aki a legnagyobb ütő a jelenkor nagyjai között, hogy az példaértékű.

Öt meneten keresztül állva, klincsben és a földön azt csinált Hunttal, amit akart, és az igazat megvallva, a harmadik menetben már megállíthatták volna a mérkőzést.

(Itt megjegyzem, hogy emiatt a momentum miatt a meccs összképe kicsit a Velasquez - Dos Santos 3-ra emlékeztetett engem. Miben reménykedtek még a harmadik menet után ringsarokban, vagy mire vártak a bírók?)

A meccsen Miocic balja kiválóan működött. Nemcsak megállítani, de megzavarni is meg tudta vele az új-zélandit. Hunt hatalmas ütő, de Miocic balja annyira zavarta, hogy csak a levegőt püfölhette a csapottjaival, ami azon túl, hogy roppant dühítő, még nagyon fárasztó is. Aztán minél többször talált ballal a horvát, Hunt annál jobban összezavarodott, és annál inkább leblokkolt.

Ahogy elkezdett Hunt egyre zártabban és passzívabban védekezni, úgy érkeztek Miocictól a kézcsapdák a könyökütések és a hosszú jobbkezesek előkészítésére. Nagyon szépen összepakolta őket egy teljes csomaggá.

A menetek elején Hunt próbált támadóan kijönni, de azok a balosok mindig megállították, még mielőtt egyáltalán elindulhatott volna előre.

Kontra bal, levitel, és kezdhetünk is ütni.

Miocic földharca is kiváló volt. Tudván, hogy Hunt minden áron fel akar majd állni, hogy onnan folytathassa a bunyót, Miocic minden levitel után bekampózta Hunt alsó lábát, könnyedén blokkolva annak minden menekülési kísérletét, miközben ütésekkel és könyökösökkel puhította továbbra is. Ebből a helyzetből kihidalni sem lehet, láthattuk eleget Couture, GSP és Jon Jones mérkőzésein elégszer ennél a technikánál. A brazil jitsusok half guardnak mondják. Íme:

Kimurára készülve, de könyökkel dolgozva... ismét csak mestermunka.

Miocic arzenálja teljesen all-round, mind állva, mind a földön bárkire fenyegetést jelenthet. Ezek után már kíváncsian várhatjuk: vajon ki lesz a következő?

Írta: Bronson