Közeleg a várva-várt hétvége, az év utolsó UFC gálája, melyre a szervezet természetesen nagy durranással készül, ahogy teszi azt szinte minden évzáró buliján. Az idei év nagyon komoly mérkőzések, teljesítmények éve volt, meglepetések és változások időszaka, ezek közül kiemelkedik Anderson Silva veretlenségének és címének elveszítése Chris Weidman ellen, melyet most visszaszerezhet az UFC 168 főmérkőzésén.

Sokan, sokféleképpen képzelik el a két harcos második küzdelmének forgatókönyvét, közben pedig Anderson elhintette, hogy nagyszerű lehetőség lenne számára egy Weidman elleni reváns keretén belül visszavonulni. Silva média nyilatkozatait annyira lehet komolyan venni, mint egy ártatlannak ígérkező szellentést a madártej szezonban, de ha az UFC-től, vagy az MMA-tól távozna is, mondjuk egy kis időre, mint GSP, akkor is kiállna Roy Jones Jr. ellen. Ezzel koronázná karrierjét, ez álmai meccse, a szabályrendszerről meg inkább ne elmélkedjünk egyelőre...

Aztán Rousey és Tate is végre megtéphetik egymást, ha már oly közel jártak ehhez az elmúlt TUF szezonban. Dana bácsi talán most eszmél rá, hogy egy antiszociális szörnyeteget melengetett a keblén a női divízió megnyitásával, Ronda addigi népszerűségi indexét a TUF révén lerúgta a susnyásba, valóban Nick Diaz női változatához lehet szerencsénk vele kapcsolatban. Miesha sem jött ki ezért totális erkölcsi győztesként a showból, flegmatikus stílusát nem tudja rejteni, pedig manapság próbálja, hogy Gina Carano féle szerepbe gyömöszölje őt bele a sajtó: sexy harcos, amiből jönnének a filmszerepeket, ha már a címlapokon már viríthat mezítelen popsisban. Ehhez nem ártana megnyernie a meccset Rousey ellen, aki benne lenne most abban, hogy KO-val győzedelmeskedjen, ne első mentes kezet vigyen haza a vitrinbe.

Az öreg War Master Barnett ismét tiszteletét teszi az Oktagonban. Osztrák-magyar barátunk Nandor Guelmino ellen kötelező volt hoznia a bunyót UFC visszatérésekor, ezt gond nélkül tette, Frank Mirt meg szinte anyja hátán inzultálta meg, tudom, korai bírói beavatkozással, de Frank-el azt csinálta, amit kellett, nem alakult volna nagyon másképpen a küzdelem. Trawis Browne állná útját és bizonyítaná, hogy Overeem ellen nem csupán azért hozta a bunyót, mert a hollandnál leeresztett a cuccos-lufi, mert hát túlélt egy Alistair-féle térdbombázást is. Szerintem Browne túlértékelt a maga No.5 nehézsúlyú pozíciójában, Barnett tökéletes teszt lesz a számára. Amúgy a nyertes mehet tavasszal Werdum ellen, hogy aztán az épülgető Velasquez-nek kihívója legyen. 

Alább az ilyenkor szokásos gála előtti sajtótájékoztatós farokméregetős farkasszemezős beállásokat látjátok. Can not wait...