Parádés győzelmet aratott Soltész László Bécsben: hatalmas csata után a helyi kedvenc, Markus „Mafia” Di Gallo ellen bizonyult jobbnak. 

Laci nem először került szembe Di Gallóval, bár első meccsük nem realizálódott, hiszen az osztrák jóval túllépett az előre egyeztetett súlyhatáron, ezért Laci akkor nem vállalta a bunyót. Hogy Markus barátunk szombaton hány kilóval lépett a küzdőtérre, azt csak ő és csapata tudja, mindenesetre Laci orra elé toltak egy papírt, miszerint ő a mérkőzés előtti napon 84 kilogrammal bemérlegelt…

Elfogadtam, hogy valóban annyi a súlya, még egyszer nem akartam, hogy elmaradjon a meccs – mondta Soltész László. – Nálam egy fejjel magasabb, jóval vaskosabb és hihetetlenül erős volt. 

Hát, igen, Di Gallo körülbelül két kategóriával nézett ki nehezebbnek a mi harcosunknál… Plusz, Laci a meccs előtt szembesült azzal a ténnyel, hogy a tervezett két menet helyett 3x5 perc lesz a penzum, valamint az UFC-szabályok szerint, a könyökös is megengedett. 

Az volt a taktikám, hogy egylábas levitel után földre viszem, ott pedig a kimurát, vagy a guillotine-t próbálom befogni, és megadásra késztetni. Di Gallo azonban nem jött úgy, ahogyan vártam, óvatosan kezdett. Azért sikerült levinnem, kiültem oldalra, de az osztrák, brazil edzőjének köszönhetően sokat fejlődött dzsicuban, zárta a karját, védte a kimurát. Így befogtam a guillotine-t, de egy kézzel áthajított a másik oldalra, úgy, hogy majdnem bukfenceztem. 

 

Állva folytatódott a meccs, ment az ütésváltás oda-vissza, rúgtam egy-két combost is. Mielőtt az osztrák bemelegedett volna az állóharcba, újra levittem, de megint csak felállt. Úgy érzem, uraltam a meccset, de nagyon elfáradtam a szünetre, Di Gallón azonban nyoma sem volt az öt percnek. A második menetre sem változott a taktikám, az osztrák még agresszívebben jött előre. Földön bevittem egy-két ütést, könyököst, de nem tudtam leamortizálni. A guillotine-t viszont sikerült befognom, ám ebből kifordult, visszatámadt, sőt, egy-két ütése betalált. Állásból is benyeltem néhány pofont, de földre vittem, és rátettem a guillotine-t. Tudtam, egy életem, egy halálom, meg kell csinálnom a fogást, szerencsére lekopogta, másként elájult volna. 

Laci sikerének értékét növeli, hogy beugróként vállalta a bunyót, egy jóval nehezebb, fizikálisan erősebb, kitűnő harcos ellen. 

Nagyon kedves a szívemnek ez a siker –jelentette ki boldogan Laci. – Alapozásból mentem ki, utaztam ötszáz kilométert, aztán harcoltam. A küzdelem alatt végig az járt a fejemben, hogy nem kaphatok ki, bármi áron, de meg kell nyernem a meccset. Miután győztem, elcsendesedett a csarnok, a nekem szurkoló maroknyi magyar, köztük a Sopronban élő unokatestvérem annál hangosan éljenzett. A sportszerű tapsot persze a közönségtől is megkaptam, viszont a gálán induló versenyzők és edzőik sokan gratuláltak. Úgy érzem, elsősorban nem Di Gallót győztem le, hanem önmagamat. Ez nem egy egyszerű nyerés volt, annál sokkal több…

forrás: hungarianpitbullfighters.hu