Nem hinném, hogy bárki is a minőségi küzdelmek miatt figyelné mostanában a nehézsúlyú párosításokat. A súlycsoport telis-tele viharvert visszatérőkkel és öregedő veteránokkal. És mikor valamelyikük talál egy kiütést, akkor a nézők és az MMA-média rögtön X.Y. "visszatéréséről" áradoznak. Az elmúlt napok nagy szenzációja volt az is, hogy a nagy Fedor Emelianenko visszatért a harc világába - mondhatni hála a jóistennek, mivel ebben a mezőnyben egy győzelemmel is a top 10-ben lehet landolni kapásból.

Minden súlycsoportban kiváló újoncok és feltörekvő fiatal kihívók állnak sorban a meccsekért, kivéve a nehézsúlyban. Todd Duffee az "új faj" következő generációjának a része volt egy ideig promóciós szempontból. Mikor a Nagy Fehér, Brock Lesnar világbajnoki címet nyert és ott lihegett a nyomában Shane Carwin, első menetes kiütések sorozatával, a másik vonalon érkezett az "új" Alistair Overeem és Bigfoot Silva, akkor a százkilós nehézsúlyúaknak leáldozni látszott a csillaga és egy "új faj" megszületéséről beszélt mind Dana White, mind Joe Rogan.

Ezeknek a bunyósoknak nem kevés izmot kellett leadniuk a felkészüléseik alatt, hogy egyáltalán beleférjenek a nehézsúly 120 kilogrammos felső súlyhatárába. Ezek a srácoknak a nyomdokain érkezett akkortájt Duffee az élmezőnybe. És amíg Lesnart a divertikulitisz (ami ugye, mint tudjuk a szteroidhasználóknál okozza a legsúlyosabb tüneteket - bocs Lesnar), Carwint a saját testtömegének mozgatása - illetve az abbéli képességének hiánya, Bigfootot és Overeemet az üvegálla, addig Todd Duffeet Mike Russow jobb keze fosztotta meg a legitim topkategóriás besorolástól.

Elég ciki vereség volt, mert a meccsen Duffee végig dominálta Russow-t, jó szögeket fogva, minden helyzetből eltalálva őt. Ráadásul Russow bal keze is eltört. Nehézsúlyútól ritkán látható teljesítményt nyújtott Duffee, egészen a kiütésig.

És azóta? Hát, nem sok mindennel örvendeztetett meg minket, nézőket. Nekiszaladt Overeemnek és rögtön a meccs elején ki lett ütve. Aztán legyőzött három ellenfelet, akik nem igazán sorolhatóak semmilyen kategóriába, és tegnapelőtt éjjel ugye megmérkőzött Frank Mirrel.

Milyen volt a meccs összképe? Az egyik legcsúnyább verekedés, amit életemben láttam. Egyikük sem szentelt túl nagy figyelmet a védekezésnek, de végül is összességében Mir volt az, aki többször és pontosabban talált. Viszont minden egyes ütésével kibillentette saját magát az egyensúlyából, elcseszve így az alapállását és a védekezését - na nem mintha annyira védekezni kívánt volna. És Duffee?

Ezt soha senki sem fogja tudni megmagyarázni nekem úgy, hogy el is higgyem, hogy ennek volt az égadta egy világon bármi értelme is. Nyújtott karral lengőt ütni, ráadásul fordított alapállásban, úgy kinézve, mint egy defektes helikopter... itt a végeredménye:

Mir javára legyen írva, hogy ez egy gyönyörű szép kontra volt, mindemellett meg is volt előtte ütve, ami láthatóan benne is maradt. Viszont egyértelműen nem volt valami nehéz dolga, hiszen Duffee láthatón olyan amatőr módon kinyílva és céltalanul csapkodva jött előre, mint egy kerengő dervis az Egri Csillagokból.

Ha már feltámadásokról esett szó, akkor Frank Mir esetében sokkal biztatóbb összképet mutatott a hasonlóan rövid, ámde teljesen más befejezésű, legutóbbi, Bigfoot Silva elleni mérkőzése. Az akkori K.O-jához bemutatott első egyenes-első horog kombinációja, ami földre küldte az óriás brazilt, arról árulkodott, hogy Mir állóbunyója, méginkább a boksza fejlődött az utóbbi időben. Oké, befejezem. Végül is nem minden mérkőzés lehet olyan, mint a Lawler-MacDonald.

Lássuk hát akkor a két bunyós lehetséges közeljövőjét, már ami a meccseiket illeti.

A 36 éves Frank Mir az utóbbi két első menetes, kiütéses győzelmével Todd Duffee és Bigfoot Silva ellen negyedik helyre zárkózott fel, olyan nevek mögé, mint Georges St. Pierre, Matt Hughes és Anderson Silva, ami a győzelmeit illeti - szám szerint 16-ot. A legvalószínűbb párosítás számára Ben Rothwell, aki egy első menetes szubgyőzelemmel lépett túl Matt Mitrionén a UFC Fight Night 68-on bő egy hónapja. Rothwell hárommeccses győzelmi szériában van, kettejük küzdelme mindenképpen érdekesnek ígérkezik, ha valóban tető alá hozzák.

Todd Duffee kemény árat fizetett a figyelmetlenségéért, mindössze 1 perc 13 másodpercet bírt ki Frank Mir ellen az oktagonban. Egy Derrick Lewis elleni mérkőzés kínálkozik leginkább a folytatásban, aki szintén a UFC Fight Night 68-on szerepelt utoljára – kikapott, méghozzá egy bravúros horogrúgás következményeként, aminek az elkövetője Shawn Jordan volt.

Ha költő lennék (de nem vagyok), akkor ezt kérdezhetném zárszóként: Vajh mi lesz veled, Frank Mir? Mi lesz veled, Andrei Arlovski? Mi lesz veled, ó Fedor? Mi lesz veled, nehézsúly? És mi lesz velünk, nézőkkel?

írta: Bronson 

Júliusban érkezik a TDMG, Magyarország első küzdősport és lifestyle ruhamárkája! Like-ot neki!