Totaldamage

Scott Cokert mindig is kiváló PR-szakembernek tartottam. Ő volt az, aki felfedezett és lehetőséget biztosított olyan kivételes tehetségeknek, mint Luke Rockhold, Jacaré Souza, Gilbert Melendez, Ronda Rousey, Miesha Tate és még megszámlálhatatlan egyéb harcosnak anno, a Strikeforce-ban.

Coker, zsenijének köszönhetően el tudta hitetni milliókkal szerte a világon, hogy Nick Diaz a legjobb váltósúlyú bunyós a világon. A receptje ehhez kizárólagos PR elveken alapult: végy egy csomó második vonalbeli bunyóst, aki nem fél odaállni egy komoly adok-kapokba a stocktoni fenegyerekkel, és máris kész a mutatvány. Ehhez még felismerte, hogy Diaz, a megosztó személyiségével, viselkedésével és habitusával milyen kiváló alany ehhez és készen is volt a UFC nagynevű váltósúlyú bunyósainak a mindenki szerint legitim kihívói mintapéldánya.

Scott Coker volt az is, aki felismerte azt az átlagnézőkben, hogy sokkal jobban érdekli őket egy név, amit ismernek innen-onnan a médiából, mint egy olyan bunyós, aki igazi sportértékkel bír és a sportjában kiválóan teljesít, de semmi színes hír nem lát róla napvilágot.

Az előző pénteki Shamrock - Slice "mérkőzés" freak-show volt attól a pillanattól fogva, hogy a felek aláírták a szerződést. A sajtótájékoztatók,Kimbo látszólag nyers és őszinte, ám valójában előre gondosan megírt és betanult nyilatkozatai, az 51 éves Ken Shamrock festett oldalszakálla és bevonulásaik tényleg a 80'as évek végi pankráció világát idézték.

A végeredményt ismerve úgy tűnik, hogy ezúttal Scott Coker mintha kicsit túllőtt volna a célon. Bár már pár nap eltelt, és még mindig világszerte téma a "meccs" a médiában, úgyhogy talán mégsem?A minket érdeklő kérdés mindössze csak ennyi: tényleg lefixált meccs volt, vagy ezek ketten tényleg ennyire keveset érnek a ketrecben?

Természetesen 100%-os választ sosem fogunk kapni, de azért álljon itt most egy nézőpont!

Egy valódi, és egy fixált mérkőzés közötti különbség

Van egy pár szempont, amit ennél a fejezetnél érdemes átvenni. Nem arról a különbségről beszélünk most, amit egy pankráció kontra MMA mérkőzés képében lehet felfedezni. Valószínűleg a Totaldamage olvasói tudnak különbséget tenni Brock Lesnar Frank Mir elleni mérkőzései, és Brock Lesnar John Cena elleni bemutatói között. (A Nagy Fehér nélkül nincs TD-cikk.) Az olyan meccsekre gondolok például, mint a Mark Coleman-Nobuhiko Takada, amit Coleman eladott a Pride vezetősége kedvéért. 

Takada akkoriban nagy névnek számított a japán pankráció-promócióknál, de annyira, hogy a Tokyo Dome-ot is meg tudta tölteni egy-egy fellépésével. Csakhogy a nézőszámok apadni kezdtek, ezért Nobuhiko Takada fejest ugrott a Pride FC ringkötelei közé, a bemutatkozó mérkőzésén rögvest Rickson Gracie karjaiba - de szó szerint - ahol annak rendje és módja szerint ki is kapott karfeszítéssel. Ettől függetlenül a nézőszámok ismét emelkedni kezdtek, és Takada a Pride egyik ismert arca lett a szigetországban.

Abban az időben Coleman egy három meccses vereségi szériában kereste önmagát a UFC-ben, ahol előbb Maurice Smith a bajnoki meccsen szétrúgta a combjait klasszikussá vált módon, ami előrevetítette a későbbi kontrabunyó mibenlétét a birkózók ellen az MMA-ban, majd Pete Williams végezte ki egy ikonikus fejrúgással, végül Pedro Rizzo pontozta ki.

Coleman egy legitim harcos volt, igazi küzdelmi értékekkel, de itt épp elkezdett kicsit lecsúszni. Takada egy újonc volt az MMA világában, veszíteni való nélkül. A színpad készen állt egy valódiként eladható drámára, ami ismét megdobná a nézőszámot a pankráció tekintetében is. Ha megnézzük a meccset - amit én nem erőltetnék túlságosan - , akkor láthatjuk Coleman amatőr hibáit, amit Bas Rutten a kommentátorállásban egyszerűen nem tudott kommentálni.

A meccs végén Coleman földre viszi Takadát, aki nem is tesz kísérletet arra, hogy guardba fogja az amerikait, aki erre önként belecsúszik. Bas Rutten meg is kérdezte: "Mit csinál?" A kollégája, Stephen Quadrson szkeptikusan mondta: "Belement Takada Guardjába..." és kínos csend...

A mérkőzés utáni interjúban Coleman ennyit mondott: "Történt, ami történt. El kell tartanom a családomat. Szerződést garantáltak nekem és nekem most erre volt szükségem. Történt, ami történt, hátrahagyom az egészet és nem nézek vissza."

Aztán van olyan is, amikor a rajongók és a média beszél eladott meccsről, pedig csak annyi történt, hogy a kedvencük elkövetett egy hibát, és nem tudott korrigálni belőle, mint például Anderson Silva Chris Weidman ellen. Érdekes volt, hogy a Sports Illustrated még kerekasztal beszélgetést is rendezett a témában, olyan "szakértők" bevonásával, akik nem is látták az említett mérkőzést, de véleményük volt, amit még bőszen indokoltak is. 

És bizony előállhat olyan eset is, hogy az egyik fél annyival gyengébb képességű a másiknál, hogy alibiből lefekszik, hogy ne szenvedjen sérülést, de ez is inkább a menedzserek, a meccsszervezők és az edzők hibája, akik ilyen hibás párosításokat tudnak összehozni.

Legalább egy találatig várt volna a srác, ez nem Aleksander hibája. Az ellenfele úgy gondolta, hogy akkor is ugyanazt a pénzt kapja, ha feladja, mintha agyonvereti magát.

Ez az írás elsősorban Ken Shamrockról szól, tehát lássunk egy-egy példát tőle igazi mérkőzésre és egy eladottra, csak hogy megfigyelhessük a különbséget a ringmunkája között, ami az eltérő hozzáállásából fakad.

Mielőtt a UFC-hez aláírt volna, Ken Shamrock volt a King of Pancrase, azaz a Pancrase szervezet nevű hibrid birkózás-bajnoka. A Pancrase vezetősége, Shamrock akkori kenyéradó gazdái, úgy ítélték meg, hogy nem mutatna jól, ha az ő bajnokuk esetleg kikapna a tengerentúlon Royce Gracie-től, ezért Ken Shamrocknak el kellett veszítenie a címét Minoru Suzuki ellen, aki egyébként is legyőzte már őt korábban. Ezt a videót sajnos az UFC jogi követelése miatt letiltották, de hasonló meccsképet kaphatunk Shamrock egy másik lefixált meccséről is, Matt Hume ellen. A szuplex klinikai tisztaságú - talán kicsit túlságosan is - az azt követő kimura pedig még csak a közelében sincs a kopogás tartományának.

Pedig milyen igazinak látszott...

Akkor nézzük milyen is az, amikor Ken Shamrock komolyan dolgozik, itt épp Bas Rutten ellen:

Azt hiszem észrevehető a különbség. És akkor jöjjön:

Shamrock - Kimbo a mikroszkóp alatt

Az első gyanús elem ezen a meccsen a hosszú dulakodós klincsmunka, ütések nélkül. Joe Rogan meg is jegyezte, hogy mennyi ideig ölelgetik egymást a küzdő felek úgy, hogy a szájuk az ellenfelük füléhez ér szinte. Nos, ez az a helyzet, ahol a pankrációban az előadók a következő akciót beszélik meg, követve az előre begyakorolt koreográfiát. Nézzük csak meg közelebbről: több mint egyértelmű a szituáció.

A második gyanús elem - amint azt több kommentelő is észrevette - ahogy Shamrock földre vitte Kimbo-t. Még azelőtt dőlni kezdett, hogy Shamrock megfogta volna a lábát. Ironikus kicsit, hogy Ken Shamrock messze a legjobb birkózó, akivel Kimbo Slice valaha is találkozott, és mégis csak ennyit tudtak összehozni.

A harmadik gyanús elem: elég végignézni, ahogy a hátsó kontrollt, amit Shamrock annyira könnyedén összehozott, ennyire könnyen feladja. Azután a fojtáskísérletet, ami tisztán megvolt, valahogyan mégis ki sikerült belőle jönnie Slice-nak. Shamrock meg sem próbált ütni, és mikor végül behúzta a hátsó fojtást, olyan helyzetben volt, ahonnan bárki más már befejezte volna a mérkőzést, akit nem Ken Shamrocknak hívnak. Kimbo meg sem próbált védekezni ellene, szinte odaadta a nyakát a fojtáshoz.

Tehát egy emlékeztető kép mindenkinek: hogyan NE védjük a hátsó fojtást:

Ken Shamrock 1994 óta nem fojtott le senkit. Az ő szubjátéka a lábkulcsokról és feszítésekről szólt, amit a technikáján kívül a kiemelkedő fizikai erejével érvényesített oly' sikeresen. Abban az időben maga a hátsó fojtás kicsit primitívebben került végrehajtásra, mint a mai időkben. Akkoriban valóban előfordult, hogy a szabad kezet nem a fej hátsó részének feszítették neki, hanem a fejtetőn tartották. Bas Rutten is alkalmazta így, sőt, éppen így kapott ki Ken Shamrocktól az első mérkőzésükön. Nézzük meg Shamrock egyik "erőfojtását":

Azt azért meg kell jegyeznünk, ogy van ennél kifinomultabb módja is egy lefixált meccs befejezésének, mint ez:

Annyi biztos, hogy az egyik legrosszabb MMA főmérkőzést láthattuk a hétvégén. Shamrock az egész cirkusznak úgy állt neki, hogy nyoma sem volt a viselkedésében a győzniakarásnak, Kimbo pedig minden eddiginél rosszabbul festett a ketrecben.Mégis,Scott Coker kijelentette,hogy Kimbo Slice az egyik legnagyobb sztár az MMA-ban, amit a Google adatok és a nézőszámok igazolnak is.

Felesleges megjegyeznem, hogy ez a mérkőzés nem az MMA-rajongóknak szólt. Csak egy újabb cirkuszi látványosság, egy újabb Mickey Rourke vs hajléktalan valaki.

Szomorú, de igaz: a nézők 90%-a inkább megnéz egy híres személyt, aki csak próbál bunyózni, mint egy valódi profit, aki teszi a dolgát a ketrecben, vagy a ringben. Bármelyik UFC bajnok meccsel a FOX csatornán egy időben Kimbo Slice-szal a Spike-on, a nézők nagy többsége a Spike-ot fogja választani.

Bármennyire is bánthatta ez a mérkőzés a szemünket, egy embernek mindenképpen kijár a tisztelet a szakértelméért: Scott Coker-nek.

írta: Bronson