Gyakorlatias karate. Önellentmondásnak tűnik elsőre ez a szókapcsolat, ugye? A karate dojókba és Van Damme filmekbe való, nem az MMA-ba.

Mégis, egy brazil harcos, a UFC félnehézsúlyú kategóriájának ex-világbajnoka időről-időre olyan karate-technikákkal győzte le az ellenfeleit, amiket a modern küzdősportbölcsesség egyszerűen hasznavehetetlennek ítél meg.

Ez a csacsiság nem a valódi karate. Hiba lenne ebből megítélni ezt a kiváló küzdőművészetet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lyoto Machida elsősorban a mozgás- és mozdulatgyorsaságának, kombinativ képességének és a helyzetfelismerésének köszönheti kivételes hatékonyságát, de ami kivételessé teszi valójában, az az átlagnézőknek nehezen azonosítható technikai repertoárja, amit az eredeti sportjából hozott magával az oktagonba. Időzítés, ugrasztások és a szokatlan technikák az alappillérei Machida minimalista, mégis oly' hatékony bunyójának. A továbbiakban ezekről ejtünk pár szót.

A tradicionális stílusok (shotokan, goju-ryu, shito-ryu) kumite versenyei lényegében ennyiből állnak: te érintsd meg az ellenfeledet, de ő ne érintsen meg téged. Első hallásra még akár létjogosultsága is lehetne az ötletnek, ugye? Pedig van egy óriási hibája: a valós küzdelemben nem minden ütés és találat egyforma.

Nem lehet áthozni egy éles küzdelembe ilyen hozzáállást, mert végzetes következményei lennének. Felelőtlenné teszi a sportolót, mert miközben ő azt hiszi, hogy a találata szignifikáns eredménnyel járt - hiszen a dojóba' úgy tanulta - addig az ellenfele szinte meg sem érezte, és a folytatásban úgy átsétált rajta, mint anno Hendo Bispingen. Íme, példaként álljon itt egy teljes értékűnek megítélt találat, amit Ko Matsuhisa vitt be Rafael Aghayevnek. Valóban lehet egy ilyen találatnak küzdelmi értéke?

A következő képsoroknál megfigyelhetjük a találat után csípőre visszahúzott kezeket, gondolom hangos "KIAI!" felkiáltással kísérve mindkét küzdőféltől, hogy mutassák a pontozóbírók felé, hogy ők bizony most találatot vittek be.

Oké, rendben. Elismerem, hogy ez eddig nem volt túl meggyőző. Viszont akkor nézzük is meg, hogyan is kell ennek kinéznie egy valós küzdelmi szituációban, amire pedig valójában kidolgozták ezeket a technikákat.

Ha jól megfigyeljük, akkor rögtön láthatjuk, hogy az egyébként nem nagy ütő Machidának honnan is származnak az együtéses K.O erejű találatai. Machida kiválóan ugrasztja az ellenfeleit folyamatos hátrálásból, és mikor azok frusztráltságukban nagy lendülettel előretörnek, Machida kontrája már várja őket, elsőként találva, megelőzve az indított támadást. Lyoto Machida alapvetően balkezes bunyós, de Badert jobbkezes alapállásból fogadta. Ezt is - a folyamatos alapállásváltást - a karatés alapjaiból hozta magával az oktagonba.

Ezt az ugrasztást vizsgáljuk meg kicsit jobban! Nagyobb távolságban tartva a küzdelmet, Machida rákényszeríti az ellenfeleit, hogy lépéssel kezdjék meg a támadásukat. A bunyósok sokat edzenek arra, hogy a támadási szándékukat, annak irányát és lehetséges célpontjait rejtve tudják tartani, hogy ne lehessen kiszámítani a mozgásukat. A távolságtartással Machida mégis kikényszeríti az előrelépést, ami időt ad neki arra, hogy felismerje az érkező támadást, és reagálni tudjon rá, könnyedén felismerve és figyelmen kívül hagyva az ugrasztási próbálkozásokat. Rövidebb küzdőtávról ez nem lenne ilyen egyszerű. És mivel messziről kell az ellenfeleknek belépniük, abban reménykedve, hogy elérhetik a brazilt, kicsit ki is kell nyitniuk a védekezésüket, ami megkönnyíti Machidának a kitörésből való kontraütésének (gyaku-tsuki) a kivitelezését.

Itt Machida még tartja a távolságot Evans ellen.

...és ahogy Evans előrelépett, Machida villámgyorsnak tűnő mozdulattal előretört, hogy megkontrázza az érkező támadást. Azért csak "villámgyorsnak tűnő", mert a mozdulat felét végül is Evans végezte el. Az ilyen ütközések mozgási ereje hatványozottan nagyobb, mint egy sima hátsó-tempó keresztütésé, és ez Machida ütőerejének titka.

Nézzük az egyik legkedveltebb ugrasztását, a Masutatsu Oyama által "enshin"-ként leírt technikát. Ez annyiból áll lényegében, hogy mindkét kézzel körkörös zavaró mozgást végzünk az ellenfelünk irányába, hogy megzavarjuk őt, és elrejtsük a valós támadó technikánkat.

Igazából a lábmunkánkat lehet ilyen módon elrejteni, de rengeteg hasznos felhasználási mód létezik még.

Természetesen ne a Bruce Lee-féle hipnotikus hatásra gondoljunk ennél a technikánál (nem is emlékszem hirtelen, melyik filmjében volt), hanem elképzelés helyett lássuk a nagy Fedor Emelianenko-t. Ő a jobbkezét csalta így be ütőhelyzetbe:

És természetesen meg kell említenünk a Bruce Lee előtti időkből Muhammad Ali-t is, aki Zora Foley ellen alkalmazta ezt sikerrel, mivel a máskor oly' hatékony balegyenesei nem értek célt ezen a mérkőzésen.

Térjünk vissza Machidához. Nála ez a technika szinte állandóan jelen van. Elrejti vele a testrúgásait, ugraszt belőle balegyenesre, amiből térdrúgás lesz végül:

...vagy a híres ollózását, amit legjobban Randy Couture ellen adott el. Azóta is minden highlightban láthatjuk:

Machida minden verekedő stílusú ellenfelét kiválóan kijátszotta így. Mauricio Rua, Thiago Silva, Rampage Jackson vagy Randy Couture a teljesség igénye nélkül, mind tanácstalanok voltak Lyoto Machida tradicionális karatéból érkezett technikáival szemben.

Ezzel természetesen nem az szeretném mondani, hogy a tradicionális stílusok felsőbbrendűek egyéb stílusok rovására. De nem is alsóbbrendűek. Ha megértünk néhány technikát közülük, akkor sikeresen építhetjük be őket meglévő technikai repertoárunkba, bővítve ezzel a harci képességeinket.

A tradicionális Katák tanulása, gyakorlása lehetőség arra, hogy bepillantsunk a harcművészetek és a Kyokushin Karate történetébe, a stílusok és a technikák eredetébe. 

Masutatsu Oyama azt mondta egyszer, hogy gondoljunk úgy a karatéra mint nyelvre, amelyet beszélünk. A Kihon technikáira úgy tekinthetünk mint az ABC betűire, kombinációkra úgy mint szavakra, a Katákat értelmezhetjük mint a mondatokat, és a Kumite pedig olyan mint a beszélgetés. 

Oyama azt vallotta, hogy jobb mesterien tudni csak egyetlen formagyakorlatot, mint sokat félig megtanulni.

Nem vagyok karate szakértő és nem olvasom Machida összes technikáját. De amit alkalmaz, az láthatóan kiválóan működik, és megállja a helyét a modern érában is.

írta: Bronson