Totaldamage

Bruce Lee, mielőtt színészkedésre adta a fejét, a híres Yip Man mester tanítványa volt, aki a modern wing tsun kung fu atyja.

Yip Man és Bruce Lee között különleges kapcsolat volt

Kevésbé ismert tény, de fiatal évei alatt Lee megismerkedett a nyugati ökölvívással is, és igen magas szinten űzte. Mégis, a Bruce Lee nevet a Sárkány közbelép című film tette ismertté szélese körben. Filmjeiben rengeteg olyan technikát alkalmazott, ami később bekerült a jelenkor harcművészeinek/küzdősportolóinak repertoárjába. Ez már csak azért is érdekes, mert saját bevallása szerint, ami jól néz ki a filmen az nem hasznos az igazi bunyóban, és fordítva. Az általa alkalmazott technikák skálája rendkívül széles volt, köszönhetően sajátos felfogásának, amit a harcművészetek kapcsán vallott. Az ő idejében nem létezett, hogy valaki valamely más stílust is gyakorolja a sajátján kívül. Ez tabu volt.

Másokkal ellentétben azonban úgy gondolta, hogy csakis azokat az elemeket szabad elsajátítani egy - egy stílusból, amik valóban megállják a helyüket egy valós küzdelmi szituációban. Manapság is mindenki ezzel a sztorival hirdeti magát, nemde? Ez, azonban még bőven a ’70-es években történt, amikor mindenki a végtelenségig gyakorolta ugyanazokat a mozdulatsorokat, akár karatét, kung fut vagy judót edzett is. Ezzel az „eretnek” felfogásával természetesen rengeteg rosszakarót szerzett magának akkoriban.

Tanításai nem csak a saját maga alkotta stílusban, a Jeet Kune Do-ban tükröződnek vissza, de a nevéhez köthető A Jeet Kune Do taója című írásban is. Ezt a könyvecskét a halála után adták ki, alapját pedig maga a Sárkány, Bruce Lee jegyzetei, feljegyzései adják. Ezek mellett még sokan hozzájárultak ahhoz, hogy az összkép teljes legyen, de mindannyian Bruce Lee szellemiségéhez híven dolgoztak.

A hosszabb, kissé filozofikus bevezető után lássuk, miért tekinthetünk Bruce Leere, mint a harcművészetek megújítójára és a vegyes harcművészetek (MMA) keresztapjára.

Oldalsó rúgás (side kick, yoko geri)

Mutatom!

Az oldalsó rúgásról már Bruce Lee előtt is úgy gondolták, hogy valamiféle kung fu humbug. A wing tsun kung fuban is ismert volt a technika. A Sárkány akkor lett igazán szerelmese ennek a rúgásnak, amikor megismerkedett Jhoon Goo Rhee taekwondo versenyzővel és megkérte, hogy mutassa meg neki, ő hogyan hajtja végre ezt a technikát. Hát igen, ha rúgni akarsz, akkor egy taekwondo mesternél keresve sem találhatnál jobb tanár magadnak! Leenek annyira bejött az így felturbózott oldalsó rúgás, hogy minden filmjében be is mutatta.

A modern MMA világában az állóharc a muay thai alapjain nyugszik. Derékszögű alapállás és sok köríves lábtechnika, amit a Tengerentúlon leginkább a roundhouse kick, a karate művelői pedig mawashi geri névvel illetnek. Mi meg a köríves rúgással. Az utóbbi években egyre több harcost látni, hogy az alapállásuk jobban és jobban tolódik oldal irányba és nagyon alacsony rúgásokat indítanak, legtöbbször térd magasságba vagy még lejjebb. Ennek fő oka, hogy a combra irányzott köríves rúgás megpattanhat, így az ellenfél könnyedén elkaphatja a rugó lábat és innentől egyenes út vezet a levitelig.

Kísérleteztek ugyan köríves rúgásokkal vádli magasságba is, de ezek nem voltak kellően hatékonyak. Ellenben az oldalsó már-már szúrásra emlékeztető rúgások hatékonysága egyre nyilvánvalóbbá vált. A UFC-ben először Anderson Silva mutatta be őket Demian Maia ellen. Az ok egyszerű volt. A Pók még csak véletlenül sem akarta, hogy a világklasszis BJJ-s Maia elkapja a lábát, és földre vigye – egyébként a meccs eléggé feledhető volt. De az oldalsó rúgásnak kiválóan megágyazott a nagypályán.

Jon Jones és Anderson Silva is használják az oldalsó rúgást

Jon Jones hasonló megmozdulásai Quinton Jackson, vagy Vitor Belfort ellen pedig végleg elhallgattattak minden kétkedőt, aki megkérdőjelezte a technika effektivitását korábban. Az általa kivitelezett oldalsó rúgások komolyan megváltoztatták meccsei képét. Rendkívül gyorsak, kemények és szinte elkaphatatlanok voltak. Jon Jones legtöbbször az elől lévő láb térdét célozta, hogy ezzel törje meg ellenfelei mozgását. Ez főleg Vitor Belfort ellen jött elő, aki szereti előkészíteni ütéseit egy gyors előreugrással majd ütőtávba érve elszabadítani az ökleibe rejtett bombákat. A Jones elleni meccsen, azonban Belfort egyszerűen nem tudott ütőtávba kerülni, főként ellenfele oldalsó rúgásainak hála.

A felsorolásból nem maradhat ki az ír tigris, Conor McGregor sem. Hogy is nyomta az egyébként kiváló Max Holloway ellen?

Bruce Lee rendkívüli erővel küldte útjukra technikáit, de nem csak a megállító ereje miatt hitt az oldalsó rúgásban. A térdkalácsra irányuló oldalsó rúgást az ökölvívás jab-éhez hasonlította, a leghosszabb hatótávval bíró fegyver a legközelebbi célpont ellen.

Bruce Lee saját rajzai könyvéből

A technika hatékonysága az önvédelmi instruktorokat is megihlette. Szinte nincs olyan a témával foglalkozó szakértő, könyv, aki ne mutatná be a technikát. A felsoroltak mellett az is előnye, hogy nem kell évekig gyakorolni, csiszolgatni, hanem könnyedén kivitelezhető, akár néhány óra gyakorlás után is. Arról nem is beszélve, ha valami durva dolgot akarsz előkészíteni vele.

A kemény első kezes egyenes ütés (Strong Hand Lead)

Alapállás

A legtöbb harcművészetben az elöl lévő kezeket a technikák előkészítésére, az ellenfél megzavarására, míg a hátsó kezet - nagyobb útja okán - teljes erejű ütések kivitelezésére alkalmazzák. Bruce Lee a szokásostól eltérő gondolkodása ezen a téren is megmutatkozott. Úgy gondolta, hogy ha az elöl lévő keze van a legközelebb az ellenfélhez, akkor miért ne azzal vigye be a legerősebb ütéseket? A megoldás egyszerű, válts alapállást!

Nem egy, világklasszis jobbkezes állóharcos lett fordított alapállású, akárcsak Bruce Lee. Az alapállás cserével nem csak az erősebb jobb kéz került közelebb az ellenfélhez, de a jobb láb is. Vegyük szemügyre a francia kickboxert, Jerome Le Bannert, hogy ez annak idején mennyire bejött neki az alapállásváltás.

Lee gondolatai pedig az MMA-ban is manifesztálódtak. Az MMA gyakorlói közül sokan birkózó, vagy egyéb grappler stílusbeli múlttal bírnak, így ők az erősebb kezüket, lábukat teszik előre. Ha állóbunyósként rándultál már le, birkózó vagy BJJ edzésekre biztos neked is furcsa volt a dolog. Matt Hughes - aki jeles birkózó volt vegyes harcművész karrierje előtt – korai meccsein figyelhetjük meg, hogy bár a bal lába van elől, akárhányszor támad állást cserél és a jobb lába kerül előre.

A fordított alapállás egy másik előnnyel is bír. Ha jobbkezesként fordított alapállást használunk, akkor nagyon hatékonyan lehet útjára engedni a jobb horgot, ami nagy erővel és igen szokatlan szögből fog érkezni ezzel is növelve a technika hatékonyságát. A legtöbb grappler a fentebb említett okokból, amúgy is fordított alapállásban tanulja meg az ütőtechnikák kivitelezését. Az így kivitelezett jobb horog keménységét Kid Yamamoto és Takanori Gomi is egyaránt látványosan tudják szemléltetni.

Kid Yamamoto vs. Royler Gracie

Ezen felül a UFC két, talán legjobb állóharcosa is fordított alapállást alkalmaz a legtöbbször a meccseiken, holott mindketten jobb kezesek. Lyoto Machidáról és Anderson Silváról beszélek.

A kézcsapda

Erről a technikáról már több alkalommal is írtunk itt az oldalon. Bruce Lee igazán egyedi kapcsolatot ápolt Yip Man mesterrel, aki a wing tsun kung fu legnagyobb modernkori képviselője volt. A wing tsunban nagyon nagy szerepe van a kéz kéz elleni küzdelemnek, mely során a harcosok megpróbálják a másik kezét csapdába ejteni, hogy a saját ütéseiket hatékonyabban tudják kivitelezni. Ezt a metódust a ragadós kéznek nevezett gyakorlatok során tökéletesítik.

Lee, amikor elkezdett ökölvívást tanulni majd a tudást tovább adni diákjainak azzal a problémával szembesült, hogy egy fegyelmezett ökölvívó kezeit nem fogja tudni csak úgy „levarázsolni” védekező pozícióból. Azonban egy kezet még elkaphat, ami már elég egy ütés beviteléhez és ez további ütésekhez vezethet.

A kézcsapda hatékonyságát Fedor Emelianenko prezentálta az elsők között az MMA-ban. Fedor egy külső kézcsapdával elkapta Tim Sylvia elöl lévő kezét, amit egy bal horog követett és a többi már történelem. A korábbi UFC bajnoka 26 másodperc alatt kapitulált az orosz előtt.

Korábban Fedor és még néhány másik versenyző használt csak a kézcsapdát. Mára azonban egyre többen és többen építik be repertoárjukba. Gondoljunk vissza a Johny Hendricks vs. Robbie Lawler vagy a Lyoto Machida vs. Chris Weidman címmérkőzésekre.

Közbelépés, megállítás

Bruce Lee küzdelemről vallott filozófiájának egyik sarokköve az ellenfél támadásainak megfelelő fogadása volt. Szerinte a védekezés nem merülhet ki a blokkolásban, majd az ellentámadás megindításában. Úgy gondolta, a támadásba lendülő ellenfelet egy ütéssel, rúgással kell fogadnia. Saját stílusának, a jeet kune do-nak az elnevezése is ezt a filozófiát tükrözi, hiszen jelentése magyarra fordítva körülbelül annyit tesz: a megállító ököl útja.

Kiütni valakit nagyon komoly technikai felkészültséget, és egyéb tulajdonságokat igényel. Sok harcos, legyen bár klasszis, egyszerűen nem rendelkezik azzal az ütőerővel, hogy kiüssön valakit. Anderson Silva és Chael Sonnen első meccse, az „amerikai gengszter” több mint háromszáz ütést vitt be Silvának, az ötödikben mégis ő volt az, aki lekopogta a meccset.

De mi van akkor, ha az ellenfél éppen teljes erejéből támad, és úgy fut bele egy ütésbe, rúgásba? Ilyenkor jóval komolyabb erők hatnak és bárki képessé válik, hogy kiüsse a másikat. A karatéban ezeket a megelőző ütéseket összefoglaló néven a sen-no-sen kifejezéssel illetik. És, ha már a karate és az MMA szavak egy mondatban szerepelnek, ki más kerülhetne szóba, mint Lyoto Machida. Lyoto nem fog leállni bunyózni az ellenfeleivel. 3-4 percig „menekül” előlük, majd amikor azok teljesen bepipulva, fejvesztve rohannak megsemmisíteni őt, jön a meglepi. Mondjuk egy egyenes, vagy egy térdrúgás formájában.

Azáltal, hogy az állóharc egyre fejlődik az MMA-ban, egyre többször láthatjuk, hogy a harcosok ahelyett, hogy ők támadnának, ellenfelüket igyekeznek rákényszeríteni a támadásra, és az így kínálkozó lehetőségeket próbálják meg kihasználni. Ez a taktika főleg akkor előnyös, ha az emberi fia/lánya birkózókkal kerül szembe. Azzal, hogy támadásra késztetik őket, elkerülhetővé válik, hogy a birkózók próbálják levinni a másikat.

Egyesek, mint José Aldo, még azt is megkockáztatják, hogy az ellenfelüket egy levitel kivitelezésére ösztökéljék, majd egy felütés vagy egy térdes formájában zúzzák porrá a másikat.

Bruce Lee egész lénye a fejlődésről szólt. Korát messze megelőző meglátásai voltak. Sok más harcművésszel ellentétben azonban ő hangot is adott ezen meglátásainak a Jeet Kune Do Taója című írásában. Ebből a könyvből kiderül, hogy bőven az MMA megszületése előtt már olyan edzésmunkát végzett, mely bármely modern MMA harcosnak is becsületére válna. Nem csak az állóharcban tett szert kivételes képességekre (wing tsun, ökölvívás, taekwondo, savate egyebek), de a földharcot sem hanyagolta el. Korának ismert birkózóival és judósaival gyakorolt együtt. Még az Eddie Bravo által híressé vált Twistert is leírta könyvében.

A birkózó guillotine Bruc Lee leírásában

Emellett a fizikális erősítést sem hanyagolta el, ebben mondjuk szerepet játszhatott hiúsága is.

Bruce Lee tanításai a mindennapi életben ugyanolyan hasznosak lehetnek, mint a harcművészetek gyakorlása közben. Ez teszi őket annyira hasznossá. Ne ragadjunk le ugyanannak a dolognak az ismételgetésénél! Próbáljuk meg mindig a számunkra legmegfelelőbb megoldást választani! Merjünk dolgokat új szemszögből vizsgálni, és ne rejtsük véka alá a véleményünket! Ezek a gondolatok talán még fontosabbak, mint a Sárkány harcművészetekről szóló filozófiája, és talán emiatt is sikerült kitörnie Bruce Leenek a harcművész, filmsztár szerepkörén túl az egyetemes kultúra részévé válnia.